Nb. 4.A - Krisztus a lelkek világossága

Nagyböjt 4. vasárnap olvasmányai által is közelebb kerülünk Jézus húsvéti misztériumához. Az első vasárnap Jézust szemléltük a pusztában, amint feltárja szent embersége sebezhetőségét, aki kísértést szenved küldetése kezdetétől a kereszthalálig. A második vasárnap Jézus felragyogtatta istenségét a Tábor-hegyen és megerősítette három tanítványát a hitben. A múlt vasárnap Jézust szemléltük Jákob kútjánál, ahol a vízért jövő szamariai asszonyt megszólította és tanításával kinyilatkoztatta kilétét. Ennek következménye lett, hogy a szamaritánusok befogadták Krisztust és hittek benne. 

Ma, a született vak ember meggyógyításával, Jézus olyan embernek ad látást, aki eddig nem látott! Igazából nem is volt beteg az illető, hanem híjával volt annak a képességnek, amelyre emberi kapcsolataink leginkább épülnek. Úgy látszik, hogy ez a vak ember elboldogult a meglévő érzékszervei segítségével, hisz nyoma sincs, hogy kérte volna a látás csodáját Jézustól. Isten annak is adja kegyelmét, aki nem kéri, de nem ellenkezik vele és szót fogad neki.

C. S. Lewis angol író Keresztény vagyok c. könyvében egy régi történetről, egy emberről ír, akinek álarcot kellett viselnie: az álarc következtében sokkal szebbnek látszott, mint amilyen a valóságban volt. Évek múlva, amikor levette, kitűnt, hogy saját arca hozzáidomult az álarchoz, s igazán szép lett. 

Hasonlóképpen kell Krisztus ragyogó arcához hasonlítanunk, hogy szívünk-lelkünk azonosuljon vele. Jézus Krisztus bennünket a keresztség szentségében magába oltott úgy, hogy a Szentlélek temploma, a mennyei Atya gyermeke és az Egyház tagja lettünk. A keresztelő pap így figyelmeztette a szülőket és a keresztszülőket: Rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, amelyet ez a gyertyaláng jelképez. Óvjátok gondosan, hogy gyermeketek, akire ma ráragyogott Krisztus fényessége, szüntelenül a világosság fiaként járja az élet útját! 

A szülők felelősségét így mondta Szent Ágoston: „A szülők élete egy könyv, amit a gyermekek olvasnak.”  Felnőttek és gyermekek a krisztusi hit által megkaptuk értelmi megvilágosodásunkat, hogy a világot, az embereket és önmagunkat a kinyilatkoztatás fényében helyesen lássuk, ismerjük és értékeljük. Ez Isten adománya, ezért a látásért Jézusra emeljük tekintetüket, ápoljuk vele kapcsolatunkat, és a világ felé hittel teszünk róla tanúságot. Sámuel próféta is az Úrtól tanulta meg: „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám 16,1b. 6-7. 10-13a) Ő is végül meglátta Dávidban az Úr választottját, és Izrael királyává kente. Ha hittel felemeljük tekintetünket Jézusra, akkor meglátjuk mások szívében a szeretetet és behatolunk Isten természetfeletti világba. Most világosság vagyunk az Úrban. (Ef 5,8-14). Maradjunk Jézus bátor tanúi a jóság, igazság és szeretet útján.

  

„Éljetek úgy, mint a világosság fiai.” Ef 5,9.