A titkok titka

Amióta kipattant értelmünk, azóta titkokkal találkozunk. De titkok vannak bennünk is. A titok alatt először leplezett tényt, dolgot, eltakart valóságot értünk. Például titokban tartott eljárás, módszer, mint a gyártási titok. 

Másodszor a titok jelenthet rejtélyesnek látszó dolgot, jelenséget, mint a teremtett világ titkai.

Harmadszor a titok valaminek ismeretlen vagy csak kevesektől ismert magyarázata. 

A görög Szentírásban a misztérium: titok, melynek természetfölötti vonatkozásai is vannak, ezért megértése meghaladja a pusztán emberi képességeket. Isten titkai kifejezés nevezetesen arra az üdvösségtervre vonatkoznak, amelyet Isten a történelemben valósít meg, és amely a kinyilatkoztatás tárgyát képezi. Az újszövetségben Jézus egyszer használja a misztérium szót, mégpedig amikor apostolai a magvetőről szóló példabeszéd jelentéséről faggatják: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak.” (Mk 4,11) Jézus hallgatósága soraiban megkülönbözteti azokat, akik meg tudják hallani a misztériumot, és a „kívülállókat”, akiket szívük keménysége megakadályoz abban, hogy értsenek. De a tanítványok be vannak avatva a misztériumba és a parabolákat is megfejthetik. 

A szóban forgó misztérium az Isten ország eljövetele, Isten szándékainak megfelelően. Jézus műve abban áll, hogy felállítja az Országot itt a földön, és teljesen kinyilatkoztatja az isteni titkokat, amelyek reá vonatkoznak, és amelyek rejtettek voltak a világ teremtésétől fogva. (Mt 13,35) Jézussal befejeződik a kinyilatkoztatás, mert az ígéretek beteljesednek: az Ország misztériuma az ő személyében van jelen itt a földön. De ezzel az emberiség mindjárt ketté szakad: a tanítványok befogadják, a kívülállók bezárják szívüket. A misztérium a végtelenségre nyit rá, az evangélium befogadása által, amely Isten ajándéka. Krisztus az üdvösséget az Egyháza által valósítja meg. Ez a misztérium, titok el volt rejtve Istenben ősidők óta, de Isten ezt most kinyilatkoztatta a Fiú által, aki minden teremtmény Elsőszülötte, akiben minden megtalálja szilárdságát és mindenek kiengesztelődnek. (Kiv 34,4b-6.8-9).  

 Az Egyház erre a beteljesedésre vágyakozik. Most már a misztériumban él, de eljön a nap, amikor egyedül Isten misztériuma marad meg, a megújult mindenségben. (Jel 21) 

A titkok titka Isten benső élete, a Szentháromság. 

Jézus Krisztus kinyilatkoztatását az Egyház így tárja elénk, hogy egy Isten van, s ez Atya, Fiú és Szentlélek. A három név igazi személyes valóságot fejez ki, de megmarad az abszolút egység. Olyan mint a család, amely egy, de személyeiben: apa, anya, gyermek. 

Az egység és a különbözőség megoldását a szeretet adja. 

A személyek egymásban vannak és kölcsönösen áthatják egymást. (Jn 3,16-18). Szentháromságos élet, azt jelenti: 

kezdeményezünk, mint az Atya; 

befogadók vagyunk, mint a Fiú, 

és szüntelen kölcsönösségben élünk, mint a Szentlélek.  

„Krisztus kegyelme, Isten szeretete, és a Szentlélek közössége... ” 2Kor13,13.

Krisztus világa 2017. Június - Szemle

Önmagát pazarló nemzet – „Szent Istvántól a magyar középkor végéig, II. Lajos haláláig (1526. aug. 29.) nemzetünk megőrizte függetlenségét és fejlődését. A mohácsi vész után nemzetünk életét főleg a létezésért, és a jogainkért való küzdelem jellemzi. Az évszázados küzdelmek népünk javára dőltek el. Hőseinek és nagyjaink élete arra tanít, hogy haldokló népet az elszántak képesek feltámasztani! A nemzetnek erős életet a földön csak olyan utókor biztosíthat, amelyet a hősök kegyeletes élete lelkesít. A Szent László-évi kérdés: vajon mit szerethettek más népek művelt fiai bennünk magyarokban?” – A főszerkesztő rámutat, hogy „a kereszténység a magyarság gáláns alaptermészetét a kegyelem síkjába emelte (...) Erre az önmagát odaadó, önfeláldozó szeretetre vagyunk hivatottak. (vö. Róm 5,6). A magyarok önfeláldozó szeretete vonzotta az igazi értékekért lelkesedő népek fiait. Ezt az eszményt jelenítette meg népe körében Szent László király, ezért szenteljük a 2017-es évet az ő emlékének. (2. oldal)

Senki sem szeret jobban... – A Szentháromság vasárnapi evangéliumhoz fűzi gondolatait László Zsolt, III. éves kispap. A szabad akarattal megáldott ember üdvösségét az életét váltságul adó Jézus  biztosította. (3. oldal)

Szent László-év 9. – A Szent László-emlékévben folyamatosan szólunk, a napjainkban is különös tiszteletnek örvendő, Szent László király személyéről. Szentté avatása 825. évfordulója és ünnepének hónapja figyelmünket ereklyéinek tiszteletére is tereli.

Az ereklye tisztelet alapjára mutat rá Tamás József püspök úr. Az olyan személyek részéről, akiket nagyon szerettünk, haláluk után szívesen őrizünk emléket legyen az fénykép, vagy valamilyen tárgy, akár ránk hagyott örökség. Az egyház tanítása szerint a szent ereklyéket azért tiszteljük, mert a szentek testei egykor a Szentlélek templomai voltak (1Kor 3,16-17), a dicsőséges feltámadás várományosai és Isten kezében csodás tettek eszközei. Az ereklyék helyes tisztelete kiválóan alkalmas arra, hogy ébren tartsa az életszentség eszménye és a természetfeletti valóság iránti lelkesedést, növelje a természetfelettiség érzékét és a feltámadás reménységét. A szentek ereklyéit úgy tiszteljük, hogy becsben tartjuk és zarándoklatokon keressük fel azokat. 

Ezután Darvas-Kozma József ismerteti a szentté avatástól a történelmi viszontagságokon átment és ránk maradt Szent László ereklyéket. Az emlékév jó alkalom, hogy felidézzük, megismerjük, megismertessük Szent László király életét. A lovagkirály hatása népünk körében az idők folyamán növekedett, s eleink szent hagyatékát őrzik katolikus és protestáns templomok freskói, ahol eszményként áll Szent László daliás alakja a nemzedékek hosszú sora és a látogatók előtt. Ereklyéi pedig szent örökségünk, melyek tisztelete kegyeletadásunk annak a dicső királynak, aki mindhalálig szerette, védelmezte népünket és szolgálta hazánkat. (4-7. oldal)

Marosvásárhelyi Kultúrpalota – Marosvásárhely jelképe a főtéren álló két szecessziós remekmű, a Városháza és a Kultúrpalota épülete. A székely értéktár keretében bemutatja Sárközi Sándor piarista atya, rámutatva Bernády György polgármester céljára: „A tervezendő műnek minden ízében magyarnak kell lennie...” és az is lett. (8-9. oldal)

Beszámoló – Kreatívan Szent László nyomában fotós workshop a CreArt projektről címmel csíki és udvrhelyszéki településeket kerestek fel a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola, a Székely Károly Iskolaközpont és a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium fotózás iránt érdeklődő diákjai, ahol őriznek Szent László király ábrázolásokat a helyi templomokban vagy köztéri szobrok formájában. A Iochom Zsolt fotós által vezetett workshop során a diákok több mint 5000 felvételt készítettek a következő helyszíneken: Csíkszépvíz, Csíksomlyó, Csíkszentmihály, Csíkszentsimon, Csíkmenaság, Homoródkarácsonyfalva, Homoródszentmárton, Székelyderzs, Bögöz és Homoród-szentlászló.  A 20 kép és készítői neve után odaillik: Könyörgés Szent Lászlóhoz az ifjúságért. (10-12. oldal)

Játékos ismerkedés szentekkel – a kamalduli remeterenddel, Henryk Sienkiewicz regényével és Szíriai Szent Efrémmel kapcsolatos kérdések szerepelnek, Vitos Antal tollából. (13. oldal)

Az Ének Hatalma – Bakó Mária Hajnalka írása a betegek számára összegyűjtött imádságokról. 

