3. A - gondolat - Krisztus a világ világossága

Évközi 3. A. vasárnap - Az evilági előkelők a hasonló rangú embereket szokták meglátogatni. Isten gyakorlatában nem így van. Ő az utolsót éppúgy felkarolja, mint az előkelőt. Jézus megtestesülése óta a „lét alázatát” éli, hogy az Atya szeretetét minél jobban átadhassa nekünk. A sötétben világot gyújt, az elveszettet keresi, a sebesültet vállára veszi, a beteget gyógyítja, a tékozlót hazavárja és szeretetében fogadja. Jézust nem zavarta sem működésének színtere, sem egyes emberek magatartása, mert tudta, hogy akik őt hallgatják, azok életében hatékony lesz a kegyelem. Mi követői lettünk, amikor megkeresztelkedtünk, ezért Urunk elvárja tőlünk, hogy Isten gyermekeiként éljünk. 

Máté evangélista, aki az Ószövetség és az Újszövetség váltásában él, nagy figyelmet szentel annak, hogy Jézus életének eseményeit kapcsolatba hozza a próféták messiási jövendölésével. Amikor Jézus nyilvános működéséről számol be, akkor Izajásnak a legnagyobb messiási prófétának jövendöléseire utal. A tőle hirdetett Messiás Dávid leszármazottja, aki világosságot, békét és igazságosságot hoz a földre, és mindenütt ismertté teszi az Istent. 

Izajás kilátástalan helyzetű embereket vigasztal, akik egy történeti esemény károsultjai. Kr. e. 734-ben Izrael északi részét az asszírok elfoglalták, a lakoság nagy részét elhurcolták, idegeneket telepítettek helyükre, s a megmaradtak az elnyomás keserűségét nyögték. A vallási élet fellazult és az emberek közömbösek lettek. A júdeai zsidók ezért megvetették az északiakat és „a pogányok Galileája” névvel csúfolták. 

Izajás, a hit prófétája, a hűséges maradékot Isten szeretetével és kíméletével vigasztalja. Hirdeti, hogy a „maradéknak” a Dávidtól származó Messiás lesz a királya, aki könyörületes és világosságot hoz azoknak, akik sötétségben élnek. (Iz 8,23b-9,3) 

Máté evangélista a jövendölés beteljesedését látja abban, hogy Jézus Kafarnaumba jött és a zsinagógában tanítani kezdett. A Galileát megvilágosító, majd innen az egész világba szétterjedő fény, maga Jézus Krisztus. (Mt 4,12-23) Ezt hirdeti: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Már működése elején gondol az Egyház alapítására, műve folytatójára, ezért tanítványokat választ és megígéri nekik, hogy emberek halászaivá teszi. Döntésük önzetlenségről, odaadásról és áldozatkészségről tanúskodik. Elhagyták foglalkozásukat, a hálót, a bárkát, a családot, hogy ettől kezdve Jézusnak éljenek. Krisztus kegyelme által élhető az Istennek szentelt élet, még akkor is, ha az emberi gyengeségek néha itt-ott megmutatkoznak. (1Kor 1,10-13. 17) 

Szent Pál arra tanít, hogy az Egyház egységének biztosítéka Jézus Krisztus. Ezért a tagoknak egyetértésben, ugyanabban a lelkületben és szeretetben kell élniük, s nem pártoskodásban. Csak így leszünk egyenként és közösen Krisztus világossága a halál árnyékában vergődő világban.

„Világosságom és üdvösségem az Úr, kitől félnék?” Zsolt 26,1.