A földi élet dimenziói

Kép: székelyhon

A medvék támadása miatt veszélyessé vált környezetünk. Gyermekkoromban nemcsak szüleink segítettek nekünk, hanem a mondások is: „az erdőnek füle van, a mezőnek szeme”. Életünk védelme mellett a teremtett világ értékére, szépségére, megbecsülésére neveltek. A szántóföldet védtük a vadkároktól és az eróziótól, a patakok medrét takarítottuk, védtük vízeinket a halak és a rákok életterét. Szénacsináláskor fűcsóvát hagytunk a madarak fészke körül. Ha erdei gyümölcsöt gyűjtöttünk, akkor elkerültük a medvés helyeket, mert a medve nem játék. Sose unatkoztunk, mert egyszerre nagyon sok mindenre kellett figyelnünk: elsősorban a munkánkra, az állatokra, a megművelt földekre, kaszálókra, vízeinkre, a vadakra és az időjárására, mert este számot kellett adnunk a napi munkánkról. Korán beláttuk, hogy a szántó-vető, állattartó életforma jobban megdolgoztat, mint a szalagmunka. Tág értelemben akkor környezetnevelésben részesültünk, kis ökológusok lettünk diploma nélkül. Mindebben segített és nevelt családunk és a rendtartó székely falu irott vagy iratlan törvénye. 

Napjainkban az ökológia vagy környezettan a tudományoknak azon ága, amely az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja. Nem mindenki részesül belőle, ezért minden jó szándék, sőt civilnek vagy zöldnek nevezett kezdeményezés mellett szükség van a megfelelő tájékozódásra, az ökológusok javaslatára, amikor az őshonos növények vagy állatok védelméről van szó. A legfontosabb pedig az őshonos emberek védelme. 

– A napokban olvastam: az ökológus feladata, hogy „megmentse a világot a pusztulástól”. A gyakori katasztrófák arra késztetnek, hogy vigyázzunk a teremtett világra, az emberiség életterére, amit Istentől kaptunk ajándékba. 

2015-ben jelent meg Ferenc pápa Laudato si’ - átfogó ökológiai kérdésben fajsúlyos enciklikája, amely alcíme szerint „közös otthonunk” gondozásáról szól. Rávilágít arra, hogy földünkön nemcsak a természeti környezet vesz körül bennünket, hanem az emberi környezet is. A természetet csak úgy tudjuk megóvni, ha földi környezetünkhöz való viszonyainkon túlmenően az embertársainkhoz és Istenhez fűződő kapcsolatunkon is változtatunk. Vegyük figyelembe a földi élet összes dimenzióját. Isten az emberi élet továbbadását és gondozását intézményesített formában a családra bízta. 

Az Úr mint jó pásztor, igaz sarjat támaszt Dávidnak és országába összegyűjti elszéledt fiait. (Jer 23,1-6) Népe vezetését és gondozását Jézus által kiterjesztette minden népre, és Ő a Szentlélek által Egyházában intézményesítette a lelkek összekapcsolását. (Mk 6,3o-34) Megváltása által ő lett világunk lelke és benső élete, aki mindent titokzatos testének egységébe gyűjt. (Ef 2,13-18) A világszervezetekből hiányzik e világnak a lelke, az egységet teremtő Krisztus, aki felé mind úton vagyunk.

„Otthonom lesz az Isten háza, mindörökké szünet nélkül.”  Zsolt 22,6.