6.
A lelkiismeretben az ember egyedül van Istennel. A modern lélektanban súlyos ellenvetések szabadultak
el az erkölcsi lelkiismeret értéke ellen, szeretnék eltörölni az ember lelki tevékenységében
ezt a visszaverődő és elhatározó ítéletet, melyet egy értelmes és tiszta lélek
ad önmagának, szembesítve magát az erkölcsi törvény követelményeivel, melynek
parancsaiban kifejeződik az Isten saját akarata. • Az
Egyházatyák úgy mutatják be a
lelkiismeretet, mint „Isten szavát
bennünk” és a II. Vatikáni Zsinat azt állítja: „Az ember a maga benső szellemi életében túllépi a világegyetemet:
azokba a mélységekbe tér, amikben szívéhez fordul, oda, ahol őt Isten várja,
aki a szíveket vizsgálja, oda, ahol Isten tekintete alatt ő dönt sorsáról.” (GS
14)
• A lelkiismeret bensejében az ember fölfedez egy törvényt, melyet nem önmaga ad magának,
amelynek viszont engedelmeskednie kell. Ennek szava fölszólítja őt, hogy
szeresse és tegye a jót és kerülje a rosszat, világosan mondja a szívbe: „tedd
ezt, kerüld azt a másikat”.• Minden ember a
szívében tulajdonosa egy Istentől írt törvénynek, melynek engedelmességében
áll az ember méltósága, és amely szerint lesz megítélve.„A
lelkiismeret magva, méghozzá a legtitokzatosabb magva és szentélye az embernek,
ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensejében. A lelkiismeret
közvetítésével megismerhető csodálatos módon az a törvény, amely a maga
teljesülését Isten és a felebarát szeretetében találja meg. A lelkiismerethez
való hűségben a keresztények egyesülnek más emberekkel, hogy keressék az
igazságot és hogy az igazság szerint megoldjanak megannyi erkölcsi problémát,
amelyek ugyanúgy születnek az egyesek életében, mint a társadalmában.” (GS 16) Az ember erkölcsi lelkiismerete vonatkozási pontként
jelentkezik, hogy megkülönböztessük az értékeket, melyek az életben
jelentkeznek és helyreállítsuk a párbeszédet Istennel.
Arany János: A WALESI BÁRDOK
Edward király, angol király
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
Van-e ott folyó és földje jó?
Használt-e a megöntözés:
S a nép, az istenadta nép,
Mint akarom, s mint a barom,
Felség! valóban koronád
| Legszebb gyémántja Velsz: |
Földet, folyót, legelni jót,
| Hegy-völgyet benne lelsz. |
S a nép, az istenadta nép
Kunyhói mind hallgatva, mint
Edward király, angol király
Körötte csend amerre ment,
Montgomery a vár neve,
Montgomery, a vár ura,
Vadat és halat, s mi jó falat
Sürgő csoport, száz szolga hord,
S mind, amiket e szép sziget
S mind, ami bor pezsegve forr
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Azt látok én: de ördög itt
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Hol van, ki zengje tetteim -
Egymásra néz a sok vitéz,
Orcáikon, mint félelem,
Szó bennszakad, hang fennakad,
Ajtó megől fehér galamb,
Itt van, király, ki tetteidet
S fegyver csörög, haló hörög
"Fegyver csörög, haló hörög,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Levágva népünk ezrei,
Hogy sirva tallóz aki él:
Máglyára! el! igen kemény -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
"Ah! lágyan kél az esti szél
Szüzek siralma, özvegyek
Ne szülj rabot, te szűz! anya
| Ne szoptass csecsemőt!..." |
S int a király. S elérte még
De vakmerőn s hivatlanúl
Kobzán a dal magára vall,
"Elhullt csatában a derék -
Neved ki diccsel ejtené,
Emléke sír a lanton még -
Átok fejedre minden dal,
| Melyet zeng velszi bárd." |
Meglátom én! - S parancsot ád
Máglyára, ki ellenszegűl,
Szolgái szét száguldanak,
Montgomeryben így esett
S Edward király, angol király
Körötte ég földszint az ég:
Ötszáz, bizony, dalolva ment
De egy se birta mondani
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Felköttetem a lord-majort,
Áll néma csend; légy szárnya bent,
"Fejére szól, ki szót emel!
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Fülembe zúgja átkait
De túl zenén, túl síp-dobon,
Ötszáz énekli hangosan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése