Szent Mihály főangyal ünnepe - 2026

Kedves Testvérek! 1968.   december 24-én az Apollo 8 űrhajósai a Hold körüli pályáról a Földet köszöntötték. A világ addigi egyik legnagyobb televíziós közönsége előtt a Teremtés könyvéből olvastak fel: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.” A világűrből visszatekintve az ember újra felismerheti: minden teremtmény Istentől jön, és benne van a létezésünk alapja. A teremtés a Szentháromság egy Isten műve. Az Atya a Teremtő, a Fiúban teremtetett minden, a Szentlélek pedig egyesíti a teremtést Istennel és kíséri annak megújulását. A teremtés ma is folytatódik: az Atya gondviselésében, a Fiú megváltó kegyelmében és a Lélek egyesítő erejében.

Kedves Testvérek!

Szent Mihály ünnepén különösen is figyeljünk a tisztán szellemi teremtményekre, az angyalokra. A Szentírás szerint Isten angyalokat teremtett: személyes, szellemi, halhatatlan lényeket, akik Isten szolgálatára vannak rendelve és az üdvösség örököseinek segítségére. Nevük – angyal, vagyis hírnök, küldött – már szerepüket fejezi ki.

Az angyalok Istent szolgálják és az embert oltalmazzák.

Mihály neve azt jelenti: „Ki olyan, mint az Isten?”

Gábriel Isten hírnöke, 

Ráfael pedig Isten gyógyító segítségének közvetítője.

Az angyali világ létezése arra is emlékeztet bennünket, hogy a teremtett világ nagyobb annál, mint amit érzékeinkkel felfoghatunk, ezért alázatra van szükségünk.

A Szentírás beszél a bukott angyalokról is, akik Isten ellen fordultak. Vezetőjük a Sátán. A Biblia erős képekkel mutatja be romboló működését: ő a hazugság attyja, aki tévútra vezette  ősszüleinket és tévutra akarja vezetni az emberiséget. A bűn miatt maga a teremtett világ is sérült. Az ember elveszítette a paradicsomi harmóniát, de Isten nem hagyta magára. Üdvösséget készített számára, és jó angyalait is az emberek szolgálatára rendelte.

1. Az Újszövetségben az angyalok szerepe Jézus Krisztus mellett válik világossá. Angyal hirdeti Máriának az üdvösség örömhírét, angyalok dicsőítik Istent Betlehemben, szolgálnak Jézusnak a pusztában, jelen vannak haláltusájában, és feltámadását is hirdetik. Jézus maga is beszél róluk mint valóságos és tevékeny lényekről, akik Isten előtt állnak és az emberek fölött őrködnek.

Jézus szavai azonban nem félelmet, hanem bizalmat adnak: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” Szent Péter pedig arra figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok.” Ezért nekünk is éberségre és imádságra van szükségünk. Krisztus hatalma erősebb a gonosznál, ezért Jézus Krisztusba, az ő Nevét hívjuk segítségül. Ha imádkozunk, akkor nem esünk a gonosz csapdájába, megszabadulunk bálványainktól és előítéleteinktől, amelyeket magunkban felépítettünk, és amelyek megkötik a szívünket: a jólét, a társadalmi elismertség, a rendezetlen érzelemvilág, a mindenféle előítéletek, a közömbösség és a pogányság.

Szent II. János Pál pápától szolgálata kezdetén azt kérdezték: Miért vallásos a lengyel nép? „A lengyel nép azért vallásos – válaszolta a pápa –, mert mindenki imádkozik mindenkiért.”

A mi vallásosságunk is legyen imádkozás és engesztelés. Az engesztelés elsősorban életünk megváltoztatását jelenti:

aki káromkodott, az tanuljon áldani;

aki gyűlölt, az szeressen;

aki rosszat tett, az tegye a jót;

aki elfordult Istentől, térjen Urunkhoz, Istenünkhöz.

A hitélet, azaz a hit szerinti élet nem pusztán szavakból áll, hanem a bűnbánatban megtisztult emberek életét jelenti Jézus lelkületében.

2. És itt felmerül egy fontos kérdés: hűségesek vagyunk-e Istenhez és a hivatásunkhoz? Átadjuk-e a hitet a következő nemzedéknek?

Egy érdekes történet szerint a fülemüle hímje hetekig énekel fiókáinak. Egy magyar kutató (Schmidt Egon) néhány fiókát három hétre elvett a szülőktől. Amikor később visszakerültek, már nem tudták úgy megtanulni az éneket, mint társaik. A természetben is szükség van arra, hogy az egyik nemzedék átadja a következőnek azt, ami az élethez kell.

Így van ez a hitben is. A szülőknek, nagyszűlőknek, közösségeinknek feladatuk, hogy továbbadják gyermekeiknek Isten ismeretét, az imádságos lelkületet és a hit örömét.

3. „Istenünk, engedd, hogy angyalaid itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket” – ezt kértük a szentmise könyörgésében.

Szent Mihály különleges helyet foglal el az angyalok között. A Jelenések könyvében ő az, aki a sárkány és seregei ellen küzd. A gonosz nem tarthatja meg uralmát: Krisztus eljövetelével megtört a sátán hatalma. Ezért Szent Mihály tisztelete mindig az Istenbe vetett bizalom és a jóért való küzdelem jele volt. Európában számos híres Szent Mihály-kegyhely alakult ki: Monte Sant’ Angelo, Róma Angyalvára és Mont-Saint-Michel. A főangyal tisztelete népünk körében is régi. Már Szent István korában megjelent, templomokat, várakat és temetői kápolnákat ajánlottak oltalmába. Szent Mihály alakja a templomokban az utolsó ítéletre, a jó és a rossz közötti küzdelemre, valamint a jó halál reményére is emlékeztetett.

Erdélyben is különösen erős volt Szent Mihály tisztelete. Sok templom patrónusa lett  Szent Mihály. A nehéz történelmi időszakokban a hívek benne is oltalmazójukat látták.

Amikor Tiszteletreméltó Márton Áront 1938-ban kolozsvári plébánossá iktatták, így buzdított: „Imádkozzunk és bízzunk egyházközségünk védőszentjében, Szent Mihályban.” Nekünk is erre van szükségünk: imádságra, bizalomra és egymás hordozására. Márton Áron életének egyik fontos üzenete így szólt: „Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.”

Szent Mihály ünnepe nem egy szép hagyomány ápolása. Hanem meghívás arra, hogy hűségesebben éljünk, komolyabban imádkozzunk, ellenálljunk a rossznak, és hitünket gyermekeinknek adjuk át.

Kérjük Szent Mihály főangyal közbenjárását, hogy Isten oltalma alatt álljunk a küzdelmeinkben, és Krisztushoz hűségesen járjuk földi utunkat. Bizalommal kérjük: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Ámen.