Az emberi akarat plusz Isten kegyelme

Nagy Sándort egyszer az ellenséges túlerő beszorította egy sziklavárba. Már-már csüggedni kezdett, mikor megpillantott egy hangyát, mely önmagánál tízszer nagyobb terhet igyekezett fészkébe cipelni. Nagy Sándor megfigyelte, hogy az apró állatka 71-szer esett vissza a teher súlya alatt, de a 72. alkalommal mégis sikerült azt a hangyabolyba becipelni. - Mit? Kiáltott fel Sándor erőre gyulladva. Egy oktalan állat ilyen kitartásra képes és én a férfi elcsüggedjek? Kitört a várból és győzött. Így tanította bátorságra, önbizalomra, akarata kifejtésére a világ egyik legrettenthetetlenebb hősét, a világ egyik igénytelen állatkája – a hangya.

*

Téged is ostromol a 365 nap, a kronosz (a mérhető, folyó idő)? Szemléld Krisztust és felismered a kairoszt (az Istennel megélt kegyelmi időt). Az ő kegyelmével minden, még a bűn és a halál is legyőzhető!

**

Nagy Sándor, miután elfoglalta Görögországot, Kraneioszba érkezett. Mindenki tisztelgett, csak Diogenész sütkérezett a hordójában. Az uralkodó odament és megkérdezte a bölcset:

- Tudod-e ki vagyok?

- Sándor vagy, a világ ura! – felelte Diogenész.

- Kérj valamit és teljesítem! - ajánlotta az uralkodó.

- Állj odébb, hogy süssön a nap!

- Kérj bármit és teljesítem! – mondta újra Sándor.

- Mondd a legyeknek és szúnyogoknak, hogy ne csípjenek!

*

Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Csak addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér. Istentől kérj olyat, amit csak Ő adhat és megleled a belső békédet.

Olvasd el:  Óévi hálaadás és beszámoló

Három tanács egy boldog évre

1.)   Megkérdezte valaki Szókratészt, miért építesz olyan kicsi házat nagy ember létedre?

„Oh, bárcsak ezt tölthetném be jó barátokkal!” - válaszolta a bölcs.

*

Újra egy kicsi, 365 napos évet kaptunk Istentől, igyekezzünk megtölteni jó cselekedetekkel.

2.)   Diogenész egy szükséges pillanatban elfogadta a baráti segítséget, de valaki megrótta ezért, arra hivatkozva, hogy egy bölcshöz illetlen dolog a koldulás.

Ő így válaszolt: nem koldulok, csak visszakérek. A barát, szükséget látó barátjának nem alamizsnát ad, hanem azt adja vissza amivel annak tartozik: mert a barátok vagyona közös.

*

Hány ilyen barátod van? Van egy barátom, aki kész mindenét nekem adni. Légy barátja, nem bánod meg soha!

3.)   Pitagorasz tanítványai tanítójuk elve szerint egymással a legszorosabb baráti viszonyban voltak. Ha megtörtént, hogy közülük az egyik a másikat megsértette, a naplemente előtt jobb kéz adásukkal kibékültek.

*

Barátunk naponta felszólít: Bocsássatok meg szívből egymásnak! És mi a válaszod?

Nehogy kifusson alólad az újesztendő

Egyházunk az új év kezdetén az Isten Fiát és az Istenanyát állítja példaképül. Az újszövetség velük kezdődik. Magyarország léte is Jézushoz és Máriához kötődik. Szent István népét Jézusnak szentelte és jövőjét a Nagyboldogasszonyra bízta. Így történt, hogy ezer éven át megmaradtunk annak oltalma alatt, „kinek öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1).

A katolikussá lett zsidó származású, Paul Levy ajánlatára 1955-ben az Európa Tanács szimbóluma lett a tizenkét csillagos zászló, majd 1986. május 26-tól az Európai Unió hivatalos zászlója. A kék mezőbe, a csillagok közé mi kell „belerajzoljuk” erényes életünkkel a jövő reményét, örökös Királynőnk gyönyörű alakját. A Hit évében szép hivatás. Erre kötelez bennünket ezer éves kereszténységünk is.

A múlt század elejétől,  sok megpróbáltatáson megy át a magyar nép. De van igazság a világon, éspedig, hogy Isten nem feledkezik meg rólunk. Igaz, nem kímél meg a kínlódástól, aggodalomtól, erőfeszítéstől, de mindig velünk van, felemel, megszabadít egészen más módon, mint ahogy azt mi gondolnánk. Megmaradásunk és felszabadulásunk csak Krisztus-i lehet, ahogy Szent István is meglátta.

A gyergyócsomafalvi káplán a 60-as években Borzontra járt misézni, mert a szekuritáte letartoztatta és bebörtönözte az alfalvi plébánost. A káplán Zündapp motorkerékpárral járt Borzontra. A misét követően a hívek valamelyike ha megkérte, ő szívesen bevitte Alfalu központjába. Töltött út volt akkoriban, de azon is igyekezett megmutatni, hogy ő tud vezetni. Egyik alkalommal idősebb néni kérte meg, hogy vigye be a falu központjába. Kuporodjék fel – válaszolta. A néni fel is ült, s mivel a fogantyút nem ismerte, nem fogódzott meg, viszont a papot nem merte átkarolni. A rázós úton, a két falu határában a néni észrevétlenül lepottyant a motorkerékpárról. A központban hiába állt meg a káplán, mert nem volt, aki leszálljon. Ekkor tüstént visszafordult, hogy nézze meg, mi is történt az utasával. A két falu közti határban eregelt a néni, aki így fogadta a motoros káplánt: Jaj, tisztelendő úr, úgy leestem, hogy azt se tudtam mondani: Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Testvéreim, kapaszkodjunk a Szűzanyába, hogy alólunk se fusson ki az újesztendő és mindennapi munkánkkal dicsérjük Jézust, hogy a megváltás fénye derítse fel arcunkat.

Áldott, boldog Újévet kívánok.

Nem az útszéléről, de a néni köszöntésével köszöntöm: Dicsértessék a Jézus Krisztus!