A pálosok általános perjelére vonatkozó előírás 2.

5. Ügyeljen az urakra vagy a más idegenekre.

Ha hozzá jönnek, legyen könnyen megközelíthető. Alkalmas helyen haladéktalanul fogadja őket, vagy menjen ki eléjük. Fogadja szívélyesen és tisztelje meg helyzetüknek megfelelően.

-      Ha olyasmit kérnek tőle, ami megilleti őket, teljesítse szívesen, vagy ha nem lehet teljesíteni, ésszerű érveket kell felhozni.

-      Úgy viselkedjék, hogy senki se távozzék megbotránkozva.

-      A szerzetesekkel a szentségről kell értekeznie, a világiak előtt üdvös szavak világi szavakkal elegyítendők.

-      Senkitől se tagadja meg a vendégszeretetet, s ne vonakodjék felkeresni őket.

-      A rend jótevőinek és barátainak mondjon köszönetet, hogy tovább erősödjenek a szeretetükben.

-      Látogassa meg szívesen, akiknek a területén átutazik, s ajánlja nekik a testvéreit.

-      A latinul beszélőkkel beszéljen latinul, de ne idegen módra.

-      Ha úgy érzi, hogy valaki a nagyok közül haragszik a testvéreire, békítse meg, és indítsa őt megbocsátásra.

-      Minden testvérhez, bármely rendhez tartozzék is, szívesen menjen el. Lássa őket viszont vendégül, s ha teheti, személyesen mosson nekik lábat.

-      Ügyeljen arra, hogy mindenki, aki találkozott vele, jobb emberként távozzék tőle.

-      Gondoskodjék arról, hogy alkalmas személyeket vonzzon a rendhez, tartson nekik beszédeket.

-      Azokat, akik tanácskérés vagy lelki üdvük ügyében keresik fel, hallgassa meg jóságosan és támogatásával bocsássa el őket.

6. Ügyeljen útitársaira.

Istenfélő útitársakat válasszon, akiknek jó az ítélőképességük, türelmesek, buzgók a rend iránt, helyes a viselkedésük, testileg erősek, akik a rend hasznát keresik, s akik megtartják a titkokat.

-      A látottakat és hallottakat sehol se fecsegjék ki.

-      Olykor még a látott vagy hallott hiányosságokat is leplezzék, különös okból vagy a köz javát szem előtt tartva.

7. Ügyeljen az istentiszteletre.

Ügyeljen a misére, hogy egyrészt maga is  teljesítse övéivel együtt a kötelességét, másrészt a rendházakban is illő módon, gondosan és pontosan végezzék.

-     Amikor utazik, ültében vagy jártában mindig imádkozzék, hol a zsolozsmákat, hol a bűnbánati zsoltárokat, olvasgassa a Szentírást, és soha ne tétlenkedjék.

-     A rendházakban legyen jelen a karimádságon.

-     Bölcsen figyelmeztesse a hanyagokat.

-     Ha teheti, maga énekelje a konventmiséket, egyedül szolgáltassa ki az Oltáriszentséget és a betegek kenetét, ahol betegek vannak.

-     A kóruson kívül énekelje elmélyülten a zsoltárokat.

-     Ha külön szobát adnak neki, inkább imádkozzék és olvasson, semmint lakomát rendezzen. 

8. Ügyeljen az asztalra.

Ne maradjon el a reggeliről, ebédről vagy vacsoráról.

-        Amikor ajándékozni akar, előbb válogassa meg, kinek szolgál vigaszul.

-        Amikor utazásközben étkezésre kerül sor, ügyeljen arra, hogy ne nyúljék hosszúra a reggeli vagy az ebéd.

-        Ne válogasson az italok között, az étkeket ne habzsolja.

-        Senkinek sem szabad megengedni, hogy akármikor beszéljen, csak a megfontolt és derék testvéreknek, s ők is mindig épületes dolgokat mondjanak.

-        Mondjon buzdító szavakat az egyes fogások között, hogy az asztalnál ülők megerősödjenek, és lelki vigaszt kapjanak.

-        Az asztalnál olvasson fel gyakran egy részletet vagy egy egész olvasmányt. A magas rangú személy iránti tiszteletből mellőzheti az olvasást.

-        Amikor kísérőivel valamelyik kolostorba betér, legelőször a templomba menjen.

-        A látogatást a temetőben kezdje el A mélységből kezdetű zsoltárt a hozzá kapcsolódó bűnbánati zsoltárokkal az elhunyt hívekért, majd a templomban az Oltáriszentséghez, a Boldogságos Szűz Máriához, a névadó szentekhez, akikért  a templomot alapították. Szent Pál atyáért, Ágostonért és Antalért, minden szentért és a békéért.

-        Amikor pedig visszaindul, mondja el még az útiáldást. Miután mindezt elvégezte, békecsókkal búcsúzzék el a testvérektől. Ha lát köztük szomorút, tőle telhetően vigasztalja meg, vagy ígérjeen nagyobb gondoskodást, ugyanezt tegye az összes vizitátor és a többi testvér is.

Láttuk csillagát...

Mindnyájan születésünk által egy közösséghez tartozunk, legyen az nemzet vagy egyház. A gyermek először megtanulja a közösség nyelvezetét, gesztusait, szokásait úgymint otthon. Hogyan kell valamit kifejezni helyesen (pl. köszöntések, integetés), milyen legyen testtartásunk, mit éneklünk és mikor? Semmi sem üres ceremónia, annak jelentése van. Így a liturgiában is mindennek megvan az értelme és magyarázata. A külső jelek nemcsak a lélek érzelmeit fejezik ki, hanem egyben a lelki összeszedettséget is elősegítik, és így megkönnyítik a léleknek az Istenhez való emelkedését. A keresztvetéssel emlékezünk keresztségünkre és megvalljuk, hogy hiszünk az egy Istenben, aki Szentháromság. Megvalljuk azt is, hogy Krisztushoz tartozunk és a katolikus keresztény hitben élünk. Bárki megtanulhatja ezeket a külső jeleket. 

E jelek világába a gyerekeket a szülő kell hogy bevezesse. És akkor fejlődik a gyermek, amikor a saját szintjén érti, hogy miért mondjuk ezeket, vagy miért tesszük ezeket a gesztusokat, és erről tud valamit mondani. Ekkor már kezdi átvenni, elsajátítani a közösség, a vallás külső magatartási formáit, ugyanakkor belső kapcsolatok, értékek alakulnak ki benne. Minél gazdagabb az ezekről szerzett tapasztalat, annál hitelesebb a gyereknek. Ez azt is jelenti, hogy a család nyelvezetének kellene hasonlítani arra, amit a gyermek tanul, amit hall a liturgia keretében. 

Vízkereszt, Urunk megjelenése. Az Egyház egyik legrégibb ünnepe. Karácsony felidézi, amikor „Szűz Mária e világra nékünk Szent Fiát hozá”. Vízkereszt Krisztus üdvtörténeti jelentőségét állítja szemünk elé, aki a világ megváltására megjelent közöttünk. Szentmisénk kezdőéneke Jézust királyi fenségében mutatja be: „Megjelent a mi Urunk, Istenünk: ő a Királyunk, övé az erő és a hatalom.” A Keleti egyház Jézus Krisztusnak Jordán folyóban való megkeresztelkedését ünnepeli. Nyugaton Urunk megkeresztelkedését a Háromkirályok tisztelete szorította ki, de megmaradt a víz és tömjén szentelés. E kettős szentelésből fejlődött ki, de most már a Háromkirályok nevében az emberi hajlékok megszentelése vízkeresztkor. Magyarországon a 11. század közepén a Háromkirályokról szóló csillagjátékot adtak elő nagymise közben, ami hódolattal végződött. Ez a liturgikus hódolat népszokássá, ünnepi reprezentációvá vált. A processzió a plébániáról indult el. Tizenkét angyalnak öltöztetett gyermek előzte meg a papok karát, valamint a Három koronás király, akik az ünnep titkát idézték. A napon és a holdon a Szűzanya képe volt. A Szentszűz a kisded Jézust mutatta a bölcseknek, mögötte a fényes csillag forgott. A menet közeledtét födetlen fővel várták az áldást, az imádságot, a szentelt vízzel való meghintést, majd pedig a keresztet megcsókolták. Ez a szakrális felvonulás a vízkereszti házszentelésbe szívódott fel. 

Egy 17. századi karácsonyi darabból Menyhért király hitvalló hódolata így szól: 

„Kisdeden szemléllek, de nagyúrnak hiszlek,

Romlandó test alatt Istent s embert nézek. 

Templom illatjával, mint Istent tisztellek, 

Ez hitben meghalni minden tagom készek.” 

Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte (Mt 2,1-12). Az apostoli egyház tudatában van annak, hogy Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt, még a pogányok között is működik. Feladatunk, segíteni társainknak a Krisztus szerezte megváltás kegyelmeiben részesülni és istengyermekeként élni.

„Tudom kinek hittem!” (2Tim 1,12)

A pálosok általános perjelére vonatkozó előírás

Az általános perjel, aki mindenki elöljárója, lehetőleg mindenki fölé emelkedjék elsősorban szentséget és bölcsességet illetően. Nyolc dologra kell a bölcsességét irányítania:

1.   Ügyeljen önmagára.

- Szent legyen az Istent, ártatlan a felebarátot, s tiszta önmagát illetően.

- Távol álljon a gyanús személyektől, közelebb legyen a mennyhez, hogy a mennyei dolgokkal törődjék. Halálos bűn nélkül éljen.

- Mértéktartó legyen az étkezésben.

- Jártas a szentírásban, az igaz és ékes beszédben.

- Legyen tapasztalt világi ügyekben, erkölcsös a szokásaiban és szavaiban, szerény minden tevékenységében.

- Mindenki előtt mutassa magában a szegénységnek, alázatnak, az összes rendi kötelesség megtartásának és a teljes szentségnek a jeleit.

- Tartsa magánál a regulát és konstitúciókat. Ismerje azokat, s ha szükséges, ismertesse meg másokkal is. Éjjel legyen szabad az Isten, nappal pedig felebarátai számára.

2. Ügyeljen az általános káptalanra.

- Minden évben káptalant kell tartani a testvérek érdekében. Minden pünkösd előtti csütörtökön tudassa a helynökökkel, hogy viseljék gondját a rendnek. Mondják meg bátran a kellő időben, mire van szükség és mi fölösleges a rendben.

- Az általános perjel megválasztása előtt nyílvánítsa ki: nem választható súlyosabb kiközösítéssel sújtott, sem felfüggesztett, sem eltiltott személy.

- A választás formája: szavazás útján, megállapodással és közös sugallatra történik. A választásnál nagyon széleskörű vizsgálódást folytattak le, hogy nem történt-e bármiféle fegyelmezetlenség és pártoskodás.

- Köteles bejelenteni, hogy hová szándékszik utazni, hogy szorult helyzetben tudják a testvérek, hogy hol találhatják meg.

3. Ügyeljen a rendtartományok házaira.

- Az egyes rendházaknak derék elöljárójuk legyen.

- Az áthelyezések a házak hasznára és az áthelyezettek javára történjék.

- Tudakozódjék a ház és a testvérek helyzetéről.

- Levelet küldjön a rend különböző házaiba, intse és vigasztalja az ott lakókat.

- Ahova nem akar vagy nem tud ellátogatni, vagy küldjön vizitátorokat, vagy legalább szolgáljon mentséggel. Mindig küldjön vigasztaló levelet, ha nehéz helyzetben vannak.

- Ha betér egy konventbe, kérdezze meg az ott összegyűlt testvéreket egyenként vagy együttesen, hogy vannak. Fedje fel ottjártának okát, ha nem titok.

- Ha nem hallgatott meg minden testvért, néhány idősebb testvér előtt jelentkezzék dorgálásra.

- Menjen be gyakran a konventbe, hogy megtapasztalja a csendet, főként étkezések idején legyen ott és figyelmeztessen, hogy a távozása után is láthatóan fejlődjék a szerzetesi élet.

- Ne legyen a konvent terhére nagy költségekkel vagy szolgáltatásokkal.

- Önteltségében ne tegyen úgy, mint ha nem egy volna közülük.

- Viselkedése legyen rokonszenves, mérsékelt kísérettel jelenjen meg, és ne váltson ki megvetést.

- Azokat a testvéreket, akik miatta jöttek a rendházakba, rövid időn belül bocsássa el, hogy  ott tartóuzkodásukkal ne alkalmatlankodjanak.

4. Ügyeljen a testvérekre.

- Ismerje meg a testvéreket. Akik képzettek, akik buzgók a rend iránt és rokonszenves viselkedésűek, azokat telepítse le Rómában, a királynál, és más uraknál, hogy megismerjék az ő pártfogásukat. Ez üdvös és hasznos egyszerre.

- Az idősebb testvérek kihágásait erélyesen büntesse meg.

- Az ifjabbak előtt olyannak mutatkozzék, hogy ne féljenek hozzá fordulni.

- A tisztségre méltókat tüntesse ki érdemeik szerint, az alkalmatlanokat utasítsa el magától.

- Hajoljon le a testi-lelki betegekhez.

- Törje le a szemtelenek megátalkodottságát.

- A mások miatt panaszkodók ügyeit készségesem rendezze el, ahogy ez méltányos.

- Sehol, főleg maga körül ne tűrje meg a fegyelmezetlenséget.

- Minden utazó testvért fogadjon derűs arccal, hcsak nem győződött meg arról, hogy szertelenül kódorognak.

- Segítsen a messziről jött testvéreknek.

- A rendet elhagyóknak és kitaszítottaknak, akik hozzá menekülnek, adjon meghallgatást.

- folytatjuk -

Márton Áron és Illyés Gyula kapcsolata

Ki a felnőtt keresztény és hogyan cselekedjék? 

A kérdést két közismert személyiség kapcsolatával szeretném megvilágítani. Az egyik Illyés Gyula író, költő és a másik Márton Áron Erdély püspöke.

Az író, Illyés Gyula arra a kérdésre, hogy ki a magyar? - így válaszolt: „A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földművesnek földet, a munkásnak méltó bért, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyar mivoltában.” A nagy író embersége és igazság-szeretete által került barátságba Márton Áron püspökkel.

Azzal kezdődött, hogy a püspök az őt versben köszöntő Illyés-leányt korondi vázával ajándékozta meg. Ezt látva az édesapa, eltöprengett azon, hogy ő, a nem hívő, küldhet-e viszonzásul Áron püspöknek egy dedikált könyvet? Aztán küldött és ezt írta bele: „Áronnak, felfelé nézve, Gyula!” A püspök majd így üzent a közvetítő Keresztes Sándor (későbbi vatikáni nagykövet) által: „Mondd meg Gyulának, elolvastam a könyvét, és azt üzenem neki, hogy Ő hívő, csak viaskodik az Istennel, mint Jákob az angyallal. Krisztus ugyanis azért jött a világra, hogy az embereknek meghirdesse az igazságot, és mindenki, aki tiszta szívvel keresi és követi az igazságot, Krisztust követi!” A következményt maga a közvetítő írta le: „Amikor ezt az üzenetet Illyés Gyulának átadtam Flóra asszony jelenlétében, ő zokogni kezdett, majd kihúzta magát, és azt mondta: Mondd meg a püspöknek, rendelkezzék tollammal, eszemmel és pénzemmel, azt teszem, amit kíván!” Beszámolóját Keresztes úr ezzel zárta: „Illyés Gyula Istenhez megtérve, egyházi temetésben részesült. Valószínűnek tartom, hogy megtérésében szerepet játszott Márton Áronhoz fűződő kapcsolata, akivel életében egyszer találkozott, átbeszélgetve egy egész éjszakát.” 

Ez felnőtt kereszténység és modern misszió.