XVI. Benedek pápa üzenete a 2012-es Labdarúgó-Európa-bajnokság alkalmából

Vatikáni Rádió:


A 14. alkalommal megrendezett sportesemény előtt, amelyre Lengyelországban és Ukrajnában kerül sor, a Szentatya üzenetet küldött a lengyel püspöki konferencia elnökének, Józef Michalik érseknek. A június 8-a és július 1-je között zajló bajnokság nemcsak a sportolókat, a szervezőket és a szurkolókat, hanem az egész társadalmat érinti – fogalmazza meg levelében Benedek pápa. Az egyház sem marad közömbös eziránt, hanem felvállalja az eseményen résztvevők lelkipásztori ellátását. A Szentatya nagy örömének ad hangot a labdarúgó bajnokság idejére tervezett kateketikai programokat, szentmiséket és imatalálkozókat illetően.

Felidézi szeretett előde, Boldog II. János Pál gondolatait, aki szerint a sport fontos eszköze az ember teljeskörű fejlődésének és az emberibb társadalom építésének. A testvériséget, a nagylelkűséget, a becsületességet és a test iránti tiszteletet erősíti hozzájárulva egy olyan társadalom létrejöttéhez, ahol az antagonizmust a küzdő készség, az összecsapást a találkozás váltja fel. A sport tehát nem egy cél, hanem egy eszköz – idézi Boldog II. János Pál gondolatait a Szentatya.

Megállapítja, hogy a csapatsport, így a labdarúgás is jó iskolája a másik ember, köztük az ellenfél tiszteletére, a csapat érdekében hozott személyes áldozathozatalra, a csapat adottságainak értékelésére való nevelésnek. Az egoizmus és az individualizmus helyébe a testvériség, a szeretet lép. Ez utóbbi az egyetlen olyan érték, amely által elő tudjuk segíteni a közjót – fogalmazza meg Benedek pápa.

Üzenete végén így buzdítja a labdarúgó bajnokság munkatársait: szerető gondossággal tevékenykedjenek annak érdekében, hogy az esemény az emberi cselekedetek és erények nemes kifejeződése lehessen a béke és az igaz öröm lelkületében. Apostoli áldását adja és imáiról biztosítja a Lengyelországban és Ukrajnában megrendezésre kerülő európai esemény résztvevőit.

(hh)

Megmaradás vagy széthullás?

Az ember társas lény. Már kezdetben kegyelmi közösségben élt Istennel, egymással és a teremtett világgal. Az első ember bűnével eljátszotta ezt az állapotot. A bukás azonban nem végleges, mert Isten a megváltás útjára terelte, a győzelem ígéretét adta (Ter 3,9-15). A közösséget romboló bűn azóta jelen van. Befészkelte magát a családokba, a vállalkozásokba, a közösségekbe, az országokba. A bűn az embert elszakítja az emberektől és a minden közösség ősforrásától, Istentől is. 

Az Istentől elszakadt ember fokozatos megmerevedését megátalkodásnak, elvakultságnak nevezi az Írás. Megátalkodni annyi, mint lanyha vagy hazug szellemben járni, a bűnt nem bánni. Az ilyen ember keménynyakú, kőszívű és nem akar megtérni. Ez a megátalkodás csak a bűnbánat révén szűnhet meg. A próféta figyelmeztetett, hogy elpusztul az ország, mert nincs aki bűnbánatot tartson. 

Elpusztult a középkori Magyarország Mohácsnál, mert Szapolyai nem vállalta a közösséget. Elpusztult az Osztrák-Magyar Monarchia, mert az ország urai meghasonlottak. 

„Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn” (Mk 3,20-35). A meghasonlott ember bűnösen önző, csak egyéni vágyait keresi. Az összhang felbomlása nyomán ellentétbe kerül a közösséggel, a családjával, végső soron önmagával. Meghasonlott az, aki az emberekben mélyen csalódva elveszíti életkedvét, s ha cselekszik, akkor is rombol. Isten ebből is ki tud vezetni Jézus Krisztusnak a bűn és halál feletti győzelmével. Ő igazolta, hogy van örök élet, s ezért érdemes vállalni a földi fáradozást. „Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,13-5,1).   

A keresztény közösségbe került Istennel és az emberekkel. A közösség, a koinonia kifejezi a keresztény viszonyát a Jézus Krisztus kinyilatkoztatta igaz Istenhez, és keresztényként egymáshoz. A közösség utáni vágyunkat egyedül Krisztus, a mi közvetítőnk tudja helyrehozni és betölteni. A pártoskodás, a mindenből való kihátrálás és támadás a bűnben való megátalkodottság következménye. Ettől az Isten óvjon meg bennünket. 

Ne legyünk közömbösek, meghasonlottak. Menjünk és cselekedjünk együtt a jövőnkért, hogy ne járjunk úgy mint az első világháború után. 

A román hatalom vezetői hazudtak. A hírhedt közoktatásügyi miniszter, Angelescu tanácsadója dr. Alexandru Pteancu hirdette: „A román uralomnak kellett jönnie, hogy itt a közoktatás európai méreteket öltsön” (Mureşul, 1923. ápr. 22.). És mit csináltak? Erőszakosan megszüntették a magyar óvodákat, iskolákat, intézményeket. Nagyváradon a Lánc utcai óvodában az óvónő csak akkor engedte ki a gyermekeket „szükségre”, ha azok románul kérezkedtek ki. Az egyik kislány – egy magyar kereskedő gyermeke – nem tudta románul kérni az engedélyt, hogy kimehessen, s az óvónő inkább eltűrte, hogy a gyermek megszégyenülten összecsinálja magát, minthogy kiengedte volna a WC-re. (Nagyvárad, 1924. szept. 6.) Csíkjenőfalván Clemens Iraţiu tanitó 1925-ben úgy felmérgelődött, hogy a románul nem tudó gyermekeket olyan módon verte össze, hogy néhányat közülük lepedőben kellett hazavinni. A hatósági orvos nyolc napon túl gyógyuló sérülést állapított meg mindeniknél (Csík Népe, 1925. dec. 18). A csíkszeredai polgári iskolában Balotă igazgatónő annak szégyentáblát akasztott a nyakába, aki magyarul beszélt. (Adevărul, 1923. szept. 16. és 1924. márc. 5.). 

„Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem...” Mk 3,35

Úrnapja

Eudes Szent János mondta: „A szentmiseáldozat valami olyan nagy dolog, hogy méltó bemutatására három örökkévalóságra lenne szükség: az elsőre, hogy készüljünk rá, a másodikra, hogy bemutassuk, a harmadikra, hogy érte hálát adjunk.” Úrnapján szeretetünket az Oltáriszentségben köztünk maradt Jézus iránt szentmisével és körmenettel fejezzük ki, mert Ő az Eucharisztiában egész életének forrása és csúcsa.

            Az Eukarisztia ünneplése a keresztény élet csúcsa, mert belenövés a mennybe, és a közösség életerejének tápláló forrása. Az eukarisztiából, mint forrásból árad belénk a kegyelem, és általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése (SC 10).

            Egyházunk a Szentháromság egy Isten ünnepe után, figyelmünket az Eukarisztiában jelenlévő Krisztusra tereli. Teszi ezt azért, mert szentháromságos életet élni csak Krisztusból táplálkozva lehet.

            Ünnepünk olvasmányai az Eukarisztia áldozati jellegét domborítják ki.

            1. Az ószövetség előképe volt a Krisztus által megkötött új és örök szövetségnek (Kiv 24,3-8). A Kivonulás könyvéből vett részlet elmondja, hogyan kötött szövetséget Isten és Izrael. Miután Mózes lejött e Sínai-hegyről, a népnek felolvasta a tízparancsolatot. A nép viszont egy szívvel vállalta a feltételeket, vagyis az Isten parancsait. Isten is kötelezte magát szövetségi ígérete teljesítésére, vagyis bevezeti az Ígéret földjére. E kétoldalú életszövetséget áldozatbemutatással pecsételték meg.

Mózes azzal, hogy ugyanazt a vért öntötte az oltárra, mint amivel a népet meghintette, kifejezte, hogy a szövetség élet-halálra szól: aki azt megszegi, annak meg kell halnia. Azt is jelentette, hogy ezentúl a választott nép ereiben ugyanaz a vér folyik, mint az Istenében. A vér, a szövetség szent voltát, megpecsételését és vérségi köteléket jelentett. Magában hordozta, hogy egymást kölcsönösen támogatni, a rabokat a fogságból kiszabadítani, az elhagyott özvegyeket támogatni és egymásnak engedelmeskedni tartoznak. Ez a régi szövetség előképe volt a Krisztus által megkötött új és örök szövetségnek. Amíg Mózes a Sínai-hegy lábánál felállított oltárt és 12 emlékoszlopot, s a szövetség vérével meghintette a népet, addig Jézus 12 tanítványa emlékezetére bízta a Sion-hegy keresztoltárán saját testében és vérében kötött új szövetséget, amely valóban elveszi a világ bűneit és valóságos megszentelődést ad.

            2. Jézus a keresztáldozatot elővételezte az utolsó vacsorán (Mk 14,12-16. 22-26). Húsvéti készület első napján az apostolok minden igyekezete a húsvéti lakoma elkészítésére irányult. Az utolsó vacsora részleteinek kijelölésével Jézus jelezte, hogy ismeri a jövőt, és a szenvedést is tudatosan vállalja. Vállalásával már áldozattá lett.

Nézzük mi is történik? Jézus két tanítványát így küldte el: Menjetek a városba és szegődjetek a vizeskorsót vivő ember nyomába. Aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: „A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk.”

Az Oltáriszentség alapításával Jézus a keresztáldozatot elővételezte: „Ez az én testem, ez az én vérem.” Az ószövetségi vért véglegesen Krisztus vére váltotta fel. A kenyér és a bor színe alatt áldozati testét és vérét nyújtja tanítványainak, s ezzel áldozatának részeseivé teszi őket. Vértestvérévé fogadta az embereket. Ez az újszövetség: Isten jön az emberhez, és önmagát adja.

Az Eukarisztiában Isten fogható közelségbe került hozzánk. Az Eukarisztia lett az a pont, ahol az ég a földön lábat vet, ahol az idő az örökkévalósággal érintkezik, ahol a teremtmény az Istenbe hatol, ahol az ember vére Isten vére lett. Ez az áldozat Isten üzenete, ez az áldozat az emberiség válasza. Ezt Jézus hozta létre. Így adja magát nekünk, egyszerűen a szeretet kedvéért. Semmi mást nem lehet tenni az itt jelenlévő Istennel, mint egyszerűen szeretni őt. Szeretni és szeretve lenni. Ez a keresztény istentisztelet.

Szentatyánk írta: „A keresztény istentisztelet a szeretet tökéletességében áll, mint annak bemutatására az volt képes, akiben Isten saját szeretete emberi szeretetté vált. Az istentisztelet a helyettesítés új, szeretettől irányított formájában áll: abban, hogy Jézus helyünkbe lépett, s mi engedjük, hogy ő cselekedjék helyettünk. Azt jelenti ez, hogy lemondunk saját önigazolásunkról, mely úgyis csak kibeszélés. Ahelyett, hogy önmagunkat akarnánk Isten előtt igazzá tenni, fogadjuk el Jézus Krisztus megigazulttá tevő szeretetét. Azt is világosan látnunk kell, hogy a keresztnél a lényeg nem a fizikai kínok nagysága… Nem a kín számít, hanem a szeretet határtalansága, amely úgy kitágítja Krisztus lényét, hogy egyesíteni képes a végleteket, hogy az istentelen emberiséget Istenhez fűzi.”

Amikor megcselekedjük a szentmisét, részt veszünk és egyesülünk Krisztus áldozatával. Alávetjük magunkat az Atya akaratának, akkor is, amikor ez az Akarata keresztünk átölelésére késztet. Jézushoz hasonlóan minden munkánkat tekintsük az eukarisztikus lakoma előkészítésének, melyben egyesül Egyházával, ahol minden szenvedést átváltoztat és egyesít keresztáldozatával. Krisztusban érdemszerző lesz életünk.

            3. Krisztus közvetítő Isten és ember között (Zsid 9, 11-15). A Zsidókhoz írt levélben az első keresztények fontos beszámolóját olvassuk Krisztus feltámadásának és az Atyához való „távozásának” misztériumáról. A levélíró Jézus húsvéti misztériumának leírására erőteljes képet használ, mégpedig a zsidók engesztelési ünnepének főpapi alakját, aki a Templom kárpitja mögé vonul, hogy belépjen a szentek szentélyébe. Az ószövetségi főpap így eltűnve a hívek szeme elől mégis hatékonyan közreműködik a nép szolgálatában, amikor a szentélyben engesztelő áldozatot mutat be az emberek bűneiért. Ezt évről évre megismételte. Ez egészen az új szövetség megkötéséig tartott.

