Jézus Krisztus közölte,
hogy Isten nem egyénileg akar atyánk, mindenünk, boldogságunk lenni, hanem úgy,
hogy közösséggé, szent néppé tesz bennünket, mégpedig Krisztusban. Ha a mai
ünnep igazi lényegét meg akarjuk érteni, akkor a király fogalom eredeti
jelentését kell tekinteni. Az olyan személyt, aki jelképe és megvalósítója egy
nép összetartozásának és egységének, őt királynak nevezték. Az ószövetség népe,
amikor a királyság képét kezdi alkalnazni Istenére, nem von le belőle semmi
következtetést saját politikai intézményére: Isten uralkodik Izrael felett, a
Szövetség révén. de egyetlen király sem testesíti meg jelenlétét népe körében.
A földi király ugyanúgy mint a többi ember alá van vetve a szövetség és törvény
követelményeinek. Amilyen mértékben a királyok megfelelnek a szövetségnek, a
próféták támogatják, ha nem, akkor korholják. Minden próféta a „végső idők”
távlatában látja homályosan a Dávid
meghívásával kinyilvánított isteni tervnek, Dávid igaz Sarjának eljövendő
királyságát megvalósulni. Az újszövetségi igehirdetés teljesen vallási jellegű
témája az Isten országa, a mennyek országa. Ez a messiási királyság, amely
Izrael történelmi tapasztalatában gyökerezett és a prófétai ígéreteken alapult,
Jézus, az ország emberi létrehozója szerepének meghatározására is szolgál. Az
eljövendő Emberfiának – Krisztus királynak – országa mindörökre fennmarad,
hírdeti Dániel. (Dán 7,13-14) Jézus az Atyától hatalmat, méltóságot,
királyságot kapott, és feladata, hogy egyetlen néppé gyűjtsön össze „minden
nyelvet, fajt és nemzetet”.
Hogy az üdvtörténetben megtaláljuk helyét, teljesen
meg kell fosztanunk minden politikai vonásaitól. János apostol a Jelenésekben
így ír: „Krisztus a mindenség királya, mi pedig az ő népe és papságának
részesei vagyunk. (Jel 1,4-8) Ő az elsőszülött a halottak közül, a
feltámadásra szánt emberiség Testvére, aki egyetlen családba gyűjtött össze
bennünket, így tesz minket Isten végtelenül boldog életének részesévé. Ő az
Alfa, vagyis az emberiség modellje, és ő az Ómega, tehát beteljesítője Isten
akaratának, hogy személyes és közösségi mivoltunkban legyünk Isten országává.
Elfog jönni az Úr, és a halált követő ítélet a végsőnek az elővételezése, amit
komolyan kell venni.
Jóakaratú emberként legyünk Jézus népe, éljünk az
egyházzal, nemcsak egy elvont intézménnyel, hanem szeretetközösségben a helyi
egyházzal. Élnie kell bennünk a szolidaritásnak mindazokkal, akik bármiképpen
Isten országát építik. (Jn 18,33b-37) Ez Jézus igazi királysága, amely az
odaadó szeretetben, az önuralomban, azokban a tettekben nyilvánul ki,
amelyekkel kigúnyolják, megostorozzák. A jobb lator elismerve Jézus igazi
királyságának természetét kéri, hogy emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
országodban. És ez az ország a feltámadásban ragyogott fel.
„Áldott, aki jön az Úr nevében”
Mk 11,9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése