Ti vagytok a föld sója - Évk. 5.A. 2026

France Bevk (ejtsd: Beuk) (1890-1970) a 20. századi szlovén irodalom egyik legtermékenyebb alakja. Az első világháború idején tűnt fel háborúellenes elbeszéléseivel. Regényeiben szűkebb hazája társadalmi ellentmondásait, történelmének drámai korszakait ábrázolta. Magyar fordításban, 1979-ben jelent meg A föld sója című regénye, amely a két világháború közötti olaszországi szlovénok elnyomását mutatja be. 1933-ban, a fasiszta Olaszországban megtiltják a keleti határszéleken élő szlovéneknek anyanyelvük használatát a templomi szertartásokon. Az iskolákban, a sajtóban már fél évszázada tilos szlovénül szólni. A regény hőse egy hajlott korú vidéki plébános, Martin Čedermac a nép élére áll, szembeszáll a nyelv betiltásával és a szlovén kisebbség megsemmisítésével. Megismerjük e népcsoport nyelve megőrzéseért vívott küzdelmét. A regény cselekménye nem kötődik országhatárokhoz, érvényessége azóta sem veszített elevenségéből. Ma is időszerű, ahol a többségi nemzet próbálja visszaszorítani a kisebbségi nemzeteket. Isten tiltotta az elnyomást, és irgalmasságot kért. Izajás által int: Aki irgalmas embertársa iránt, azzal szemben Isten is irgalmas lesz, és szeretetével fogja kísérni. (Iz 58,7-10) – Napjaink háborúi meghülyítették világunkat. Az evangéliumi rész felhívás, hogy a romlást állítsuk meg! – Hogyan? –

Jézus hegyi beszéde szerint, mi, hívők vagyunk a föld sója és a világ világossága. (Mt 5,13-16) Keresztségünk óta, Jézus nagykövetei vagyunk a világban. Krizmával felszenteltek, a hit birtokosai lettünk, fehér ruhát adtak, hogy Jézus követeként jóízűen dolgozunk a földön. Bár végső hazánk a mennyben van, ám oda az út a földön át vezet. A földi javak csak eszközök, hogy elérjük az örökkévalót. Aki így él, annak élete világít, mint fény a sötétben; sőt ízessé teszi környezetét, mint a só és meggátolja a romlást. – Az utókor nagyra értékeli azokat, akik jót tettek a néppel, segítették a nélkülözőket és a szenvedőket. Szeretettel emlékezünk népünk jótevőire: az országépítő Szent Istvánra, a hazát védő Szent Lászlóra, a második honalapító IV. Bélára, a törökverő Hunyadi Jánosra, II. Rákóczi Ferencre, Gróf Mailáth Gusztáv Károly és Márton Áron püspökökre... A segítés, a jótett alapvető emberi cselekedet, amely  által az egyének és a közösségek irgalmassága nyilvánul meg, amit hol alkalmilag, hol hivatásban gyakorlunk. Mivel Isten egész életünket tekinti, ezért törekedjünk, hogy a Vele és az emberekkel való kapcsolatunk legyen összhangban. Az ószövetségben, különösen a prófétai írások kiemelik, hogy az irgalmasság gyakorlása az, ami a hitet, a bűnbánatot és a böjtöt hitelesíti. Szent Pál tanítja, hogy szóval és példával kell tanúsítani keresztény voltunkat, hogy Krisztusban megújuljon a világ. (1Kor 2,1-5) Csak Krisztusban tudunk hiteles jele és eszköze lenni az emberi nem szent családjának.

 

„Aki engem követ, övé lesz az élet világossága.” Jn 8,12.