Jézus a ránk váró javak főpapjaként saját vérével lépett a szentélyből kijövő főpap helyébe, mert Ő egyszer s mindenkorra bevonult az isteni világba, és örök megváltást szerzett. Jézus, mint minden ember elsőszülöttje, az egész megújult emberiség nevében mutatja be életáldozatát Istennek. Áldozata - a bűnbánat forrása, az egész emberiségnek szól – alkalmassá tett arra, hogy Vele egyesülten tiszta lélekkel szolgáljunk Istennek, és áldozatával jogot szerzett arra is, hogy a mennyei haza örökösei legyünk.

Krisztus Teste és Vére megváltásunk és örökségünk szentsége, magunkhoz vétele örök életünk záloga. Íme, hitünk szent titka!

Úrnapja - egyesülés az Istennel

V. Orbán pápa nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. 1264-ben éppen Orvietóban tartózkodott, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsena városában az ostya a pap kezében átváltoztatás alatt vérezni kezdett. Ismeretes, hogy a csodát egyik vatikáni freskón Rafael is megörökítette. A pápát a csoda most már arra indította, hogy Úrnapjának megünneplését az egész Egyházban elrendelje. Aquinói Szent Tamást megbízta az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával.
Az Úrnapi kultuszt Magyarország a legelsők között karolta fel. Kolozsvárt már 1271-ben ünnepként ülték meg. A fényes, hitvalló körmenetet előbb a királyi udvarban tartottak, majd városokon és falvakon. Budán 1424-ben tartott Úrnapi körmeneten Zsigmond király vendégeként még az öreg II. Mánuel görög császár is megjelent. Városokon az ünnep részeként Oltáriszentségről szóló iskoladrámákat, misztériumjátékokat adtak elő.

1668 Úrnapján Székelyudvarhelyen, szabad ég alatt, magyar nyelven került előadásra a Melkizedek áldozata misztériumjáték. A nagyszámú nemesség között ott volt István moldvai fejedelem is, aki azért jött át az erdélyi havasokon, hogy e színjátékon jelen lehessen.
Minden szentmisében az átlényegüléssel: „Ez az én testem, ez az én vérem”, Jézus állandó jelenlét titkába kapcsolódunk be, hogy az Ő halálának emlékezete köztünk megmaradjon, és Teste s Vére „éltető lélekké” váljék mindenki számára. Általa „egyet alkotunk”: eggyé válunk, új emberré. Íme a közös asztal szentsége, a megosztott és mégis el nem fogyó Kenyér bősége, amely Szent Tamás énekeiből árasztja biztató üzenetét: „Aki veszi, meg nem osztja, / Meg nem töri, nem szakasztja, / Mindenek épen veszik. / Veszi egy és ezrek veszik, / S minden egyenlőn kapja részit, / Mégis: nem fogyatkozik.”

Úrnapi misénket ajánljuk fel a családok megújulásáért és a születendő gyermekekért. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy mint fogyó nemzet egyesülhessünk a ’fogyhatatlan istenséggel’.

Igazi élet szirmok.

Június 4. Nemzeti Összetartozás Napja Csíkszeredában

A Nemzeti Összetartozás Napja

 1920. június 4-én egész Magyarországon gyászoltak az emberek. Az iskolákban és a hivatalokban szünetet rendeltek el, az újságok gyászkeretben jelentek meg, a zászlókat félárbocra eresztették. De. 10 órakor, mielőtt az ünnepi istentisztelet megkezdődött volna, megkondult a főváros összes harangja, megálltak a villamosok és öt percre a vonatok is az egész országban. Budapesten fekete szalaggal vagy zöld gallyas jelvénnyel a kabátjukon az emberek már a kora reggeli óráktól gyülekeztek a Hősök terén. A tömeg csak a Himnuszt énekelte. Innen sokan a Bazilika felé vették útjukat, ahol a program szerint 10 órakor Páter Zadravecz, a Nemzeti Hadsereg tábori püspöke prédikált. Az istentisztelet után, 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Beszéde végén az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre. E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És amikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.” A képviselők felállva és tapsolva fejezték ki egyetértésüket az elnökkel, aki Nagy-Magyarország utolsó nemzetgyűlését 11 óra 15 perckor berekesztette. Délután 4 óra 30 perckor a magyar delegáció aláírta az un. „békediktátumot” a versailles-i kastély Kis Trianon épületében és elsőnek távozott.

