13.A év - A keresztény élet jutalma

A keresztény élet jutalma - A keresztségben Jézussal meghaltunk a bűnös, önistenítő, ádámi életforma számára, hogy Jézus életstílusát vegyük át. Erre az életfelfogásra vet fényt a jutalom szemszögéből a mai olvasmány és evangélium.

Isten jutalmat ígér és ad mindenkinek, aki azt megérdemli. Elizeus próféta csodáival igazolja küldetését. (2Kir 4,8-11. 14) A történet egy szerencsétlen sunami házaspárról szól, akiket jóságukért Isten esztendő elteltével egy fiúgyermekkel ajándékozott meg. E történet azt mutatja, hogy az Istennel való kapcsolat a kiteljesedett élet felé vezet. Az aki befogadja vagy segíti Isten emberét, az áldásában részesül. 

Elizeus, az Isten szolgája az élet gazdagodását képviseli, amely Jézusban teljesedik be. Jézus is ezt tanítja, hogy megkapja jutalmát, aki legkisebb tanítványának egy pohár friss vizet ad. (Mt 10,37–42). Jutalmat tehát várhatunk, de ég és föld különbség mutatkozik az ó- illetve újszövetségi jutalomvárás között. Jézus apostolaitól azt várja, hogy teljesen kövessék Őt, nemcsak ösztönösen, hanem Krisztus-központú szeretettel. E követésben nem valamit remélnek az Úrtól, hanem Valakit, azt, hogy Istent magát bírhatják a szeretet kölcsönösségében. 

A menny lényegében Valaki. Az égi boldogság: egymásra találás Istennel, teljesen odaadó szeretetben: Ő a miénk, mi az övéi leszünk mindörökre. Nazianzi Szent Gergely szerint: „Az örök élet az, hogy Isten örök szépsége mozgásban tartja az ember vágyait”. E kijelentés, az emberi vágyakozás és az isteni transzcendencia kapcsolatát fejezi ki. Tehát az örök élet nem egy statikus, unalmas állapot, hanem az Istennel való kapcsolat dinamikus, végtelen kibontakozása. Mivel Isten szeretete kimeríthetetlen, az ember vágyai is folyamatosan növekednek és új lendületet kapnak a szeretetben.

Jézus azt kívánja, hogy minden olyan földi kötődést szorítsunk háttérbe, amely akadályozza a vele való kapcsolatunkat és az evangélium szolgálatát. Legyünk kitartók, még áldozatok árán is. Jézus három feltételt emel ki: őt kell a legjobban szeretni, vállalni kell a keresztet, és életünket neki kell átadni. 

a) Aki Jézust mindenek elé helyezi, annak szeretete mások iránt is mélyebb és igazabb lesz. 

b) A kereszt hordozása a szeretetből vállalt önfeláldozást és kötelességeink hűséges teljesítését jelenti. 

c) Aki Krisztusért lemond önmagáról, az megtalálja az igazi, örök életet. A további hét kijelentés az Egyház küldetésére irányulnak. Aki befogadja Krisztus tanítványait, magát Krisztust és az Atyát fogadja be. Aki természetfeletti ragaszkodással szereti az Atyát, annak számára minden jutalom, még a szenvedés is, mert megérti, hogy minden kellemesben és kellemetlenben övé az Isten és ő az Istené. Csak az talál igazi önmagára, aki Istent találja meg az odaadószeretetben. Járjunk Jézus útján, melyen Ő jött hozzánk, és amelyet Ő jelölt ki számunkra. (Róm 6,3-4. 8-11) Életünk szabályozója legyen: Istené az elsőbbség.

 

„Hirdessétek annak erejét, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket.” (1Pt 2,9)