Mária szeplőtelen szíve - Három jel a Szűzanyától

Szentháromság vasárnapja utáni második hét péntekén van Jézus Szent Szíve főünnepe és másnap, szombaton Mária Szeplőtelen Szíve. A Hozsanna énekeskönyvünk 133. számú éneke, Jézus Szíve legtisztább szív, s ennek negyedik és ötödik szakaszában gyönyörűen zengjük:

„Jézus Szíve, szűz Anyának drága szép virága;
Az ő szíve alatt támadt lelkünk boldogsága.
Jézus Szíve s Máriáé, hajoljatok össze,
Szíveinket, ha szétválnak, Ti fűzzétek össze.

Legyen hála az Atyának, ki minket teremtett!
Legyen hála szent Fiának, ki pokoltól mentett!
Hála néked, ó Szentlélek, minden ajk ezt zengje,
Hála Jézus szent Szívének mind földön, mind mennybe'!”

A hívő ember nem szorul magyarázatra, mert az idézett két szakaszban benne van, hogy miért is ünnepeljük Jézus és Mária Szívét egymást követő napon.

A Boldogságos Szűz Mária szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a szeplőtelen fogantatás és az istenanyaság.

A Szentírásban vannak utalások Mária belső életére, szívére: „Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.”  (Lk 1,46-49; Jn 19,27; Zsid 4,10). A kereszten haldokló Üdvözítő édesanyját János apostolra bízta, s attól az órától magához vette a tanítvány.

Az egyházatyák még nem beszélnek Mária szívének tiszteletéről, de Krisztus teljes megismerésének igénye magával hozta a vele kapcsolatos személyek jobb megismerését is. Szűz Máriát, egyedülálló üdvtörténeti rangja „Istenanyasága” miatt a katolikus és a különvált keleti egyházak részesítik megkülönböztetett tiszteletben, amelynek magától értetődően semmi köze sincs az imádáshoz.

A II. századból, keresztényüldöző időben fogalmazódott meg és maradt ránk ez a  gyönyörű Mária oltalmát kérő imádság: „Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől... ”. Az efezusi (III. egyetemes) zsinat 431-ben a tévtanítókkal szemben megfogalmazta az igaz tanítást. A Szűz Mária bazilika körül várakozó nép, amikor tudomást szerzett a zsinat határozatairól, örömujjongással fogadta főleg a Mária Istenanyaságával kapcsolatos döntést és a 160 püspököt fáklyás menettel kísérte szállásukra, így imádkozva: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért”.

A keresztényüldözések utáni békés időkben az egyház - építéssel és a művészet eszközeivel, névvel és a szentély apszisában lévő ikonnal -, hirdeti Szűz Mária Istenanyaságát és az egyház életében kapott hivatását. 
Szent István királyunk már gyermekként megismerte a Szűzanya ígéretét, amit apja, Géza nagyfejedelem kapott a Szeplőtelen Szűztől. Ezért halála előtt országát, koronáját és lelkét a Szűzanyának ajánlotta.

A teológiában Mária Szeplőtelen Szívéről először Eadmer (1055-1124) Canterbury bencés teológus, a skóciai St. Andrews érseke beszélt - írja Gál Ferenc teológus. A misztikusok számára Mária Szeplőtelen Szíve a Jézus iránti szeretet példaképe (Szt Mechtild, Helftai Szt Gertrúd, Svéd Szt Brigitta, Szalézi Szt Ferenc). 
Mária Szeplőtelen Szíve ünnepét Eudes Szent János kérte kongregációja számára 1646-ban október 20-ra, 1647. február 8-ra saját officiummal. 1672-ben már sok francia egyházmegye átvette az ünnepet (annak ellenére, hogy 1669. VI. 8: a Rítuskongregáció betiltotta). VII. Pius pápa (ur. 1800-1823) egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vasárnapra, Szent X. Pius 1907-ben a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldogasszony oktáváját követő vasárnapra engedélyezte. XI. Pius p. (ur. 1922-39) a külön kérelmezőknek engedélyezte az officium végzését. Végül XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének, 1944-ben általánossá tette az ünnepet aug. 22-én. 
A II. vatikáni zsinat reformja nyomán 1969-ben a Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombatra került át. A 19. században szerzetes és vallási közösségek Mária Szeplőtelen Szívéről nevezték el magukat.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szívének tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. Szent II. János Pál pápa 1981. június 7-én a konstantinápolyi zsinat 1600. és az efezusi zsinat 1550. évfordulója alkalmából akarta megtenni e fölajánlást. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett merénylet után a S. Maria Maggiore-bazazilikában hangfelvételről hangzott el a fölajánlás, melyet 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megismételt.

Mária Szeplőtelen Szíve iránt a hálánkat fejezzük ki. A hála fokozott tisztelet az iránt, aki jót tett velünk vagy jót tett nekünk. A hála a szív értéke, melegsége, mely érzékennyé teszi a szívet az érdek nélküli szeretet iránt. Gazdagítja a hálás embert, és gazdaggá teszi azt, aki felé irányul.

A Szűzanya iránti gyermeki tiszteletünk, Isten és Mária iránti hálánknak, a megélt hálánknak az ismertetőjegye. 
A háláról tett tanúságot a Szűzanya 1940-ben, amikor Natália nővérrel közölte: „Szent István az országot a mennyei Atyától kapta, és mivel fia meghalt, örökségül nekem adta. Én ezt az örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat nekem, de örökségem csak ez az ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul.” (Mária, Világ Győzedelmes királynője, 120-121.).

Mária Szeplőtelen Szíve oltalmazz minket.

Három jel, amit a Szűzanyától kaptam Az alábbi beszédben elolvashatod: A szőkefalvi jelenések