Elsőáldozók 2. csoportja - 2026. május 17.

 A csíkszeredai Szent Kereszt plébánián már 2025 szeptemberében két csoportba szerveztük az elsőáldozó diákokat. Az első csoportot a Nagy Imre Általános Iskola III. osztályos tanulói képezték: 37 fiú és 24 leány, összesen 61 ifjú járult szentáldozáshoz 2026. május 3-án.

A 2. csoportot a Petőfi Sándor, József Attila, Nagy István Művészeti, a Xantusz János, a Rebreanu és Goga Általános Iskola tanulói alkották: 32 fiú és 33 leány, összesen 65 személy szentségi módon élte meg a kommuniót az Úr Jézussal 2026. május 17-én.

Ezt a kapcsolatot, barátságot ápolni kell az imádsággal, szentmisével, szentgyónással és szentáldozással.

A két csoportban összesen 126 elsőáldozó volt. Istennek legyen dicsőség, nekik pedig üdvösségükre váljék! 

Szeretettel, a pap bácsik 

Az első csoport fotói itt nézhető meg: 

Elsőáldozás 2026. május 3-án Szent Kereszt

A 2. csoport fotói az alábbiak:

Hv 7.A.  2026 - Elsőáldozás

Kedves elsőáldozók, szülők, nagyszülők, keresztszülők, rokonok, pedagógusok és hívek! Nagyon kedves Füle Lajos – Mégis című négy soros verse, amely az elsőáldozó ajkáról elhangzott: „Egyedül Te ismersz, Uram, / Sokkal jobban, mint én magam. / S lelkem örök öröme ez: Ismersz engem, mégis szeretsz!” Isten ismer minket, nagyon jól tudja, hogy gyarlók vagyunk és mégis szeret. A tegnap délután elvégeztétek a szentgyónásotokat, amikor újfajta bűnökről is szó esett. Ez pedig az idővel való rossz gazdálkodás, az időhúzás, időrablás, időtolvajlás a családban, az iskolában és a hittanórán is. Wass Albert – Nagyapám tanítása elbeszéléséből tudjuk, hogy az időt senkinek sem tudjuk visszaadni, erre figyelmeztetett. Ez újfajta bűn és küzdeni kell ellene. Nagyszerű intés még a felnőtteknek is, tanulságos olvasmány.

A tegnap megtisztítottátok lelketeket, most pedig felszólítok minden jelenlévőt, hogy tekintsünk önmagunkba és bánjuk meg bűneinket, hogy tiszta lélekkel fogadhassuk Krisztus kegyelmét.

Szentbeszéd

Jézus első szentmiséje

Kedves Elsőáldozók! A tavaly szeptembertől készülünk az elsőáldozásra. Valójában ez a készület még akkor elkezdődött, amikor szüleitek megtudták, hogy ti érkeztek. Amikor megérkeztetek nemsokára a keresztség szentségét kérték, hogy Isten gyermekeinek családjához tartozzatok. Azóta a szülők és keresztszülők segítettek titeket testi-lelki-szellemi és érzelmi világotok fejlődésében. Az otthoni keresztény életben történő nevelésnek vannak jelei: van, aki a mindennapi imádságokat mind tudja, amikor a felkészülést elkezdjük; van, aki korán észreveszi, ha vétkezik, mint a 4 éves Ábel, aki 2023 április utolsó vasárnapján sírva jött, hogy gyóntassam meg. A szüleitek valóban apostolok, és megtették azt, amit Jézus elvárt tőlük.

A szüleitek már az ősszel ránk bíztak, hogy hetente pénteken és vasárnap együtt törekedjünk megismerni a minket szerető Istent. Megismertük Jézus Krisztust, akit mennyei Atyánk küldött megváltásunkra. Ő szeretettel tanított, segített a szegényeken, a betegeket gyógyította. Az őt követő sokaságon megesett a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte tanítani őket. A végén pedig az öt árpakenyeret és a két halat megsokasította és jóllaktak. Másnap megígérte a maradandó eledelt, amely megmarad az örök életre. Ezért kérték, add nekünk azt az eledelt. Jézus ekkor mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van s föltámasztom az utolsó napon.” Ekkor sokan meghökkentek és zúgolódva eltávoztak. Péter apostol viszont a tanítványok nevében, kijelentette, Uram, mi maradunk, mert sok mindent nem értünk, de tudjuk, hogy az örök élet igéi nálad vannak.

