Ami másoktól megkülönböztet

Krisztus tanúi vagyunk - Húsvét és Pünkösd közötti ötven napon át a húsvéti misztériumot ünnepeljük. Kiemelkednek a vasárnapok, mert ezek olyanok, mint húsvétvasárnap. A liturgia mindegyiken Jézus föltámadását hirdeti, hol az egyik, hol a másik megjelenéssel. Ma az apostolok hitre jutásával ismerkedünk meg.

Ami a hívő keresztényt másoktól megkülönbözteti az elsősorban a hite. A hívő ember hiszi, hogy a látható, érzékelhető világ mögött létezik egy másik sokkal szebb, csodálatosabb világ és ennek Teremtője. Előbb nézzük meg, hogy mit jelent hinni? Hinni annyit jelent, mint igaznak tartani valamit, valakinek a tekintélye, illetve a megbízhatósága alapján.  

a) A hit alapja a bizalom: egész életünk erre a kölcsönös bizalomra épül fel. Elfogadjuk szüleink tanítását, a szaktudósok véleménye alapján azokat az igazságokat, amelyeket kikutattak. A vallásos hit Isten szavára fogadja el azokat az igazságokat, amelyeket nem lát és néha meg sem tud érteni. A hívő ember bízik az Isten mindent meghaladó tudásában és a hozzánk való szeretetében, aki nem akar minket félrevezetni. 

b) A hit alapja a meggyőződés, hogy Isten létezik és ez a létező Isten szólott hozzánk, vagyis kinyilatkoztatta önmagát. A keresztény hit alapja az, hogy Jézus Krisztus valóban Isten Fia, az Atya küldötte hozzánk, és mindaz, amit tanított valóban tőle származik. 

c) A hittel az ésszerűség mellett mindig együtt jár egy bizonyos homályosság, a kétely, sőt együtt jár vele, mint fénnyel az árnyék. Pascal szerint mindebben Isten részéről egy bizonyos pedagógia van, mert így a hit állandó izgató probléma számunkra. Gálos László teológus ezt így fejezi ki: „Úgy vagyunk a hittel, mint amikor valaki egy gömböt néz: világosabban látja azt az oldalát, amely feléje van fordítva, de nem látja a másikat.” Keresni kell a rejtőző Istent, keresni kell az Ő szándékát, gondolatát életünk különböző helyzeteiben és eseményeiben. A tudósok munkája is addig érdekes, amíg kutatják a még ismeretlen igazságot.  

d) A hit magatartás is, mert a hit nem pusztán az igazságnak értelemmel történő elfogadását jelenti, hanem egy bizonyos magatartásforma is. A hitben ugyanis „rábízzuk” magunkat Istenre. A hit Isten ajándéka, amit az ember szabadon elfogad. Ezért a hit kegyelméért is imádkoznunk kell.

Az apostolok húsvéti hitre jutását Jézus megjelenése segíti. (Lk 24,35-48) Elsőként testének fizikai valóságáról győzi meg, majd kapcsolatot teremt velük, ennivalót kér. Ekkor megnyitja értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. A Szentlelket is közli, hogy lelkükbe költözzön a béke. A megtérés és a bűnbocsánat hirdetőiként küldi apostolait a világba. 

Szent Péter gyógyítással tesz tanúságot Jézus föltámadásáról. (ApCsel 3,13-15. 17-19) A Feltámadott pedig közbenjár az egész világ bűneiért is. (1Jn 2,1-5a) Aki hisz Jézusban és úgy él, az Krisztus tanúja.

„Van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.” 1Jn 2,1.

Nemzeti létünkben egy fonál vagy te is

Egérfogó - Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Szörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: „Egérfogó, egérfogó!” 

A tyúk ránéz, és azt mondja: „Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem”. 

Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: „Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted”. 

Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: „Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!” 

Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. 

A parasztasszony odasietett megnézni, hogy mit fogott. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

**

 

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el!

Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. 

Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.

Nemzeti Összetartozásból összetartó nemzet

A címben előrebocsátott feladat még hosszas együtt gondolkozást és együtt munkálkodást kíván. Április 8-án megtartott magyar népszavazás megerősítette és még szilárdabbá tette nemzeti összetartozásunkat. Ez is igazolja június 4-ét, a Nemzeti Összetartozás Napját. 1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján gyászosan szóltak az ezeréves Magyarország harangjai, és 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre.”

Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában. Ezért Mádl Ferenc köztársasági elnök 2003. október 28-án a csíkszeredai Millenniumi templomban tett látogatásakor kijelentette: „A lelki sebeknek a lelkekben kell begyógyulniuk!”

Trianon után kilencven évvel, Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot. Az indítványt támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást. 2010. május 31-én a Magyar Országgyűlés megszavazta a törvényjavaslatot, ami június 4-én hatályba is lépett. A Fidesz-KDNP-Jobbik 302 igen, MSZP 55 nem és LMP 12 tartózkodó szavazat. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Sólyom László köztársasági elnök 2010. június 3-án aláírta a törvényt, és az napra a 90. évfordulón, 2010. június 4-én hatályba is lépett. E napon, a trianoni békeszerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának időpontjában a történelmi zászlók bevonulásával és harangzúgással kezdődött az Országgyűlés Trianon-emlékülése. Ezt követte a folyamatos visszahonosítás vagy honosítás. Az Összetartozás napjának célja: „A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”

A székely-magyarság lelki-szellemi összetartozását szolgálták a 14. század közepe óta a csíksomlyói kegyhely első szerzetesei és a Salvator kápolna remetéi, a Szentatyától pünkösd szombatra és vasárnapra adott búcsú kiváltsága, a ferencesek 1448-tól végzett középfokú oktatása, az 1567. május 17-i pünkösdszombati hargitai csata, amikor eleink saját vérükkel és véres fegyvereikkel védték a közösséget és a hitet. Azóta fogadalomból, jószántából jön a nép Somlyóra lelkesedni, tanulni, szellemi-lelki vezéreit meghallgatni, hogy az igét szívébe vésve s az áldozásban Krisztussal egyesülve egy újabb évre való munkakedvet, nemzeti gondolatot vihessen haza az otthon maradtaknak. Így mondjuk „fogadalomból” jöttek és jövünk, hogy vagyonilag, társadalmilag, kulturálisan jobban szerveződjünk és megerősödjünk.

D-K J

A három igen! A három igazság!

Ha Gyümölcsoltó üdvtörténeti eseményét szemléljük, azt mondhatjuk, hogy három „igen”-en áll a mi üdvösségünk. Számunkra csak a harmadik „igen” kimondása lesz üdvösséget adó. Ami kétezer évvel ezelőtt Názáretben történt, azt a Zsidóknak írt levél érteti meg velünk, amikor az Atya és a Fiú párbeszédét leírja: „Íme, eljövök, hogy megtegyem akaratodat” (Zsid 10,4-10).

1.   Ha ünnepünk tartalmát nézzük, akkor az első „ige”-t a második Isteni Személy, a Fiú mondta ki. A Fiú engedelmeskedik az Atya akaratának és áldozatával „elveszi a világ bűneit”, megváltja a világot. Próbálták az emberek Jézus születése előtt is megsemmisíteni a bűnt. Főleg engesztelő áldozatokkal. De „lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.” Az Isten adott aztán megoldást.

Fotó - Iochom Zs.

A Szentháromság örök szeretetközösségéből az általa teremtett szeretetközösségben, a családban jelenik meg a világban. Az Isten Fia ezzel szállt le a Szűzanya méhébe: „Nézd, megyek Istenem, hogy teljesítsem akaratodat”. Isten akarata pedig az volt, hogy Fia úgy semmisítse meg a bűnt, hogy embertestében, melyet a Szentlélek alkotott neki, vigye a bűnt a kereszt fájára, áldozza fel magát véres kínhalállal. Erre mondott igent Isten Fia megtestesülésével, és erre mondott igent a Szűzanya is. Jézus vállalta, hogy Isten dicsőségéért, a mi üdvünkért lesz a Fájdalmak Embere.

2.   A második „igen”-t „a kegyelmet talált” názáreti Szűz mondta ki: „Legyen nékem a te igéd szerint.” Őt fogantatásának pillanatától kezdve Isten alkalmassá tett az együttműködésre, hiszen nem engedte, hogy emberi természetét megfertőzze a bűn. És az Ige testté lett, a Szűz pedig anyává. A Szűzanya vállalta, Isten dicsőségéért és a mi üdvösségünkért, hogy Fájdalmas Anya lesz. Az ősszüleink, Ádám és Éva „nem”-jét e napon a Fiúisten és édesanyja „igen”-né változtatta. Szűz Mária élő hittel hagyatkozik arra, akitől a hívás érkezett, és megy előre, engedelmeskedik. Másképp mondva, Mária nagysága az, hogy belesimult Isten örök tervébe és eggyé vált az ő akaratával.

Boldog VI. Pál pápa, mikor a Szentföldre zarándokolt, Názáretet „az Evangélium iskolájának” nevezte, mert itt mindenki tanulhat. Itt tanultuk meg a teremtés és újjáteremtés fenségét látni és a hit által annak részese lenni. Jézus első tanítványai megértették és lejegyezték: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16, 15-16) Ezzel eljutottunk a harmadik "igen"-ig. 

3. A harmadik „igen”-t, a Krisztusban hívő ember, vagyis mi mondjuk ki: „Uram, az örök élet igéi nálad vannak.” Tamással apostollal pedig: „Én Uram, és én Istenem!” Mi, akik az ősbűn következményeként bűnös természettel születtünk, de a keresztségben kegyelmet kaptunk.

Aki felismeri Isten irántunk tanúsított szeretetét és azt hittel elfogadja, az lesz Isten gyermeke.

Ezt teszi a kegyelem. Az Atya teremtette a világot, a Szentlélek alkotta meg Krisztus emberi testét 

Máriában és Krisztus a kegyelem által újjáalkot minket. Ez valóság, amit hittel, a „harmadik igennel” 

alkalmazunk magunkra, amikor a láthatatlan kegyelmet közvetítő látható jeleket, a szentségeket 

vesszük. Ez alkalmassá tesz az Istennel és egymással való együttműködésre. Ettől lesz igaz, jó, szép 

és szent az életünk.

Gyümölcsoltó napján gondoljunk életünk igazságára: Életünk Istenben van elrejtve.  

Biztos az emberiség diadala, mert Isten résztvevője lett történetünknek. 

- Jézusban az emberiség győzött. 

- Győzelem az Isten-országának megalapítása. 

- Győzelem, hogy az ember Isten világába emelkedhet. Ez az ünnep igazsága.

Ezt az igazságot segíti és erősíti, hogy Gyümölcsoltó az ajándékok napja is, mert szívhez szóló imát kaptunk: az Üdvözlégyet.

- Ma kaptuk e valóságot: Szűzanya. Benne egyesül a szűz tiszta érintetlensége az anya termékeny szeretetével. Ma kaptuk édesanyánkul a Szűzanyát. Mert azzal, hogy anyja lett Jézusnak, anyánk lett nekünk is, akik tagjai vagyunk Krisztus titokzatos testének.

- Ma kaptuk Jézust, s vele a megváltást és az örök életet.

Mindez értünk történt.

Mit is adhatnánk annak, akitől az élet szerzőjét kaptuk?

Nemcsak igenünket, hanem amit a Szűzanya mondott a kánai menyegző szolgáinak: Tegyétek, amit Jézus mond! 

Istenhez csak ez méltó, mint a magyar emberhez a három igazság!