Jézus
példabeszéde a jó pásztorról. (Jn 10,1-10) Jézus a palesztinai pásztorok ma is
általános szokásából veszi hasonlatát. Tavasztól őszig a nyájakat állandóan a
hegyi legelőkön tartják, éjszakára ellenben több nyájat beterelnek egy közös
karámba, akolba, hogy megvédjék a ragadozóktól és a rablóktól. A pásztorok
helyett ilyenkor az éjjeli őr vigyáz a karámban nyugvó állatokra. A pásztorok
pedig kora reggel visszatérnek alvóhelyükről, bemennek az akolba és kivezetik
saját juhaikat. Mindenik pásztor sajátos torokhangot ad, amit a juhai ismernek
és mindegyik megy saját pásztorának jól ismert hangja után. Jézus kapunak és pásztonak mondja magát.
Mindkét kép kétszer ismétlődik. János apostol ezzel hangsúlyozza, hogy Jézus az
üdvösség egyedüli forrása, aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségben
legyen. Jézus
az Atya küldötte és az üdvösség egyedüli szerzője.
Ő a jó pásztor, aki ismeri juhait, s akit követnek a juhok, mindazok, akik az
újszövetségi Isten országnak kiválasztottai. A példázat második részében Jézus ajtónak
mondja magát: a juhok az ajtón keresztül mehetnek be a védőakolba, azon
keresztül mennek reggel a legelőre.
Jézus a lekek, az emberek ajtaja. Csak rajta keresztül nyerhetnek
megváltást, életet, örök boldogságot, akik hisznek és megkeresztelkednek. Akik
előtte jöttek, azok hamis próféták, álmessiások, zsidó írástudók és farizeusok,
nem pásztorok voltak, hanem rablók, mert megölték követőik lelkében a hitet, s
megakadályozták, hogy a nép higgyen az igazi és egyetlen ajtóban, mely az örök
életre visz be. Jézus ellentéte azoknak a zsidó tanítóknak, akik a hagyományra
hivatkoznak és az álmessiásoknak, akik a népet
félrevezették, Jézus rablóknak tartva elutasítja. Gamáliel rabbi is
hivatkozott álmessiási mozgalmakra a főtanácsban mondott beszédében (ApCsel
5,36sk). Teudás zsidó fölkelő vezért miután megölték, emberei
szétszóródtak. Ezután a galileai Júdás sorsáról is beszélt. Galileai Júdás Gamalából
származott, aki Kr. u. 6-7-ben lázadásra szította a zsidókat a római uralom llen,
kihasználva a népszámlálás által kiváltott hangulatot. Elfoglalta Szepphorisz (Zippori)
megerősített erődjét. Harcostársai szétszóródtak. Az általa elindított
fanatikus vallási mozgalom is felbomlott. Gamáliel szerint az idő dönti el,
hogy amit az apotolok tesznek Istentől van-e, vagy csak emberi eredetű. Péter
apostol pünkösdi beszédében bizonyságot tett, hogy Isten azt a Jézust, akit
keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette. A megtérésre hívás szíven
ütötte az embereket. A válasz nem maradt el. (ApCsel 2,14a 36-41) Megkeresztelkedtek, akik
hajlottak szavára. Levelében arra utal, hogy bűneinkben
mind olyanok voltunk, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek
Pásztorához, oltalmazójához, akit Isten a feltámadásban igazolt. (1Pt 2,20b-25)
“Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem juhaimat és juhaim
ismernek engem.” Jn 10,14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése