Krisztus népikonyhája - 18.A. - gondolat

Isten mindannyiunkat meghívott az üdvösségre, és szeretettel gondoskodik testi-lelki szükségleteinkről. Erre emlékeztetnek a mai szentírási olvasmányok, amelyek azt hirdetik, hogy Isten hűséges népéhez, táplálja gyermekeit, és semmi sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől. Izajás próféta a babiloni fogságban élő népet azzal vigasztalja, hogy Isten őket hazavezeti és megvendégeli: „Jöjjetek és egyetek!” (Iz 55,1–3) A vendégség víze, bora és a tej mind az ő ingyenes ajándékai: a víz az életet, a bor az örömöt, a tej a bőséget jelképezi. Tőlük azt kéri, hogy szeressék Istent, hallgassanak szavára, és bízzanak gondviselésében. A próféta meghívása Jézus lakomára hívó szavaira emlékeztet. Isten nemcsak a testi szükségleteinkről gondoskodik, hanem még inkább lelki éhségünket akarja betölteni. A földi javak önmagukban nem tesznek boldoggá; a valódi békét csak az élő Istennel való kapcsolat adja. Ez az örök szövetség majd Jézus Krisztusban teljesedik be. Ő olyan szeretet asztalt készít, amelynél mindenki helyet kaphat, ha testileg és lelkileg felkészül, ahol éltadó ajándékai sosem fogynak el. – Keresztelő János halála után, Jézus működése annyira magára vonta Heródes Antipás figyelmét, hogy ő hajón otthagyta a környéket, s egy puszta helyre ment, Betszaida vidékére. A tömeg azonban gyalogszerrel utána ment a városokból. Amikor kiszállt, megesett rajtuk a szíve, meggyógyította betegeiket, és sokmindenre tanította őket. (Mt 14,13–21) Amikor beesteledett a tanítványok elküldenék a népet, hogy élelmet szerezzenek. Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Bár csak öt kenyerük és két haluk van, Jézus megáldja, megtöri és szétosztja azokat. Mindannyian ettek és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat töltöttek meg a kenyér és a hal maradékából. A kenyérszaporítás előképe az Eucharisztiának, amelyben Krisztus ma is táplálja híveit. A történet arra is tanít, hogy Isten a kevésből is sokat tud adni, ha készséggel felajánljuk neki azt, amink van. A tanítványok és a jelenlévők megosztották egymással az ételt, így senki sem maradt szükségben. 

A keresztény közösség feladata ma is az, hogy Krisztus szeretetét továbbadja, és gondoskodjon a rászorulókról. – Szent Pál megtapasztalta, hogy sem szenvedés, sem üldözés, sőt „semmiféle teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől.” (Róm 8,35.37–39) A mennyei Atya Fiában a “mindent” adta nekünk, ő hűség záloga. Életünk során sok próbatétellel találkozunk, de Krisztus mindig velünk van és megsegít. Az Eucharisztiában újra és újra megerősít bennünket, hogy kitartsunk a hitben és a szeretetben. Jézus velünkvalósága reményt ad, erőt és örömet keresztény életünkben, és arra ösztönöz, hogy mi is az Ő szeretetének hiteles tanúi legyünk a világban.

 

 

„Az embert a Jézus Krisztusba vetett hit teszi igazzá.” (Gal 2,16)