Post mortem felmentették Hóman Bálint néhai kultuszminisztert

Bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálint néhai kultuszminisztert a háborús bűntett vádja alól és egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os koncepciós perekben meghozott "népbírósági" ítéleteket a Fővárosi Törvényszék perújítási eljárásban pénteken kihirdetett elsőfokú, jogerős döntésében. 

Az ártatlanul elítélt és börtönbe vetett Hóman Bálint az ávósok folyamos kegyetlensége miatt halt meg a börtönben. Az állatok brutális módon agyonverték.

Hóman Bálintot 1946-ban a népbíróság életfogytiglanra ítélte, mert álláspontja szerint háborús bűntettet követett el azzal, hogy 1941-ben kormánytagként megszavazta Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését. Hóman Bálint börtönben hunyt el 1951-ben.

Hóman Bálint perújítását már többször kezdeményezték a hozzátartozók. Jelen ügyben korábban perbeszédében az ügyész és a védő egyaránt felmentést indítványozott, az elsőfokú felmentő rendelkezést pedig pénteken tudomásul vették, így az nyomban jogerőre emelkedhetett.

A bíró az ítélet szóbeli indoklásában - a bíróság által felkért Ujváry Gábornak, a Veritas Történetkutató Intézet történészének szakvéleményére támaszkodva - kifejtette: Bárdossy László kormányának, amelyben 1941 nyarán Hóman Bálint is miniszter volt, határozott szándéka volt, hogy megőrizze az ország függetlenségét, és semmi olyat ne tegyen, ami ezt veszélyeztetheti. Annak pedig semmi nyoma, hogy Hóman Bálint bármikor eltért volna a kormány álláspontjától.

A német politikai vezetés egyébként sem szorgalmazta Magyarország belépését a Szovjetunió elleni háborúba, mert nem kívánt ezért ellenszolgáltatást nyújtani, és a magyar politikai vezetés sem ajánlkozott a Szovjetunió elleni hadba lépésre, a legfontosabb célja ugyanis éppen az volt, hogy az ország a hitleri német birodalommal szövetségben is nem hadviselő félként őrizze semlegességét és őrizze hadseregét egy román-magyar vagy szlovák-magyar háború esetére. Ugyanakkor a német katonai vezetés jelezte, hogy minden felajánlást szívesen fogad a Szovjetunió elleni háborúban, a magyar katonai vezetés pedig ezt kifejezetten szorgalmazta.

Az indoklás hosszan szólt arról, hogy nincs hiteles jegyzőkönyve az 1941. június 23-ai kormányülésnek, amelyen a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok megszakításáról döntöttek, továbbá a június 26-ai kormányülésnek, ahol az aznapi - feltehetően eltévedt szovjet gépek által elkövetett - kassai bombázás után megállapították a Szovjetunióval való hadiállapot beálltát.

Az indoklás szerint a június 26-ai kassai bombázást akkor nem provokált szovjet támadásként értékelték, Horthy Miklós kormányzó helyzetértékelése után Bárdossy Lászlót kész tények elé állították, a kormány egyet tehetett, tudomásul vette a kormányzó döntését.

A felmentő ítélet egyik alapvető oka, hogy háborús bűntettet csak szándékosan lehet elkövetni, és Hóman Bálint esetében nem állapítható meg, hogy szándékosan a háborúba lépést akarta.

Az indoklás kitért arra is, hogy a háború után a Bárdossy-perben, amelyben halálra ítélték, majd 1946 januárjában kivégezték a volt miniszterelnököt, egyértelműen az előző rendszert akarták elítélni, mégsem foglalkoztak Horthy Miklós felelősségével, mert akkoriban népszerű volt a tömegek körében és Sztálin sem kívánta megbüntetését. A perben egyébként Bárdossy László magára vállalta a felelősséget a hadba lépésért. A bíró idézett Horthy Miklós emlékirataiból azzal, hogy a hadba lépés kapcsán valótlanságok szerepelnek benne.

A bíró szerint egyébként a diplomáciai kapcsolatoknak a Szovjetunióval való megszakítása után már csak idő kérdése volt, hogy mikor lép be Magyarország a háborúba.

Hóman Bálint a belpolitikában nem tartotta követendőnek a német nemzetiszocialista berendezkedést, de úgy vélte, a nagyobb rossz, a német megszállás elkerülése érdekében szükség lehet kisebb engedményekre a hitleri birodalom irányában - mondta a bíró, aki többször kiemelte, hogy az ország külpolitikai mozgástere nagyon csekély volt.

A törvényszék bírája leszögezte, hogy a történészek vitájában nem foglalt állást, csupán azt mondta ki a perújítási eljárásban, hogy Hóman Bálint a terhére rótt háborús bűntettet nem követte el.

Hóman Bálint 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja volt, egyetemi tanár, 1918-tól az akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt a Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén. A Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglalás kezdetektől 15. századig tartó fejezeteit Hóman írta, a többit Szekfű Gyula.

Hóman Bálint nem csupán kormánytag, hanem Klebelsberg Kunót követve 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter, de parlamenti képviselő is volt. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta. A szovjet hadsereg elől Németország felé menekült, és amerikai fogságba került. Az amerikaiak átadták a jobbára zsidó származású magyarországi vérbíróknak.

hunhir.info

Angela Merkel: „Miért vagyok keresztény?”

Berlin – A világ egyik legbefolyásosabb asszonyának számít. Erejének és inspirációinak forrását a német szövetségi kancellárasszony, Angela Merkel keresztény hitben látja. A német sajtóban életútjáról és személyes istenhitéről vallott.

Az Istenbe vetett hit és az egyházhoz való közelség már gyermekkorom óta meghatározóak voltak a számomra és foglalkoztattak. Ez nem utolsósorban azért is volt, mert az apukám abban az időben aktív lelkészként szolgált és Hamburgból Uckermarkba, Brandenburgba költöztünk. Apám meg volt arról győződve, hogy az NDK-ban jól képzett lelkészekre szükség van, így aztán ott egy egyházi szemináriumot is vezetett.
Tehát egy olyan családban nőttem fel, ahol a kereszténység nem csak az életünk helyét, hanem az életről való elképzelést is meghatározta.

Lelkészgyerekként az NDK-ban

Lakhelyünket Templinnek hívták. Az udvarházat, a Stephanus-alapítvány területén Bodelschwingh-i szellemben építették ki. Mi ott laktunk. Az NDK-ban az egyházaknak alig adtak oktatási feladatokat. Mindenkit, aki úgy tűnt, hogy jeleskedhet a tanulmányi téren, azonnal kivontak az egyházak látóköréből. De azokat, akik szellemileg fogyatékosok voltak és nem voltak alkalmasak a továbbképzésre, átadtak az egyházaknak.
Ebből a tényleírásból világossá válik, hogy azoknak a nem fogyatékos személyeknek, akik azonban a hit és az egyház terét életük szempontjából fontosnak vélték, nehézségeik akadtak, hogy társadalmilag elfogadják őket.
Ha valaki az NDK-ban úgy döntött, hogy megvallja hitét és aktív egyháztag lesz, annak ez bizony hátrányt jelenthetett. Ez mindenekelőtt az iskolai képzést, valamint a szabad tanulmányi- és szakmai választás jogát jelentette.

A hit egy belső iránytű

Fiatal korom óta tudtam, hogy az Istenhez és az ő egyházához való ragaszkodásommal és hitvallásommal a belső iránytűmet követtem, amelyet azonban az állam és a lakosság többsége egyáltalán nem tartott iránymutatónak, sőt komolyan el is utasította azt. Nem volt mindig egyszerű a kereszténységhez ragaszkodni. A többi fiatallal ellentétben bibliaórára és konfirmációi oktatásra jártam, nem pedig az ifjúvá avatásra készültem.
Hitem által ebben az időszakban megtanultam azt, hogy helyes az, ha másképp gondolkodunk és másképp döntünk, mint ahogyan azt más emberek teszik. Ez még ma is segít nekem olyan időszakokban, amikor minden mindenki számára közömbösnek tűnik; mert meggyőződésem szerint semmi sem közömbös. A keresztényi lét és a tapasztalataim, amelyeket keresztényként gyűjthettem, megóvtak ettől. Ezért hálás vagyok. Megéri, hogy speciális célokat tűzzünk ki magunk elé és ezeket meg is valósítsuk.
A biblia történetek magukkal ragadó példatörténetek. Jézus igen feltűnő ebben, hiszen annyira másként viselkedik, mint mások és teljesen másképp gondolkodik. Ezért aztán képes az emberek számára egészen más megoldásokat adni az emberiség nagy kérdéseire. A Jézusban való hit – aki így tudott bánni az emberekkel, így tudott viszonyulni az emberekhez – a saját életemet érintő döntésekben és a saját, életről való felfogásomban is mindig újra és újra segített.

Mit jelent a hitem ma számomra

Hitemből fakadóan sok mindent kritikusan megkérdőjelezek, néha még magát a saját hitemet is. Jézus maga is mindig kritikusan szemlélte a meglévő helyzeteket. Az állapotokkal sosem volt elégedett, sem a világiakkal, sem a vallásiakkal. Tiszta, egyértelmű és egyszerű szavakat mondott az embereknek. Szavakat, amelyek a lényegi dolgokra korlátozódtak és a lényegieket tartották szem előtt.
A lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni - ez volt az ő erőssége. Az embert magát vette szemügyre. Világossá tette, hogy minden emberi méltóságot figyelembe kell venni, még azokat is, amelyeket a kegyesek tisztátalannak vélnek. Jézus Krisztusnak ezt a gondolkodását kell a saját életemben is szem előtt tartanom. Így válik a hit azzá az erővé, ami képessé tesz engem arra, hogy ne kerüljem a konfliktusokat.
Ezt a konfliktusokkal szembeni képességemet komolyan veszem, mivel politikai kérdésfeltevésünkben nincsenek egyszerű, gyors megoldások a komplex kérdésfeltevésekre. Kicsit csodálkozom, amikor épp sokszor a keresztények azok, akik a legnehezebb kérdéseknél túlságosan gyorsan akarnak eredményre jutni, hogy nehogy mélyre süllyedjenek és tisztátalanná váljanak. Keresztényként azonban néha a velünk szemben álló, ellentétes véleményeket is ki kell bírni. Ez számomra hozzátartozik a kereszténységhez.
Ezért a keresztény hit és ennek a kultúrája az iránytű, amelyben bízom, hogy az irányadó utat megmutatja a számomra. Kereszténységem bátorságot és erőt ad nekem, nem csak a magánéletben, hanem a politikai üzletben is, hogy kimondhassam nyíltan azt, amit gondolok.
Néha azt kívánom, hogy az emberek a saját pártomban is, jobban és nyíltabban ápolják keresztényi meggyőződésüket. A Tízparancsolat éppoly elengedhetetlen fundamentum társadalmi együttélésünkhöz, mint a szeretet kettős parancsa.
Kereszténynek lenni számomra nem csak mentőövet jelent a nehéz órákban - amikor az ember csak abban tud reménykedni, hogy ne tiporják el - hanem mindenekelőtt az életfázisaimban olyan tevékeny erőt jelent, amely impulzust ad, változást hoz. Mert ezekben az időszakokban a keresztény hit a saját életemben és a másokéban is igazi formálóvá lehet - hála Istennek.

Forrás: Jesus.ch, sonntagsblatt-bayern.de, szöveg: Miriam Hinrichs, fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsana
www.evangelikus.hu

A Székely Szabadság Napja Csíkszeredában

Ünnepi megemlékezés Csíkszeredában
2015. március 10-én, 17,30-kor
a Szabadság téren

A miniszter szerint a MOGYE-n szükséges a folytonosság

Forrás: www.mediasudtv.ro

Sorin Mihai Campeanu oktatásügyi miniszter szerint folytonosságra van szükség a marosvásárhelyi román és magyar gyógyszerészképzésben. A tárcavezető ezt azután jelentette ki, hogy részt vett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának ünnepi ülésén, melyet az intézmény megalakulása 70. évfordulója alkalmából tartottak.

Sorin Mihai Cimpeanu egyben meggyőződését fejezte ki, hogy mind a román, mind pedig a magyar nyelvű gyógyszerészeti szakra tarthatnak nyáron felvételi vizsgát. Úgy vélte, jelenleg az idő szorításában ez csak az egyetem vezetése által javasolt megoldással, a román és a magyar gyógyszerészeti képzés közös akkreditációjával lehetséges. Hozzátette, később be lehet nyújtani egy akkreditációs kérelmet a magyar oktatási programra is. Ennek a dokumentumait azonban az egyetem szenátusának kell elfogadnia.

Korábban az egyetem rektora azt közölte, hogy veszélybe került a magyar gyógyszerészoktatás, hiszen az illetékes szakhatóság csak a román nyelvű képzésre állapított meg beiskolázási számot a következő tanévre.

Leonard Azamfirei rektor az ünnepi ülést követő sajtótájékoztatón elmondta, a magyar nyelven tanulni vágyó fiatalok érdekeire voltak tekintettel, amikor a gyógyszerészeti szak magyar és román képzésének a közös akkreditációját kérték. Hozzátette, ha a gyógyszerészeti, a fogorvosi és a nővérképző szakon külön akkreditációt kérnének a magyar képzésnek, a magyarul oktatók kis száma miatt az illetékes szakhatóság csak rendkívül alacsony beiskolázási számokat hagyhatna jóvá.

A magyar tagozat vezetői beadvánnyal fordultak Sorin Mihai Cimpeanuhoz, melyben a magyar tagozat intézményen belüli hátrányos megkülönböztetéséről tájékoztatták a minisztert, aki december közepe óta vezeti a román oktatásügyi tárcát. Szabó Béla tagozatvezető a szenátusi ülés után a magyar közmédiának elmondta, csütörtökön délelőtt külön is találkoztak a miniszterrel, de csak arra kaptak tőle ígéretet, hogy a beadványukat a minisztérium hivatalosan megválaszolja. Szabó Béla hozzátette, az elmúlt négy évben a magyar oktatók számtalan beadványa közül egyre sem érkezett válasz a minisztériumból.

Szilágyi Tibor, a rektorhelyettesi tisztségből korábban lemondott oktató aggasztónak találta, hogy elvesznek a részletekben, és immár szóba sem kerül, hogy az egyetem négy éve nem alkalmazza az oktatási törvényt, amely átfogó megoldást nyújtana a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre.

A marosvásárhelyi oktatási intézmény megalakulásának a 70. évfordulóját ünneplő szenátusi ülésén utalás sem történt arra, hogy a MOGYE eredetileg magyar tannyelvű intézményként jött létre.

A MOGYE-n a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvos- és gyógyszerészképzést. Ma az egyetem döntéshozó testülete a román oktatók kétharmados többségével működik. A magyar vezetők a magyarokat sújtó belső intézkedések ellen tiltakozván 2014 áprilisában testületileg lemondtak tisztségeikből.

MTI

Három tanúja van a Nyemcov gyilkosságnak

Miután tegnap eltemették Moszkvában az ellenzéki politikust, tovább folytatódik a nyomozás pénteki meggyilkolása ügyében. A korábban sokat emlegetett egyetlen szemtanú mellett két újabbat is találtak már.
Hosszú napokig úgy lehetett tudni, hogy Borisz Nyemcov meggyilkolásákor csupán 23 éves barátnője, Anna Durickaja volt a helyszínen. Mára viszont kiderült, hogy nem az ukrán modell az egyetlen szemtanú. Péntek éjjel a Kreml közeli Bolsoj Zamoszkvoreckij hídon egy fiatalember a pár mögött sétált, amikor leadták a végzetes lövéseket. Bár pontosat nem lehet tudni, feltehetően látta az elkövetőt, ahogy visszaszáll az autóba. A harmadik szemtanú annak a hókotrónak a vezetője, akitől Durickaja elkérte a rendőrség telefonszámát, hogy segítséget kérhessen. A különböző sajtóértesülések szerint ő semmi különöset nem érzékelt. Vele kapcsolatban ugyanakkor már többekben szöget ütött a kérdés, vajon mit keresett ott, hiszen sem a hó nem esett, sem hóakadály nem volt a környéken.
A szemtanúk kihallgatásán és a térfigyelő kamerák felvételeinek tanulmányozásán kívül egyre több információt szereznek az ügy nyomozói, tájékoztatta a Nyezaviszimaja Gazetát Vlagyimir Markin, a Vizsgálati Bizottság képviselője. Gyűjtik a tárgyi bizonyítékokat, folynak a ballisztikai, orvosi, stb., vizsgálatok. Búvárok pedig a Moszkva folyó fenekére is lemerültek a fegyvert keresve, amelyet a hivatásos gyilkosok általában el szoktak dobni a bűntény után.
Anna Durickaja ügyvédje, Vagyim Prohorov  arról tájékoztatta a sajtót, hogy egyelőre nincs gyanúsítottja az ügynek. Védencével kapcsolatban annyit mondott, hogy a fiatal nő nem kért a tanúvédelmi programból, és hogy bár tegnap hazament Kijevbe, továbbra is feltétlenül a nyomozóhatóságok rendelkezésére áll az ügy felderítésében.

globoport.hu

Ő az új Schindler, 800 ezer zsidót mentett meg

Új film XII. Piusz pápáról: "Ő az új Schindler, 800 ezer zsidót mentett meg". Március 2-án, hétfőn, XII. Piusz pápa születésének (1876. március 2.) és pápává választásának (1939. március 2.) évfordulóján, mutatták be Rómában a róla készült filmet.  A Shades of Truth, azaz az „Igazság árnyalatai” címet viselő nagyjátékfilmet Liana Marabini rendezte. A film néhány olyan zsidó személy tanúságtétele alapján készült, akiket Pacelli pápa mentett meg, és célja, hogy a XII. Piusz pápa köré szőtt sötét legendák valótlanságára mutasson rá. A cselekmény főszereplője David Milano, egy zsidó származású amerikai-olasz újságíró, aki arra kap megbízást, hogy nyomozzon Pacelli pápa után.

 XII.Piusz pápa, megválasztása után "égő gonddal" azonnal felemelte a szavát - RV

„Ő volt a vatikáni Schindler” – mondta a filmet rendező Liana Marabini, arra emlékeztetve: „XII. Piusz annak idején 800.000 zsidót mentett meg, ezt tanítja a történelem”.
A rendezőnő szerint az emberek keveset tudnak erről a témáról, és mióta a Vatikáni Titkos Levéltár iratai hozzáférhetőek, a Pacelli pápát becsmérlők közül csak nagyon kevesen vizsgálták felül kutatásaik eredményét az újfent nyilvánosságra hozott dokumentumok fényében. Ezért a film egyben meghívás is erre. Liana Marabini továbbá azt is reméli, hogy a zsidó közösség részéről is pozitív lesz a fogadtatás.
David Milano szerepe valós alapokon nyugszik: egy New York-i zsidó, aki gyűlölte XII. Piuszt, ám egy alkalommal késztetést érzett magában arra, hogy ha Pacelli pápa másként is gondolkodott, mint ő, akkor is legalább annak a kötelességének eleget kell tennie, hogy megvizsgálja, miért is gondolkodott a pápa másként. És ez az ember, amikor átnézett minden számára elérhető iratot XII. Piusszal kapcsolatban, gyökeresen megváltoztatta a róla alkotott képét, méghozzá olyannyira, hogy egy alapítványt is létrehozott, ami a XII. Piusszal kapcsolatos kutatómunkát támogatja.
A rendezőnő azt szeretné elérni filmjével, hogy a közönségben felébredjen a hála érzése ez iránt a nagy pápa iránt, csakúgy, mint az igazságszolgáltatás vágya egy olyan főpásztor számára, aki hatalmas igazságtalanság áldozatává vált.
Liana Marabini rendezőnőnek egy kedves zsidó barátja azt nyilatkozta a témával kapcsolatban a sajtónak: „Hát igen, kétségkívül megmentett néhány életet, de én azt szerettem volna, ha határozottan és világosan felszólalt volna a náci ideológia ellen.” Erre reagálva a rendezőnő azt mondta: „Többre tartok néhány megmentett életet, mint néhány határozott és világos mondatot”.

(vt) VR

A zsidók részéről azért támadták XII. Piusz pápát, mert a római főrabbi kereszténnyé lett. Lásd: Római főrabbiból ferences szerzetes 

Római főrabbiból ferences szerzetes

Zoller főrabbi

Israel Zoller 1881-ben Galicia-i zsidó családban született, ötödik gyermekként. Legjobb barátja révén találkozik a feszülettel. A gyermek gondolkodott. Izaiás könyvében szereplő Isten Szolgájáról olvasott. Közben kereste az összefüggést a keresztre feszített Jézussal: Ez a Keresztrefeszített csakugyan Isten szolgája? 12 évesen tanul és tanít. Titokban olvassa az Újszövetségi szentírást, melyben megérezte a szeretet evangéliumát. Halott édesanyja mellett meggyújtotta a „tiszteletadás fényét, a lángkoronát” és a hatodik boldogságot ismételgette: boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent (Mt 5,8). Bécsben és Firenzében tanul. Filozófiából doktorál. Elvégzi a rabbiképzőt, ahol teljes szívvel az Istent kereste. 1911-ben Triestben rabbi-helyettes. Megnősül, születik egy kislányuk. Sok kellemetlensége van, menedéke a Szentírás: „leginkább Izaiás, Jób, Jézus, Pál alakja vonzott…” 1917-ben Zoller rabbi otthonát súlyos gyász érte, felesége meghalt. „Hiába igyekeztem nyugtalanságomat intenzív tudományos munkába fojtani… Hirtelen, anélkül, hogy észrevettem volna, az asztalra tettem tollamat és – mintha eksztázisban lettem volna – elkezdtem Jézus nevét ismételni… Egész lelkem kiáltotta: Krisztus, ments meg! Nyugtalan maradtam addig, amíg meg nem láttam Őt, mint egy hatalmas képet kereten kívül, a szoba sötét sarkában. Tökéletes lelki békét éreztem. Az Ószövetségi Szentírás birodalmának végső határához érkeztem. Ezt mondtam magamnak: nem volt-e Jézus népem fia? Nem volt-e lelkének lelke?” Zoller rabbi senkinek sem beszélt róla. 1920-ban Trieszt főrabbijává nevezik ki. Újra nősül. Ekkor születik második kislánya, Miriam. Vallástörténeti és biblikus tanulmányokat ír. 1933-ban felveszi az olasz állampolgárságot és az előírásoknak megfelelően családi nevét Zolli-ra változtatta. A növekvő zsidóellenesség miatt szenved. Megfosztják olasz állampolgárságától és az egyetemi katedrától. Ugyanakkor azonban - 1940-ben – a római izraelita közösség meghívta főrabbinak és a rabbiképző rektorának. A főrabbi a békét hirdeti, de a háború már odaért. Európa lángokban állt. 1943. szeptember 8-án a német csapatok elárasztották Rómát és megkezdődött a kilenc hónapig tartó könyörtelen megszállás. Zolli főrabbinak világos képe volt a nácik viselkedéséről. Értesül, hogy küszöbön áll a zsidóság olaszországi üldöztetése. Családját keresztény jó barátaihoz menekítette. Ő visszatért állomáshelyére. A Gestapo elől a külvárosban rejtőzködik. Rómában a deportáltak száma 291000. Néhány ezer zsidó a Vatikánba menekült. Egy héttel Róma megszállása után a németek megsarcolták a zsidókat. Letartoztatási és túszszedési fenyegetéssel egy nap alatt 50 kg aranyat követeltek. Éjjel, lopva, barátja hozta a hírt, hogy csupán 35 kg aranyat sikerült összegyűjteni. „Lenne szíves a Vatikánba menni, mondta a küldönc – és kölcsönért folyamodni. - Azonnal induljunk! – válaszolt a főrabbi, úgyis vagyok öltözve, mint egy koldus!” A Vatikánt a Gestapo őrizte, de a főrabbi karbantartó mérnökként ellenőrző munkára jelentkezett a szent Anna kapunál. A főrabbi eljutott az államtitkárságig, s ott a kincstárnok és egy prelátus fogadta. – Az Újszövetség nem hagyhatja cserben az Ószövetséget, mondta. – Kérem segítsenek! Biztosítékként csak magamat ajánlhatom, de mivel szegény vagyok, a világ zsidósága fizeti adósságomat. 

XII. Pius pp

A kincstárnok rövid időre eltűnt, felkereste XII. Piusz pápát (azt a pápát, aki a zsidókat mentette, és akit némely zsidók támadnak). A pápa azonnal segített. A kincstárnok rövid várakozás után a szükséges arany mennyiséget összekészítve átadta a főrabbinak. Róma főrabbija egy papírkára ezt írta: átvettem 15 kg aranyat a zsidóság nevében és aláírta. Búcsúzáskor ennyit mondott a főrabbi: Kérem, köszönje meg nevemben Őszentségének”. A főrabbi élte az üldözöttek életét: éhezett és fázott, magára hagyott volt és elfeledett. A megszállás utolsó hónapjait egy szegény keresztény családnál töltötte. 1944. június 4-én az amerikaiak bevonultak Rómába. Egyben a főrabbit visszahelyezték székébe és tisztségébe. A kiengesztelődés ünnepét Zolli főrabbi vezette két segédjével. Az imádság és ének közben valami ködféle vette körül. Hirtelen végtelen mezőt látott. A zöld növényvilág közepén ott állt Krisztus fehér köpenyben. Feje fölött kék ég ragyogott, és a látvány kimondhatatlan békét árasztott. Ugyanekkor hangtalanul szólt szívében egy hang: utoljára vagy itt! Aznap este a főrabbi hazament, amikor belépett feleségéhez, felesége így szólt: Ma, amikor a Torah előtt állt, láttam maga mellett Jézus Krisztust. Fehér volt. A kezét a fejére tette, és megáldotta magát. Ebben a pillanatban lányuk, Miriam kiáltott: Jézus Krisztusról beszéltek. Ó papa, tudod, hogy ma éjjel róla álmodtam. Nagyon nagy volt és nagyon fehér… Zolli főrabbit ezek az egybeesések szíven találták. Néhány napig gondolkodott, aztán egyértelműen döntött: a zsinagógában már nincs helyem. Telefonon időpontot kért egy paptól és így szólt hozzá: Tanítson. Szeretnék megkeresztelkedni. 

1945. február 13-án keresztelték meg feleségével együtt. Miriamot pedig a rákövetkező évben. Az Izrael nevet Eugenio-ra változtatta, XII. Piusz iránti tiszteletből. E gesztussal köszönte meg a Pápa zsidóknak nyújtott segítségét, hogy klauzúrás kolostorok pincéjében, plébániákon, templomokban rejtegette. Másnap a házastársak áldoztak és néhány nap múlva a Gergely Egyetemen bérmálkoztak. 

