22.A. - Nincsen érték kereszt nélkül

Egy apa az érettségijét becsülettel teljesítő fiának ajándékul szánta régi autóját. Mielőtt azonban átadta volna, arra kérte, nézesse meg több helyen, mennyit ér. A kereskedő ezer dollárt ajánlott érte, a zálogház mindössze százat, egy autóklub gyűjtői viszont akár százezer dollárt is adtak volna érte. Az apa ekkor így szólt: „Csak azt akartam, hogy megtudd: az életben csak a megfelelő helyen értékelnek úgy, ahogy megérdemled.” A történet emberi szempontból valóban bölcs tanácsot ad. A kereszténynek ennél nagyobb igazságot hordoz. Isten országában ugyanis nem az emberi értékelés lesz a döntő, hanem az, hogy életünket Isten akaratához igazítottuk. Jeremiás próféta élete jól mutatja, milyen Isten szolgálata. (Jer 20,7-9) Nem azt hirdette, amit az emberek hallani akartak. Emiatt árulónak nevezték, üldözték, életére törtek. Küldetése alatt szenved, mégis vállalja, mert Isten szeretete belülről ragadta meg: „csontjaimba égő tűzzé” vált. És tovább viszi az Úr üzenetét. Talán sok hivatás hasonló, amikor így szólnak: ha előre tudtam volna, mennyi áldozat és nehézség vár rám, talán nem indulok el. Mégis Krisztus szeretete és hívása erősebbnek bizonyult. Ez a szeretet nem mindig könnyű, de éppen ezért igaz és életadó. A tanítványoknak is komoly próbatételt volt, hogy Jézus a szenvedő Messiás. (Mt 16,21-27) Szent Péter tiltakozik a kereszt ellen: „Uram, ez nem történhet meg veled!” Jézus pedig világossá tette: küldetéséhez hozzátartozik a szenvedés, a kereszthalál és a feltámadás. Ez az evangélium egyik legnehezebb üzenete számunkra is. Nehéz elfogadni sokszor életünk keresztjeit. Mégis Jézus követésének nincs kereszt nélküli útja. A tanítvány nemcsak Krisztus örömében, hanem áldozatában is részesedik. Ezért mondjuk a Miatyánkban: „Legyen meg a te akaratod!” és ezzel Isten kezébe helyezzük magunkat. Mert amit Ő megenged, annak helye van üdvösségünk történetében.  Szent Pál arra kér, hogy adjuk oda testünket „élő, szent, Istennek tetsző áldozatul”. (Róm 12,1-2) Ez a keresztény átalakulás. Nem külső változás, hanem a gondolkodás és a szív megújulása. Megtanulunk másképpen látni, és nem azt kérdezzük, mi könnyű, mi hoz elismerést, hanem: mi kedves Isten előtt? – Márton Áron püspök szavai szerint a keresztény két világ polgára igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért nem turista ebben a világban, hanem küldetést és szolgálatot vállal – szeretetből. A Krisztusban megújult ember tehát nem menekül a világból, hanem Krisztus szeretetét viszi bele. A szentmisében és a szentáldozásban egyre mélyebben egyesülünk Krisztussal, és vele együtt magunkat is Istennek ajánljuk. Így életünk „élő és szent” áldozattá válik. Krisztusban tudjuk, kik vagyunk és kihez tartozunk. A keresztet is Krisztus győzelmének fényében látjuk. Ezt a látást Isten szeretete adja.

„Aki megtartja  Krisztus igéit, abban Isten szeretete valóban tökéletes.” (1Jn 2,5)