22. B. - gondolat

Az Egyház a fejlődő Krisztus - Ft. Lajos Balázs (1894-1970) plébános Csíkmindszent szolgált 1947-től 1968-ig. Áron püspök börtön évei alatt titkos ordinárius is volt. Szerette a történelmet és a csíki plébániák történetét megírta több példányban. Őt is megfigyelés alatt tartotta a szekuritáté, és  sokszor házkutatást tartottak nála. Mindig tiltott dolgokat kerestek. Amikor megtalálták a plébánia történet indigós példányát, az egyik szekus örömében azt mondta, végre több példány már nincs! A plébános ekkor bevallotta, hogy van még egy példánya. Hol van? – förmedtek rá. – A plébános a fejére mutatott s ennyit mondott: az a példány itt van! 

– Amikor magunkról gondolkodunk, akár sikereink csúcsán, akár a kudarcok idején, elsősorban nem magunk körül kell keresnünk a viszonyítási pontot, hanem belül, létezésünk mélyén, szívünk bensőjében. Való igaz, hogy egyediek, egyszeriek vagyunk és megismételhetetlenek, és Isten tervében mással nem helyettesíthetők, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennénk pótolhatatlanok és felválthatók valamely szolgálatban az élet egyik vagy másik területén. Nem bízhatjuk el magunkat és nem formálhatunk jogot semmilyen tisztségre, rangra, nem sajátíthatunk ki munkakört, nem gondolhatjuk magunkat az igazság egyedüli letéteményesének. Amink van, mind felülről valók, Istentől és a felmenőinktől, s a közösség szolgálatára adattak, nem pedig arra, hogy bárki fölé helyezzük magunkat általuk. Isten parancsainak megtartása segít, hogy emberhez méltóan jól élhessünk és Isten újabb adományaira méltók legyünk. (Mtörv 4,1-2. 6-8) Ne vegyünk el a törvényből és ne tegyünk hozzá semmit, mint a farizeusok tették, hanem a szívünket igazítsuk mindig a törvényhez. 

A Jézus köré gyűlt farizeusok azt kifogásolták, hogy a tanítványok  tisztátalan kézzel eszik a kenyeret. (Mk 7,1-8a. 14-15. 21-23) A kézmosás célja, hogy a pogányokkal való közösködéstől vissza tartsa a zsidókat. Az étkezés előtti kézmosás csak a papokat kötelezte  az áldozat bemutatás előtt, a népet nem. Jézus rámutat, hogy az ősök hagyományára való hivatkozás csak ürügy. A szívet kell tisztán tartani, mert belőle származnak a gonosz gondolatok, amik az embert tisztátalanná teszik. 

Jézus minket életre hívott az ’igazság igéjével’, hogy első termése legyünk. (Jak 1,17-18. 21-22. 27) Arra vagyunk hivatva, akik befogadtuk szavát, hogy a nekünk juttatott kegyelmet leleményesen felhasználva, embertársaink szolgálatában hűségesen kitartva legyünk eredetiek a szeretetben. Az emberiség fejlődik, a világ előre megy és ilyen értelemben változik. Szent XXIII. János pápa a 2. vatikáni zsinatot azért hirdette meg, hogy  alkalmazkodjunk az élő és fejlődő világhoz, s nem a világ bűneihez. Ne kövesedjünk meg, hanem fejlődjék istenismeretünk a szeretetben, ami többet és tökéletesebbet akar.   

 

„A tanítást váltsátok tettekre, necsak hallgassátok...” Jak 1,22.

 

Nem a látszat a fontos - EU!

A Millenniumi-templom melletti székelykapu megrendelésén fáradoztunk 2002 tavaszán. Elmentünk egy távolabbi hely felkapott faragómesteréhez megbeszélésre. Megmutattuk a tervrajzot, hogy milyen kaput szeretnénk és árajánlatot kértünk. Az ár hallatán nyugodtságot mutattunk, pedig elhűltünk a 220 millió lej hallatán. Igaz, milliós világ volt, csak utána kellett négy nullát levágni, hogy „új lej” legyen belőle. Egy másik tájegységen is kopogtunk, ahol 120 millió lejre konstatálták a munkát. Tudomásul vettük, köszöntünk és eljöttünk. Városunkhoz közelebb kerülve, egy régről ismerőshöz mentünk. A székelykapu-tervét látva, ő 80 millió lejre taksálta munkáját. Végül felkerestük Molnár Gyuri bácsit Csíkszentgyörgyön. Már idős ember volt és felhagyott a faragással. Meghallgatott minket és megfontoltan következőket mondta: ma egy kaszás napszáma 500 ezer lej. Egy kapu elkészítése nekem egy hónap és néhány napba beletelik. 18 millió lejért sok lesz-e maguknak? – Jött, hogy megcsókoljuk! Gyuri bácsi, mondtuk, 20 milliót adunk érte. Isten segedelméből azóta áll a székelykapunk, faragóját az Úr már haza szólította. Úgy gondolom, hogy e tisztességes ember érkezésére az angyalok kitárták a mennyország kapuját. 

Világunkban sok mindenre figyel az EU, mi is figyelünk rá, s még sem érezzük államunknak, mert csak pénzben számolnak és gondolkoznak. A látszatra adnak, pedig nem a látszat a fontos, hanem a lelkület, az ember tisztelete. A liberalizáció jelszava alatt majdnem minden szabad, ami eddig rossz és bűn volt. Az élet már nem szent, mivel sokan vagyunk, ezért szabad a magzatgyilkosság, az idősek és betegek halálba segítése, a fajtalankodás, szabadon járhatnak az őrültek, szabadon támadnak a gyilkos migránsok, szabadon tüntetnek és fenyegetőznek, hogy nemsokára legyilkolnak. A lelki rombolás súlyos, a környezet rombolásról ne is szóljunk. Fájó, hogy Európa vesztébe rohan. Valamit elszúrtak Brüsszelben! Ezen változtatni kéne, mindnyájan így gondoljuk. 

Fel kell ébrednünk arra, hogy a technikai civilizációt egyfajta spirituális gondolkodásmód váltsa fel. Erre kellene törekedni. Erre vannak már törekvések, még közgazdászok is gondolkodnak ezen, de úgy tűnik, hogy a változtatás csak akkor következhet be, ha valamilyen nagyobb katasztrófa jobban megrázza a világot és az emberiséget, és rádöbbenti, hogy ez az irány, ami felé jelenleg haladunk, nem jó. Vagyis Isten törvényét komolyan kell venni (MTörv 4,1-2. 6-8). Isten, aki létbe hívott, a törvénnyel is ő ajándékozott meg, azt be kell tartani. A törvény megtartása a szövetségi hűség jele, Isten barátságában gyökerező élet. A törvény igazi szellemét tárta fel Jézus (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23). Rámutat, hogy az embert Istentől elszakítottá csak a bűn teszi. Ez nem más, mint az ember értelmi és szabad akarati elfordulása Istentől és rendetlen odafordulás a teremtményekhez. Szívünkben életnormaként áramoljon az igazság szava, vagyis Jézus (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27). Feladatunk meghallgatni Isten szavát és a szerint élni.

„Ez a sok rossz mind belülről származik...” Mk 7,23

Darvas-Kozma József