2013. 07. 13.

A pápa jókívánsága a muszlimok szent hónapjára

Ferenc pápa lampedusa-i látogatásának erős gondolatai között vannak a muzulmán böjti hónap kezdetéhez kapcsolódó szavai, amelyeket a muzulmán bevándorlókhoz címzett, akikkel találkozott. A pápa jókívánságait fejezte ki a szent hónapra vonatkozóan, hogy gazdag spirituális gyümölcsöket hozzon.  
Lombardi atya mondta: pápa mindig mindenkihez, mindenki lelkiismeretéhez szól. Senkit sem ment fel felelőssége alól. Ő saját magát is mindig egyes szám első személyben a többi ember közé sorolja. Természetesen mindenkinek saját felelőssége szerint kell cselekednie, a legmagasabb szinteken is. 

A Szentatya szavairól nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak P. Samir Khalil Samir, a bejrúti Szent József  Egyetem arab kultúra és iszlamológia docense.

A Ramadán, a legszentebb és spirituális szempontból legfontosabb hónap a muzulmánok vallás követői számára. A pápa, aki érzékeny a személy és a vallások legmélyebb aspektusai iránt, szükségét érezte, hogy utaljon erre a tényre és kifejezze jókívánságait. Nem politikai vagy társadalmi beszédet mondott, bár az egész muzulmán világban ebben a pillanatban bizonyos értelemben mozgolódás tapasztalható.

Egyiptomban a béke e spirituális gyümölcsei remélhetőleg elhozzák a kiengesztelődés és a párbeszéd pillanatait, hogy elkerülhetőek legyenek a további összeütközések. Ezzel kapcsolatban Samir atya elmondta: a probléma az, hogy megtörtént az első lépés ezekkel a forradalmakkal, de aztán néhány hónap múlva megváltozott az irány, mert a forradalmat megvalósító fiatalok nem voltak szervezettek. Egyedül a Muzulmán Testvériség volt szervezett, amely szintén nem tartozott a régi rezsimhez. Átvették a hatalmat Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában és máshol is. Ezt látjuk Szíriában is. Ilyen jellegű összeütközés van a szunnita – egyesek közülük időnként szélsőségesek – és a síita muzulmánok között. Az iszlám vallási problémája áll mindennek a középpontjában. A muzulmán világ forrásban van és utat keres a vallási szélsőségesség és a nyugati teljes szekularizáció között. Ez két és fél évvel ezelőtt az ún. „arab tavasszal” kezdődött, 2010 decemberében.

A mostani alapvetően fontos pillanat és a pápa megtalálta a megfelelő szavakat, mert spirituális megújulásról és a béke, a nyugalom, az együttműködés, az erőszakmentesség jókívánságait fogalmazta meg. Az egész arab világban most az erőszak gyengébb vagy erősebb megnyilvánulását látjuk. A Szentatya három szavával megtalálta a legmegfelelőbbeket.

A vallásközi párbeszéd elkötelezettsége is kapcsolódik ezekhez a szavakhoz. Ferenc pápa minden beszédében, reggeli homíliáiban feltűnik, hogy a spiritualitás az alapja mindennek. A Szentatya ezt látja fontosnak az ökumenikus, a vallásközi és az emberiség között zajló párbeszédben is. Szent Ignác lelkigyakorlataiban, amelyek egész életét áthatották, mindennek az alapja az az emberről alkotott koncepció, amely a lélekből, a spiritualitásból indul ki – hangsúlyozta P. Samir Khalil Samir, a bejrúti Szent József Egyetem arab kultúra és iszlamológia docense.

(sv)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése