Hv. 5.A - Krisztus választott népe

Tulajdonául választott, megváltott nép vagyunk - Az Úr helyet ment készíteni nekünk a mennybe. De hogy azt a helyet elfoglalhassuk, a helyes utat kell járnunk. „Én vagyok az út!” Nem azt mondta Jézus, hogy ő mutatja az utat, hanem azt, hogy ő maga az Út. (Jn 14,1-12) Ez azt jelenti, hogy nem elég megtartanunk utasításait – bár ez elengedhetetlen –, hanem azzá kell lenünk, ami ő. Szent Péter, akit Jézus választott ki az Egyház alapjának, ezt így fejezi ki: mint élő kövek, egybe kell épülnünk Krisztussal. (1Pt 2,4-9) Vagyis: mert Jézus próféta, király és pap, nekünk is prófétává, királlyá, pappá kell lennünk. Ebben segít nekünk a Szentlélek, hogy Krisztusban a hívek lelki házzá épüljenek, tehát szerves egészet alkossunk, ahol minden egyes elemnek megvan a maga helye, Krisztus pedig, mint szegletkő az egészet egybekapcsolja. 

A Szentlélek segítségével lehet felismerni Krisztust és hinni benne, s lehetünk az Atya gyermekei. Minden szép emberi kapcsolatunk is a Szentháromság személyeiben vetett bizalmunkban teljesedik be. Így a legszentebb emberi kapcsolat, a barátság is. Nem véletlen, hogy Jézus éppen az utolsó vacsorán nevez minket barátainak, amikor tudtul ad mindent, amit az Atyától hallott. 

Isten olyannak teremtett, hogy gyermekei lehetünk, sőt, hogy mindörökre az övé lehetünk szent egyesülésben (a házasságban); és testvéreivé, barátaivá teremtett minket az ő megtestesült Fia számára. Ezen kapcsolatok közül élhetjük meg egyiket-másikat töredékesen, mintegy szentségi jelleggel emberi viszonyainkban. Isten szentháromságos életének szeretettörvényei vannak beleírva a szívünkbe. Ez a legmélyebb kapcsolat Istennel, és benne az emberekkel. 

Tulajdonul választott nép vagyunk és királyi papsággá kell alakulnunk Krisztusban, és annak a prófétai világosságnak kell meglennie bennünk is, amely benne volt. Ezt kaptuk meg a keresztség szentségében. 

Most tekintsünk Jézus hármas küldetésére. 

– Ki a próféta? Aki felfogja és tovább mondja Isten szavát. Urunk sokféleképpen szól hozzánk: természetben, ösztöneinkben, felismerésekben, műalkotásokban, a világ nagy és saját életünk kis eseményeiben, legfőképpen a kinyilatkoztatásban. 

Próféta az, aki Isten szavát felfogja és másoknak jószívvel, szerényen továbbítja, közkinccsé teszi. 

– Ki a király? Aki uralkodik. Minden embernek önmaga királyává kell lennie: kézben kell tartania önmagát, életvezetését. Vállalnunk kell a királykodást a családban, az iskolában, az életben felelősséggel és a szeretetszolgálat szellemében. 

– Ki a pap? Aki áldozatot mutat be Istennek. Minden keresztény pap, mert önmagát, egész életét és mindenét Istennek kell áldoznia. Mindent Isten dicsőségére kell tennie, az önzetlen istenszeretet odaadásában. Keresztény életforma úgy élni a mindennapokban, hogy ez állandó Istennek adottság, papi magatartás legyen. (ApCsel6,1-7) Szent papságunk csúcsa a szentmise. Benne Jézussal egyként, ajándékul adjuk magunkat a mi örök otthonunknak, az örök Szentháromságnak. Ebben erősít meg a bérmálás.

„Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én …” (Jn  14,12)