Mondjátok hát meg, mit hoztok?

A Quo vadis regény egyik szuggesztív része az, amikor Vinicius megérkezett abba a házba, ahol Péter apostol lakott. Miután köszöntötte a jelenlévőket, kijelentette: 

„noha még nem vagyok keresztény, ellenség sem vagyok, sem a tietek, sem a Krisztusé. Igazságban kívánok előttetek járni, hogy megbízhassatok bennem. E pillanatban életemről van szó, mégis az igazat mondom. Más talán azt mondaná: „Kereszteljetek meg!” – de én azt mondom: „Világosítsatok meg!” Hiszem, hogy a Krisztus feltámadt, mert ezt olyan emberek mondják, akik igazságban élnek s akik látták Őt halála után. Hiszem, mert magma is láttam, hogy vallásotokból igazság, erény és irgalmasság fakad, nem pedig gonosz tettek, amivel gyanúsítanak benneteket. Eddig még nem nagyon ismerem…

S egyre nagyobb megindultsággal beszélt tovább: - Azt mondták nekem, hogy a ti vallásotokban meg nem állhat sem az élet, sem az öröm, sem a boldogság, sem a jog, sem a rend, sem a felsőbbség, sem Róma uralma. Így van-e ez? 

Azt mondták, hogy ti mind őrültek vagytok; mondjátok hát meg, mit hoztok? Bűn szeretni? Bűn örömet érezni? Bűn a boldogságot kívánni? Ellenségei vagytok az életnek? A kereszténynek koldusnak kell lennie? ... Oszlassátok széjjel a sötétséget!  

Mert még azt mondták nekem: „Görögország megteremtette a bölcsességet és a szépséget, Róma az erőt; s hát ők mit hoznak?”

Mondjátok hát meg, mit hoztok? Ha ajtótokon belül világosság van, nyissátok ki nekem? 
A szeretetet hozzuk - mondta Péter. 
A tarsus Pál pedig hozzátette:  Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyan lettem, mint a zengő érc… 
                 (Henryk Sienkiewicz, Quo vadis, Bukarest 1968, 294.)
**
Itt állunk a 2012. év utolsó napján. Még 12 óra és egy esztendő végképp lezárul. Mondd, kerested-e a megvilágosítást? Mit hoztál ebben az évben családodnak? Mit hoztál népközösségünk és egyházunk számára? Az esti hálaadásig még cselekedhetsz, mindent jóvá tehetsz. Mivel? Azzal, amire Péter utalt.