25
éve annak, hogy a "Louis Pasteur" Egészségügyi
Posztlíceum falai között elindult a legelső évfolyam. Azóta generációk
nőttek fel. Évek óta az elöljárók meghívására részt vettem a hagyományos ballagáson,
amelyet rendszerint május közepén, az ápolók nemzetközi napjához, május 12.-höz
közel tartottak. A 2020-ban végzettek ünnepsége a Covid-19 miatt elmaradt.
Vizsgázni is csak online tudtak. Később néhány végzőssel elbeszélgettem.
Személyes vallomásuk mindent megszépített. Elmondták, hogy az elméleti oktatás
enyhén kedvüket szegte, de amikor a gyakorlatra került a sor, és a betegek közt
dolgoztak, akkor minden megváltozott, felismerték hivatásukat: ezt szeretem
végezni. Közben kialakul a jó emberi kapcsolat közöttük és a betegekkel, mint ahogyan
nektek Kedves Ballagók ebben a 3 évben. Gondoljatok vissza, hogyha valakinél a hivatás
lángja alig pislákolt, hogyan biztattátok egymást, és tanáraitok bátorítása is
segített a haladásban. Mind ezek életetek fontos pillanatai maradnak.
A ballagás napja ünnepélyes alkalom, amely a tanulmányok
lezárását jelenti, ahol elismerik a kiváló tanulmányi eredményeket, és a
közösségért végzett szolgálatok teljesítését. Ez
az ünnepélyes pillanat tartalmazza még az eskütételt is, amely szimbolizálja a
hivatás iránti elkötelezettséget és a betegek iránti felelősséget. Majd a
szakmai vizsgák következnek, és az egészségügyi pályán
való elhelyezkedést. Ezzel
utaltam annak az 1000 napnak a céljára, amely szemetek előtt volt a három év alatt.
Ismertétek a célt és energiátok jó részét ennek elérésére áldoztátok, és most
titeket ünnepelünk e magasztos órában, és imádkozunk, hogy Isten áldása legyen
rajtatok.
Mivel
ma az egyház egyik főünnepe, Áldozócsütörtök van, ezért most erről is szólok. Áldozócsütörtök – Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele, az emberiség nagy
győzelmének ünnepe. Jézus
feltámadásának 40 napos időszakát lezáró utolsó esemény. Liturgiánk a feltámadt
és a mennybe felment Krisztusról szól. Hitvallásunkban elmondjuk, hogy Jézus
„felment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.” Jézus örök győzelme,
emberi természetünk megdicsőülése, ettől fogva a miénk is. A prefáció szavaival
mondjuk: „Reménységgel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy
követhetjük a mennybe, ahová mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett.”
Hogyan juthatunk mi a Szentháromság közösségébe? Jézus világosan
megmondta, csak is követése által. Mert Ő megmutatta jövő sorsunkat, végső
célunkat és az oda vezető utat (Ap Csel 1, 1-11). Jézus 40 napon át bebizonyította,
hogy él és Isten országa valóság, amelynek folyamatos fejlődése a végső időig tart.
Nagy
és szent igazságokat, fönséges titkokat nyilatkoztatott ki e napokban, amit
azelőtt nem tudtak volna megérteni. – Eloszlatja a megsemmisítő haláltól való
félelmet, mert meghirdeti, hogy nemcsak a lélek, de a test is halhatatlan.
–
Feltámadása után apostolaira lehelte Urunk a Szentlelket, isteni hatalmat
adott, hogy a bűnösöknek bocsánatot adjanak.
– Ebben az időben kapja meg
valamennyi apostol a Szentlelket, hogy megértsék az Írásokat. Szent Péter
apostolra bízza a krisztusi nyáj gondozását. Missziós tervet ad és arra kérte tanítványait, hogy
maradjanak Jeruzsálemben és várjanak az Atya ígéretére, amíg Szentlélekkel
fognak megkeresztelkedni.
Jézus a Szentlélek működését is felvázolta: az Egyház erőben részesül és tanúskodását vezetni
fogja az egész földön. Ezután felemelkedett a földről, és szemük elöl felhő
takarta el. Így teljesedett a jövendölés, amely szerint a Messiás helyet foglal
Isten jobbján. A két angyal kérdése és válasza kimozdítja ámulatukból az
apostolokat, hogy teljesítsék Jézustól kapott feladatukat, amíg újra eljön.
A Szentlélek
eljövetelével
az Egyház missziós korszaka kezdődött. A missziós Egyház tagjai soha sem nézhetik tétlenül, vágyakozva
az eget: dolgoznunk kell, hogy a világ megismerje Krisztust és a saját
jövőnket. Istenünk
Jézusban megmutatta, hogy nekünk is ezt fogja adni, ha „benne élünk, mozgunk és
vagyunk.” Teilhard de Chardin írta: „A világ azé lesz, aki a legnagyobb
reményt nyújtja neki.”
Van-e nagyobb remény a földön, mint az egész ember,
testestül-lelkestül való megdicsőülés-e, azaz részvétele a Szentháromság
életében?
Jézus Krisztus a megmentőnk és mi vagyunk a megmentettek. Hogyan kövessük Őt? – Szeressünk és tegyünk jót mindenkivel!
Egy szegény skót gazdálkodó egy
napon, miközben megélhetést próbált szerezni a családjának a tavon,
segélykiáltást hallott a mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a
láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig az iszapba süllyedve. Fleming gazda
megmentette a fiút a borzalmas haláltól. Másnap díszes hintó gördült a
szegényes portára. Egy nemesember szállt ki belőle, és a megmentett fiú
apjaként mutatkozott be.
- Szeretném megfizetni neked -
mondta -, hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget
azért, amit tettem - válaszolta a skót gazda. Eközben a családi ház ajtajában
megjelent a gazda kisfia.
- Ez a te fiad? - kérdezte a
nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a gazda.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd
biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan,
mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten
büszkék leszünk. Így is lett.
Fleming fia a legjobb iskolákba
járt, és mikor eljött az ideje, 1906-ban kitüntetéssel diplomát szerzett London
St. Mary oktatókórház orvosi karán. 1928-ban az egész világ megismerte a nevét,
Alexander Fleming, a penicillin feltalálója. 1944-ben ugyanannak a nemesembernek
a fia, aki megmenekült a mocsárból, végzetesnek tűnő tüdőgyulladást kapott, és
ekkor a penicillin mentette meg az életét. A másodszor megmenekült nemes fiú,
Winston Churchill volt.
Ezért azt
kívánjuk nektek, hogy úgy munkálkodjatok a világban, hogy Krisztus Urunktól a
jóknak szóló örök jutalomban részesüljetek. Ámen.
Dr. Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése