Gyerekeknek történetek 2025.07.20.

Gyerekeknek történetek II.

Mennyit ér?

Egy apa azt mondta a lányának:
- Befejezted a tanulmányaidat, itt van egy autó, amit valamikor ezelőtt vettem... néhány éves.
De mielőtt odaadom, vidd el a város parkolójába, eladni, megnézni, hogy mennyit kínálnak érte.

A lány elment a parkba, visszatért az apjához, és azt mondta:
- 1000 eurót ajánlottak, mert nagyon megviseltnek tűnik!
Az apa azt mondta:
– Fogd és vidd el a zálogházba.
A lány elment a zálogházba, visszatért az apjához, és azt mondta:
- A zálogház 100 eurót ajánlott fel, mert ez egy nagyon régi autó.
Az apa megkérte a lányát, hogy menjen el egy szenvedélyes autóklubba, és mutassa meg nekik az autót.
A lánya bevitte az autót a klubba, megfordult, és azt mondta apjának:
- Néhány ember a klubban felajánlott nekem 100 000 eurót azért, hogy ez egy ritka autó, amely jól megőrzött állapotban van és nehéz megtalálni.
Aztán az apa így szólt:
- Azt akartam, hogy tudd, értéktelen vagy, ha nem vagy jó helyen. Ha nem becsülnek meg, ne légy ideges, ez azt jelenti, hogy rossz helyen jársz. Ne maradj olyan helyen, ahol senki sem látja az értékedet.

 

**

Inkább ölelj át!
Rossz kedvében volt egy lányka. Bárki szólt hozzá, idegesítette. Úgy érezte magát, mint egy sündisznó, akit a kutya megugat. Rengeteg leckéje volt. Sokszor feleltették és keveset tudott. Édesanyja is csak állandóan prédikált neki. Százszor elmondta a megszokott szöveget.
A lány még rosszabbul érezte magát. Ránézett anyjára és így szólt:

- Unom már a sok figyelmeztetést. Miért nem veszel inkább karjaidba, és ölelsz magadhoz szorosan? Ezt a leghatékonyabb tanács sem múltja felül.

Az édesanya ámulva hallgatta lányát. Erősen szemébe nézett, és elállt a lélegzete, hogy a lánya ölelésre vár. Csaknem elsírta magát és így szólt:

- Azt akarod, hogy megöleljelek? Tudod nekem is az a legnagyobb vágyam, hogy Te is megöleljél! Magához ölelte lányát, mintha még gyerek lett volna.

A kor nem számít. A hetvenévesnek is szüksége van, hogy vigasztalják, és megöleljék. Arra vágyunk, hogy valaki megszorítson, és szeressen. Sokszor féltékenyek vagyunk, nem tudjuk kimutatni a szeretetünket. Ezért rejtőzünk el egy hideg álarc mögé. Félünk, hogy valaki észreveszi gyengeségünket.

Korunk hideg légköréből csak testvéreink meleg ölelése szabadíthat ki.

Történetek Kisapostoloknak:

Gyerekeknek történetek 2025.07.13.

16.C. - Hospes venit, Christus venit!

A cím magyarul így hangzik: Vendég jött, Krisztus jött. Ez a kifejezés Szent Benedek apáttól származik, és azt jelenti, hogy a monostorokban úgy fogadják be a vándorokat, mint magát Jézus Krisztust. A kolostor nem átjáróház, hanem a szerzeteseké, a vendégeké pedig a vendégház és a templom. A vendégfogadás bibliai alapja az utolsó ítéletet tartó Krisztus, ahol minden ember, minden nép jelen lesz, s megtörténik a jók és rosszak szétválasztása. Isten az embert örök boldogságra teremtette, ezért mondja a jóknak: „Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot.” Figyelemreméltó, hogy Jézus az irgalmasság testi cselekedetei alapján ítéli meg az embereket, mert a hit a szeretetben nyilvánul meg. „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok…” (Mt 25,34sk) 

A Didakhé, azaz A tizenkét apostol tanítása mű Kr.u. 130-ból való, amely az egyház szertartásait, és a közösségi élet szabályait rögzíti. Ebben ez áll: „Mindenkit fogadjatok be, aki az Úr nevében érkezik... Ha a jövevény átutazóban van, segítsetek, amennyire tudjátok; ne maradjon azonban nálatok, csak két vagy három napig, amennyiben szükséges.” 

Szent István királyunk az Intelmek Imre fiamhoz műve VI. fejezetében a vendégek s a jövevények (üldözöttek) befogadásáról és gyámolításáról így ír: „Megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Ezzel nemzetünk részévé tette mindazokat, akik bebocsátást kértek országunkba és hajlandók voltak megdolgozni saját boldogulásukért, hazánk előmeneteléért vagy védelméért. István király műve megírásához az evangéliumból és a hagyományból merített. 

Az evangéliumra utalnak a székely kapuk feliratai is: „Szíves vendéglátó e kapu gazdája...” Ehhez hasonló a házifalvédők felirata: „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég.” 

A fenti sorok arra utalnak, hogy a vendéglátásban Krisztust látjuk vendégül. A mai olvasmányok az irgalmas szeretetről, a vendéglátásról szólnak. Ábrahámnak sejtelme sem volt arról, hogy kiket lát sátra mellett, és kiket vendégel meg. (Ter 18,1-10a) Csak a beszélgetés folyamán derült ki, hogy Isten látogatta meg, és élettel áldja meg. Andrej Rubljov orosz ikonfestő (1411 körül) a történetben a Szentháromság látogatását látja. 

Az evangéliumban Jézus betér betániai Márta és Mária házába. (Lk 10,38-42) Mária, mint tanítvány, Jézus lábához ül, Márta pedig felszolgál. Márta a régi szövetség, Mária az újszövetség jelképe, ő megértette, hogy Krisztusba vetett hitből fakad a megigazulás. 

Aki a keresztség által Krisztus egyházba beépül, az a saját szenvedéseit egyesíteni tudja Krisztuséval. (Kol 1,24-28) Mindent Krisztusért és Krisztussal, ez a keresztény élet.

„Boldogok, akik jó szívvel fogadják Isten igéjét...” Lk 8,15.

Gyerekeknek történetek 2025.07.13.

Gyerekeknek történetek I. 

 

Mire való a csönd?

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet – mondta a remete –, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

(Erhart Kaestner)

 

A vízhordó és a cserépedény

Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ment ez így: a vízhordó csak másfél edény vizet szállított a házába. Természetesen a tökéletes edény büszke volt teljesítményére, hiszen feladatát jól teljesítette. De szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.

Két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordó így válaszolt a cserépedénynek:

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon nőnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. minden nap te locsoltad őket, amig visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha te nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

 

15.C. - Szeressünk Isten szeretetével

A keresztes hadak 1099. július 15-én foglalták vissza Jeruzsálemet, majd a seregek vezére, Bouillon Gottfried megalapította a jeruzsálemi királyságot. Türoszi Vilmos (1130-1186) püspök, egykori krónikás, a Jeruzsálemi királyság története c. művében írja: „Letették fegyverüket, megmosták kezüket, alázatos és töredelmes szívvel, sírással és sóhajtozással járták körül a szent helyeket és nagy áhítattal csókolták azokat.” Gottfried nemcsak hősiességével vált híressé, hanem alázatáról is. Ő a szívére hallgatott mielőtt a templomba belépett volna, és letette uralkodói jelvényeit, mert nem illik királyi díszben lenni, ahol az ég és föld királya, Krisztus töviskoronát viselt. Ezért magát csak a „Szentsír védőjének” nevezte. Isten a szívünkbe írta törvényét, s nem a rációra bízta, ahogy az Olvasmányban találjuk: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” (MTörv 30,10-14) A szív itt és általában a Szentírásban nem az érzelmek középpontja, hanem az értelmes emberségünk legmélyét jelenti, az elmét, a mély meglátások és megsejtések forrását. A ráció fontos képesség ugyan, de elsiklik az emberi mélységek fölött. Arra való, hogy eligazodjunk vele az élet felszínén, segítségével helyesen rendezzük el mindennapi teendőinket. Isten az ő törvényét a szívünkbe írta, oda, ahol át tudjuk élni saját életünk mélységeit, és másokéit, ahol bízni tudunk és szeretetre vágyunk, ahol az ember végső dolgát illetően nem hagyatkozik csupán a rációra, a mindennapokban használt értelmünkre, hanem az örökkévaló Istenbe kapaszkodunk.

Mindannak, aki – mint a törvénytudó az evangéliumban – csak egyetemes szabályokat lát és különféle paragrafusokat, kicsúszik az élet a keze közül. (Lk 10,25-37)  Éppen ezért, Jézus példabeszéd által arra ösztönöz, hogy erről a felületes szintről leszálljunk szívünk mélyére, és belássuk, hogy abban a kiszolgáltatott, halálközeli helyzetben, amikor összeverve, félholtan, elhagyva heverünk az út szélén, teljesen mindegy volna, hogy aki segítségünkre siet, szamaritánus-e vagy zsidó, magyar-e vagy román, mert ez esetben ő, csakis ő lenne az én igazi felebarátom. Tehát akkor nekem is az a feladatom, hogy az utamba kerülő szerencsétlennel szemben ne a törvény paragrafusait idézzem, hanem segítségére sietve igaz felebarátjává legyek. A keresztény lét a leggyakorlatibb helyzetben talál magára, és valósul meg a maga teljességében. Legyen szemed és szíved testvéred nyomorúságának az enyhítésére, ahogy Krisztus tette. 

Szent Pál himnuszt zeng Krisztusról, akiben a szeretet teljessége lakozik. (Kol 1,15-20) Krisztus isteni dicsőségét elrejtette, amikor emberi természetünket, életünket magára vette, és így szerzett üdvösséget. Mi is törekedjünk válaszolni szeretetére, hogy szeretete által istengyermeki méltóságunkat élhessük.  

 

„Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” Jn 6,68.

Hirdetés: 2025. július 13.

1. Július 13-án, vasárnap 16 órakor családos szentmise.

2. Július 14-én, hétfőn 16:30 órakor a családokért és a hivatásokért plébániai zarándoklatra megyünk Csíksomlyóra. A keresztalja indul a templomtérről.

3. Keresztelői felkészítőt tartunk pénteken 18 órakor.

4. Az elsőáldozók és bérmálkozók, akik még nem vették át a csoportképet, a plébánián megtehetik hétköznap 8 és 16 óra között.

5. A Szent Kinga búcsút július 26-án, szombaton tartjuk 12:30 órakor a Deszkatemplomban. A szentmise szónoka Ft. Biró Károly segédlelkész. A keresztaljával 11:30 órakor indulunk. 

6. Ugyanekkor tartjuk az elsőáldozókkal és ministránsokkal a Szécsényi kirándulást. Az ifjakkal plébániánkról 9 órakor indulunk. Majd délkor bekapcsolódnak a búcsús szentmisébe és utána folytatódik a tábori hangulat. 

Hirdetés: 2025. július 6.

1. Az elsőáldozók és bérmálkozók, akik még nem vették át a csoportképet, a plébánián megtehetik hétköznap 8 és 16 óra között.

2. Keresztelői felkészítőt tartunk pénteken 18 órakor.

3. Jövő vasárnap családos szentmise 16 órakor.

4. Július 14-én, 16:30 órakor a családokért és a hivatásokért plébániai zarándoklatra megyünk Csíksomlyóra. A keresztalja a templomtérről indul.

5. Július 26-án, szombaton kirándulás Szécsénybe az elsőáldozókkal és ministránsokkal. A plébániáról 9 órakor indulunk.

6. A Szent Kinga búcsút július 26-án, szombaton tartjuk 12:30 órakor a Deszkatemplomban. A szentmise szónoka Ft. Bíró Károly segédlelkész. A keresztaljával 11:30 órakor indulunk.

14. C év - Kérjük az aratás Urát

Június 29-én, vasárnap került sor a gyulafehérvári Jubileumi Ministráns Zarándoklatra, amelyen 430 ministráns vett részt. Öröm volt látni őket a főszékesegyházban és az érsekség udvarán, amikor kivonultak a szentmise végén. Örvendetes, hogy plébániánkról 27 ministráns fiút és leányt küldtünk, hogy képviseljék közösségünket. 

Bosco Szent Jánosról jegyezték fel, hogy ministráns korában édesanyjának megjegyezte: a legtöbb pap milyen hidegen kezeli a gyermekeket. – Akkor az édesanyja megkérdezte: Fiam, te mit tennél? – János így válaszolt: „Ha én pap lennék, nem így cselekednék. Én hozzájuk közelednék, magam köré gyűjteném őket, megszerettetném magamat velük, én is szeretném őket, és szavaimmal, jó tanácsaimmal lelkük üdvösségén dolgoznék.” A kis János meglátta, hogy az aratnivaló sok, csak a munkás kevés. Amikor felnőtt és pap lett, gyermekkori álmát valóra váltotta. Sok gyereket és felnőttet vezetett az Isten országába. Aratni való bőven van ma is: családokban, rokonságban, környezetünkben. De igyekszünk-e személyes kapcsolataink által őket közelebb vinni Jézushoz? Ezért is készítettem a Ministráns Zarándoklatról egy képes beszámolót a hálozatra, hogy a sok ministráns látványa örömmel töltse el mindazokat, akik látják és olvassák. – Jézus abban az időben kiválasztott hetvenkét tanítványt és elküldte őket kettessével maga előtt minden helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratni való sok, a munkás pedig kevés.  Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.” (Lk 10, 1-12. 17-20) – Kérdezhetjük: miért kell kérni Istentől azt, amit ő maga is akar, ti. üdvözíteni akar minden embert? – Azt akarja, hogy ebben az üdvözítő akaratban mi is részt vegyünk, mégpedig az ő üdvözítő akaratával egyesülten, s így mi is oka lehessünk testvéreink üdvösségének. 

Így van az élet továbbadásával is: Isten akarja, hogy emberek szülessenek, de ezt a legnagyobb ügyet is a férfira és a nőre bízta. A hivatások ügyét is megosztja velünk, hogy az örök  élet terjedésében is közreműködjünk vele. Ez a kényelmes élet felszámolását jelenti, az egyéni kedvtelések, spontán ötletek irányította életvitel feladását. Rendet, áldozatvállalást követel mások felvállalása. Szép és nehéz életforma ez, mert maradandó gyümölcsöt terem. A cél az, hogy bármilyen hivatásban, életállapotban és helyen dolgozik valaki, odaadó munkás legyen. Ehhez kell a szívünket kitágító kegyelem, hogy az Úr aratásának munkásává legyünk. 

A velünk nevelkedő tanítványokkal két dolgot kell megsejtetnünk életpéldánk által: Az egyik, hogy Krisztus legyőzte a világot, és benne minden megújul. (Gal 6,14-18) 

A másik, végtelen nagy vigasztalás, amelyben részünk van, hogy Isten anyai módon vigasztal minket. (Iz 66,10-14c) Bizonyosak lehetünk, hogy jó példánk, imádságunk meghozza azt az örömet, hogy nevünk föl van írva a mennyben.

 

„Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Lk 10,2.

Felajánlás Szűz Mária Szeplőtelen Szívének

„Ó emberek és népek Anyja, aki ismered minden szenvedésüket és reményüket, anyai szívvel érzed a világban folyó összes harcot a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg a Szentlélekben közvetlenül Szívedhez intézett kiáltásunkat. »Öleld át az Anya és az Úr Szolgálóleánya szeretetével azokat, akik leginkább várják ezt a szeretetteljes lehajlást«, és azokat is, akiknek odaadására te különösen is vársz. Vedd anyai oltalmadba az egész emberiséget, melyet, ó Anyánk, bizalommal fölajánlunk neked. Jöjjön el mindenki számára a béke és a szabadság ideje, az igazság, az igazságosság és a remény ideje...

„Íme, Krisztusnak Anyja, Szeplőtelen Szíved színe előtt az egész Egyházzal együtt egyesülni akarunk azzal a felajánlással, melyet irántunk való szeretetből a te Fiad tett, amikor önmagát ajánlotta föl az Atyának: »Értük szentelem magam – mondta – , hogy ők is megszenteltek legyenek az igazságban.« (Jn 17–19) Egyesülni akarunk Megváltónkkal a világért és az emberekért tett fölajánlásban, melynek az Ő isteni szívében van hatalma megbocsátani a bűnöket és megvalósítani a megváltást.

E fölajánlás hatalma minden időkben érvényes, és átölel minden embert, népet és nemzetet, legyőz minden rosszat, amit a sötétség szelleme tud föllobbantani az emberi szívben és a történelemben, s ténylegesen föl is lobbantott a mi korunkban.

Ó, mennyire mélyen átérezzük annak szükségességét, hogy az emberiségért és a világért szenteljük magunkat: mai világunkért egységben Krisztussal! Krisztus megváltó művében ugyanis a világnak az Egyház által kell részesednie. 

Minden teremtmény fölött légy áldott, te, az Úr szolgálóleánya, aki a legtökéletesebben engedelmeskedtél az isteni szónak! Üdvözlégy te, aki teljesen eggyé lettél Fiad megváltó fölajánlásával! Egyház Anyja! Világosítsd meg Isten népét a hit, a remény és a szeretet útjain! Különösen azokat a népeket világosítsd meg, akiknek fölajánlását és neked szentelését várod tőlünk. Segíts nekünk annak a fölajánlásnak igazságában élnünk, melyet Krisztus a mai világ egész emberi családjáért végez. Miként fölajánljuk neked, ó Anyánk, a világot, minden embert és minden népet, úgy egyházközségünket és Csíkszereda lakóit is a te anyai szívedre bízzuk. Ó Szeplőtelen Szív! Segíts legyőzni a fenyegető rosszat, mely oly könnyen gyökeret ver a mai ember szívében, s melynek fölmérhetetlen hatásai már ránehezednek jelen életünkre, s úgy tűnik, elzárják a jövő útjait!

Az éhségtől és a háborútól – ments meg minket! 

Az atomháborútól – ments meg minket!

A kiszámíthatatlan önpusztítástól és mindenfajta háborútól – ments meg minket!

A kezdődő emberi élet ellen elkövetett bűnöktől – ments meg minket! 

A gyűlölettől és Isten fiai méltóságának megvetésétől – ments meg minket! 

A társadalmi, nemzeti és nemzetközi életben elkövetett igazságtalanságoktól – ments meg minket! 

Isten parancsolatinak könnyelmű megszegésétől – ments meg minket!

A próbálkozástól, hogy az emberi szívekben elhomályosítsák Isten igazságát – ments meg minket! 

A jót a rossztól megkülönböztetni képes lelkiismeret elvesztésétől – ments meg minket! 

A Szentlélek elleni bűnöktől – ments meg minket! Ments meg minket!

Hallgasd meg, ó Krisztus Anyja, minden ember szenvedésének e segélykiáltását! Egész társadalmak szenvedésének segélykiáltását! Segíts nekünk a Szentlélek erejével legyőzni minden bűnt: az ember bűneit és a „világ bűnét”, a bűnt minden formájában. 

Nyilatkozzék meg még egyszer a világ történelmében a megváltás végtelen megmentő hatalma: az irgalmas Szeretet hatalma! Parancsoljon megállást a rossznak! Alakítsa át a lelkiismereteket! A te Szeplőtelen Szívedben mutatkozzék meg »a remény fénye« mindenkinek.” Ámen.