Az advent igazi
ízét, hangulatát a hajnali mise, latinosan a roráté adja. Nem esik nehezünkre a
korai felkelés, az olykor hóval és hideggel járó áldozat, mert boldog, meghitt
állapotra, a kegyelem és igazságosság állapotába vágyakozunk. Megkötöttségeinktől
akarunk szabadulni, szakadékainkat szeretnénk átívelni, ami köztünk és Isten
között tátong. A magunk erejéből viszont erre képtelenek vagyunk. Csak Isten
segíthet nekünk. „Aki a hűséget összetörte, az nem hozhatja helyre, csak úgy,
ha a hűséget újból felkínálják neki.” (H. Pfeifer).
Isten segítségünkre jön, Üdvözítőt ígér, hogy
gyomlálhassuk a bennünk élősködő bűnt, és ehhez megadja kegyelmét. Az Úr ígéretei
nem korlátozódtak csak egy népre, hanem kiterjedtek az egész
emberiségre. Ezt hirdeti Izajás próféta: „Számos nép tart felé és így szól:
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg
minket útjaira” (Iz 2,3). Tőle jön az igazságosság és a béke.
Kinyilatkoztatásának fényében mind meglátják, hogy a kardokból ekevasat kell készíteni.
Jézus, a béke fejedelme előre látja: Sokan jönnek majd napkeletről és
napnyugatról és letelepednek a mennyek országában (vö. Mt 8,11). És a kegyelem ott
működik, ahol az ember Isten elé járul.
A hajnali misén Isten elé járulunk, kitárjuk
szívünket, és az én-központúságból a Krisztus-központúságba lépünk. Őbenne
testvéri közösséget alkotunk egymással és környezetünkkel, mert a közösség
Krisztus titokzatos teste. A Krisztusban élő közösség élete mindig is vonzó a
kívülállók számára. Te is, kedves Olvasó, amikor megtértél, befogadott téged
egy közösség. Különben nem léteznél, mert a megtért ember, ha nem talál
közösségre, elvész. Az igazi közösség éltetője Jézus Krisztus.
Környezetünk átalakítása végett szükségünk
van a közösségre, melyben céljaink megvalósulnak, és amely véd bennünket a
külvilág ártó befolyásától. Szükségünk van a családra és a csoportra. A család
éltet, a csoport segít, feltölt és pótolja erőnket, amit elveszítettünk vagy
meggyengítettünk a mindennapi életben. Közösségünkben senki sem tökéletes, de
ha egymást segítjük, biztosan vándorolhatunk az örök otthon felé.
Egy kis történet szerint, amikor 1670-es
évek végén az oszmán haderő élére a nagyravágyó Kara Musztafa került, célul
tűzte ki Pozsony, Bécs, Prága meghódítását, majd Németországon keresztül leszámolni
XIV. Lajos francia királlyal, onnan Rómába menni, hogy lovát megetesse Szent Péter sírján. A török szultán Bécs kikémlelésével Ali
pasát bízta meg, aki több nyelvet beszélt, és Bécsben mint görög kereskedő
jött-ment és szemlézte annak gyenge pontjait. Amikor 1682 végén visszaindult
Konstantinápolyba, útközben fogadókban szállt meg. Advent egyik reggelén kíváncsiságból
egy Balaton környéki templomba tért be. A hajnali mise énekei életre keltették
benne a hajdani magyar gyermek élményeit. Visszagondolt szüleire, testvéreire,
arra, amikor ellopták őt a törökök és janicsárrá nevelték. Ekkor különös
fordulat, csoda történt életében: felismerte magyar és keresztény voltát. Még
akkor elhatározta, mindent megtesz azért, hogy Bécs ne kerüljön Kara Musztafa
kezére. 1683 nyarán a 160.000 fős török sereg elindult a moldvai, a
havaselvi vajda és Thököly csapatai kíséretével, hogy megdöntse a Habsburg-birodalmat.
A török sereg július 12-én elérte Bécset és ostromolni kezdte. Ali pasa tájékoztatójában Bécs gyenge pontjait
erőseknek tüntette fel, a gyengéket pedig erősnek. Aztán a harc idején
rendeleteivel zavart keltett a török táborban. Így sikerült a császár, a
lengyel király és a birodalmi rendek, valamint a királyi Magyarország egyesült
seregeinek szeptember 12-én Bécset
fölszabadítani. A törökök menekültek, több mint 20.000 katonájuk maradt a
harctéren. Ali pasa átöltözött és a
Szent István dómba tért be, ahol Te Deum-ot énekeltek a hívek.
Vajon nekünk vannak-e hasonló élményeink? A
ránk bízott gyermekeket úgy neveljük-e, hogy a lázongás idején legalább egy
hajnali mise ihletésén feleszméljenek?
Mindnyájuknak áldott karácsonyi ünnepet és boldog újévet kívánok munkatársaim
nevében is,
a főszerkesztő
Krisztus világa, 2015. decemberi vezércikke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése