Mit kívántok? - 2.B.

Közismert Jézus és a gazdag ifjú párbeszéde, avagy a meghívás zsákutcája. A gadagság akadály volt. Ma az egyház és a papság elleni gyűlölet, az anyagiak és élvezetek hajhászása miatt egyre kevesebben kötelezik el magukat a papság útján Jézus követésére. Érsek atyánk ezért kéri, hogy minden elsőszombaton és máskor is imádkozzunk hivatásokért. A hivatásról szóló jelenetek a Biblia hatásos lapjai közé tartoznak, mert minden meghívásban a meghívó Istenre és a magunk válaszára is gondolunk.

A meghívási elbeszélések jelentős helyek a Szentírásban, s ez is jelzi, hogy a hivatásnak fontos helye van Isten kinyilatkoztatásában és az emberek üdvösségében. Az Ószövetségben minden hivatásnak tárgya valami küldetés. Ha Isten szól valakihez, azt útnak indítja. A hivatás Istennek az emberhez intézett felszólítása: választottam vagy, különleges szerepre szántalak üdvösségem tervében és népem sorsában. A hivatás eredeténél az isteni kiválasztás virraszt, célja pedig a teljesítendő isteni akarat.

A kiválasztás és küldetés az illető lelkiismeretének legmélyén egész létét lefoglalja, szíve gyökeréig, és más emberré teszi. Gyakran halljuk, hogy Isten nevén szólítja azt, akihez szól és egész életét átalakítja. (1Sám 3,3b-10. 19) Isten pedig a szólításra feleletet vár, hitből és tudatos engedelmességből fakadó csatlakozást, ahogy Sámuel tette: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád!”

A hivatás rendszerint elkülönít és idegenné teszi a meghívottat övéi között. Van akiket Isten hív meg mások közvetítésével. A hívatás eleme: Isten szólítása, a szívhez intézett szava. Ez a szó másoktól különböző életre kötelez. Végül is a feleletet a szív és az élet elköteleződése.

Jézus a hivatás eszközével gyűjti maga köré a Tizenkettőt, de másokhoz is hasonló felhívást intéz. Ő belső indításra a Jordán folyóhoz ment megkeresztelkedni, hogy megváltói munkáját Szentlélekkel eltelve és az Atya tanúságával elkezdhesse. Másnap, mikor Keresztelő meglátta a nép számára még ismeretlen Jézust, prófétai látásával így köszöntötte: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” A következő nap János két tanítványával állt a Jordánnál, s mihelyt meglátta közeledni Jézust, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” 

A bárányról vett hasonlattal Izajásnál találkozunk, de mint Urunknak és Üdvözítőnknek neve csak a szent előhírnök ajkáról hangzott el. E tanúságot követi az első két tanítvány csatlakozásáról szóló evangéliumi szakasz. (Jn 1,35-42) János apostol a legapróbb részletekről is ír: Jézus hátrafordulva kérdezte: Mit kívántok? –, még az időpontot is megjelöli. A Jézusnál tett látogatás másnapján, András testvérével Simonnal találkozott és elvitte Jézushoz. Ő új nevet ad Simonnak, ezzel későbbi új hívatását jelzte. A mi hivatásunk, hogy a Szentlélek templomaként éljünk. (1Kor 6,13c-15a 17-20) Krisztus tagjai vagyunk, testünk is fel fog támadni. Kötelezzük el magunkat.

 

„Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét!”  

Ökumenia Csíkszeredában 2021. 01. 18-22.

Ökumenikus imahét Csíkszeredában 2021. január 18-22.

Az imahét anyagát a Francia-Svájci Grandchamp-i Közösség állította össze, melynek a központi igéje így hangzik: 

 

„Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek…” (Jn 15,5-9)

• Január 18. hétfő 18 óra, – Csíksomlyói plébánia templom

– Solymosi Alpár unitárius lelkész

• Január 19. kedd 18 óra, – Református templom

– Bálint Emil főesperes, plébános

• Január 20. szerda 18 óra, – Millenniumi templom

– Szatmári Ingrid református lelkészasszony

• Január 21. csütörtök 18 óra, – Szent Ágoston templom

– Tamás János evangélikus lelkész

• Január 22. péntek 18 óra, – Unitárius templom

– Mihály András segédlelkész

A járványügyi rendelkezések miatt a zsögödi templomban és az evangélikusoknál a imaheti szolgálat ez évben kimarad.

„Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19k.)

 

Szűz Mária, amikor megfürdette a kis Jézust

Az időszámításunkat Jézus Krisztus betlehemi születésétől számítjuk. A karácsonyi időt lezáró ünnep pedig Urunk megkeresztelkedése. Jézus eltelt harminc évéről senki nem vezetett naplót. Az evangélisták beszámolnak arról, hogy Jézus felnőtt, Isten és emberek előtt kedvességben. Ács lett Názáretben, és bérmunkásként kereste kenyerét. Harmincéves korában aztán elhagyta Názáretet.  

Hogy mi történt a harminc év alatt, ez is foglalkoztatta a 3. század keresztényeit. És ekkor keletkeznek az apokrif iratok, amelyek szép történeteket örökítenek meg. Az Egyház ezeket sosem  fogadta el. Ezeknek a kegyes történeteknek időhatára a 2. századtól a 21. századig terjed, vagyis a Jakab protoevangéliumtól az 1983-ban megjelent Glastonbury hagyományai munkáig (E. Raymond Capt). Sőt, 2000-ben az egyiptomi kopt egyház Jézus születésének 2000. évfordulójára kiadott egy gyűjteményt, A Szentcsalád Egyiptomban címmel. 

Az egyik legenda szerint, amikor a Szentcsalád Egyiptomba érkezett, a második szálláshelye Mahamaah volt, a név fürdőhelyet jelent.Ezt a nevet viseli a város, ahol Szűz Mária megfürdette a kis Jézust és kimosta ruháit. Az őket befogadó asszony gyermeke bőrbetegségben szenvedett. Egész testét fekélyek és sebek borították. Egy este, amikor Szűz Mária megfürdette a kis Jézust, így szólt az asszonyhoz, hogy abban a vízben fürössze meg ő is a gyermekét. 

Az asszony hallgatott Szűz Máriára, és a fürösztés után, amikor megtörölte kisfiát, akkor látta, hogy annak teste gyönyörű, bőre rózsaszín, teljesen ép és szebb lett mint valaha. 

Ez a legenda, olyan mint Jézus megkeresztelkedésének értelme: Jézus alámerül a Jordán vízébe, és ezzel megszenteli a vizet: ettől kezdve a víz több lesz önmagánál, Isten áldását hordozza. Szent Maximosz torinói püspök mondta: „Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet.”  

A keresztségben Isten gyermekei lettünk, megszentelődtünk.Éljünk úgy mint Isten gyermekei, Jézus testvérei és a Szentlélek templomai.

Téged ki keresztelt?

Hol és mikor?

Kik a keresztszüleid?

Imádkozol-e értük?

A SZENT ÉJSZAKA - LEGENGA

 A SZENT ÉJSZAKA - SELMA L.

Mikor ötéves voltam, nagy bánat ért. Nem is hiszem, hogy volt azóta nagyobb bánatom.

Úgy történt, hogy meghalt a nagyanyám. Azelőtt mindennap ott üldögélt a sarokdiványon és mesélt nekünk.

Úgy emlékszem, mintha nagyanya mindig csak ott ült volna és mindig csak mesélt volna, reggeltől estig, mi gyermekek pedig körülötte ültünk és úgy hallgattuk. De szép napok voltak ezek! Egy gyermeknek sem volt olyan jó dolga, mint nekünk.

Már nem nagyon emlékszem, milyen is volt a nagyanyám. Arra azért visszaemlékszem, hogy szép, hófehér haja volt és mindig előre hajolva ment és hogy többnyire üldögélt és harisnyát kötögetett.

Arra is emlékszem még, hogy amint elmondott egy mesét, akkor a fejemre tette a kezét és így szólt:

- És ez mind-mind igaz, akár csak, hogy én most téged látlak és te látsz engem.

Arra is emlékszem, hogy olykor énekelni is szokott, de ezt nem mindennap tette. Az egyik ilyen ének a lovagról meg a hableányról szólott és ez volt minden vers refrénje: «A tenger felett zúg, zúg a hideg szél.»

Azután emlékszem még arra a gyermekimádságra, meg egy zsoltárversre, amire ő tanított meg.

A mesékre, melyeket elmondott, csak nagyon homályosan, alig hogy vissza tudok emlékezni. Egyetlen egyre azonban olyan világosan emlékszem, hogy most is el tudnám mesélni. Jézus születéséről szólt ez a mese.

Ennyi az egész, ami nagyanyámra emlékeztet, persze azon a nagy szomorúságon kívül; bizony erre emlékszem a legjobban, hogy már nincsen köztünk.

Oly világosan emlékszem vissza arra a reggelre, midőn a sarokdivány üresen állott és sehogysem tudtam megérteni, hogy mikor is lesz vége ennek a napnak. Bizony erre jól emlékszem és ezt sohasem fogom elfelejteni.

Arra is emlékszem, hogy minket gyermekeket bevezettek hozzá, hogy megcsókoljuk a halott kezét. És mi úgy féltünk, de valaki azt mondta, hogy most utóljára van alkalmunk megköszönni nagyanyának azt a sok örömöt, amivel minket megajándékozott.

És visszaemlékszem arra is, hogyan vitték ki az udvarról azokat a meséket és dalokat, hosszú fekete koporsóban és hogy azok nem tértek soha többé vissza.

Úgy éreztem, hogy valami kiszakadt az életemből. Mintha egy szép elvarázsolt világ kapuja zárult volna be előttem, ahova ezelőtt szabadon járhattam ki és be. Most már nem volt senki sem, aki ki tudta volna nyitni előttem ezt az ajtót.

Azután emlékszem, hogy lassanként megtanultunk mi is játszani bábukkal és játékokkal, mint a többi gyermekek és ekkor talán úgy látszott, hogy nem is hiányzik többé a nagyanya vagy talán meg is feledkeztünk róla.

De még ma, negyven év mulva is, mikor itt ülök és a Krisztusról szóló legendákat gyüjtögetem össze, melyeket keleten hallottam, felujul előttem az a kis mese Jézus születéséről, melyet a nagyanyám szokott elmesélni. És így kedvem támad, hogy még egyszer elmondjam, hogy ez is bele kerüljön a gyüjteményembe.

*

Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mindaketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.

Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.

- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott. - Jó emberek segítsetek rajtam! - mondta. - A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyujtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.

De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.

Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányban vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat.

Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kitátották széles szájukat, mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük fölborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a lába felé harap, a másik meg a keze felé, a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte.

Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja, amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyin-hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.

Idáig jutott el nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom. - Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem. - Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.

- Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett. Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította. A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre.

Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam. - Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert? - Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.

- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá: Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat! A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.

A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára, mely nem akarta eltalálni, bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.

- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek.

A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.

A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta: - Végy csak amennyi tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet vinni magával.

Az ember azonban lehajolt és puszta kezével nehány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. És a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányult, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.

Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét. - Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?

- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.

- Midőn a pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: - Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és a tűz nem éget? Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle: - Minő éjszaka ez? És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?

Erre az idegen így felelt: - Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod! - És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.

A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott.

Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy sziklabarlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál.

A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár keményszívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a hátizsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.

De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.

Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből.

Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem.

De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.

Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.

Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt: - És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.

Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám: - Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét!

Hirdetés: 2021. január 10.

1. A vasárnapi miserend mától kezdve: 

Szent Kereszt templomban reggel 7 órakor. 

Millenniumi templomban: 8., fél 10., 11., negyed 1. és este 18 órakor, e szentmisékbe a Szent Kereszt templomban is be lehet kapcsolódni.

2. Hétköznap a szokásos miserend: reggel fél 7., 7 óra és este 18 órakor. Szombaton reggel fél 8 órakor is van szentmise.

3. Keresztelői felkészítőt tartunk pénteken du 5 órakor a plébánia hittantermében.

4. A Kegytárgybolt 9-től 16 óráig tart nyitva, vasár- és ünnepnap 9-től 13 óráig.

5. A ministránsaink minden szentmise után a plébánián átvehetik a múlt évi szolgálatukért a jutalmat.

6. A csíksomlyói “égettek” megsegítésére a felcsíki kerületben templomi gyűjtést tartunk január 17-én. A begyűlt adományokat a Caritas Csíksomlyói kirendeltségénél tesszük le.

7. Figyelmükbe ajánljuk a katolikus sajtót. Az Egyházközségi Apotolban újraindítottuk a Kisapostol oldalon a Kérdéseink rovatot. A válaszokat borítékba vagy online is elküldhetik Csütörtök reggelig. A helyes megfejtők között jutalmat sorsolunk ki.

8. A jövőhéten még szünetel a plébániai hitoktatás.

9. Érsek atyánknak meghalt az édesanyja. Temetése január 11-én, hétfőn 14 órakor gyászmisével kezdődik a kézdivásárhelyi katolikus temető ravatalozójában. Imáinkkal kísérjük az elhunytat és a gyászoló család részére kérjük Urunktól a Vigasztalás Lelkét.

 10. Érsek atyánk I. Körlevele:

 

Szám: 21/2021

D. a J. Kr.!

Főtisztelendő Paptestvérek, Kedves hívek!

 

Lángba borult házakról, menekülő gyermekekről, javaikat menekítő kétségbeesett férfiakról és asszonyokról láthatunk képeket a világhálon, a január 7-én történt csíksomlyói tűzvészt követően. A legtöbben a közvetítésekből értesültünk a tragikus eseményről, míg az ott élő, mindenüket elveszítő emberek százai tehetetlenül nézték végig, ahogyan a házuk és javaik a tűz martalékává válnak. 

    Nemrég ért véget a karácsonyi ünnepkör, amikor újra szemlélhettük, hogy Isten értünk emberré lett és közénk jött, magára vette a mi kicsinységünket, és ebben a kicsinységében összpontosul az a szeretet, amely nem ismer határokat. Isten Krisztusban azzal a kifejezett céllal jött a világba, hogy megmutassa, minden rossz, minden fájdalom, minden szenvedés ellenére Övé – a szereteté – az utolsó szó. Annak ellenére, hogy a rossz jelen van a világban, történnek szörnyűségek, az embereknek szenvedniük kell, Ő állandóan munkálkodik, átalakít, megszentel és megment, még a legnagyobb sötétség közepette is. Ez ad nekünk erőt a 2021. január 7-én történtek után, és minden bajban, szenvedésben. Hisszük és tudjuk, hogy van újrakezdés, feltámadás.

    A szenvedésen és a halálon áthatoló, azt legyőző isteni szeretet feltárja előttünk, hogy nem csak a csíksomlyói romok és üszkös fadarabok fölött győzedelmeskedhetünk, hanem a világ miden szenvedése fölött. Isten gondviselésével és embertársaink segítségével.  

    Örömmel értesültem arról, ahogyan a katasztrófa helyszíne közelében élők azonnal a bajbajutottak segítségére siettek, és ez a segítségnyújtás folytatódik országhatáron belül és azokon kívül is. Segíteni törekszünk mi is, ezért a Gyulafehérvári Főegyházmegyében 2021. január 17-én gyűjtést szervezünk a bajbajutottak megsegítésére.  

    „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1 Jn 3, 18) János apostol szavai olyan felszólítást tartalmaznak, amelyet minden kereszténynek meg kell hallania. Ferenc pápa a szegények I. világnapja alkalmából írt üzenetében magyarázza az apostol szavait: „A szeretet nem enged kibúvót: aki úgy akar szeretni, ahogyan Jézus szeretett, az ő példáját kell követnie, főként akkor, ha a szegények (bajbajutottak) szeretetéről van szó.”

    Lehetőségeink szerint segítsünk a bajbajutottakon, és imádkozzunk értük, hogy a tűzvész szörnyűségében, a veszteségben, a kétségbeesésben is lássák: Isten velünk van, szeretetének fénye eloszlatja a sötétséget és ránkragyog az emberi együttérzésben.

A gyűjtésből befolyt összegeket kérjük a Gyulafehérvári Caritas Román Kereskedelmi Banknál megnyitott, RO46 RNCB 0003 0015 6949 0006 számú bankszámlájára utalni (hivatalos megnevezése: Caritas Alba Iulia, adóhivatali szám: C.F. 4562770) vagy a helyi kirendeltségeknél, munkapontoknál leadni. 

Isten áldását kérem minden szenvedő embertestvéremre és az őket segítőkre. 

Gyulafehérvár, 2021. január 8.

† Gergely

    érsek

 

Garabandali üzenet

San Sebastian de Garabandal Spanyolország északnyugati részén a Cantabria-i hegyekben található. A hetven kőházból álló falunak mindössze 200 lakosa van. A tenger 20 kilométerre van.

Film: Garabandal, csak a Jó  Isten tudja 

Ma aszfaltos út út vezet fel az öt kilométerre fekvő Cosioból. A püspöki székhelytől Sananderstől 81 kilométerre fekszik.

• 1961 június 18 este fél kilenc. A község déli határában négy lány mennydörgést hall és egy fényes angyal jelenik meg először Konchitának, majd a többi lánynak. Az angyal nyolcszor jelent meg nekik még júniusban, de csak július 3-án szólalt meg először. Ezt mondta: „Tudjátok miért jöttem? Hogy bejelentsem nektek, hogy holnap vasárnap, a Szűzanya fog nektek megjelenni, mint a kármelhegyi Miasszonyunk.”
• 
  
  1961 július 4-én az első üzenet hangzik el a Szűzanyától.
• 1961 augusztus 8-áról Conchita a naplójában megemlékezik arról, hogy Maria Cruz a templomban elragadtatásban volt, a Szűzanya imádkozni tanította: „A Boldogságos Szűzzel először nagyon lassan kezdte mondani a Hitvallást. Mária Cruz elmondta akkor, hogy a Szűzanya átvette a szót, és előre mondta az imát, azért hogy megtanítsa őt lassan imádkozni. A Hitvallás után a Mennynek Királynéját, és a keresztvetést végeztette el vele, igen lassan és pontosan.” Az imádkozásról hangfelvételek készültek. A későbbi imák jellegzetessége között voltak, hogy minden szót igen lassan mondtak, és két, illetve három szónál szünetet tartottak.
• 1965 január 1. A második üzenet napjának bejelentése.
• 1965 június 18. A második üzenet.
  
• Üzenetek:
  
• 
  Első. Az egész emberiséget átható figyelmeztetés lesz, bárhol is tartózkodjanak.
• Második: Egy csoda lesz látható Garabandalban, a fenyők fölött. A Nagy Csodát nyolc nappal előtte bejelentik. Conchitának magánkinyilatkoztatásban kapott üzenete szerint betegek fognak meggyógyulni és hitetlenek fognak megtérni.
  
• Harmadik: A Szent Szűz látható bizonyítéka lesz, mely az egész emberiség iránti szeretetének jele lesz. Ez a jel állandóan látható lesz.
• Negyedik: Egy fenyítés. Ha hallgatnak a Miasszonyunkra akkor elmarad. Ha nem, eddig nem tapasztalt isteni büntetésben lesz része az emberiségnek. 
•  
• A  "Garabandal, csak a Jó  Isten tudja"  nevű spanyol filmet, teljesen ingyenesen és magyar nyelvű felirattal megtekinthetik. 
•  
  https://youtu.be/23EDBkIRJws

Hirdetés: 2021. január 6.

1. Vízkereszt – Urunk megjelenése, kötelező főünnep. Vasárnapi miserend szerint végezzük a szentmiséket: 7., 8., fél 10., 11., ¼1 és 18. órakor.

2. Holnaptól hétköznapi miserend van (fél 7, 7 és este 6 órakor).

3. Vasárnap szentmise lesz reggel 7 órakor a Szent Kereszt templomban, utána 8 órakor, fél 10., 11., ¼1 órakor és este 6 órakor a Millenniumi templomban, vetítve a Szent Kereszt templomban.

4. Az Úr születésének 2021. évében a változó ünnepek dátuma:

Február 17. – Hamvazószerda a nagyböjt kezdete.

Április 4. – Húsvétvasárnap.

Május 13. – Áldozócsütörtök – Urunk mennbemenetele

Május 23. – Pünkösd a Szentlélek eljövetele.

Június 3. – Kriztus Szent Teste és Vére: Úrnapja.

November 21. – Krisztus király ünnepe, kinek dicsőség és hála legyen mindörökkön-örökké.