A Kárpát-medence
búcsújáró helyeinek kegyképeit, kegyszobrait, szentkútjait jórészt a velük
kapcsolatba hozható csodás gyógyulások tették híressé. A rendkívüli gyógyulások
nagy részét a mirákulumos könyvek őrizték meg. A gyógyulások emlékeit
tanúsítják a kegykép vagy kegyszobor mellett elhelyezett tárgyak, offerek.
A Székelyföld
legdrágább kincsei közé tartozik a hársfából faragott, csodatévő Mária szobor (2,27 m). A török félholdat
és eretneket taposó, Madonna szobor készítésének kora a 14-15. századra
datálható. Korábbi, mint a Csíkban létező Madonna szobrok. Veress Lajos
ferences krónikaíró szerint már a mohácsi vész előtt Csíkban tisztelték Szűz
Máriát, de pontosan hol, arról ő sem írt. A hagyomány szerint a csodatévő Mária
szobrát máshonnan hozták Csíksomlyóra. Arról, hogy honnan és mikor, nem szól a
hagyomány. Különös, hogy a ferences krónikaírók az 1661-es tatár pusztítást
követő években tesznek említést a szoborról, amely ekkor a templom főoltárán
nyert elhelyezést. Eredete valószínű, hogy a Szépvíz település fölötti Széphavashoz,
vagyis a Szép Szűz Mária havasán levő templomhoz fűződik, ahol a csodatevő Szűz
Máriát tisztelték. Erről 1630-ban a Rómában tanuló ferences növendék, Kun
Szerafin tájékoztatta a Hittani Kongregációt. 1649-ben Millei István jezsuita
említi a székely hegyek között levő Szűz Mária kápolnájának pünkösdi búcsúját. Széphavas
középkori templomának pontos méreteit ismerjük, hossza 17,5 m, szélessége 6,5 m. A székely
településterületen szokásos, félkörös szentélyű templomok sorába tartozik,
melyek építési ideje a tatárjárás előttre, mindenesetben a tatárjárással (1241)
esnek egybe. Viszonylag kisméretű, egyhajós, a hajótól félköríves diadalívvel
elválasztott félkör apszisú építmények, keskeny félköríves ablakokkal, melyek
egyike az apszis közepéből nyílt, többnyire torony nélküliek. E templomból származik
az a 14. század eleji magyarországi pálos breviárium töredék is, amelyet
1672-ben Kájoni egybekötött kéziratos kalendáriumával, amire ráírta:
„Breviarium, pro Szép Havas.” Az 1661-es tatár pusztítás Széphavast is elérte. Valoszínű,
hogy a csodatevő Mária szobrot előbb elrejtették, és a pusztítás után a csíksomlyói
Salvator-kápolnához szállították, amelyet 1664-ben már kijavítottak. Különös,
hogy ennek oltárát ma is a zarándok nép térden állva egyszer vagy háromszor megkerüli,
mint a pálos kegyhelyeken. A szobrot innen szállíthatták be a Sarlós
Boldogasszony templomába, amikor azt újraépítették. A Thököly ésRákóczi szabadságharc idején történt, hogy a
kurucokkal egy tatár vezér is belépve a templomba, megilletődve és dühvel
nézett a szoborra, melyet lándzsájával szeretett volna ledönteni, de a karja
megbénult. Terve nem sikerült, és a sebhelyek, karcolások Mária arcán ma is
látszanak. Máskor meg el akarták vinni, de úgy megnehezedett, hogy az ökrök sem
bírták a szekeret. Hasonló esetekkel találkozunk más kegyszobrokat, képeket
illetően is (czestochowai Fekete Madonna története). A csíksomlyói Segítő Mária
szobra a sok dúlás után is csodálatosan megmaradt. Legutóbb a második
világháború idején Kolozsvárig menekítették, majd a front átvonulása után
visszahozták évszázados tiszteleti helyére.
Az 1345-ben a
tatárok fölött aratott nagy győzelem öröme, a Szűzanya és Szent László
tiszteletét még jobban megerősítette. Azóta rendszeresen zarándokoltak
Csíksomlyóra, még hétköznap is, ahogy IV. Jenő pápa bullájában írta 1444-ben. A
csíksomlyói Szűzanya szobránál történt csodás gyógyulásokról csak az újkorból
vannak irott forrásaink. A csodákat az erdélyi egyházmegye püspökei saját
szentszékükkel hivatalosan 1746-ban, 1779-ben, 1781-ben és 1784-ben
kivizsgáltatták. Az első vizsgálatot Klobusiczky Ferenc (1741–1748) püspök
rendelte el. A második vizsgáló bizottságot Kollonitz László (1774–1780) püspök
küldte ki, melynek feladata volt a szobor régiségének és csodás történetének
felülvizsgálása. Ekkor sok tanút hallgattak ki. 1752-ben „Pünköst szombatyán
Somlyóra a Boldogságos Szűz képe eleibe hozám, ottan imádkozám, hogy
vigasztalja meg leánkámot, fogadást is tövék, hogy az ölömbe fel viszem a
Salvator hegyére, fordíttám a’ gyíermeket s látám, hogy hát a feje nem ingadoz
idestova hanem egyenessen áll, erre meg örvendvén, meg kerülém imádkozva a
Szent hegyet, haza menék, azután soha nem tapasztalám azon nyavaljáját a’
gyermekemnek” – vallotta eskű alatt, Tankó Erzsébet, Szőcs István
csíkszentmihályi lófő házastársa. 1771-ben „fogadást tőn az anyám, hogy azon
képhez a’ boltsura el visz, s akkor meg is gyógyultam”– vallotta Jakabfi István
gyergyószentmiklósilakos. A
harmadik vizsgálatot Batthyány Ignác püspök 1784-ben indította el, mert sok
csodás történetet hallott. A kihallgató bizottság 32 tanú vallomását vette
jegyzőkönyvbe. Ez időben a püspök súlyosan megbetegedett, orvosi kezelése nem
segítette. Nehéz lábbajából a csíksomlyói segítő Mária közbenjárását kérte és
meggyógyult. Fogadalomból elzarándokolt Csíksomlyóra és egy offert helyezett el
a kegyszobor mellett. A vizsgálatok és hosszas mérlegelés alapján a püspök 1798-ban
a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobrot csodálatosnak, csodákkal
jeleskedőnek nevezte. A csodás gyógyulások sora ezzel nem zárult le, s nem is
fog lezárulni, mert napjainkban is történnek csodák, és azok mindig közösségben
történnek. És van hívő közösségünk!
A lengyel nép életében évszázadokon át a
częstochowai kolostor szelleme-lelkisége meghatározó volt. Ehhez hasonló évszázados
szerepet töltött be a csíksomlyói monostor-kolostor a székely nép megmaradásában.
A két kegyhely eredete és áhítata az egyetlen magyar alapítású
szerzetesrendben, a pálos rendben gyökerezik.Az előző években elkezdődött a Mária-út építése, amely Közép-Európa
keresztény hitből táplálkozó népeit, a székely-magyar-lengyel-osztrák-horvát és
bosnyák kegyhelyeket, búcsújáróhelyeket kereszt alakban kapcsolja össze: Częstochowától
Megjudorjeig, Mariazelltől Csíksomlyóig. A Fekete Mária zarándokvonattal indulunk
június 24-én a lengyelek “lelkierőművéhez” és lelkünk tiszta lángját visszük, a
csíksomlyói Csodatevő Boldogasszony mását.
Częstochowa Fénylő Hegyén (Jasna Góra) a
14. században Nagy Lajos király rokona, Opuliai László herceg, nádorispán
1382-ben alapította a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt pálos kolostort.
