Az öröm útkészítői

Advent II. B. – Az öröm útkészítői vagyunk - A Római Birodalom négy fontos pilléren nyugodott: a jogon, a valláson, a biztonságon és az utakon. A főútvonalak nagyjelentőségüek voltak, mert mellettük virágzott a gazdasági élet és az idegenforgalom. A jó út, mindig előnyt jelentett. 1967-ben a hatnapos arab-izraeli háborúban Izrael az egykori római utakat használta fel sikeresen önmaga védelmében.

Via Appia - Római ókori út

Isten rendeléséből mindannyian a mennyei dicsőség, az eszkatológikus öröm útkészítői vagyunk. Ezért időszerű advent prófétáinak, Izajásnak és Keresztelő Jánosnak a felhívása: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” (Mk 1,2). Útkészítés Isten üdvözítő akaratának felismerését és Jézus befogadását jelenti. „Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,/ Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.// Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,/ Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.” (Angelus Silesius, Karácsony párversek) 

Szentmisénk kezdetén bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.

 **

Testvéreim! Életünk és üdvösségünk munkálása lelki-szellemi folyamat. Emberi kapcsolataink is e folyamat részei, mert életünk Istenre és személyiségünk kiteljesedésr irányul. Nekünk az a jó, ami minden embernek a legnagyobb fokban megfelel, és ami boldogulásunkat jelenti. Ez végső soron az Isten szeretete.

Az eredeti bűnnel elveszítettük Isten kegyelmét. Úgy jártunk mint a fészekből kiesett madárfióka. Csipogunk és „tele vágyakkal zokog a lelkünk”, mert szárnyalni nem tudunk, a fészek védelmét sem élvezzük. Bezárult a menny és a földi világunk tele van mindenféle útvesztővel, buktatóval. A boldogság keresése sziszifuszi munka, hiábavaló és kezdhető elölről.

A 4. század elején élt Szent Pahómioszról jegyezték fel, hogy meg akarta ismerni az élet értelmét, ezért folyton-folyvást elmélkedett, hogy felfedezze a titkot. Egy napon az Úr teljesítette kívánságát egy csodás álom által. A szerzetes azt látta, hogy a világ egy hatalmas, sötét barlang. Benne az emberek tapogatózva, bukdácsolva bolyonganak, néha megsebesítik vagy ellökik egymást; egyre bizonytalanabbak és szomorúbbak, mert nem találják a kivezető utat.

Mégis egyszer valaki fényt gyújtott és így szólt: Egészen kicsi a fény, de nem létezik olyan mély sötétség, amit ne tudna legyőzni ez a legkisebb fénysugár. A fény segítségével megtalálhatjuk a kivezető utat, így aztán mindenki elindult a fényt tartó ember felé.

Először összevissza tolongtak, egymást akadályozták, aztán megpróbáltak libasorba rendeződni. De nagyon sokan voltak, a sötétség feneketlen, a fény viszont alig volt észrevehető. Végül rátaláltak a legjobb megoldásra: kézen fogták egymást, követték a fényt és eljutottak az élet világosságára.

Az advent fényei kicsik, de ha együtt követjük a hit, a remény, az öröm és a szeretet fényét, akkor eltalálunk az örök szeretet forrásához, a világ világosságához, Jézushoz.  

Testvéreim! Most nézzük ezt az üdvtörténeti kibontakozást a mai olvasmányok tükrében.

1.    Készítsétek az utat a sivár pusztaságon keresztül – mondja Izajás próféta (Iz 40,1-5. 9-11).  Amikor jól ment a választott nép sorsa, úgy gondolták, hogy maguktól mindent meg tudnak csinálni. Kevésbé figyeltek Isten szövetségére és a prófétákra. Ekkor érte őket a sorscsapás. Babilon elfoglalta Jeruzsálemet és lakóit száműzték. A száműzetés ötven éve alatt szembesültek bűneikkel és megrendültek. A megrendülés az elhibázott élet felismerése, és ekkor Istenhez fordultak, bűnbánatot tartottak. Isten pedig megvigasztalta prófétája által, oltalmazta és megígérte, hogy hazájukba visszavezeti. Hogy útjukat megkönnyítse, utat készíttet a pusztán át.

Régen nem tartották karban a mellékutakat. Ezért a hadivonulások, királylátogatás, stb. előtt a lakosságot szólították fel, hogy tegye alkalmassá az utat a vonulásra.

A babiloni fogság végén (Kr. e. 538) Isten felszólítása az égi hatalmakhoz is szól: Készítsétek az utat a sivár pusztaságon keresztül – mert maga a nép nem képes rá. A népnek jóhírt vigyetek: Íme, a ti Istenetek! Íme, eljön hatalommal! Izajás felhívása Jézus evangéliumának bölcsője. Itt hangzik el először és ismételten az ószövetségben a „jó hír” kifejezés: „Íme, itt a ti Istenetek.” A Messiás erős pásztorként jön, az irgalom hangján és hatalommal egybegyűjteni az ő népét. Felismerhető lépésének meghitt dobbanásáról, és szavának hatalmáról. „Készítsétek az Úr útját a pusztában.” Megszabadulnak a fogságból és az Úr útján kell járjanak, amely Krisztus!

Ez a pusztaság az advent, a Messiás-várás ideje, a vigasztalódásra váró lelkek útkészítése, amelyen Isten gyors léptekkel siet felénk, hogy tartozásunkat elengedje. Adventi időnk olyan mint a puszta. A bibliai puszta az üdvtörténet három korszakát idézi:

a) A világ teremtését, amikor Isten áldást ad a földre, és a világot az első emberpárra bízza (vö. Ter 1,1-31).

b) Isten a pusztában neveli népét a kiválasztás, a kivonulás, (vö. Kiv 3), a csodák, a szövetségkötés, a törvényadás, a hűtlenség és bűnbocsánat által, amíg Isten ígéreteinek befogadói és azok hordozói váltak.

c) A puszta az újszövetségben Isten országának elérkezését jelenti. Szent Márk evangélista a bevezetőben Izajás jövendőlését az utat előkészítő Keresztelő Jánosra és Jézusra, az „eljövendő” Úrra vonatkoztatja. Az evangéliumot Keresztelő János bemutatásával és igehírdetésével kezdi.

2. Jézus az, aki Szentlélekkel keresztel meg, hogy üdvözülhessünk (Mk 1,1-8). Krisztus első hírnöke a pusztában él, külső megjelenése a régi prófétákra emlékeztet. Kitépte magát Jeruzsálem zajából, az emberi kapcsolatokból, a ruha és étel kellemességeiből. Személyének és szerepének nagyságát az a Valaki adja, akinek így válik előfutárává. Keresztelő a pusztában a próféták módján hirdeti meg a Messiás érkezését. Idézi Izajást: „Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját!” Itt is szembetűnő, hogy Isten, a két szövetség szerzője ugyanaz, és az üdvösség Jézusban vált valóra. A II vatikáni zsinat tanítja: „Isten tehát, aki mindkét szövetség sugalmazója és szerzője, bölcsen úgy rendezte, hogy az új el legyen rejtve az óban, az ó viszont az újszövetségben táruljon föl” (Dei Verbum 16).

Márk evangélista kiemeli, hogy Keresztelő János az átmenetet szolgálja a régi és az új szövetség között. A „jó hír” olyan népnek van szánva, amely reménységének megvalósulását, az érkező Krisztus üdvösségétől várja.

Keresztelő János hirdette, hogy Isten betartja ígéretét, de adományai osztogatásában teljesen szabad. A régi ember, ha megtisztítja lelkét és kinyilvánítja engedelmességét, megújul. Akik bűnbánatot tartottak, azokat megkeresztelte a Jordánban. Hirdette, hogy amit ő tesz az csak előkép, jelképezi a bűn eltörlését és az ember megszentelését. A János-féle vízkeresztség egyrészt az ember változásra való készségét fejezte ki, másrészt azt, hogy Isten hajlandó megbocsátani a bűnöket az Isten országának eljövetele előtt. Isten hatalma viszont megnyilvánult az ország eljövetelekor, Jézzus keresztségekor, amikor az Atya szózata elhangzott és a Szentlélek, mint egy galamb rá szállt és rajta maradt. Jánus tanúságot tesz Jézusről, aki nagyobb, akinek szolgálatára méltatlan, még a sarúszíját sem méltó megoldani. Jézus a Messiás, aki a Szentlélek kiáradását hozza, és mindazok, akik részesülnek a Messiás keresztségében, azok a választottak közé fognak tartozni. Hivatást és küldetést kapnak arra, hogy Isten országát képviseljék. Szent Márk és az adventi liturgia eszkatológikus örömhírt hirdet, amely egyszerre örömre és bűnbánatra, reménységre és megtérésre, lelki útkészítésre hív, mert eljön az Úr dicsőségben.

3. Isten ígéreteit teljesíteni sosem késik, ha késlekedik, az is kegyelem (2Pt 3,8-14). Azért ad új felkészülési időt, mert „nem akarja, hogy valaki is elvesszen.” Ez olyan mint Isten időajándéka Ádám számára, hogy bűnbánatot tarthasson, és elnyerje a megváltást. Isten béketűrése szembeötlő, a megtérés halogatása pedig szeretetlenség. Jézus eljövetele biztos, ideje kiismerhetetlen, mint a tolvajé az éjszakában. Akkor ígérete alapján új eget és új földet kapunk, az igazságosság hazáját. Addig is életünket szentségben és Isten iránti tiszteletben kell folytatnunk, hogy dicsőséges eljövetele napja „békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon minket.”

Az adventi útkésztés bűnbánattal és kiengesztelődéssel kezdődik az Egyházban, a lelki-szellemi megerősítést a Szentlélek végzi, hogy eljussunk az eszkatológikus örömhöz, a mennyei Atyához. Ámen.

 

A pusztában kiáltó szava

Adventi időnk olyan mint a puszta. A pusztára jellemző, hogy gyér a növényzete és csapadék szegény. Helyenként cserjék fordulnak elő, lakói néha a nomádok. Életük az égi harmattól függ. A bibliai puszta az üdvtörténet három korszakát idézi: 

– A világ teremtését, amikor Isten áldást ad a földre (vö. Ter 1,1-31). 

– Isten ószövetségi népének kiválasztását, kivonulását, (vö. Kiv 3), a csodák, a szövetségkötés, a törvényadás, a hűtlenség és a bűnbánat helyét, ahol Isten ígéreteinek befogadására neveli a népet. 

– Az újszövetségben Isten országának elérkeztét idézi a puszta. Márk evangélista így kezdi írását: „Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” (Mk 1,1-8. Iz 3,1-5. 9-10) 

Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” A Messiásról beszél, akit be fog mutatni, de erre bűnbánattal, lelki megújulással kell készülni. Üzenete azt is jelenti, hogy ami ezután következik az független a Templomtól, a zsidók egyetlen szentélyétől, zsinagógáktól, s valami egészen új kezdődik. Mindezt a pusztában mondja el, ahol a figyelmet nem vonják el a falak, a díszítések, sem az ajtók nyikorgása. Most mindenki Keresztelő tanítására figyel. Öröm hallani arról, hogy egészen rövid idő és megjelenik akire évezredek óta vártak. Egy közös öröm, hogy még ha sok nehézségek közepette is, néha hűtlenségekkel is tarkázva, olykor hősies harcok és nagy áldozatok árán is, de átmenekítették az Úr ígéretét a mostani nemzedéknek. Az öröm és érdeklődés annyira fokozódik, hogy egyesek Keresztelő személyét is annak tekintették, ezért mondja: nem vagyok méltó, hogy sarúszíját megoldjam, Ő majd Szentlélekkel keresztel meg benneteket. 

– Most, hogy az Úr Jézus születésének megünneplésére készülünk, az örömhullám most is tapasztalható. Vigyázzunk, karácsonyunk lényege nem az ajándékozás, hanem Isten végtelen szeretete, megváltottságunk: velünk az Isten. 

– A Krisztus-várás főeleme a bűnbánat, a kiengesztelődés. Mennyi tanulság van a tékozló fiú történetében. 

Sokat tépelődik, de atyja lábai előtt térdelve, ott minden szomorúsága feloldódik atyja örömében és ölelésében. E lelkiállapot előre jelzi azt az új eget és új földet, amit az Úr ígért. (2Pt 3,8-14) Adventi bűnbánatunkat Jézus örömmé alakítja: feloldoz, jóra késztet, békét ad. Mi pedig az új világ felé fordulunk, ahol Isten van!

 

„Azon legyetek, hogy békességben, tisztán és fedhetetlenül találjon benneteket.” (2Pt 3,14)

Hirdetés: 2020. december 6.

1. Dec. 5-én 18 órakor előesti szentmise. Jön a Mikulás.

2. Hónap első vasárnapi szentségimádást tartunk vasárnap a ¼1-es szentmisétől ¾ 5 óráig.

3. Hétköznap roráte mise reggel 6 órakor. Gyónási alkalom van mind a két templomban.

4. Ma, dec. 6-án országos parlamenti választás. Vegyük komolyan a választások fontosságát és betartva az egészségügyi előírásokat, menjünk el szavazni!

Lelkiismeretetünk szerint éljünk szavazati és választó jogunkkal.

5. Kedden, dec. 8-án Szűz Mária Szeplőtelen fogantatása, kötelező ünnep. Szentmisét végzünk reggel 6, 7, de. 11 és este 18 órakor.

6. Kegytárgybolt hétköznap 9 órától 17 óráig tart nyítva. Szombaton és vasárnap 9 – 13 óráig. Az egyházi hozzájárulást – főpásztori rendelkezés szerint az évi jövedelmünk 1%-a, vagy felnőtt személyenként minimum 60 lej –, a kegytárgyboltban is lehet fizetni.

7. Falinaptár, kalendáriumok, könyvek kaphatók.

8. Az Elsőáldozók könyve II. a sekrestyében és a kegytárgyasnál megvásárolható. Ára 16 lej. A Szentmisenapló a sekrestyében és a plébánián átvehető.

Ministránsok és a Mikulás 2015. dec. 5-én.

 

 

A vallásosság és az üdvözülés

 "Nem elég a boldog és kellemes karácsony. Kegyelemmel teljes karácsonyra van szükség. A kegyelem Isten léte mibennünk. Ingyen ajándékként kegyelemből kaptuk. Nem jár ki nekünk. Csak elfogadni tudjuk. Az elfogadáshoz alázat kell. Hit nincs alázat nélkül. Hinni mindenki képes, "született" tehetsége van rá mindenkinek. Isten mindenkinek felkínálja szeretetét, kegyelmét. De nem kényszeríti ránk" (Bolberitz Pál)

 

Adventi történet - Csodás álom

Szent Pahómiosz meg akarta ismerni az élet értelmét, ezért folyton-folyvást szent szavakon és bölcsességeken meditált, hogy felfedezze a titkot. Egy napon az Úr teljesítette a kívánságát és csodás álmot küldött rá.

Pahómiosz azt látta, hogy a világ egy hatalmas, sötét barlang. A emberek tapogatózva, bukdácsolva bolyonganak benne, néha meg is sebesítik vagy el is lökik egymást, és egyre bizonytalanabbak és szomorúbbak, mert nem találják a kivezető utat. De egyszer csak valaki fényt gyújtot, egészen kicsike fényt. Azt mondta: nem létezik olyan mély sötétség, amit ne tudna legyőzni a legkisebb fénysugár. A fény segítségével mindig megtalálható a kivezető út. Így aztán mindenki elindult a fényt tartó ember felé.

Először összevissza tolongtak, egymást akadályozták, de aztán megpróbáltak libasorba rendeződni. De nagyon sokan voltak, a sötétség feneketlen, a fény viszont alig észrevehető.

Végül rátaláltak a legkézenfekvőbb megoldásra: kézen fogták egymást, és így haladtak a kijárat felé.

- Te is ragadd meg a melletted levők kezét és tartsd szorosan, mert az adventi fény nagyon kicsi, de együtt haladva eltalálunk a szeretet forrásához, Jézushoz. 

 

 

Fekete István - Roráte

Orbán Viktor a roráté misén Varsóban 2020.dec.1.

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.

Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.

Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.

Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.

A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok...”

Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.

Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.

– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.

– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle…akár a halotté...

– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...

 Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:

– Hallod-e, Máté?

Máté felhorkan:

– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?

– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél...

És nézi egymást a két öreg.

A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.

– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.

– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.

És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

 

– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.

– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.

– Csoda! – suttog a kis angyal.

– Hát bizony a mai világban...

– És most mit csinálnak?

– Nézz utánuk, fiam.

 

A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom...

 

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:

– Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.