Ez az a nap – László Rezső pálos atya ízelítője a budapesti Sportarénában a május 27-én megtartott rendezvényről. Rúzsa Magdi énekesnő és Lackfi János, József Attila-díjas magyar költő, hat gyermek édesapa vallomását is idézi. (15-16. oldal)

Mesemorzsa – Kányádi Sándor meséjét gyerekek részére feldolgozta Katóca. A kapálás – derűs, kritikus írás a javából. A keresztrejtvénnyel és Arany János: Szent László legendával zárul a 20 oldalas lap.

KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja – rólunk és nekünk szól. Megrendelhető a négy erdélyi egyházmegye római katolikus plébániáin, a kézbesítőknél vagy a szerkesztőségben: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia Miercurea Ciuc. ISSN:2558-8389.

Sanda Trianon

Ahogyan Jézusé, Nagy-Magyarország kereszthalálának napja – 1920. június 4. – is péntekre esett. „Tíz óra után egy-két perccel megérkezett a végső megerősítés […] – tudósított a megcsonkított hazából a szemtanú-krónikás Padányi Viktor –, megkondultak a templomi harangok, először Budapesten, majd […] minden városban és faluban, a lesújtott országon végig. Két órán át, egészen délig, egyfolytában zúgtak, mintha azt mondanák: a magyarok temetik múltjukat – és jövőjüket […] Az utcán idegenek ölelték át egymást gyászukban […] A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg a Himnuszt énekelte.”
Kommunista szólelemény a „trianoni békeszerződés” – sosem volt ilyen. Amit évtizedeken keresztül sulykolni próbáltak belénk, azt úgy hívták: trianoni diktátum. Magyarországra kényszerített ítélet.
Igaz, hónapokkal előbb, ahogyan kell, meghallgatták a győztesek gróf Apponyi Albertet, aki három világnyelven is elmondhatta szívszorító, legendás védőbeszédét az ezeréves hazáért – de akkor már megvolt az osztozkodás…  
A Monarchiából kiszakadt kisantantállamok hiénaként zúdultak az anyaországra, benne látva az elmúlt évszázadok minden bajának okozóját. Jókorákat haraphattak a vérző hazából… Tehették bátran, hiszen nemzeti hadereje már régen nem volt az országnak, szélnek eresztette azt a vörös gróf, Károlyi Mihály, mielőtt átadta hatalmát a kommunista csőcseléknek.
Ám a diktátum senkinek sem használt, a győzteseknek sem. A térképasztal mellett összetákolt utódállamok sorra csődöt mondtak, nem igazolták vissza a sanda Trianont.
Ahogyan Mohács napja vagy a muhi pusztáé, Világosé, ugyanolyan Trianoné. 1920. június negyedikére emlékezni annyi, mint szót emelni az igazságért. Most meg még ezt a megcsonkított, megmaradt, véráztatta hazát is migránsokkal elárasztani?! Nem! Nem! Soha!

Nincs vége a történelemnek!

magyaridok.hu - Pilhál György

Pünkösdi bérmálás

Örvendünk, hogy plébániánkon minden év Pünkösd vasárnapján megbérmálkoznak a nagykorúvá érett személyek. 

Hogy miért bérmálkozunk? – erre a kérdésre ezt a feleletet adjuk: azért bérmálkozunk, hogy a Szentlélekkel eltelve öntudatos, felnőtt keresztényekké váljunk és így eleget tegyünk a keresztség szentségéből fakadó kötelességeinknek, amelyeknek eddig a szüleink próbáltak eleget tenni azáltal, hogy igyekeztek úgy nevelni bennünket, hogy hitünk szerint éljünk. 

Másképpen fogalmazva, és négy betűvel kifejezve: 

azért bérmálkozunk, 1) hogy a Szentlélek segítségével  tudjuk érteni a kinyilatkoztatott isteni igazságokat; 2) hogy öntudatos keresztényekké váljunk és az egyházban közösségi életet tudjuk élni; 3) hogy tanúságtevő keresztényekké váljunk a világban; 4) hogy hitünk szerinti élettel áldássá legyen bennünk mindaz a sok jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszülők, nevelők és egyházközségünk tettek értünk. Áldássá akkor lesz a sok jó ismeret, ha azokkal a közösségünket szolgáljuk.

 **

Id. Imets László, Napfogyatkozás című fametszete jól érzékelteti, hogy ki számunkra a Szentlélek. Jézus a világ világossága, napja, megvonja látható jelenlétét, a Szentlelket ígérve tanítványainak, akik égre emelt tekintettel állnak. Ebből a mozdulatlanságból a Szentlélek hozza mozgásba, mint a láthatatlan levegő a fákat.

Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy a Szentlélek a harmadik isteni személy, valóságos Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Búcsúbeszédében közölte, hogy a Szentlélek fogja kiteljesíti és megértetni az ő tanítását: „Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá. De amikor eljön Ő az igazság lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn 16,12). „Akik megkapják a Szentlelket, azoknak szívéből élő víz forrásai fakadnak.” (Jn 7,38). 

  
Krisztus egyszer és mindenkorra történt megváltását a Szentlélek valósítja meg az egyes emberek lelkében. Ő nyilvánítja ki a tanítványoknak a föltámadott Urat, eszükbe juttatja szavait és fölnyitja lelküket, hogy megértsék halálát és föltámadását. Jelenvalóvá teszi számukra Krisztus misztériumát, leginkább az Eucharisztiában, hogy megbékéltesse őket, és bevezesse az Istennel való közösségbe, és segítse őket, hogy "sok gyümölcsöt" hozzanak.”

 

A Lélek hatására az apostolok egészen átalakulnak. Most már értik, hogy mit akart Krisztus: nem valamilyen földi birodalmat, hanem az Istenben élő közösségét. Nem félnek már a farizeusoktól és a főtanács tilalma ellenére bátran hirdetik az evangéliumot, egyre több embert nyervén meg Krisztusnak. Megismerik Isten nagyságát, üdvözítő terveit, és ezért dicsőítik az Istent, hirdetik az Ő nagy tetteit. (ApCsel 2,11). 

A Lélek vezeti ezt az apostoli Egyházat. Az Ő ösztönzésére áll ki Péter apostol hirdetni a rendkívüli eseményre összesereglett embereknek Jézust. Ő hívja fel, hogy menjen el Kornéliuszhoz, és házában keresztelje meg az első pogányból lett keresztényeket (ApCsel 10,15-20). Ő indítja Fülöp diakónust, hogy szólítsa meg a Jeruzsálemből hazafelé tartó eunuchot és hirdesse neki Krisztust. Ő választja ki Sault, a későbbi Pál apostolt, és Barnabást, hogy missziós útra menjenek a pogány országokba. 

A Szentlélek ott van a nagyvilágban is, minden törekvés között, amellyel az emberek az egymás közti békét és egyetértést keresik. A háború és gyűlölködés beszüntetésére, a szociális igazságosság megvalósítására, egy igazságosabb világrend felépítésére, az elmaradt és gondokkal küszködő országok megsegítésére irányuló mozgalmakban mind jelen van a Szentlélek.

A Szentlélek működésének legfontosabb területe az egyes emberek lelke, mert örök életre teremtettek vagyunk. 

Bennünk működik mindenekelőtt a rendes és rendkívüli adományai által.

Fotók - Iochom Zsolt

Csíksomlyói pünkösdi búcsú

Az idei csíksomlyói búcsúi szentmisét június 3-án mutatták be. A főcelebráns Miguel Maury Buendía, a Vatikán bukaresti nagykövete, Románia apostoli nunciusa volt, a szentbeszédet Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondta.                A szentmisén koncelebrált Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök, Székely János esztergom-budapesti segédpüspök és Michael Anthony Perry, a Kisebb Testvérek Rendjének legfőbb elöljárója is.

Áder János és felesége, Anita köszönti a zarándokokat

A zarándoklaton részt vett többek között Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, illetve Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Excellenciás Nuncius Úr, Excellenciás Érsek Úr, Főtisztelendő Tartományfőnök Atya, Főtisztelendő Paptestvérek, Tisztelendő Nővérek, Tisztelt Közjogi Méltóságok, Kedves Ünneplő Testvérek!
Sok minden összeköt bennünket, akik most együtt vagyunk itt a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyeregben, illetve a rádió vagy a televízió előtt. Olyan jó megtapasztalni, hogy vannak pillanatok, amikor együtt tudunk gondolkodni és érezni egymással. Sajnos ma egyre ritkábban adatik ilyen pillanat. Ezért is köszönjük most székely és csángó testvéreinknek, hogy a 450 évvel ezelőtt tett ígéretüket hűségesen megtartva, alkalmat kínálnak ma mindnyájunknak arra, hogy a Kárpát-medence, sőt a világ minden tájáról összejöjjünk mi, magyarok a Csíksomlyói Szűzanyát köszönteni és egész nemzetünkért imádkozni. Hiszen a közös nyelvünk, kultúránk és történelmünk mellett, ami leginkább összetart bennünket, az a krisztusi hitünk és a Szűzanya iránti tiszteletünk. Ez utóbbival senki érzékenységét nem szeretnénk bántani, de mindenki számára elgondolkodtató lehet egyik kortárs írónk gondolata: Ha Isten a Szűzanya által akart közeledni az emberhez, mi ne akarjunk nélküle közeledni Istenhez (Szent-Gály Kata).
A földi édesanyák egyik különleges képessége, hogy minden nehézség, esetleg fizikai távolság ellenére is egyben tudják tartani a családot. Bizony számtalan esetben látjuk, ha meghal az édesanya, lazul a kapcsolat a családtagok között, nem egyszer fel is bomlik a család. Láthatjuk hát, mennyire nagy szükség van a földi édesanyákra. De Testvéreim, legalább ekkora szükség van Égi Édesanyánk, a Szűzanya segítségére is, hogy a krisztusi család, az Egyház az evangéliumi egység útján maradjon. Szent István királyunk óhaja szerint a Szűzanya nekünk, magyaroknak Nagyasszonyunk és Pátrónánk, ezért nemzetünk békéjéért, fejlődéséért és fennmaradásáért is bizalommal fordulhatunk hozzá. Krisztus Urunk szándéka szerint a Szűzanya közbenjárónk Istennél, és segítőnk földi életünk folyamán. Ennek gyakori megtapasztalása vonzza a Krisztusban hívőket ide Csíksomlyóra és más Szűzanya-kegyhelyekre egyaránt. Mi is a hálaadás és a segítségkérés szándékával érkeztünk most ide.
E kegyhely gondozói, Jakubinyi érsek úr és a ferences atyák, segítségünkre siettek, hogy egyéni kéréseink mellet ebben az évben milyen közös kérést is fogalmazzunk meg imádságainkban. Így adták a búcsú mottójául a Salvator-kápolna előtti keresztre felvésett mondatot: Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben! Egyetlen tömör mondat, de ebben van magasság és mélység, szélesség és hosszúság. Hiszen ebben benne foglaltatik egész földi életünk és örök üdvösségünk. A krisztusi hit és a belőle fakadó erények nemcsak célt, hanem értelmet, biztos értékrendet, tartós békét és boldogságot is adnak földi életünknek. Szent Lászlónak, az erényekben tündöklő keresztény uralkodónak, Erdély védő-szentjének jubileumi évében különösen is érdemes erre a vonatkozásra figyelnünk.

Kordon közepén a Kis-bazilika jelvénye és a Labarum (harci zászló)

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy korunk emberének minden baja abból ered, hogy sokakból hiányzik a hit, mert elveszítették, vagy soha nem is volt hitük, mert nem volt emberük, aki Isten ismeretére elvezette volna őket. Bár minden emberben ott van az Isten utáni sóvárgás, de tapasztaljuk, mindenkinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy felfedezze, hol csillapíthatja az istenéhségét. A költő, Berzsenyi fogalmazta meg a legtalálóbban Fohászkodás című versében: Isten! kit a bölcs lángesze föl nem ér, / Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
Sokak számára kellő ismeret hiányában Isten csak sejtett, de fel nem ismert valóság. Az ateista diktatúra idején igyekeztek is az Isten utáni érdeklődést minden módon elfojtani, vagy nevetségessé tenni. Abban az időben kialakult az emberek egy részében egy olyan intellektuális gőg, amely még napjainkban is érezteti hatását. A vallást igyekeznek holmi ostoba, primitív, tudatlan magatartásnak minősíteni. Ez össztársadalmi szinten ma is érvényesül, olyannyira, hogy a hitet, a vallásos magatartást egyesek igyekeznek folyton gúny tárgyává tenni. S ezt teszik, mert a keresztények ellen büntetlenül tehetik… Próbálnák csak megtenni más vallásokkal szemben!
Olyan jó lenne, ha csak egy kicsit tisztelettudóbban és alázatosabban tudnának viselkedni ezen eszme képviselői, és csak legalább pár percig leszállnának a maguknak állított piedesztálról, és belátnák, hogy még természettudományos módon sem állítható az ő istentagadásuk igazolhatóbbnak, mint a hívők istenhite.
Max Planck, a Nobel-díjas fizikus mondta: Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusnak pedig Isten van minden megfontolás végén… Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot minden lényeges pontban.
Vagy szívesen ajánlanám a teremtő Istenbe vetett hit támadóinak, hogy egy csöndes percükben tegyék megfontolásuk tárgyává Maximilián Kolbe atya szavait: Tulajdonképpen miért próbálják olyan sokan maguknak és másoknak bebeszélni, hogy egyáltalán nincs Isten, jóllehet, pontosan tudják, hogy az összes tudós együtt sem képes arra, hogy egy vacak kis szúnyogot létrehozzon.
A számtalan szenvedés, az óriási értékvesztés, a háborúk és a kaotikus szellemi zűrzavar közepette igazat kell adnunk Toronyi István költőnek, aki már sok-sok évtizeddel ezelőtt szintén abban látta a bajok forrását, hogy sokakból kiveszett a hit. Ekképpen fogalmazott:

Életünkből valami elveszett!

Talán az Isten,
Kit felmondás nélkül kilakoltattatok
s azóta a Sátán lett uratok.
Emberek!
Hívjátok vissza az Istent
zászlók selymével és processziókkal,
szívetek kulcsát alázat vánkosán
térdencsúszó hittel hozzátok eléje
s ha megjelenik a fölvont kapuknál,
kezdjétek el a Holnap hozsannáját!

Emberek!
Életünkből az Isten elveszett;
találjon rá megtisztult szívetek!

Kedves Testvérek! A Zsidókhoz írt levél ma felolvasott szakaszában olvastuk a keresztény hit tömör meghatározását. A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot (Zsid 11,1). Szükséges azonban a hitnek egy másik dimenziójára, az értelmi belátásra is utalnunk. Mert Szent Ágostonnal és Canterbury Szent Anzelmmel valljuk, a hit keresi az értelmes magyarázatot. Mégis elhibázott dolog lenne, ha a hitet pusztán egy intellektuális, értelmi állásfoglalásnak tartanánk: van Isten. A hit ennél sokkal több: egy személyes szeretetkapcsolat Isten és az Ő teremtménye, az ember között. Az ember felfedezi Isten iránta megmutatkozó szeretetének sokféle megnyilvánulását, s ez viszontszeretetet ébreszt az emberben Isten felé.

Ugyanúgy van ez, mint az emberek közötti kapcsolatban: az irántam mutatott szeretet választ ébreszt az engem szerető személy iránt. Ez a viszontszeretet pedig a konkrét tettekben valósul meg. Minél gyakrabban teszem és minél nagyobb szeretettel, áldozatkészséggel, annál inkább válik erényemmé ez a cselekedet. De mert szeretetünk gyakran hiányos, saját erőnkből nem tudunk tartósan megmaradni még a szeretet erényében sem, ezért kérjük Istentől a segítséget, hogy szeretetünk hiányosságait az ő szeretete pótolja ki és tegye hiánytalanná.

Szent László ereklye

Kedves Testvérek! Minél magasabbra jutunk a hitben, annál inkább érezni fogjuk hitünk hiányosságait és gyengeségeit. Ettől ne ijedjünk meg, mert az már egy magasabb szintje a hitnek, ha időnként rádöbbenünk, mennyire hiányosak hitbeli ismereteink, és mennyire szegények vagyunk az erényekben, az Isten és ember iránti szeretetben. Ez a hiányérzet már a hitben való növekedés igényességét mutatja, mert ez az Isten felé vágyódás megnyilvánulása. Amikor ez tudatosul bennünk, akkor születik meg a mi szívünkben is a kérés, mint az apostolokéban: Növeld bennünk a hitet (Lk 17,5)! Ne legyen senki köztünk elbizakodott, öntelt, gőgös a hitében. Jézus válasza az apostoloknak hasson kijózanító erővel mindnyájunkra: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek (Lk 17,6). Képesek vagyunk mi erre…? Van ekkora hitünk…? Pedig kell, hogy naponta törekedjünk eljutni a hitnek és az abból fakadó erényeknek erre a magasabb fokára.
Éljünk a búcsújárás lehetséges lelki ajándékaival, hogy hazatérve, a bűnbánat szentségében, a gyónásban megtisztult lélek új lendületével törekedjünk az erényes életre.

Újítsuk meg elköteleződésünket az Egyházban Krisztus mellett, hogy az ő ereje által növekedve, tudjunk hitünk szerint élni, másokat is Krisztushoz vezetni! Ebben tud és kész segíteni bennünket Égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária. Ezért bizalommal terjesszük most eléje kérésünket, mert tőle még soha senki nem távozott meghallgatatlanul.
Arra kérem minden magyar testvéremet itt a somlyói nyeregben, vagy otthon a televízió képernyője előtt, kapaszkodjunk össze az imában, tudjunk őszintén megbocsátani egymásnak, akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében, így teremtsünk békét önmagunkban, családunkban, országainkban, s legyünk egymás társai a köztünk szeretetben megvalósuló Isten országa építésében! Szüntessünk meg minden viszályt, haragot és széthúzást! 

 Segítsük egymást, hogy minden jó cél, minden nemes szándék közös életünk fejlődését és gazdagodását szolgálja! A Magyarok Nagyasszonya legyen ebben segítőnk!
Befejezésül a költő, Sík Sándor szavaival imádkozzunk együtt Égi Édesanyánkhoz:

Édesanya, boldog anya,
Virágszülő Szűz Mária,
Világraszült virágodnak,
Ajánlj minket szent Fiadnak.

Ha nem ajánlsz, hova menjünk?
Nincs egy izrom épség bennünk.
Minden épet, minden szépet
Fölfaltak a cudar évek.

Mind a tíz bűnnel komáztunk,
Belzebubbal paroláztunk,
Ami csepp jó maradt bennünk,
Lemarta az idegen bűn.

Csúfra mégis megmaradtunk,
Nem nyílt meg a föld alattunk,
Kikerültük a koporsót,
Itt vagyunk most, legutolsók,

Legutolsók a világnak,
Kik a szívünkbe nem látnak,
De tenálad, Asszonyunknál,
Tudjuk, hogy csak irgalom vár.

Eddig is mint nyitott könyvben,
Úgy olvastál a szívünkben.
Bűneinket végigsírtad,
De ítélni föl nem írtad.

Te látod, hogy szívünk marja
A bűnbánat jeges karma,
Pislog már a keserűség
Hamvából a régi hűség.

Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpozsdul.
Ami szégyenünkre válott,
Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi félteni való.
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?

Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.

Ámen!

Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Fotó: MTI/Veres Nándor; Balogh Zoltán
Fotó: Székelyhon/ Tamás Attila