Hirdetés: 2023. január 8.

1. Urunk megkeresztelkedése, vasárnapi miserend szerinti program van.

Pótházszentelést ma és hétfőn végzünk, ha feliratkoznak.

2. Megkezdjük a plébániai hitoktatást: kedden és csütörtökön a 0-tól a VIII. osztálynak. Pénteken az elsőáldozásra és a bérmálásra készülők felkészítője van.

3. Keresztelői felkészítőt pénteken du. 5 órakor tartunk.

4. Jövő vasárnap Hargitafürdőn 12:30 órakor ünnepélyes szentmise a pálos templomban, Remete Szent Pál, boldog Özséb ünnepe, amelyet az erdélyi Mária Rádió is közvetít.

5. Katolikus sajtó termékek kaphatók a kegytárgyboltban.

6.  Köszönjük a kedves híveknek, hogy áhitattal kapcsolódtak be a házszentelésbe. A ministráns-csengettyüsöknepedig a szolgálatot. 

7. Várunk minden ministránst a szombati ministránsképzőre 10 órától.

8. Dájbukát Borbély László: Örményország könyvbemutató a Kájoni János Megyei Könyvtárban előadótermében január 11-én, szerdán du. 5 órakor.

 

Vízkereszt - Urunk megjelenése

 

Bevezető a szentmise kezdetén: A gyulafehérvári székesegyház szentélyét kívül domborművek díszítik. A szakemberek úgy tartják, hogy e domborművek a Szent István király építette székesegyházból valók. Ezek egyikén a háromkirály látható, akik alszanak, de fejük fölött a Messiást jelző csillag ragyog. Mivel álmukban utasítást kaptak, más úton tértek vissza országukba.

A megszólító Isten szavára, aki hittel válaszol, az már kapcsolatba kerül Istennel. Életén át fog ragyogni Isten jósága. Az első keresztények által is felragyogott Isten dicsősége, és évszázadok óta életük példája tovább világít, mint a napkeleti bölcseké.

A jelen világ pogányai és hitetlenjei is arra vannak rendelve, hogy Jézus Krisztusban társörökösök legyenek és részesedjenek Isten ígéreteiből. Megteszek legalább annyit, mint a főpapok és írástudók, hogy a kereső pogányoknak utat mutatok? Hitetlen környezetemben tájékozódási pont vagyok-e a Jézus Krisztust keresőknek? Örülök-e nekik? Van-e rájuk időm? Boldoggá tesz-e egy-egy megtérés? Katolikusnak lenni annyit tesz, mint az Istennel való bensőséges kapcsolatot minden emberre kívánni és közvetíteni.

Tartsunk bűnbánatot, hogy méltóképpen vehessünk részt a szentmisén.

Szentbeszéd 

Éljünk az igaz hit világosságában

Isten megvilágosító és hívó kegyelme minden korban és helyen, működik. Aki a gyulafehérvári székesegyház külső szemléléséig eljut, az előbb-utóbb az Egyházba is bejut. Bent minden további eligazítást megkap. Ott felismerheti, hogy Isten a történelem ura.

1. Az Úr dicsősége felragyog fölötted – ez a biztatás eredetileg Jeruzsálemnek szólt. (Iz 60,1-6) A romokban heverő Jeruzsálem felett annak dicsőséges helyreállításáról jövendöl Izajás próféta. Isten segítségének közeledését szívesen érzékelteti a világosság és a sötétség ellentétével. A világosságot Isten dicsőségének megjelenése árasztja. Az Ószövetségben ez a dicsőség egyenlő Isten erejével, mindenhatóságával, világfelettiségével és irgalmával. A próféta először a fogságból való hazatérésben látja Isten dicsőségének kinyilvánulását. Sötétség borítja a földet, homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr – kelj föl, vedd észre, mert elérkezett világosságod. Az Úr jelen van Jeruzsálemben, és mindenkit magához vonz dicsősége. Az Ószövetség tehát tudott róla és hirdette az eljövendő messiás-ország egyetemességét. De ez már előképe Isten jövőbeli nagy tettének, amellyel a népeket összegyűjti a Messiás országába. Krisztusban ragyogott fel Isten dicsősége minden nép számára és vonzza őket Egyházába, amelynek küldetése a világ végéig tart. Ehhez a nagy vonzáshoz, misszióhoz a napkeleti bölcsek látogatása adja a bevezetést.

2. Isten országa már megjelent, Keletről jöttek imádni a Messiás királyt. (Mt 2,1-12) A napkeleti bölcsek meghívása jelzi, hogy Isten a pogányokat felkarolta, mint egykor Izraelt. Láttuk csillagát – ezt hangoztatják a kereső, érdeklődő bölcsek. Más is látta a csillagot, de nem mindenkiben keltett érdeklődést. És nem mindenki indult miatta útnak. De a keletről jött vendégek, egyéniségek, bennük meg van az érték, ami a közömbös emberben nincs meg, éspedig a tüzes érdeklődés és áldozatkész hit. „Csak az összeszedett emberre mondható igazán: valaki. Csak hozzá lehet igazán szólni, és csak tőle lehet hiteles választ kapni. Mert figyelme a lényegre irányul. Együtt jár nála a képesség a felelősséggel. Életszerűség és nyitottság jellemzi” – írja Romano Guardini. Látták az Istentől kapott jelet, a csillagot és elindultak. Pedig mennyi józan szempont ellene szólt az útnak. De az út mellett szólt az Isten adta felismert jel. Mindezek, akár a későbbi események, az Isten kegyelme folytán beleépültek a napkeleti bölcsek istenélményébe. Útnak indultak. Jeruzsálemben éppen ahhoz fordultak útbaigazításért, aki hatalmát mindig is féltette, és aki tüstént az újszülött életére tör. Pontos és helyes választ viszont azok adtak, akik három évtizeddel később halálát követelték. Micsoda tekervényes utakon vezetsz minket, Jézusunk, ha a legsötétebb emberek, tények és események is elvezethetnek tehozzád?! Feltárul ebben az a nagy igazság, hogy „nem a kereszténységet kell az emberekhez alkalmazni, hanem az embereket kell alkalmassá tenni Krisztusra” – Henry de Lubac.  A hit zarándok útja, amelyet a bölcsek bejártak ezt erősíti meg. Nem alkalmazkodni kell a körülményekhez, hanem a körülményekben Isten kinyilatkoztatásához kell igazodni. Ez számunkra az egyetlen célra vezető út. Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt működik, s elegendő is ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját s ott további eligazítást kapjanak. Ám lesznek olyanok is, akik bár másokat eligazítanak, de maguk nem indulnak el a hit útján, hanem azt várják, hogy Isten maga jöjjön hozzájuk. A bölcsek odaadásával merjük-e követni a világ Megváltóját? 

A taizé-i Roger testvér mondotta: „Akárcsak ők, én is mindennap újra kezdem. Ugyanazokat a lépéseket: az éjszakából a fény felé. Amikor ez nem megy: egyik kétségből a másik kétségen át a hit felé”. A csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte. Ne feledjük, hogy földi életünk akármilyen kanyargós lehet, de ha hittel haladunk előre, utunk végén ránk a megdicsőült Krisztus vár.

3. A Lélek kinyilatkoztatta, hogy Krisztusban a pogányok is társörökösök. (Ef 3,2-3a. 5-6) A próféták jelezték, hogy Isten irgalma kiterjed a pogány népekre, de a zsidó nép a messiási ország áldásait magára alkalmazta. Szent Pál apostol annak az újdonságnak a hírnöke, hogy Isten a pogányokat is felkarolta és országának örököseivé tette. „Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot.” Jézus nemcsak a Szentcsaládé, nemcsak Izraelé, hanem az Isten által megújított népé, az Egyházé. Ebben benne van a tanítás a kegyelem ingyenességéről. A népek és a fajok közti igazságtalan megkülönböztetést megszűntette a keresztség kegyelme által, és az Eucharisztia által olyan bensőséges kapcsolatra von Istennel, amely személyes és minden emberrel egyetemes.

Felismerjük-e, hogy Jézus szeretetének végső jelét adta nekünk az utolsó vacsorán? Az Egyház tagjaiként, és mint a teljes kinyilatkoztatás birtokában lévők, mint meghívottak az Úr lakomájára, hogyan válaszolunk a minket megszólító Messiásnak?

Isten maga kezdeményez és hív, hogy meghalljuk szavát, és ő segít, hogy kövessük, megőrizzük a fogadott fiúság kegyelmét. Akik hittel válaszolnak a megszólító Istennek, azok életében egy új viszonyulás veszi kezdetét. Bennük felragyog Isten dicsősége, és évszázadokra életük példája tovább ragyog, mint a napkeleti bölcseké és az Egyház szentjeié. A mi hivatásunk, tegyünk tanuságot Krisztusról, minden ember megváltójáról.

A napkeleti bölcsek felismerték az Istentől kapott jelet, hittel és érdeklődéssel követték. Útjuk végén a legnagyobb istenélményben volt részük. Az álmukban kapott utasítás nyomán éjszaka más úton tértek vissza hazájukba. Egyszerre „vitték szívükben” a Gyermeket és az örömhírt, mert általa másokat is boldogítani akartak. Váci Mihály int:

„nem elég elindulni,

mást is hívni kell,

s csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!”

Az elindulás és vezetés bátorságához kérjük Istentől a megvilágosodást és a segítő kegyelmet. Sötétség borítja hazánk földjét, halálos homály telepedett nemzetünk fiainak nagy részére, de fölöttünk itt ragyog az Úr!  Kelj fel, ébredj fel magyar, vedd észre, hogy veled van világosságod, a Krisztus! És Őt hordozd szívedben mindennap. 

 

(Darvas-Kozma József: Hiterősítő "A" év homíliás könyvből)

+ Ft. Rózsa Gáspár plébánosra emlékezve

„Úgy legyen, ahogy Te akarod.” (Mt 26,39)

Ft. Rózsa Gáspár Deményháza és Ehed plébánosa, életének 60. és papságának 34. évében, váratlanul 2023. január 5-én elhunyt. 

A karácsonyi örömben, és az új esztendő első hetében szeretett híveinek, édesanyjának és hét testvére családjának, valamint a főegyházmegye papjainak fájdalmat okozott Gáspár atya hirtelen halála, neki pedig megnyugvást. Bár az elmúlás gondolata jelentkezik, amikor búcsúztatjuk az óévet, mert belátjuk, hogy öregedünk és földi életünk elfogyóban van. Érdemeink gyűjtögetésében az már nem sokat segít, legfentebb arra oktat, hogy vegyük komolyan a hátralévő időt. Az óesztendő végén ő is megtartotta a hálaadást és beszámolt híveinek a rá bízott plébániák eseményeiről. A Preoratorból elimádkozta: "Mindenek teremtőjes,nagy Isten! Rövid idő múlva ismét vége lesz egy esztendőnek. Elmúlik ez az év is minden viszontagságaával, amelynek elviselésére magunkat gyakran elgeteleneknek gondoltuk. Elmúlik minden örömével, amelyben boldogságunkat reméltük... Ugyanakkor elimádkozta az új év napi imát is: Mindenek alkotója, felséges Isten! Az új esztendő első napján bízakodó szívvel járulunk elér. Köszönjük, hogy megtartottál, hiszen jóságod és könyörületed nélkül úgy eltűnüntünk volna, mint az elmúlt esztendő. Bárcsak az új év minden napjával jobbakká, tökéletesebbekké is lennénk. Segíts Urunk, hogy ne csak időben, hanem lélekben is egyre közelebb jussunk hozzád... Jóságos Atyánk, ha pedig úgy határpznál, hogy ez az év legyen földi életünk utolsó esztendeje, add, hogy szent fiad testének vétele által megerősítve, lelki megnyugvással haljunk meg,és országodba jutva, a szentekkel együtt dicsérhessünk, és szerethessünk örökkön örökké. Ámen."

    Paptestvérünk az Istent kérve búcsúzott a múlótól, és bizalommal kezdte az újat, a 60. évét ajándéknak tekintve. Elgondolkodunk az új év első napjaiban és a koporsó mellett azon, hogy mi az idő. 

Szent Ágoston, aki legismertebb művében, a Vallomásokban tájékoztat arról, hogy „ha senki se kérdezi, tudom, ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni nem tudom. Merem állítani, hogy egyet tudok, azt tudniillik, hogy nem volna múlt idő, ha nem volna múlandóság. Nem volna jövő idő, ha nem volna jövendő történés, nem volna jelen idő, ha egyáltalán semmi sem volna. De hogyan van meg az időnek két fajtája: múlt és jövő, ha a múlt már nincs és a jövő még nincs. A jelen, pedig ha nem menne át a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság” (Vall. XIV. k. XXVI. fej.).  

Az idő alapja tehát a változandóság. Erre érzett rá a görög bölcs, Arisztotelész, aki az idő lényegét a mozgások számában látta előbbi és utóbbi szerint. Szent Ágoston püspök, amire figyelmeztetni akart, az nekünk, keresztényeknek sokatmondó: a sok alkalom az Isten- és emberszeretettel értékesíti a folyton változó időt. Kárba veszett idő, amelyben nem törekedtünk viszont szeretni Istent és felebarátainkat. Ha szerettünk, csak ez tud megvigasztalni az idő múlása fölött. Mert egyszer elérkezik az utolsó esztendeje életünknek, amely hazakísér a Teremtőhöz számadásra, amint most Rózsa Gáspár paptestvérünket élete 60. évében. 

    Hogy vagyunk a múló idővel? Kívánjuk egymásnak a boldog új-évet, de gondoltunk-e arra, hogy mi által lehet boldogabb az előttünk álló év, mint az elmúlt. A válaszért érdemes felidézni azt, hogy 2001. januárjában hunyt el a „Nemzet Színésze” Sinkovits Imre. Születése napjára köszöntőként írta a kortársköltő Illyés Gyula: „Tépi az idő, naptárlevélként mindnyájunkról az arcot s veti el álarcként, ha nincs mögötte hűség, örök emberi és e föld! Olyan, melyért ünnepelve egy egész nép, ki mosollyal, ki karral, de mindenki szorosan szívre ölel.” A talentumokról szólva, Jézus a hűséges, szorgalmas szolgát a mennyei életbe fogadja. 

Mennyire találó ez most itt nekünk: minden elmúló nap életünkből kárba vész, ha nem jellemzi azt a hűség, s minden, ami örök emberi. Hűség önmagunkhoz, hűség Istenhez, az Egyházhoz, a családhoz, a nemzethez, amelyet földi küzdelmünk támaszt. Legfontosabb tehát életünkben a szeretet. 

    Szabó Dezső, Elsodort falu című regényének Farkas Miklósa mondja: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje, másképp elbitangol, elzüllik.” Kedves hívek, férfiak és asszonyok! Hogy hitvesi és szülői hivatásotokat megéljétek, ezért mindegyiktek szeresse házastársát, biztatgassa és ismerje el fáradozását, hogy el ne zülljetek. Használjátok naponta Ferenc pápa ajánlotta három szót: köszönöm, kérem és bocsáss meg. Házastársak, szülők szeressétek egymást és a gyerekeket, biztatgassátok és elismeréssel legyetek egymás iránt, s ne keserítsétek meg életüket, hogy kedvüket ne veszítsék (Kol 3,21). 

    Testvéreim, ha szeretetben élitek meg hivatástokat, akkor a családban, a szomszédban, az egyházközségben és a világban béke és boldogság lesz. Mégpedig Krisztus békéje, melyet a világ nem adhat! 

A béke Nobel-díjat 1979-ben Kalkuttai Szent Teréz anyának ítélték. A díjátadó ünnepségen azt kérdezte tőle valaki: Mondja meg, mit tegyünk a világ békéjéért? – Teréz anya egyszerűen ezt válaszolta: „Menjünk haza és szeressük családtagjainkat és szomszédainkat!” Szeressük Istent, szeressük testvéreinket! – ez a főparancs.

    Megboldogult Rózsa Gáspár 1963. január 27-én született Székelyszálláson katolikus nagycsaládban. Iskoláit szülőfalujában és a közeli városban járta. A teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte.  Dr. Jakab Antal megyéspüspök szenteléte pappá a gyulafehérvári székesegyházban 1988. június 19-én. Segédlelkészként szolgált 1988-től 1990-ig Gyergyóalafaluban, 1990-től 1994-ig Szovátán. 1994-től 1995-ig Marosvásárhelyt a belvárosi Keresztelő Szent János plébánián, 1995-től 1996-ig Gyimesközéplokon. 1996-től 1999-ig Tekében plébános és 1999-től Deményháza és Ehed, valamint Búzaháza plébánosa. 

Papi szolgálata során különös figyelemmel foglalkozott a fiatalokkal és gyerekekkel, gondos és lelkiismeretes szolgája volt Istennek, vígkedélyű és derűs barátja a paptestvéreknek. A humora nem hagyta el. 

    Az új évi házszentelés is jó alkalom volt, hogy híveivel együtt imádkozzék és utána megjelenhessen mennyei Atyánk előtt.  Váratlan halála okán fájdalmas búcsúzni tőle. De megvigasztal az örök életben és a föltámadásban gyökerező hitünk. Imádságainkkal ajánljuk őt a jó Istennek. 

    Isten Szolgája Márton Áron püspök, amikor Csíkszendomokosra látogatott, egy síránkozó bányászfeleséget így vigasztalt: A házasság szentsége olyan szent dolog, és annyira összeköti a szentség a házasokat, hogy amikor a feleség imádkozik, a férjének a képe is megjelenik a jó Isten előtt.

    Most a gyászoló édesanyának, a hét testvér családjának feladata, hogy imádkozzatok az elhuny lelki üdvéért. Tudjuk, hogy az édesanyák kérését, keserves könyörgését az Úr Jézus mindig meghallgatta: a kánai mennyegzőn a Szűzanya kérését teljesítette; a naimi síró özvegynek fiát életre keltette és a kánaáni pogány asszony kérését is teljesítette, lányát megszabadította a gonosz lélektől. Imádkozzanak a kedves hívek is, legalább a félévi kegyeleti idő alatt, hiszen papbácsi több mint két évtizeden át titeket szolgált.

Az imádság viszi előbbre a világot, azért imádkozzunk, hogy Istenünk legyen irgalmas hozzánk, és áldja meg népünket papi hivatásokkal.

Gáspár atya hirtelen halála szolgáljon tanulságul, hogy amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel. Tudjunk mosolyogni, biztatgatni, elismerni, ölelésre nyújtott karral szívünkre szorítani, hogy senki közülünk el ne bitangoljon és el ne zülljön. 

Kérjük a Szűzanyát és Szent Józsefet, legyenek közbenjárók paptestvérünkért az Úr Jézusnál. A gyászóló híveknek, édesanyának, testvéreknek és rokonoknak pedig esdjék ki a hitvigasztalását, hogy amíg élve arcunkat tovább tépi az idő, találjon majd rajta értéket Jézus Krisztus, amikor számadásra hív, és ne kelljen eldobja álarcként, hanem irgalmas szeretetébe öltöztetve, megőrizze az örök életre. Ámen. 

 

Ft. Rózsa Gáspár temetése Deményházán lesz 2023. január 9-én 13,00 órától.

A felebaráti szeretet szabályai

Az emberszeretet fontossága  életünkben.

A keresztény élet nemcsak vallási kötelességek teljesítéséből áll, hozzátartoznak embertársaink iránti kötelességeink is. Sőt, a főparancs szerint a felebaráti szeretet, mindjárt az Istenszeretet után következik. (Mt 22,6-37).

1. Az emberszeretet Istentől van. (Lev 19,18). A hívő keresztény embertársában Isten képmását, Krisztusban testvérét látja, a humanista csak emberi természetet és méltóságot.

a) Az Ószövetség is ismerte ezt a törvényt, de inkább csak honfitársaival szemben gyakorolta.

b) Krisztus mindenkire egyformán kiterjeszti az emberszeretetet. Irgalmas szamaritánus (Lk 10,30-37). Krisztus tanítja, hogy önzetlenül kell szeretni, nemcsak azokat, akik velünk jót tesznek, és minket szeretnek, hanem azokat is, akik nem viszonozzák szeretetünket. Sőt ellenségeinket is. „Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” (Mt 5,43-48).

c) Tanítványai, akik legközelebb álltak hozzá megértették, hogy a keresztény ember számára a legfontosabb, hogy szeresse embertársait. Szent Pál szeretethimnusza: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1-3).

d) Szent János a szeretett tanítványa, a szeretet fontosságáról: Az Isten szeretet, és  aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16). A legenda szerint öregkorában már csak egyre ezt ismételgette: Fiacskáim, szeressétek egymást! Mert Krisztus parancsolta, s ha ezt tesszük, elég. (1Jn 4, 20).

2. Az első századok keresztényeinek a szeretet volt az ismertetőjele: nézd, mennyire szeretik egymást. Már a jeruzsálemi első egyházközségről mondja az Apostol: Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok elé tették. Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten. (vö. ApCsel 4,34-35). A római birodalom keresztényeiben megcsodálták a rabszolgák egyenjogúságát, az utazók befogadását és vendéglátását, a pestises betegek ápolását, amelyet a pogányokra is kiterjesztettek, a szegényebb egyházközségek segítését.

A 19. század második feléig csak az Egyház foglalkozott a betegek és szegények gondozásával, s ahol módja van rá, ezt ma is elsőrendű feladatának tekinti. 

Nagy Szent Vazul (+379) érsek a szociális igazságosságot nemcsak beszédeiben sürgette, hanem népjóléti intézményeket létesített: kórházat, öregotthont, vendégfogadót, hivatalnokok és munkások számára lakásokat építtetett, egész városnegyedet, melyet róla Baziliáknak neveztek el. Ezek akkori „karitász-központként” népkonyhával is rendelkeztek.

Korunk szociális és egészségügyi hálózatának alapjai kezdettől fogva az Egyház felebaráti szeretetgyakorlatán nyugszanak. Kalkuttai Szent Teréz anya († 1997), De Veurster Szent Damján, Jean Follerau. Boldog Helder Camara érsek és társai, Szent VI. Pál pápa, Szent II. János Pál a harmadik világ megsegítéséért dolgozott.

3. A szeretet parancsának aktualitása. A szeretet parancsa mindig, ma is aktuális a keresztények számára. Az egymás közti érintkezés és kapcsolatok egy családdá tették a föld lakóit. „A hívők becsüljék meg és erejükhöz mérten támogassák a szeretet műveit és a társadalmi segítség magán, hivatalos, sőt nemzetközi vállalkozásait... és működjenek együtt minden jóakaratú emberrel.” (AA 8)

4. A felebaráti szeretet rendje. Elsősorban a hozzánk közelállókat kell gyakorlati módon szeretnünk és segítenünk: akikkel napról napra együtt vagyunk, s kölcsönös hibáink miatt egymással súrlódásaink vannak.

a) Elsősorban szeretnünk és segítenünk kell azokat, akikkel együtt élünk a családban: szülők, testvérek, nagyszülők. Segítenünk kell az életre való felkészülésben, a házi teendőkben. (1Tim 5,8). Sőt segítenünk kell az Istenhez való közeledésben.

b) A család után legtöbbet munkatársaikkal, akik még tanulnak, osztálytársaikkal vannak együtt.

c) Gyakran találkozunk szomszédainkkal is. Segítsük elő a szomszédság kialakulását.

d) A szeretetet kell gyakorolnunk a nagyobb közösségekben, amelyekben élünk, városban, országban.

e) A szeretet különösen kötelez hittestvéreinkkel szemben. Együtt érezni az Egyház feladataival.

f) A szeretet kötelez nemzetünk iránt is, hogy őrizzük és fejlesszük tovább értékeinket.

5. A szeretet módja és mértéke. Krisztus meghatározta: önmagunk. (Tób 4,15). Ne tegyünk olyat, ami minket is bántana.

a) Várjuk, hogy segítsenek rajtunk, amikor magunkon nem tudunk segíteni. A helyzet mondja meg, hogy mit tehetünk.

b) Várjuk, hogy a ránk szakadt bajokban, megpróbáltatásokban együtt érezzenek velünk, legyen bár valaki, akinek kipanaszolhatjuk magunkat, még ha nem is tud mivel megvigasztalni.

c) Bánt a szívtelenség, a türelmetlenség, ezért legyünk megértők, viseljük el a sérelmeket.

d) Ha megbántunk valakit, várjuk a megbocsátást. Legyünk megbocsátók (Mt 18,21-35). „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak”. (Mt 5,7). 

Kivétel nélkül szeressünk mindenkit.

**

Az emberszeretet válaszútjai és a döntés:

1. elv: Ha saját kötelességünk ütközésbe kerülne a mások iránti szeretet felszólításával, akkor   saját   kötelességünk elvégzése a fontosabb (kivétel ha a másik életéről van szó!).

2. elv: Ha mások iránti kötelességeink ütköznének egymással az embertársi szeretet területén, akkor azok vannak előnyben, akik közelebb állnak hozzánk (kivétel, ha orvoslásról van szó!).

3. elv: A mások iránti kötelezettség ütközése esetén az üdvösség ügye minden egyebet megelőz.

4. elv: A másokon való segítés mértékét saját erkölcsi és anyagi lehetőségünk, valamint a másik    szorult helyzete határozza meg.

5. elv: Az emberszeretet nagylelkűsége nem szolgálhat a szükséget szenvedők állapotának  tartósítására, sem a csalásnak, illetve szélhámosságnak nem nyújthat segítő kezet.

A keresztény szeretet nagylelkűsége nem lehet továbbá a bűnözés melegágya, amely a munkakerülést bátorítja és támogatja.

Szedő Dénes: JÉZUS ÉS A GYERMEKEK

Pázsitdombon üldögél,
Tarka nép közt, hófehér...
Nézzétek! Most ránk tekintett!
Ugyan mit beszél?

Zordon férfi közeleg:
Hess el innen, kicsinyek!
Isten Fiát gyermekésszel
Meg nem értitek!

Értjük bizony, aki jó!
El ne kergess, morc apó!
Zengünk néki olyan zsoltárt,
Mint a kis rigó.

Szól a Mester: Jöjjetek!
Szívem népe, kicsinyek,
Versenyt égi madárkákkal
Énekeljetek!