    Kedves Elsőáldozók! Ti szeptembertől rendszeresen jártok a plébániai hittanórára. Azért volt szükség erre, hogy megértsétek az Oltáriszentséget. Az apostolok Jézus csodái láttán, hitték, hogy amit Jézus mond, az úgy van. Hitték, hogy az Oltáriszentségben testét és vérét adja, még akkor is, ha nyomban mindent nem értenek.

Mi most közösen mondjuk el a 12 apostol nevét, hogy a felnőttek is frissítsék fel ismeretüket. Péter, Jakab, András, Bertalan és Tamás, Simon, Fülöp, Máté, János, Jakab, Tádé, Judás az áruló.

1. Az utolsó vacsora Jézus első szentmiséje. (Jn 17,1-11a) Jézus szeretetének újabb jelét adta, amikor az utolsó vacsorán hosszasan imádkozott és vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odaadta tanítványainak és ezeket mondta nekik: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely értetek adatik. Vacsora után ugyanígy kezébe vette a kehelyt, áldást mondott a bor felett, majd tanítványainak adta és így szólt: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én véremnek a kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Az apostolok ekkor megértették, hogy Jézus szentségi módon, a kenyér és a bor színében adja magát nekünk. Jézus szava teremtő, isteni szó. Amit mond, meg is történik.

- Gréta, - állj fel. - Köszönöm. - Most üljél le. - Köszönöm. Bizonyára megteszitek ti is azt, amit nektek szüleitek mondanak. Miért? – Mert tudjátok, hogy szeretnek! Az apostolok hite is Jézus szeretetén alapszik. Megtapasztalták, hogy Jézus szavának isteni, teremtő ereje van.

Az apostolok megértették, hogy Jézus így adja magát nekünk. Ekkor az Úr ezt parancsolta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

    Kettős csoda történt. A kenyér és bor átváltozott Jézus szent testévé és vérévé. De az átváltozás úgy történt, hogy megmaradtak a kenyér és bor külső jelei: íze, formája és színe. Így lesz Jézus teste valóban étel és az ő vére valóban ital. A hittudósok ezt az átváltozást átlényegülésnek nevezik. Ez azt jelenti, az változott át, ami a kenyeret kenyérré, a bort borrá teszi. Az átváltoztatott kenyér és bor külső jelei alatt maga Jézus van jelen. A szentmisén vele találkozunk és amikor áldozunk, Jézust vesszük magunkhoz.

Mondjuk el azt is, hogyan veszünk részt a szentmisén? – Imádkozunk, Énekelünk, Figyelünk Jézus tanítására és Áldozunk.

2. Jézus az utolsó vacsorán imádkozott az apostolokért, az Egyház is imádkozik. (ApCsel 1,12-14) Jézus arra kérte a mennyei Atyát, hogy dicsőítse meg őt. Jézus mindenben az Atya akaratát teljesítette, tanítását átadta, és most a kereszthalált is vállalja. Tudja, hogy ez a tanítványokat megrettenti, de ő vállalja, mert engedelmes akar lenni a kereszthalálig. Ennyire szereti ő a mennyei Atyát és minket. Értük imádkozott Jézus, majd értünk is, akik az apostolok nyomán hiszünk Jézusban. Ezért Jézus örök életet és föltámadt életet ígér nekünk is.

Az Atya is megdicsőítette Jézust, az ő Fiát, mégpedig a húsvéti feltámadással és mennybevételével. A föltámadt Jézus 40 napon át meggyőzte az apostolokat az örök életről és a föltámadt életről. Ezt a tanítást csak a feltámadás után tudták megérteni!

Jézus mennybemenetelekor az apostolok visszatértek az utolsó vacsora termébe és kilenc napon át imádkoztak, és várták a Szentlélek eljövetelét, akit Jézus az Atyától küld, aki megvilágosítja őket és megerősíti, hogy az evangéliumot hirdessék minden népnek.

    Kedves elsőáldozók, mit jelent az evangélium? – Jó hír, örömhír, evangélium! Az örömhír, hogy Jézussal találkozunk a szentmisében, és önmagát adja nekünk, a családunknak, közösségünknek és a világnak.

3. A Szentlélek által élő az Egyház, és Jézus művét folytatja. (1Pt 4,13-16) A Szentlélek pünkösdkor szélzúgás közben, lángnyelvek alakjában leszállt az apostolokra. Elteltek kegyelemmel és különféle adományokkal, világosan felismerték Jézus megváltását, és elindultak a világ négy tája felé, hogy hirdessék az evangéliumot, aki hisz azt kereszteljék meg, és akik befogadták Krisztust szerető közösségeké alakuljanak.