Az első hivatalos elszakítás 20 évig tartott. 

A második már 68 éve tart, de a határok már átjárhatók. A Magyar Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről, a trianoni tragédiára emlékezve, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A sebek gyógyulnak, közben soraink ritkulnak. A lármafák égnek, maradjunk együtt, sokasodjunk és érdekvédelmi szövetségünkkel küzdjünk jogainkért, hogy megvalósuljon:

1.) A magyar nyelv, mint regionálisan hivatalos nyelv használata Erdélyben.

2.) Oktatási és a kulturális életünk saját magunk által való igazgatása.

3.) A területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél kisebb arányban legyenek regionális kisebbségek.

4.) Gazdaság- és területfejlesztési esélyegyenlőség.

5.) A magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése.

6.) Folyamatos önkormányzati, parlamenti, …kormányzati képviselet igénye.

7.) A jó szomszédság az együttélőkkel és a magyarországi egyéni emancipáció.

E célok egyetemes emberi jogok, amiért egységben, közösen és céltudatosan nemcsak dolgozni, hanem imádkozni is kell.

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre, és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál.

Ránk bűnösökre, nagy irgalmad ránk fér,

Hogy lelkesedjünk Isten országáért.

Hadd legyünk mi is: tiszták, hősök, szentek.

Népünket így mentsd meg!

Élőnek titulálta a NASA a Guadalupei Szűzanya kegyképet

A NASA közzétette a Guadalupei Szűzanya kegyképpel kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit.

A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik. A tudósok továbbá megállapították, hogy a szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok, mint egy egészséges ember testhőmérséklete…

Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg.

A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, földön nem létezik és soha nem is létezett – írja a Tsn.ua internetes hírportál.

A 20. század elején a kegykép mellett valaki bombát robbantott, melynek eredményeképpen nagy sugarú körben minden elpusztult, a kegykép azonban egész és sértetlen maradt.

A tudosók érdekesnek találják, hogy Mária jobb karja világosabb, bal karja pedig sötétebb, ami szerintük a rasszok közötti egység fontosságát hivatott hangsúlyozni.

A Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, Mexikóvároshoz közel északra. A feljegyzések szerint egy aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája (bő köpeny) a Szűzanya képmásává változott. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját.

Aldofo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya.

Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma.

Forrás: Kárpátinfó.net

Szentháromságos közösség

Pünkösdkor megünnepeltük a Szentlélek kiáradását. Most a teljes Szentháromságra tekintünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy az Atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megszentelt. Jézus Krisztus tanúsítja, hogy a három személy egy: én és az Atya egy vagyunk. Én elküldöm nektek Atyámtól a Vigasztalót. A Szentháromságról szóló kinyilatkoztatás nem ellenkezik az emberi értelemmel, mert nem abban három, amiben egy. Ha kezembe veszem a háromszögű vonalzót, az egészről azt mondom: ez egy vonalzó és a szögekről viszont, hogy három.  A Szentháromság képmása a család, amely az apa, az anya és a gyerekek egy közössége. Az Isten természete egy, amely három személynek – az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek – a természete. Jézus Krisztus tárta fel Isten belső életét, amit csak hittel lehet elfogadni, mert képmásai vagyunk, és életünk mélyén ugyanaz a vágy húzódik meg: szeretni és szeretve lenni. A mai ünnep Isten teljes szeretetéről szól. „A szeretet soha sem teljes egyfajta önkinyilatkoztatás nélkül. Lehet a szeretet jóakaró, jót cselekvő, akár hősies fokot elérő is, kiterjedhet az ellenségre, de az ilyen szeretet legfeljebb tökéletes, de nem teljes szeretet. A teljességre jutott szeretet a kölcsönös szeretet.” (P.Barsi Balázs). 

Jézus Krisztus által az Atya szeretete teljes lett bennünk, amikor megkeresztelkedtünk és arra kaptunk meghívást, hogy éljünk kölcsönös szeretetben a Szentháromsággal. Az Egyházban megismertük Istent, aki önmagát adja nekünk. Isten fiai vagyunk és szabad utunk van a Szentlélekben Krisztus által az Atyához (Róm 8,14-17). Az ószövetségi kinyilatkoztatásból Istent csak úgy ismertük meg, hogy Ő az egyetlen örök létező és hozzá hasonló nincs sem égben, sem földön (MTörv 4,32-34. 39-40); Őt pedig teljes szívünkből kell szeretni, mert Ő az örök Van, és hívása tegnap, ma és holnap is időszerű; az újszövetség népe, az Egyház még nagyobb isteni kiváltságban részesült (Mt 28,16-20): a világ legcsodálatosabb valósága, hogy Isten mint Háromság lépett kapcsolatba az emberrel. Az Egy Isten háromságos mivoltában is belépett az emberi történelembe és folytatja a teremtést, a megváltást és a megszentelést. A Szentháromság a keresztény élet ősforrása. Jézusban bírjuk e mélységes forrást, de kimeríteni képtelenek vagyunk. Nem is ezért van, hogy kiigyuk, hanem hogy éljünk általa. 

A Szentháromság az emberi társadalom mintaképét jelenti minden téren, még gazdasági, politikai, kulturális és sport szinten is. Egyszerűen szólva, tudjunk kezdeményezők lenni, mint az Atya; ugyanakkor tudjunk be- és elfogadók lenni, mint a Fiú; és kölcsönös szeretet megtestesítője lenni, mint a Szentlélek. Csapatmunka, összjáték, egységes fellépés alapja a szentháromságos élet modell. A krisztusi közösségben a szentháromságos szeretet által minden személy önmaga marad, megőrizve azonosságát, és ugyanakkor önzetlenül nyitott a másik iránt. Az eucharisztia ünneplése által Jézus Krisztus a szentháromságos közösséget erősíti és ez reménnyel tölt el népi társadalmunkat illetően is, mely a széthúzás miatt szétesőnek tűnik.  

„Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Mt 28,20

Egyszer volt egy összefogás

A csíksomlyói pünkösdi búcsú kapcsán azon magyar nagyságokra gondolok, akik a székely nép szent helyén az elmúlt évszázad során megfordultak. Elsőként az országgyarapító kormányzó jutott eszembe, hisz a székelyek Szent László király óta, talán olyan nagy ovációval senkit sem fogadtak, mint 1940. október 13-án Magyarország kormányzóját. A visszacsatolt országrészben, ahol megjelent, minden ember egy szív és egy akarat lett.

Ma inkább mint bármikor egy olyan karizmatikus vezetőre lenne szükségünk, aki a népet összefogná, egy nagy célt tűzne elébünk, ami népünk boldogulását és jövőjét szolgálná. De sajnos, a jelenben ilyen nincsen. Mindazok, akiket a forgandó szerencse, a hírnév magasára repített 1989-ben, már leszerepeltek. Csalódást okoztak részben állhatatlanságukkal, mert a célt feladták, és önös érdekeik csapdájába estek. A népet, amely az egységre vágyik, sajnos még jobban megosztják.

Hacsak a 20. századot nézzük, akkor keserű váddal illetjük a magyar baloldalt és a párizsi békediktátum urait. Ha a második világháborút követő időt nézzük, akkor ismét találunk bűnbakkot eleget, akik a párizsi béketanácskozásra írásban fejezték ki egyetértésüket Erdély Romániához való csatolásához. Az 1989-ben kiemelkedő Tőkés László, akit az egység emberének hittünk, kivált az érdekvédelmi szövetségből és csalódnunk kellett benne, mert a megosztás embere lett. De ott van Szász Jenő is, aki a neki felajánlott képviselői állásnál többet: egy szenátorit követelt, és mert nem kapta meg, különutas politikába kezdett és még rosszabb állapotba sodorta az erdélyi magyarságot.

Az RMDSZ-t – amely mint egy nagy bárka szeli át ennek az országnak a viharos tengerét, s amelyet a különböző kísértések hullámai egyre hevesebben ostromolnak – nem elhagyni kell és kalóz módra támadni, hanem odaállni az evezőlapátok mellé. 
És az anyanemzet mindenkori vezetői is tanulhatnának nagyjainktól, akik nem a megosztás, hanem a nemzet megmaradásának a hívei voltak és ma is azért küzdenek. 
Aki csak látszólag az egység dalnoka tegye félre keserveit, mellőzöttségét, netán bosszúját és ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben szolgálja az erdélyi magyarság egységét és javát.

A csíksomlyói pünkösdi búcsún a Magyarok Nagyasszonya áldását kértük, s fogjuk kérni nemzetünk életére, és mindazokéra, akiknek a nemzet egysége, megmaradása és boldogulása fontos.