19.A. - Az élet viharaiban - gondolat

Az élet viharaiban - A világ és az Egyház története mindig is viharok között haladt. Napjainkban különösen sokan érzik úgy, hogy az Isten nélküli életmód, az anyagi biztonságba vetett hit és a társadalmi feszültségek egyre mélyebb válságot idéznek elő. A gazdagok és szegények közötti szakadék növekszik. Háborúk dúlnak, milliók kényszerülnek menekülésre, miközben a családok meggyengülése, a demográfiai hanyatlás, az erőszak és a függőségek tovább súlyosbítják a helyzetet. A keresztény ember azonban a bizonytalanság közepette is Istenhez fordul bizalommal. 

A Szentírás arra figyelmeztet, hogy Isten nem a pusztító erőben, hanem a csendes jelenlétben mutatkozik meg. (1Kir 19,9a. 11-13a) Illés próféta története ezt példázza, aki Ácháb király és Izebel királyné idején bátran szembe mert szállni a Baál-kultusszal, ezért üldözni kezdték. Elcsüggedve a Hóreb hegyére menekült, ahol egykor Mózes is találkozott Istennel. Illés a barlang előtt várta az Urat. Erős szél, földrengés és tűz jelezte Isten hatalmát, de az Úr nem ezekben jelent meg. Végül a szelíd szellő hangjában szólította meg prófétáját. Ez az élmény megerősítette Illést küldetésében: Isten nem félelemmel, hanem türelemmel és szeretettel vezeti népét.

Az evangéliumban Jézus hasonló módon erősíti tanítványait. (Mt 14,22-33) A kenyérszaporítás után szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek a túlsó partra. Ő hazaküldte a népet, és felment a hegyre imádkozni. Közben besötétedett és vihar támadt a tengeren. Éjjel, Jézus a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, megrémültek. Ő így szól: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Péter Jézus hívására elindult a vízen, de az erős szél láttán, megijedt, merülni kezdett és felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus kinyújtotta kezét és megfogta. figyelmezteti: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. A többiek leborultak előtte és megvallották: „Te valóban az Isten Fia vagy!” 

A hajó az Egyház jelképe. Krisztus ma is itt van, és gondja van ránk. Az evangélium arra int, hogy ne csupán a veszélyeket lássuk, hanem bízzunk Krisztusban, aki nem hagy magunkra. – Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében népe üdvösségéért aggódik. (Róm 9,1-5) Bár fájlalja sokak hitetlenségét, rendületlenül hisz Isten hűségében és irgalmában. Meggyőződése, hogy az ember hűtlensége sem írhatja felül Isten üdvözítő tervét. A keresztény számára ma is ez a legfontosabb üzenet: hitünket imádsággal és a szentmisén való részvétellel erősítsük. Ha csak saját erőnkben vagy a földi biztonságban bízunk, hamar csalódunk. Ha naponta Krisztussal járunk, s az élet viharok megijesztenek, Ő kinyújtja kezét és megtart. A Krisztussal való járás, a kereszthordozás mindig reménnyel tölt el és erőt ad, hogy közösségeinkben tudjunk szeretettel szolgálni. Ha Jézussal járunk, ő békésen elsegít az örök életre.

„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27)