Az apostolok munkatársakat választottak és megbízták a tanítással, az evangélium hirdetésével, a szentmise bemutatásával és a szentségek kiszolgáltatásával, hogy mindenki, aki Isten szereti, az üdvösségre rátaláljon.

    Kedves Elsőáldozók és Hívek! Szeptembertől egy apostoli utat jártunk be a plébániai hittanórán. Megismertük Jézust, a mi megváltónkat. Megtanultuk azt is, hogy azért jövünk szentmisére, mert szeretjük Jézust. Tudjuk, hogy mindenki áldozhat aki felkészül.     Hogyan készülünk? Testileg és lelkileg. Az áldozásra felkészültünk. A keresztségben gyermekévé fogadott, a tegnap megbocsátotta bűneinket, ma mint egy falat kenyeret, adja önmagát nekünk az Oltáriszentségben. Most egy szív és lélek vagyunk ebben a misében: szülők, gyermekek, keresztszülők, hívek, mindnyájan, mert megnyíltunk a Szentlélek előtt. A szentáldozásban szentségi módon magunkhoz vesszük Jézust, ezzel pedig mi az ő kisapostolai leszünk. Áldozáskor 3 dolgot teszünk, azaz KIKkelünk. Mit jelent a kikkelés? – Köszönöm, Ígérem és Kérem.

Az áldozás után mindezt osszuk meg Jézussal...

    Most egy valakiről szólok, Konnersreuthi Neumann Terézről, az egyik legismertebb női stigmatizáltról. Teréz szegény falusi bajor családban született 1898-ban. Egy tűzeset után 1918-ban lebénult, majd 1919-ben megvakult. 1923. április 29-én, Lisieux-i Teréz boldoggá avatásának napján csodásan visszanyerte látását, 1926-ban különös látomásban volt része, látta Jézust három apostollal együtt az Olajfák hegyén, amely után minden betegsége nyomtalanul eltűnt. Öröme nem tartott sokáig, mert alig néhány nappal csodálatos gyógyulása után stigma, Jézus sebei jelentek meg a testén. Húsvét szombatján látta Krisztus feltámadását. E naptól fogva minden pénteken átélte Jézus szenvedését, saját kínjai különösen nagypénteken fokozódtak. Gyakran került önkívületi állapotba, és ilyenkor nem németül, hanem a számára egyébként ismeretlen arámi nyelven beszélt, melyet nyelvészek azonosítottak be. Teréz szenvedései mindig két napig tartottak, vasárnap reggelre teljesen rendbe jött, stigmáinak csupán hűlt helyét találta. 1926. november 5-én kilenc sebet fedezett fel a fején, és még néhányat a hátán és a vállán. A szemtanúk szerint ezek a sebek soha nem gyógyultak be, de nem is fertőződtek el, és még a holttestén is láthatók voltak. Teréz 1927-től 1962-ig, tehát 35 éven át semmi testi ételt vagy italt nem vett magához. Állandó orvosi felügyelet alatt élt, lakóhelyének püspöke rendszeresen látogatta. 1927 júliusában egy orvos és négy ápolónő figyelte két héten át a nap 24 órájában, de csak azt tudták megállapítani, hogy az Oltáriszentségen kívül semmi mást nem vet magához, ennek ellenére nem lépett fel betegség, súlyveszteség vagy kiszáradás. Egyetlen tápláléka az Oltáriszentség volt: "Én nem a semmiből élek, hanem Jézus testéből, ami valóban étel…" A hit és a szeretet csodákat tesz, ezt Teréz és sok más szent élete is bizonyítja. Neumann Teréz 1962. szeptember 18-án hunyt el. Élete felhívja figyelmünket az Oltáriszentség felbecsülhetetlen ajándékára. Boldoggá avatása 2005-ben kezdődött.

    Kedves Elsőáldozók! Jézus a szentmisében hozzánk jön, vele egyesülünk. Ő képes megtartani szeretetében, ha mi barátai akarunk maradni. A szentmise tanító részében és a szentáldozás által Ő egyesít minket is, szorosabbra fűzi kapcsolatainkat családtagjainkkal, barátainkkal, hogy békés életünkkel dicsőítsük a mennyei Atyát. Ámen.