Szent Márton tours-i püspök Pannóniában, a mai Szombathelyen állt római városban, Savaria Siccaban született 316 táján. Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét éppen egy harc előtt mondta el, amit a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Másnap az ellenség békekövetei érkeztek, és a harc elmaradt.
A
legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római katonatiszt és
katechumen volt, lovon őrjáraton volt Amiensben. A lova egyszer csak megállt az
úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán
csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva alamizsnáért nyújtotta kezét
a tiszt felé. Márton leszállt a lováról és katona köpenyét kettéhasította, és azzal
takarta be a koldust.
Az a fél köpeny volt a Mártoné, mert a másik felét a
császár fizette, ezért azt nem adhatta oda. A katonának a császár értékeire kellett
vigyáznia, de a másik fele, amely egészen az övé volt ,azt a koldusnak adta. Meghagyta
a császárnak ami a császáré, és mint hitujonc a maga részét Krisztusnak
adta, akit a szegényben látott.
Szent
Márton 397. november 8-án halt meg és a Jeromos-féle Martirológium szerint
november 11-én temették. Rómában a 6. század óta ünneplik.
Kultusza
bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannónia földjén. Tiszteletét
Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét festette. Szűz
Mária után Szent Márton az ország patrónusa (patronus regni) lett. A szabolcsi
zsinat (1092) ünnepét nyilvánossá tette és háromnapos előkészülettel is
hangsúlyozta.
A
magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton
tiszteletére épült 997-ben a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány
szerint a szent született.
A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria Sicca, vagyis
Szombathely. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról, a
régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy egyes
részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült. Az előtte
lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették. Eszterházy
Pál szerint ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent Mártonunkat”.
A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd Szombathely városát
a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése alól minden
időkre fölmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjék a
szegényekről.
A középkori Magyarországon több száz Szent Márton
püspök és hitvalló tiszteletére szentelt templom állt. A történelem viharai következtében közülük nagyon sok sajnos elenyészett,
így ma Magyaarország területén alig száz Szent Márton titulusú templom ismert.
Erdélyben: Balázsfalva,
Brassó, Csíkszentmárton, Dicsőszentmárton, Egeres, Feltorja,
Homoródszentmárton, Kóródszentmárton, Mártonhegy, Mezőménes, Mezőszentmárton,
Sósszentmárton (Gligoresti - Maros-Torda vm.), Szancsal, Szásznádas,
Szentmárton (Kolozs vm.), Szentmárton (Torda), Szentmártonfalva (Fehér vm.),
Szentmártonmacskása, Szépmező, Szépkenyerűszentmárton, Szűkerék, Uzon
(kápolna).
Bizonytalan:
Kézdimartonos,
Martonfalva, Martontelke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése