Miért vagyunk, mit csináljunk?

A földi érdekekbe és ösztönös kívánságokba elmerültek nem szívesen hallgatják a figyelmeztető szót. Ezt a próféták is megtapasztalták. Ellenfeleik mindig találtak bennük kifogásolni valót. A próféták azzal is hozzájárultak a vallási élet erősítéséhez, hogy a nehézségek között is hűségesek maradtak küldetésükhöz. Mindenféle ellenállás, intrika ellenére hirdették az Úr szavát (Ám 7,12-15). Etikusan, elvszerűen, a törvényt betartva éltek és beszéltek. Ezért is figyelmet érdemelnek. Társadalmunk összevisszaságában nekünk látnunk kellene a helyes irányt és cselekvési módot. Istenszolgája Áron püspök intő szava  ma is a helyes irányt mutatja: „A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből... A keresztény ember a világban él, a világ dolgaival foglalkozik, s ott a világban, foglalkozása által és állapotbeli kötelességeinek lehető legjobb teljesítésével kell Isten országának építésén dolgoznia.” 

Ha Isten jelenlétében élünk, akkor a kihívások idején, amikor híveink sorskérdésekkel fordulnak hozzánk, nem bújhatunk a vallásosság paravánja mögé. Egyik hívem ezt kérdezte, kire szavazzunk július 29-én? Köszönöm kérdését – feleltem, de előbb tájékozódjunk. És némi válaszként felolvastam egy tapasztalt jogászember (K. E.) nyilatkozatát: „A válasz előtt, C. Antonescu bejelentése következtében – miszerint ha T. Băsescut nem meneszti a népszavazás, akkor lemond – meg kell vizsgálni, hogy kettőjük közül kitől ajánlatosabb megszabadulni. Számomra evidens, a jelenlegi elnök utolsó mandátumát tölti, tehát tőle rövidesen megszabadulunk. Ezért sokkal üdvösebb lenne a magyarellenes, hisztérikus, egyetemi hallgatóként éveket ismétlő, idegen nyelveket nem beszélő, csak a balkáni stílusban otthonos Antonescutól tehermentesíteni a román politikai életet! Ennek érdekében a július 29-ei népszavazáson ellenszavazatot leadva, vagy akár távol maradva, egyaránt Crin Antonescu politikai kiiktatását segíthetjük elő.” Evidens, hogy ezzel a szavazással a fenti személyek a nép támogatására számítanak. Ilyen a demokrácia játékszabálya. 

Ezzel szemben Krisztus, aki tanítványait kettesével küldi el, egyszerű és önzetlen magatartást vár. Gyakorolják a szeretetet. Ne keressenek támaszt földi javakban, hanem bízzák magukat Krisztus erejére: hirdessék a megtérést, űzzék ki a gonosz lelkeket és gyógyítsák meg a betegeket. Kerüljék a kényelmet, akkor találni fognak jó akaratú embereket, akik befogadják és szükségleteikről gondoskodnak. Az örömhír így megsokszorozva terjedt tovább (Mk 6,7-13). Krisztus mindnyájunkat öröktől meghívott az üdvösségre (Ef 1,3-14). Csak Vele alakul ki a teremtett világ teljes összhangja, amelyben mindenki megtalálja a maga helyét és örök boldogságát is.    
        

 „Urunk Jézus Krisztus Atyja világosítsa meg lelki szemünket...” Ef 1,17.

                   

Az Úr, Noé és a 21. század

Így szólt az Úr Noéhoz:

"Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"

Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.

- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.

Most úgy ítélem meg Uram, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.

- Úgy döntöttél Uram, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.

- Nincs rá szükség, - mondta az Úr. - Megoldjátok magatok!


/átvétel/

Elhunyt Goják János kanonok

Az 1970-es évek végén ismertem meg dr. Goják János pécsi egyházmegyés papot, aki Madéfalván át érkezett Gyergyószentmiklósra, ahol káplánként dolgoztam. Nyári szabadsága alatt egy paptársával el akart menni Bukovinába, ahonnan híveinek egy része, a sors üldözte székelyek származtak. A gyergyószentmiklósi plébánián szálltak meg. Arra kért, menjek el vele, de mivel kötött programom volt, hát Kercsó Zoltán helybéli kispap kiséretében indultak másnap hajnalban a Békási-szoroson át Bukovinába.
Mit mond nekünk Bukovina?
Amikor 1764-ben Mária Terézia újraszervezte a határőrséget, Székelyföldön az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott: osztrák katonák ágyútűz alá vették január 7-re virradólag Madéfalvát és lemészároltak több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Ezek után több ezer székely menekült át a keleti határon Moldvába, és részben a csángók között telepedett le. Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység. Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786).

1883-ban az Al-Duna mellé Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe települt mintegy 4 000 ember. Ugyanebben az évben az Arad vármegyei Gyorokra, 1888–1892 között és 1910-ben Dévára, 1892-ben Vajdahunyadra, 1900-ban Babsára (Temes vármegye), Vicére (Szolnok-Doboka vármegye), Magyarnemegyére (Beszterce-Naszód vármegye), 1905-ben Marosludasra (Torda-Aranyos vármegye), 1910-ben a Hunyad vármegyei Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra még további 2500 – 3000 telepes költözött. Voltak, akik kivándoroltak Amerikába.
A bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány 1941-ben a Vajdaságba telepítette, Szabadka (Bácsjózseffalva), Újvidék és Topolya környékére, az 1920 után betelepített, és Bácska visszafoglalása után elmenekült dobrovoljácok helyére. 1944 őszén Tito partizánjai elől a Dunántúlra menekültek.

Innen 1945-ben 13 000 bukovinai székelyt Tolna és Baranya megyékben helyeztek el, a kitelepített sváb családok házaiba és birtokaiba. A kapott földeket az ’50-es években elvette tőlük a TSz. Ezek ismeretében, ha felhangzik a régi székely himnusz: Hej, én édes jó Istenem… akkor ne csodálkozon senki azon, ha összeszorul a székely ember szíve és könnybe lábad a szeme.

Késő este lett, amire visszatértek. Meséltek és meséltek. Gazdag fényképanyagot készített a templomokról és a temetőkről.
Kidőlt keresztek után haza felé még lementek Pusztinára, hogy megörökítse azt az oltárt, amit a bukovinai székelyek a Tázló melletti testvéreikre hagytak.
Mindig hálás volt segítségemért. A II. Vatikáni zsinat tanítását ismertető írásaival meg-megajándékozott. Több előadást is tartott Erdélyben. Halálhíre kapcsán, a híveit szerető pap emberi vonása elevenedett meg bennem. A feltámadt Jézus Krisztus legyen örök jutalma! R.I.P.!








Goják tanár úr méltatása itt olvasható.







Álljon itt a pécsi egyházmegye gyászjelentése:

Életének 82., áldozópapságának 59. évében, 2012. július 3-án, szentségekkel megerősítve elhunyt Goják János tisztelebeli kanonok, címzetes apát, nyugalmazott plébános és nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Kurír egykori főszerkesztője.

„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk,
kegyelmet kegyelemre halmozva.”
(Jn 1,16)

A Pécsi Megyéspüspök, a Pécsi Egyházmegye, a Pécsi Székeskáptalan, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola és a rokonság az örök élet hitével tudatja Goják János halálának hírét.
Az egyházmegye honlapján szereplő gyászjelentés szerint elhunyt paptestvérükért július 20-án 11 órakor a Pécs-Belvárosi Plébániatemplomban mutatják be az engesztelő szentmiseáldozatot, majd a feltámadás reményében ugyanott helyezik örök nyugalomra.
Pécsi Egyházmegye/Magyar Kurír

Anyám intése. - Elpártolt liliomszál

Pósa Lajos: Anyám intése    

                        

El ne add az ősi házat,

El ne add az ősi telket,

Hol a csűrön késő őszig

Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:

Gyere haza megpihenni,

Az öreg fák árnyékában

Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában

A cseresznye, piros alma;

Gyermek leszel újra, fiam,

S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,

Az a föld a kalásztermő!

Friss vizet a csörgő patak

Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó

Virágok közt andalogva...

Úgy-e, fiam, hozol majd ki

Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,

Tisztogatod, nyesegeted,

Ablak alatt a kis kertben

Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,

El ne add az ősi telket,

Hol a csűrön késő őszig

Gólyamadár kelepelget!

Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Más öleli karcsú szárad,
Mért felejted a fajtádat?
A fajtádat, a hitedet
Szerelmed tüzére tetted,
Messze látszik lobogása,
Mi lesz, ha lesz hamvadása?

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.

Liliomszál, liliomszál,
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazságod.
Mi szomorún körülállunk,
Mert más a mi igazságunk,
Siratjuk a nászi kedved,
Siratjuk a fajtánk benned. (1933. aug.)

Az édesanyák megmentője

Budán született 1818-ban az a sváb fiúcska, aki a piaristák gimnáziumában magyarrá lesz, s mindvégig a magyart ismeri el anyanyelvének. Apja jogi pályára szánta, ő orvosi hivatást választott. Bécsben és Pesten jár egyetemre. Bécsben szülész és sebész doktorrá avatják. A szülő nők magas halálozási statisztikája megdöbbenti, és a titok megfejtésére készteti. A fiatal orvos vállára veszi a szülő nők rettenetes gondját, s ez a gond komoly orvossá érleli. Az egyik orvostanhallgató véletlenül megszúrta szeretett professzora Kolletschka ujját, s vérmérgezésben meghalt. Az ifjú tanársegédet megdöbbenti professzora váratlan halála. Elolvassa a boncolás jegyzőkönyvét, és villámként hasít tudatába a gyermekágyi láz és Kolletschka betegsége közötti azonosság. Felismeri, hogy a tisztátalan orvosi kéz okozza a fertőzést. Fény derült a nagy titokra. 1847-ben elrendeli a megelőző klóros kézmosást, s egy év múlva klinikáján már egy szülő nő sem hal meg. A szülő nőkért vállalt felelősséggel és áldozattal megtalálta a betegség okát és a megelőzés módját. 1850-ben közzé teszi felismerését. Felettesei ellene fordulnak és kikezdik még a sajtóban is. 
Ekkor Pestre költözik, a Rókus-kórház ingyenes főorvosa, majd az egyetemi szülészeti kar tanára lett. Az életekért aggódó orvos keserűsége az, hogy sok orvos tekintélyféltésből az ő tanítását és gyakorlatát nem teszi magáévá. 1857-ben boldogan indult házasságát két gyermeke korai halála is beárnyékolta. Belátta, hogy felfedezését és az eredményeket magának kell a világgal megismertetnie. 1860-ban 543 oldalon jelenteti meg nagy felfedezését: „A gyermekágyi láz kóroktana” címmel. Az egyik ellene szegülő orvost orvosi Nérónak nevezte, majd kijelentette: „határozottan szembeszállok az Ön gyilkos tévedéseivel!” Az igazságért folytatott harc, s a győzelem elmaradása kiterjedt irodalmi munkásságra készteti. 1865. júniusában operálás közben asszisztense véletlenül megszúrta jobb keze középső ujját. Nemsokára a vérmérgezés tünetei jelentkeztek nála. A bécsi kórházba szállították, ahol kétheti ápolás után augusztus 13-án 47 éves korában elhunyt Semmelweis Ignác, abban a betegségben, amelynek valódi természetét ő ismerte fel. 
Halála 25. évfordulóján tiszteletére fehér márványszobrot állítottak az ország szívében, mely az édesanyák megmentője nevében a születő és születendő élet védelmére inti, szólítja fel az egész világot… 

Életre és igazságra vagy a pusztulásra építünk?

Csak is az életre és igazságra érdemes!

Te is próféta vagy!

A legszentebb dolgokat és ügyeket is körülveszi az emberi gyarlóság. Az Istentől ihletett, küldetést vállaló prófétáknak is meg kellett küzdeniük az elutasítással. Az előítélet az az álarc, amely számtalan változatban jelenik meg. Megbúvik és dolgozik a féltékenység, a gőg, a közöny, az álszentség, a hitetlenség, a harciasság, s ha úgy tetszik a vértanúság álarca mögött. Van, aki magában a benemfogadás falát építi fel, mert az ő személyét zavarja a másik beszéde, adottsága, kezdeményezése, vagy erkölcsi nagysága. Mindez törékeny igazságérzetünket bizonyítja. 

Napjaink balkáni pártoskodásában kinevezett háromszéki kormánybiztost nagyon zavarja a „székely” szó. Mert ugye van Székelyföld, székely zászló, székely himnusz, székely termék, székely gyors, ezer székely leány napja, és ha az autonómiáról esik szó már is begörcsöl. Pedig tudnia kellene egy magas beosztású úrnak, hogy múltjukat és jelenüket részben a székelyeknek köszönhetik. Történészük, Petre P. Panaitescu még ha visszafogottan is, de leírja hogy Lackfi Endre és a székelyek tisztították meg 1345-ben a később Moldvának nevezett területet a tatároktól, ahova ők a hegyekből lejöttek, ahogyan régi krónikásaik és történészeik vallották. „Ugyanis a magyarok voltak azok, akik a tatárokat kiűzték... és az első moldvai állam magyar függőségben jött létre.” 

Sőt az első moldvai pénzen, amit Muşat Péter veretett, a magyar címer és az Anjou-liliom látható. Az első püspökségük 1370-ben katolikus volt, az első szerzetesek domonkosok, ferencesek és pálosok voltak. Csak három évtized után jelentek meg a bolgár szerzetesek és a görög püspökök. Ez történelmi igazság. Van aki elfogadja, van aki ellenáll. Ez a magatartás mindenütt jelen van: a politikában, a közéletben, a munkahelyen, a sportban, a családban és az egyházban is. Mitévők legyünk, amikor elutasítanak? Isten szavát - bármilyen egyszerű vagy szerény közvetítéssel jut el hozzánk -, kötelességünk befogadni; máskülönben súlyos következményekkel jár az igazság elutasítása (Ez 2,2-4). Az Úr küldi prófétáját, irgalmának hirdetőjét, aki az események szereplője és szenvedő alanya is. Személye azt jelenti, hogy Isten velük van. Az viszont rajtunk múlik, hogy Istenbe fogódzunk-e vagy neki ellenállunk. 

A hitünket is befolyásolhatják az előítéletek és a földi szempontok (Mk 6,1-6). Jézus bölcsességét sokan hallgatták első hivatalos fellépésén, a názáreti primicián. Elámulnak, csodálkoznak tanításán, de hallgatói nem indulnak el az igazság keresésének útján. Megrekednek az előítéletben: itt nőtt fel. Jézus a szívük kitárulkozását várta, mert akit befogadunk, azt szeretjük és vele azonosulunk. Valaki azonban mégis hitt, mert Jézus „néhány beteget meggyógyított kézrátétellel.” Kitalálod? A külső és belső akadályokból minden embernek kijut. Ez a kereszt titka (2Kor 2,12,7-10). Munkánkat, ha külsőleg akadályozzák is, maga az Úr vigasztal: Elég neked az én kegyelmem! – Feleletünk csak ez lehet: Úgy legyen!

„Az Úr Lelke van rajtam, elküldött, hogy a szegényeknek örömhírt vigyek.” Lk 4,18

Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony

Nagy Lajos (1342-1382) sikerrel folytatta apja, Károly Róbert uralkodása alatt elkezdődött egyházi, gazdagsági fejlesztést és biztonság politikát. Mindjárt koronázása után elzarándokolt Nagyváradra, Szent László sírjához, akit példaképének tekintett. Egyetlen magyar király sem látogatta meg annyiszor Erdélyt, mint Nagy Lajos (1345 és 1366 között évente többször is). Az erdélyi vajdaságot legkiválóbb hadvezéreire és államférfiaira bízta, akik egyben székely és szász ispánok is voltak. Tette azért, mert uralkodásának kezdetén az ország moldvai részén megtelepedett tatárok, 1342–1352 között évente többször is betörtek Csíkba, raboltak, gyilkoltak és pusztítottak. Ezért a lakosság feladta Felcsík vásároshelyét és létrehozták az új vásároshelyet, Csíkszeredát. A király nevében Lackfi Endre vajda, székely ispán 1343-tól kezdve vezet hadat a tatárok ellen. 1345. február havában győzelmet arat a tatárok felett,  és neve ettől fogva lett közismertté az egész országban. 

A tatárok Magyarország ellen a legnagyobb támadást 1352-ben akarják indítani, ezért szövetkeztek a litvánokkal. 

Nagy Lajos a támadást megelőzendő, utasítja Lackfi Endrét és Istvánt, hogy a könnyűlovas székely haddal indítsanak támadást a tatárok ellen. A bősz ellenséget az országhatárnál támadták meg. „A tatárok megpróbálják nyílaikkal elborítani a magyarokat, ezek annál keményebben állnak ellent, mert feltették magukban, hogy a régi vereséget megbosszúlandó, vagy győznek, vagy meghalnak... A tatárok vezérét, Atlamost elfogják, és amikor visszavonulót fújnak, a táborba viszik, és rögtön lefejezik. Az ellenség táborát kifosztják, zászlait megszerzik, a foglyok megszámlálhatatlan sokaságát megkötözve elviszik Visegrádra a királyhoz. A Lajos nevében  kivívott győzelmet megünneplik, és ... háromnapos hálaadást rendeznek.” Nagy Lajos e győzelem emlékére megalapította a márianosztrai pálos kolostort Nagyboldogasszony tiszteletére. 

Mivel a székelyeknek döntő szerepük volt a győzelem kivívásában, ennek emlékére a király támogatásával Lackfi Endre és a székelyek Csíksomlyón megalapítják a pálos kolostort Szűz Mária tiszteletére. Ez a kolostor őrzi a székelyek nagy győzelmének emlékét. A monostor életében az első nagy pusztítás 1421-ben következett be, a legsúlyosabb 1432-ben történt. A kolostort elpusztították, csak a Salvator-remeteség élte túl. Hunyadi János vajda és Újlaki Dénes pápai megbízott 1442-ben a lerontott pálos monostort átadta az obszerváns ferenceseknek. A kolostor újraépítését, IV. Jenő pápa 1444-ben 7 évi búcsú engedéllyel támogatja. Brévéje szerint Csíksomlyóra „a hívek roppant nagysokasága szokott összeseregleni ájtatosság céljából, és naponta sem szűnik meg összejönni.”  

Sarlós Boldogasszony az aratás idején megült Mária ünnep.  Ennek titkáról az örvendetes rózsafüzér 2. tizedében elmélkedünk.

Az igaz hit ereje

Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy mindenkinek elmondják (GS 1). Az Egyház az üdvösség hírének birtokában állítja, hogy Isten az embert a földi nyomorúság határain túli, boldog célra teremtette (Bölcs 1, 13-15; 2,23-24).
Keresztény hitünkből tudjuk, hogy a testi halál vereséget fog szenvedni, mert az Isten arra hívott, hogy egész természetünkkel kapcsolódjunk hozzá. A Jézusban hívőnek semmi sem képes útját állni (Mk 5,2143). 

Az igazi hitnek és bizalomnak erejét igazolja a tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony különös hite, és a reménytelenség ellenére is hívő Jairus hite. El kell fogadnunk, hogy Jézusból erő árad ki a mi megigazulásunkra és üdvösségünkre.
Ezt először a 90-es évek elején egy keresztény kurzuson tapasztaltam meg. A nagyszámú részvevő között volt egy olyan lány, akinek volt némi fogalma a vallásról, de nem hitt a személyes Istenben, sem Jézusban. Közeli barátja biztatására jött el a kurzusra. Az első és a második nap előadásai nagyon felkavarták. Csak dúlt-fúlt magában. A kurzus rektora észlelte, hogy ennél a személynél valami nincsen a rendjén. Szóba állt vele, és akkor megtudta az illető állapotát és elutazási szándékát. Ekkor csak azt kérte, hogy maradjon legalább estig a közösségben, és mielőtt elmenne álljon szóba valamelyik atyával. Az előadók ez esetben közösen és külön-külön is szüntelen imádkoztak, hogy kiesdjék számára a hit kegyelmét. Az illető a vacsora után engem keresett fel. Munkatársaim ekkor az Oltáriszentség előtt imádkoztak. Előre nehezen tudott szólni, majd beszélni kezdett. Három és félórás beszéde életgyónás lett. Sírt, megrendült, majd elfogadta Jézust Megváltójának, és akkor feloldoztam. Mintha kicserélték volna, alig lehetett rá ismerni. Amikor véget ért e találkozó, fölkeltem székemről, hogy elkísérjem a gyóntatószoba ajtójáig, de nem volt erőm. Valahogy a szoba falának támaszkodva értem az ajtóig. Ilyen erőtlenséget sosa nm tapasztaltam, ezért megkérdeztem Beöthy Tamás atyát, hogy mi ez az erőtlenség? Emlékezz arra – felelte –, hogy a beteg asszony, amikor hittel megérintette Jézus ruháját, erő ment ki belőle. Ehhez hasonló a te eseted is. 

Másnap, a hitre jutott könnyezve, boldogan tett tanúságot megtéréséről. Isten ilyen nagy irgalma láttán, mindnyájan vele együtt sírtunk és örvendtünk a templomban.
Mi, akik eljutottunk Krisztus gazdagságára, ezért belőle teljesen meg tudunk újulni (2Kor 8,7.9. 13-15). Ennek bizonysága a testvéri szeretet, a szolidaritás, a segítőkészség. Mindezt ápoljuk, mert a hit útja vezethet sötétségen át, de mindig világosságba torkollik.

„Jézus Krisztus győzött a halálon.” 2Tim 1,10.