Egy lengyel mese szerint az angyalok egy
részének bukása után Isten megteremtette Ádámot. Óriási termetétől még a vadak
is megszelídültek. Olyan erős volt, hogy a fákat gyökerestől tépte ki. Övé volt
a paradicsom minden gyönyörűsége. Ádám egyedül volt és ezért nem volt boldog.
Ekkor Isten a virágokra lehelt, és előtte termett a fehér liliomszálhoz hasonló
nő, nyomában a tavasz illata. E szüzet Isten Ádámnak adta.És minden, aminek
hangja volt dicsőítette Istent.
Ádám nem örült, mert a liliomos nő mellette
gyengének látszott, úgy mint egy liliom, ő pedig erős volt mint a tölgy. Isten
látta, hogy Ádám nem illik és nem méltó a liliomos nőhöz. Álmot bocsátott
Ádámra és oldalcsontjából másik nőt alkotott és Évának nevezte. Ádám örült
neki, mert ez hasonló volt hozzá. Vele szívesen megosztotta az Édent.
A virágból lett liliomos szüzet Isten
megtartotta bűntelen szépségben és más szerepet szánt neki: ő legyen egykor
Fiának anyja. De maradjon meg az Édenkertben, míg az első emberpár munkával,
szenvedéssel, halállal bűnhődik az ősbűnért s nem sóvárog Megváltó után. És az
idők teljében Isten elküldte a Szent Szüzet, és virágillatként szállt belőle
elő az Istenfia, a mindent megújító Jézus Krisztus, hogy megmentse az elbukott emberiséget.
**
Az ősszülőkre, az esendő emberre emlékezünk december 24-én. Ádámban és Évában magunkra ismerünk. Ezért sóvárgunk mi is mindegyre a megváltás után. Áldott Karácsonyt!
Isten éltesse az Ádámokat és Évákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése