Olvasmányaink az ember teremtéséről és bűnbeeséséről,
valamint Jézus Krisztus megváltó művének kezdetéről szólnak. Jézus a 40 napos
böjtölése alatt Atyjával beszélgetett és velünk vállalt közösséget. Az
evangélium beszámol arról, hogy a böjt végén a sátán még Jézust is megkísérti.
(Mt 4,1-11) Arra akarta rávenni, hogy ne az Atya akaratát teljesítse, hanem az
ő javaslatát kövesse. A sátán ezen próbálkozása természetesen sikertelenül
végződött. Jézus pedig győzelmet aratott a kísértő fölött.
Ha valaki azt kérdezné,
miért engedte Jézus, hogy megkísértse a sátán, erre azt válaszoljuk: példát
akart adni nekünk, miképpen viselkedjünk a kísértésben. Ne bízzunk a sátán
ígéreteiben, ne engedjük félrevezetni magunkat trükkös ajánlataival.
Figyeljük
meg, hogy harmadszori kísértésekor már nem mondja: „Ha Isten Fia vagy” -
viszont a világ országait és azok gazdagságát mutatja és ajánlja, egy
feltétellel: „ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta: „Takarodj,
sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Jézus
ezután kezdte meg három évig tartó messiási körútját, amely a húsvéti
misztériumban csúcsosodott ki. Jézus feltámadásával és a húsvétot követő 40 napon
megjelenéseivel hitelesítette és megértette apostolaival megváltói művét. Őket
a Szentlélek elküldésével az evangélium hirdetőivé tette.
Az olvasmány első része
az ősszülők teremtéséről szól, akik Isten szeretetében és békéjében éltek. (Ter
2,7–9; 3,1–7a) Isten autonómiát adott nekik, megáldotta, hatalmat adott a többi
élőlény fölött és megígérte az örök életet. Elvárta tőlük, hogy
engedelmességükkel, szeretetükkel érdemeljék ki az örök életet. Az olvasmány
második része a bűnbeesésről szól. Az ember boldogságára irigy sátán, hármas
kísértéssel csábítja ősszüleinket a bűnre: általánosítással szívükbe lopja a
kételyt, a halál elkerülésével kecsegteti, istenné levést ígér, mert megismernek
jót és a rosszat.
Ősszüleink a sátánra hallgatva, megszegték az isteni rendet,
így bűnössé váltak és magukkal rántották utódaikat is. Ez az eredeti bűn. E bűn
megfosztotta az embert Isten kegyelmétől, s következménye lett a szellemi-lelki
egyensúlyvesztés, a lélek és a test diszharmóniája. Az eredeti bűnnel az ember megfertőzte
a világot, s mivel a sátán hálójába került, így csatlósaként viseltetik mások
iránt. Az irgalmas Isten látva, hogy a sátán becsapta az embert, ezért megváltót
ígért. Jézus Krisztus, a második Ádám keresztáldozatával és feltámadásával legyőzte
az emberen uralkodó sátánt, eltörölte a bűnt s a halált, és megadta az örök
életet. Akik hisznek Jézus Krisztusban,
azok a kegyelem és a megigazulás bőséges ajándékát kapják. (Róm 5,12–19)
Aranyszájú Szent János mondja: „A Paradicsomot
elveszítettük, de megkaptuk a mennyországot, így a nyereség nagyobb, mint a
veszteség”. Jézus értünk a bűnbeesést helyre hozta.
„Ne féljetek, én legyőztem a világot!” Jn 16,33.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése