1848. március 15. - A felebaráti szeretet ünnepe

A főparancs: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,37-39) A felebaráti szeretet mindenkivel szemben kötelező, van bizonyos rendje. Elsősorban a hozzánk közelállókat kell szeretnünk és segítenünk:

a) Szeressük, akikkel együtt élünk a családban: szülők, testvérek, nagyszülők. Szt. Pál mondja: „Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél” (1Tim 5,8).

b) A család után az osztálytársainkat vagy a munkatársaikat. Őszinteségünkkel, együttérzésünkkel és komolyságunkkal, céltudatos, kiegyensúlyozott magatartásunkkal.

c) A szomszédunkat. Köszönésünkkel elősegítjük a jó szomszédság kialakulását.

d) A szeretetet kell gyakorolnunk a nagyobb közösségekben, amelyekben élünk, akikkel egy községben vagy városban, egy országban lakunk.

e) A szeretet különösen kötelez egyházközségünk és tagjai iránt, tehetségünk szerint segítsünk.

f) A szeretet kötelez nemzetünk iránt is, hogy őrizzük és fejlesszük tovább értékeinket. Mi magyarok a Kárpát-medencében, 1000-ben lettünk Isten gyermekei. Az Egyház által itt kaptunk egyszerre égi és földi koronát. A szentmise így imádkozunk: „Istenünk, Te Szent István királyt adtad vezetőnknek az igazság útján, hogy meglássuk az éji homályban a krisztusi hajnal fényét, és egyenes ösvényen járva, örök hazát és otthont leljünk. Ő megtanított, hogy levessük magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk, Krisztus a mi Urunk által.” E földön lett Isten kegyelme osztályrészünk, folyamatosan tapasztaljuk Isten szeretetét. A földi haza számunkra az a hely, ahol a keresztségi kegyelem, a Szentháromság szeretete meghozza bennünk maradandó gyümölcsét: a lelki gazdagodást, a kultúrát, a civilizációt és a haladást. Krisztus szeretetének mindennapi megélése lelkünkbe szövi az igazi hazaszeretetet.

A földi haza szeretetének igaz kifejezője és fokmérője az örök haza szeretete. Szülőföldünk az az élettér, ahol valódi és maradandó értékekkel gyarapíthatjuk a magyar örökségünket. Nagyra hívatott életünk kibontakoztatása által gazdagítson bennünket Jézus Krisztus mindazzal, ami magyar érték. Ezért e földet szeretni kell, de feladni és feledni nem szabad. A szeretet módja és mértékét Krisztus határozta meg a főparancsban: Önmagunk.Ne tegyünk soha olyat, ami minket is bántana. 

Isten, áldd meg a magyart!