Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom kiáltványa így kezdődött: „Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyenlőség.” A nemes cél elérését 12 pontban foglalták össze. Mindez 164 évvel ezelőtt történt. Úgy gondolom, hogy mindnyájan értjük 1848. üzenetét. Azóta március 15. nemzeti ünnepünk és céljainkat ilyenkor újra szoktuk fogalmazni. Legutóbb egy neves történészünk így összegezte az utóbbi két évtized során a magyar kisebbségi közösségekben megfogalmazott követeléseket:
1.) A magyar, mint regionálisan hivatalos nyelv használata.
2.) Oktatási és a kulturális életünk saját magunk által való igazgatása.
3.) A területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél kisebb arányban legyenek regionális kisebbségek.
4.) Gazdaság- és területfejlesztési esélyegyenlőség.
5.) A magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése.
6.) Folyamatos parlamenti, önkormányzati, …kormányzati képviselet igénye.
7.) A jó szomszédság és a magyarországi egyéni emancipáció.
Ezek teljesítése jelenti az autonómiát. Követeléseink emberi igényeinket fejezik ki, amik isteni jog alapján megilletnek, amit ki kell kiharcolni. Ha mindnyájan, még a közhatalom birtokosai is figyelnénk arra, amit Isten szeretettel a szívünkbe írt, akkor ez ma nem lenne téma. Isten szól hozzánk a lelkiismereten keresztül: amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd másnak! Amikor az emberek nehezen tudták felismerni szívükben az Isten akaratát, akkor Isten szeretetből újabb segítséget adott, Tízparancsolatot (Kiv 20,1-17), melyben a szeretet két nagy parancsa rejlik: az első háromban az istenszeretet, a többiben az emberszeretet. Isten nem úgy szól, mint aki követel, hanem mint aki mindig megelőz kegyelmi ténykedésével, szeretetével már belenyúlt a történelembe. A Tízparancsolat által meg akar szabadítani a szenvedélyek és a bűn erkölcsi rabságából. Az Istentől szentesített törvények mindenkit segítenek abban, hogy embersége szerint éljen és megtartása Isten oltalmát, a fejlődést, az egyén, a család és a közösség békés életét biztosítja. A törvény mellett az ember gyenge maradt, ezért Jézusban megjelent a végtelen és szent Isten. Belőle árasztja a végső bölcsességet, valamint a csodákat, melyek egyszerre isteni hatalmának és feltétlen emberszeretetének a jelei. Jézus szerető kapcsolatot sürget, ezért az imádság házából kiűzi a kufárszellemet és bejelenti, hogy testét a szenvedésben és kereszthalálban le fogják rombolni (Jn 2, 13-25), de a templom helyett az ő föltámadt teste, az Eucharisztia köré épül az új istentisztelet. Az Egyház, amely Isten erejét és bölcsességét hirdeti (1Kor 1,22-25), foglalata az ember Istennel fenntartott kapcsolatának. Az Egyház, Krisztus teste a lerombolhatatlan újszövetségi templom. Az Egyházzal egységben képesek vagyunk az Isten adta jogaink kivívására.
„Istennek a »gyöngesége« erősebb az embereknél.” 1Kor 1,25.