Zolli Assisi szegényének példáját követte, amikor mindenét a zsinagógának átadta és 1946. október 3-án felvette a ferences harmadrendet. Élete utolsó tíz éve nem volt sorstalanság, mert tanított és tanúságot tett Jézus Krisztusról. Átköltözése is csodálatos. 1956. március 2-án, pénteken három órakor halt meg, mint Krisztus. Sírján ez a felírat olvasható: Domino morimur Domini sumus (az Úrnak halunk meg, az Úré vagyunk). 

Darvas-Kozma József

Johannis hallgatása

Forrás: www.dw.de

Két és fél hónapja foglalta el a Cotroceni-palotát Klaus Johannis, s bizony ránk, magyarokra mindeddig nem volt sok ideje. Bár igen magas arányban szavaztak rá közösségünk tagjai, gondjaink még nem érték el ingerküszöbét.

A valóság talaján lépdelők számára egyértelmű volt: Johannis elnökké választása nem hoz azonnali, radikális változást az erdélyi magyarság számára, de sokan bíztak benne, hogy kisebbségi sorból származván, talán nagyobb empátiával viszonyul bajainkhoz, jobban érti, érzi majd mindennapi küzdelmeinket. Ellenzői – mert sorainkban is akadtak szép számban – azért aggódtak, hogy románabb próbál lenni majd a legelszántabb hazafiaknál, s ezt bizonyítandó egyetlen mozdulattal söpri majd le minden óhajunkat, a látszatát is kerülve annak, hogy a magyarokat pártolná.

Egyelőre sem ezt, sem azt nem tapasztalhattuk. Elnöksége első két hónapjában Johannis elsősorban lábát próbálja megvetni, hatalma hátterét erősíteni, biztosítani. Érthető, ám lassan szembesülnie kell azzal is, hogy az általa irányított országban él egy majd másfél milliós népcsoport, melyet sorozatosan érnek a jogsértések. Ha igazi liberális és demokrata, nem hunyhat szemet ezek fölött.

Sokan, sokféleképpen értelmezték múlt heti berlini kijelentését, miszerint Romá­niában nincs magyarkérdés. Akadt, aki problémáink szőnyeg alá söprésének látta, más éppen ellenkezőleg, úgy vélte: védelmünkre kelt, azt jelezte, sem mi, sem anyaországunk nem jelent veszélyt Romá­niára. Csak­hogy a magyarság 70 százalékának a szavazatával, bizalmával a háta mögött ennél sokkal egyértelműbb kiállásra volna szükség. Egy megkerülhetetlen újságírói kérdésre adott sokértelmű válasz édeskevés, amikor az elmúlt hetek történései is jelzik, gond bizony van: a székely szabadság napján tervezett felvonulásunkat nem engedélyezik, nemcsak ki­sebbségi, de emberi jogaink is sérülnek, és amikor jól látható módon próbálják felszámolni a magyar gyógyszerészképzést, a MOGYE vezetői minden lépésükkel azt sugallják, másodrendű állampolgárnak tekintenek bennünket. Mindkét történés már elnöki mandátuma idejére datálható.

Klaus Johannis igazságos, tisztességes, jó elnök kíván lenni – ezt hirdette kampányában, ezt üzenték első gyakorlati lépései. Felszámolná a korrupciót, rendet kíván teremteni, a jól végzett munka becsületében hisz. Csakhogy tetszik, nem tetszik, ehhez a magyarkérdés is hozzátartozik, a minket ért igaz­ságtalanságok éppen úgy megkérdőjelezik a demokratikus román jogállam létét, mint a titkosszolgálatok uralma vagy az országban zajló szabadrablás, a mindent behálózó korrupció. Ha valóban jó államfő akar lenni, és minden itt élő állampolgár elnöke, meg kell szólalnia, állást kell foglalnia. Hall­gatása immár túl kevés...

Farkas Réka
Háromszék