Az egyik legenda szerint Szent Lukács festette a Boldogságos Szűz képét,
amelyet az oroszországi Belz várában őrizett László herceg. A tatárok
beütésétől féltvén a Mária-ikont Oppelnbe akarta vinni. A képet kocsira rakta, de a kocsi elé fogott
ökrök nem bírták a kocsit megindítani. A jámbor fejedelem az imában keresett
tanácsot és vigaszt a csudálatos jelenséggel szemben, s íme megálmodja a tenni
valót, és pedig, hogy a képet ne vigye Oppelnbe, hanem Jasna Górá-ra Czenstochowa
mellé. Nyomban fogadást tett a
boldogságos Szűznek, hogy az intés szerint fog eljárni. A kocsi most már könnyű
szerrel megindult Jasna-Góra felé, hova 1382. szeptember 9-én meg is érkezett. A képet egy fából készült kápolnában Henrik prépost
helyezte el, s a fejedelem ennek a szomszédságában telepítette le a Márianosztráról
jött tizenhat pálos szerzetest, kiknek jámborsága és Mária iránti tisztelete híres volt. Megépíttette
a pálos kolostort, melynek jelentősége folyton nőtt a rend életében. Az ikon és
a czennstochowai kolostor története összeesik Lengyelországéval. Falai alatt
sokszor megtorpantak ellenséges hordák. 1430-ban a rabló huszitáknak sikerült
egyszer lábukat a kolostor földjére tenni, s azt kirabolni. A csodatévő Madonna-képet
nem tudták magukkal vinni, a szekér nem indult el a képpel. Ekkor egy huszita
oly erővel taszította le a szekérről, hogy a kép három részte tört. A kép
közepén a Szűzanya alakja sértetlen maradt. Ekkor a másik huszita dühében
lándzsájával két sebet ejtett Mária arcának jobb oldalán. A két rabló erre kővé
dermedt, a többi pedig rémülten elrohant. Az ijedelemből magukhoz tért atyák a
csodás jelenség tanúi voltak. Amikor a szennytől meg akarták tisztítani a
képet, de vizük nem volt, hirtelen forrás fakadt azon a helyen. A Mária-ikon
lenyűgöző erejével a viharos lengyel történelem során kegyképpé magasztosult és
a Regina Poloniae (Lengyelország királynéja) nevet kapta. A csodás Madonna
képét minden ellenséges támadással szemben megvédték, ha kellett, s féltő
gonddal rejtegették.A veszedelem
elmúlása után pedig nagy ünnepségek közepette helyezték vissza templomukba mély
tiszteletük eme tárgyát. A pálosok kegyhelyük vonzásában 1634-ben építették fel
Czenstochowában a harmadik kolostorukat, a Szent Borbálát és nyították meg
híres noviciátusukat. 1682-ben ünnepelték a kolostor 300 éves évfordulóját,
amelyen Sobieski János lengyel király is részt vett. És innen 1683
szeptemberében a török hadaktól szorongatott Bécs megmentésére vonult, ekkor magával
vitte a kegykép egyik másolatát, amely előtt imáit végezte. A győztes hadvezér
a csata színhelyén, a kahlenbergi kápolnába hagyta, az általa tisztelt ikont,
amely ma is ott van.
A 17. században két ízben jutott
szorongatott helyzetbe a czenstochowai várszerű kolostor. 1655. november 18-tól
december 25-ig Károly Gusztáv svéd király több ezernyi hada ostromolta, de a
hős pálosok és Zamoysky István közel 400 emberével nagy elszántsággal megvédték
a kolostort. 1703-ban XII. Károly svéd király a kolostor alatt elvonultában meg
sem kísérelte az ostromot. Megelégedett a kivetett váltságdíjjal. A Fekete
Madonna tisztelete még jobban felerősödött, bár czenstochowai zarándoklatokat
már a 15. század elejétől ismerünk. A templom főbúcsúja május 3-án van.
Az újabb kutatások megállapították, hogy
a hársfa lapra festett ikon egy jeles itáliai festő, Simone Martini műhelyéhez
kapcsolható, amely kapcsolatban állt az Anjoukkal. Mária balkarján tartja
áldást osztó fiat, a gyermek Jézust, akinek bal kezében az élet könyve látható.
Az ikon királyi eredetére utalnak a Szűzanya köpenyét díszítő Anjou-liliomok. A
Fekete Mária néven ismert ikon (a megpróbáltatásokra utal) nemcsak a lengyelek
királynője lett, hanem a pálos szerzetesek patrónája is. A lengyelek nem
feledkeztek meg egykori bölcsőjükről a magyar rendtartományról. A törökök
kiűzése után a kegykép másolatát minden magyarországi pálos templomban
elhelyezték, hogy évszázados kultusza, oltalmazó ereje kisugározzék a kolostor
körzetére, s minél több Mária-tisztelőt vonzzon ősi helyükre. A kegykép
népszerűségét a zarándokok sokasága mellett bizonyítják a különböző fogadalmi
jegyek, offerek, melyeket a zarándokok ajánlottak fel hálából. Ezek mellett a
czenstochowai kolostorban számos magyar vonatkozású emlék található (23
olajfestmény és 5 freskó), Szent Hedvig készítette miseruha, Báthori István
király aranyozott díszkardja. Mindezek az emlékek arról tanúskodnak, hogy a
hívő ember Márián keresztül eljutott Szent Fiához. A hajdani és mai zarándokok hitük
és hálájuk jeléül a Fekete-Madonna oltárát térdenállva háromszor szokták körül
járni. A czenstochovai Mária-ikon háromszori és Remete Szent Pál
budaszentlőrinci sírjának többszöri térden állva történő körüljárása pálos
hagyomány.