Partium magyar vértanúja

Szent Istvántól a magyar középkor végéig, II. Lajos haláláig (1526. aug. 29.) nemzetünk megőrizte függetlenségét és fejlődését. A mohácsi vész után nemzetünk életét főleg a létezésért, és a jogainért való küzdelem jellemzi. Az évszázados küzdelmek népünk javára dőltek el. Hőseinek és nagyjaink élete arra tanít, hogy haldokló népet az elszántak képesek feltámasztani! A nemzetnek erős életet a földön csak olyan utókor biztosíthat, amelyet a hősök kegyeletes élete lelkesít. Boldog Bogdánffy Szilárd püspök és vértanú emléknapján a kérdés: vajon mit szerethettek más népek művelt fiai a magyarokban?

Történelmünk tanúsítja a magyar népnek azt a jellemvonását, hogy akit vagy amit megszeret, azért nem sajnál semmit sem. Erről nemcsak előkelő királyaink, hanem nép földközelben élő rétegének is jellemvonása, amit Prohászka Lajos így fogalmazott meg: a magyar »gens sibi prodiga« vagyis »önmagát pazarló nemzet.« Másképpen mondva: »vígan megyünk tönkre!«

Önmagát pazarló nemzet - Gens sibi prodiga! A prodigus, a, um – latin szó jelentése: pazarló, fecsérlő, odaadó, áldozó. Ma a pazarló szó alatt inkább tékozlót, szétpallót értenek. Pedig a pazarló nem tékozló! A tékozló anyagi és erkölcsi értéket méltatlan célra fordít (vö. Lk 15,11.). A pazar szó jelentése pompás, remek, fényűzően díszes, gazdag. A szó jó értelmében vett pazarló csak azt teszi, amit Jézus mondott a gazdag ifjúnak: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” (Mt 19,21)

A kereszténység a magyarság gáláns alaptermészetét a kegyelem síkjába emelte: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Erre az önmagát odaadó, önfeláldozó szeretetre vagyunk hivatottak. (vö. Róm 5,6).

Gens sibi prodiga! Önmagát pazarló, önfeláldozó nemzet vagyunk! Szent István bölcs állam- és egyházszervező maradandó életteret hozott létre. Szent László pedig megvédte honunkat a támadó népekkel és üzérekkel szemben.

Szentjeink és nagyjaink példát mutattak az odaadó hazaszeretetre. Isten és emberszeretetben remekelt Boldog Gizella, Szent Erzsébet, Margit, Jolán, Kinga, Konstancia. Hasonlóan élt IV. Béla, Hédervári Dezső, Laczfi Endre, Hunyadi János, Kemény Simon, Fráter György, Mikes csíki kapitány, gyergyóalfalvi István pap, Szapáry Péter, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, a 20. században Uzdóczy-Zadravecz István, gróf Mailáth Gusztáv Károly, Boldog Salkaházi Sára, Boldog Apor Vilmos, Esterházy János, Boldog Bogdánffy Szilárd, Boldog Scheffler János, Márton Áron, Mindszenty József és hozzuk hasonlóan sok-sok férfi és nő. Az ő példájukat követi népünk. Elmondhatjuk, hogy lelki-szellemi, szociális és karitatív szinten olyat tettek/tesznek, ami ma is lelkesít.

Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én született a Torontál vármegyei Feketetón (Crna Bara, ma Szerbia területén). Édesapja, az örmény nemesi származású Bogdánffy Ignác a falu tanítója volt, édesanyja Welebny Aranka. Tanulmányait Torontálkeresztesen (Cruceni, Románia), édesapja új állomáshelyén kezdte meg, majd a temesvári Piarista Főgimnáziumban folytatta, ahol 1929-ben érettségizett. Még 1929 nyarán sikeresen jelentkezett a nagyváradi Teológiai Akadémiára, és már tanulmányai első két évében kivívta a szeminárium tanári karának osztatlan elismerését. Budapesti professzorai hamarosan felfigyeltek a nemcsak “buzgalmáról és szerénységéről”, hanem “komoly lelki életéről és elmélyült biblikus érdeklődéséről” is tanúságot tevő fiatal teológusra. Tanulmányai befejezését követően 1934. június 29-én Fiedler István püspök pappá szentelte az újonnan épített váradőssi Lisieux-i Szent Teréz plebániatemplomban. 

Életének következő másfél évtizedét a katolikus ifjúság oktatásának és lelki nevelésének szentelte. A szatmári papneveldében helyettes tanár és tanulmányi felügyelő. Egy évvel később hittanár a nagyváradi Gojdu Líceumba, párhuzamosan a Szent József Intézet tanulmányi felügyelője és lelki vezetője lett. Három évvel később az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanári és lelkészi teendőit is felvállalta. Ezzel gyakorlatilag a nagyváradi katolikus diákság zömének szellemi és lelki gyarapodását irányította. A tanuló ifjúság körében hamar népszerűvé vált fiatal papot 1939 novemberében a román hatóságok koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. 1940 szeptemberében visszatért Nagyváradra, ahol elöljárói megbízásából a szeminárium lelki vezetője és az erkölcstan tanára lett. Mindeközben 1936 és 1943 között több alkalommal is szigorlatot tett a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis című doktori értekezését. 

A Második Világháború vége felé a szemináriumi katedrája mellett Bogdánffy Szilárd a nagyváradi katolikus középiskolai oktatás újraindításán dolgozott. Részt vett a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újjászervezésében. A háborúban elhurcolt tanárok helyett 1945 és 1947 között nem csak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1945 őszén az Orsolya-rend lelki vezető nélkül maradt növendékei számára pápai jóváhagyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. 1947 tavaszán Scheffler János püspök kérésére tanári működését félbeszakítva Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkári minőségben a püspöki aula sokoldalú és nélkülözhetetlen tagja lett. A papneveldék 1948. évi államosítását követően a papi utánpótlás biztosítására Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. János püspök bizalmasaként 1947-től Bogdánffy Szilárd lett a szatmári és váradi egyházmegyék valamint a bukaresti apostoli nunciatura összekötője. A kommunista Romániában egyre fokozódó keresztényüldözés közepette Gerald P. O’Hara nunciaturai régens 1949. február 14-én titkos püspökké szentelte. A román állambiztonsági szervek alig két hónappal később 1949. április 5-én letartóztatták. Négy éven keresztül minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a korszak rettegett börtöneiben (Jilava, Capul Midia, Máramarossziget, Nagyenyed). Koncepciós perére csak 1953 áprilisában került sor, amelynek során 12 év kényszermunkára ítélték. Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba. 

2010. október 30-án Nagyváradon Angelo Amato bíboros boldoggá avatta.

Ezek után megértjük, hogy a magyar gens sibi prodiga, azaz gáláns nemzetség, aki a nagy eszmékért lelkesedik, s azért nem sajnál semmit se, sőt önmaga érdekét nem nézve, parádésan veti be minden erejét és vagyonát hite és eszméje szolgálatába. Népünk az elnyomás időszakában is tudta, hogy ha más erőkkel nem rendelkezünk, de Isten segítségével és két marokra fogott akaratunkkal, igen. Tudjuk, hogy bízva Isten gondviselésében, közös összefogással és tenni akarással segíthetünk önmagukon. Hiszünk a gondviselésben. Tudjuk azt is, hogy Isten gondoskodik a madarakról, de élelmüket nem dobja a fészkükbe. Isten gondoskodik a maradék magyarságról is, ha egyetértünk és segítünk önmagunkon, akkor megáld bennünket. Ezt kérjük nemzeti imánkban: „Isten, áldd meg a magyart!”

Kívánom, hogy Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök élete késztessen minden magyart, jézusi szeretetre és közös cselekvésre.

Tanulságos történet

Szárnyalni mint a madarak… Sokszor megcsodáljuk a magasban keringő madarakat. Szárnyaik segítségével emelkednek a magasba, míg mi emberek a lelkünk erejével… Szárnyalni sokféleképpen lehet. Lehet nagy erőfeszítéssel, mint a hattyúk, vagy könnyedén, mint a fecskék. Lehet alacsonyan röpködni, mint a verebek, vagy szédületes magasba emelkedni, mint a sasok. Repülni lehet csapatostul, mint a seregélyek és a varjak, vagy szabályos alakzatban, mint a vadludak és a darvak. És vannak emberek és madarak is, akik csak a földön hajlandók járni, mint a pingvinek és a struccok, pedig szárnyuk nekik is van! 

Ezen kívül a madaraknak korlátlannak tűnő, mégis sajátos légterük van, amelyben szárnyalni szeretnek. A madarak királya, a sas szélesebb környezet adottságaira nyitott, berepül minden madár légterébe. Őt egyedül a holló meri megtámadni, amikor lejjebb ereszkedik megszokott magasságából. Felülről a hátára repül, karmaival belekapaszkodik és csőrével próbál kárt tenni benne. A sas nem támad vissza, egyszerűen elkezd a magasba emelkedni. Olyan magasságba repül hirtelen, ahol a hollónak már nem elég az oxigén, így aléltan hull alá a sas hátáról. 

Ha az emberek között járva valaki megtámad, panaszkodik, meg akar bántani, fel akar dühíteni, rossz gondolatokat, érzéseket, félelmet akar kelteni benned, egyszerűen csak kezdj emelkedni. Belső szárnyalással emeld lelkedet szeretetteljes szívvel az Istenhez. Figyeld meg, hogy ebben a lelkitérben potyogni kezdenek a téged támadók.... 

 

Viszonzatlan szerelem/szeretet

Ha valaki bánatos, őt vigasztalni kell. Családlátogatás alkalmával egy okos, jókedélyű diáklányt szomorúnak találtam. Kérdésemre – hogy miért vagy olyan búvalbélelt? –, elmondta bánatát. Az előző évben találkozott egy sráccal a táborban, akivel sokat beszélgetett. Több programon is együtt voltak és szép lassan beleszeretett.

Kezdetben elhessegette magától a gondolatot. Végül megmondta a fiúnak, aki tiszteletteljesen, megértően közölte, hogy bár az első napokban benne is volt ilyen ismerkedési szándék, de ő nem érez úgy, és nem tud úgy szeretni. Ekkor csalódott és kesereg. Így folytatta: „Bárkivel beszélgetek, csak ő jut eszembe. Imádságom is perlekedés a jó Istennel, hogy miért adta a szerelmet, és miért engedte meg, hogy összetörjön a szívem. Elhatároztam, hogy azokat fogom szeretni, akik szomjazzák a szeretetet. Megpróbáltam, de a visszautasítástól nem tudok szabadulni.” Ekkor elhallgatott. 

Én pedig a falon levő feszületre mutattam: Nézz a keresztre. Jézus feltétel nélkül szeret mindenkit, mégis sokan visszautasítják. A csalódásodat add Jézusnak. Gondolj az irántunk való szeretetére, és fogadd el a srác döntését. Lásd – a barátkozások kezdetén –, Isten megengedte, hogy csalódjál és megismerd milyen a viszonzatlan és feltétel nélküli szeretet. Jézus szeret téged és bevezet a szeretet misztériumába, hogy majd tudjál meg- és elbocsátó lenni.

Az olvasmányban Izajás próféta hasonlóan szól: „Hadd zengjem el barátomnak (kedvesemnek) az ő szőlője iránt érzett szerelmes énekét.” (Iz 5,1-7) Az “ének” egy ügyesen kigondolt példázat a viszonzatlan szeretetről, amely szembeállítja Isten nagylelkű gondoskodását népe bűneivel, szeretetlenségével, és az eljövendő ítélettel fejezi be. A “barátom vagy kedvesem” az Istent jelenti, akit Izajás képvisel. A szőlő a szeretett személy, Izrael. Isten, a gazda szeretetében a legjobb életteret biztosítja szőlőjének, de az csak vad, rohadó szőlőt terem. A próféta példázatában arra késztet, hogy ítéletet fogalmazzunk meg. Vagyis az Isten szeretetét nem viszonzó nemzet elenyészik.

E példázathoz kötődik az evangéliumi rész is. (Mt 21,33-43) A szőlőmunkások gonosz viselkedése az üdvtörténet allegóriája. 

A szőlő tulajdonosa Isten. Máté evangélista a szüret idejét Isten országa elérkezéséhez hasonlítja. Isten szőlőmunkásai a vallási vezetők. A termés átvételéért küldött szolgák a próféták Keresztelő Jánosig, akiket megvertek, megöltek.

Végül a szeretett fiú, Jézus érkezik, akit azért ölnek meg, hogy övék legyen az örökség. A főpap mondta Jézus elítélésekor: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért…” Jézus mond ítéletet:  „Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mi pedig váltsuk tettekre az evangélumot. (Fil 4,6-9) Viszonozzuk Jézus szeretetét, és velünk lesz a béke Istene.

 

„Terjesszétek kéréseiteket hálaadással együtt az Úr elé.” Fil 4,6.

 

A lelkiismeret 3-4.

3. A lelkiismeret - Az Evangéliumok mindig a „szív” szót használják a lelkiismeret megnevezésére. Jézus a „Hegyi Beszédben” az erkölcsi cselekvés alapjául azt a benső elhatározást, azt a szív tisztaságát teszi, amely jóval túllépi a parancsok egyszerű hűségét: a lélekben szegények, a szívben tiszták, az egyszerű és fénylő szem, amely mutatja az egész viselkedést. (vö. Mt 5,3.8.28)

• Jézus a szívről szólva azt mondja: „A szívből jönnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosságok, a házasságtörések...ezek a dolgok szennyezik be az embert. ” (vö. Mt 5,19...) Jézus ellene van az írástudók és farizeusok betű szerinti törekvéseinek, és kihirdeti a lélek elsőbbségét a törvénnyel szemben és azt állítja, hogy nem a külső dolgok szennyezik be az embert, hanem azok, amelyek benső világának mélységéből jönnek elő. „A száj a szív bőségéből beszél.” (vö. Mt 12,34)

Ez az állhatatosság, hogy a szívbe helyezzük az erkölcsi élet középpontját, jellemző Jézus szavaira, „aki szelíd és alázatos szívű” (vö. Mt 11,28-30).• Nincsenek rendbe téve a külső cselekedetek, de a legmélyebb székhelye az új igazságnak a szív; a szív fogja fel Isten Szavát (vö. Mt 13,19); csak tiszta szívből meríthetők a jó cselekedetek, a jó szavak, az irgalmas megbocsátás és ami a törvényben leginkább számít, azaz az igazság, az irgalmasság, a hűség; mit sem ér megtartani pontosan a törvényt, ha mellette a szív vak és gonosz; a jóság fölötti ítélet avagy a magatartás hiánya a szívből nyer kimunkálást; és ez egy ítélet, mely elől nem lehet kitérni.• De - mondja Jézus - ez a benső forrás megfertőződhet és megromolhat, ez a kutató szem megvakulhat; „vigyázz, hogy a fény, amely benned van, ki ne aludjon, mekkora nagy lenne a sötétséged” (vö. Lk 11,35).

4. A „lelkiismeret” szót Szent Pál használja - Jézusban a szívtisztaság nem egy elvont felhívás Isten Szavához (ezt megtették a farizeusok is), hanem az Istenhez való hűség, a szívnek az isteni tekintet alá való vetése, azaz az igazságnak; tiszteljük Istent nem egy parancs megtartásával, hanem Krisztus követésével.

• Szent Pál a Krisztusban való újjászületés újdonságát az egyenes lelkiismeret bátorságával azonosítja, míg jó lelkiismeret visszautasítása hajótörés a hitben is (vö. lTim 1,5).Szent Pál szerint „a lelkiismeret erkölcsi ítélet az ember és a cselekedetei fölött, feloldozás vagy megbélyegzés aszerint, hogy a cselekedetek megegyeznek avagy különböznek Istennek a szívbe írt törvényétől” (VS 59). Pál az első, aki a „lelkiismeret” szót használja, amely megfelel az Evangéliumok „szív” szavának.

 • A „lelkiismeret” népi ismerete, mint tanúságtétele vagy benső bírája saját személyes cselekedeteinknek - Szent Pál használja ilyenformán, aki beszél„rossz lelkiismeretről” (Zsid 10,22), foltos lelkiismeretről, és „bélyeggel megjelölt (Sátánéval) lelkiismeretről” (vö. Tit 1,15; 2Tim 1, 3).Az akkori keresztények, akik hivatalosak szüleik, barátaik, a gazdag tekintélyviselők bankettjére, abban a helyzetben találhatják magukat, hogy piacon vásárolt húst kellett enniük, amely talán bálványoknak bemutatott áldozatból származott; nem volt-e az részvétel bálványimádó lakomán? „De ha valaki azt mondja: - mondja Szent Pál - »ez áldozati hús«, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt.” (lKor 10,28)

Tiszteletben kell tartani mások lelkiismeretét, még akkor is, ha igazságon kívül áll.