Kedves Testvérek, jó
napot kívánok! – így kezdte beszédét Ferenc pápa visszatérve szentföldi
útjáról.
„Az elmúlt napokban, amint tudjátok,
zarándoklatot tettem a Szentföldre. Ez nagy ajándék volt az egyház számára és
ezért hálát adok Istennek. Ő vezetett el engem arra az áldott földre, amely
látta Jézus történelmi jelenlétét és ahol alapvető események történtek a
zsidóság, a kereszténység és az iszlám számára...
Ennek a zarándoklatnak az elsődleges célja az volt, hogy megemlékezzünk VI. Pál
pápa és Athenagórász pátriárka történelmi találkozójának 50. évfordulójáról. Ez
volt az első alkalom, amikor Péter utóda meglátogatta a Szentföldet: VI. Pál a
II. Vatikáni Zsinat idején megkezdte korunk pápáinak Olaszországon kívüli
utazásait. Róma püspökének és Konstantinápoly pátriárkájának ez a prófétai
gesztusa mérföldkövet jelentett a minden keresztény egységéhez vezető úton,
amely a sok szenvedés ellenére ígéreteket hordoz magában. Tehát találkozóm
Bartolomeosz pátriárkával, Krisztusban szeretett testvéremmel, a látogatás
csúcspontját jelentette. Együtt imádkoztunk Jézus sírjánál; velünk volt III.
Teofil jeruzsálemi görög ortodox pátriárka, valamint Nourhan az örmény apostoli
egyház pátriárkája, továbbá a különböző egyházak és közösségek érsekei és
püspökei, polgári hatóságok és sok világi hívő.
Azon a helyen, ahol felhangzott a Feltámadás bejelentése, éreztük a Krisztus
tanítványai között még létező megosztottságok minden keserűségét és fájdalmát;
ez valóban nagyon rossz érzés szívünknek. Még mindig megosztottak vagyunk.
Éppen azon a helyen, ahol felhangzott a Feltámadás híre, ahol Jézus nekünk adja
életét, még mindig egy kicsit megosztottak vagyunk. Főleg azon a szertartáson,
amely tele volt kölcsönös testvériséggel, megbecsüléssel és szeretettel,
erőteljesen éreztük a Feltámadt Jó Pásztor hangját, aki minden bárányát egy
nyájban akarja összegyűjteni; éreztük annak a vágyát, hogy begyógyítsuk a még
nyílt sebeket, és kitartóan folytassuk az utat a teljes szeretetközösség felé.
Ismételten, mint ahogy az előző pápák tették, bocsánatot kérek azért, amivel
elősegítettük ezt a megosztottságot és kérem a Szentlelket: segítsen begyógyítani
a sebeket, amelyeket mi okoztunk többi testvérünknek. Mindnyájan testvérek
vagyunk Krisztusban, és Bartolomeosz pátriárkával, akivel barátok, testvérek
vagyunk, osztozunk abban a kívánságban, hogy együtt haladjunk, megtegyünk
mindent, amit mától kezdve megtehetünk: imádkozzunk együtt, dolgozzunk együtt
Isten nyájáért, keressük a békét, őrizzük meg a teremtett világot, olyan sok
minden közös ügyünk van. És mint testvéreknek kell előre haladnunk.
A zarándoklat másik célja az volt, hogy bátorítsam a térségben a
békefolyamatot, amely egyidejűleg Isten ajándéka és az emberek
elkötelezettsége. Ezt tettem Jordániában, Palesztinában és Izraelben. És mindig
zarándokként, Isten és az ember nevében tettem ezt, szívemben nagy
együttérzéssel annak a földnek a gyermekei iránt. Már régóta együtt élnek a
háborúval, és joguk van ahhoz, hogy végre rájuk köszöntsenek a béke napjai!
Ezért arra buzdítottam a keresztény hívőket, hogy hagyják „felkenni” magukat
nyílt és engedelmes szívvel a Szentlélek által, hogy egyre inkább képesek
legyenek az alázat, a testvériség és a kiengesztelődés gesztusaira. Alázat,
testvériség, kiengesztelődés. A Szentlélek lehetővé teszi, hogy így
viselkedjenek a mindennapi életben más kultúrájú és vallású emberekkel. Így a
béke munkásaivá válnak. A békét házilag készítjük el, nincsenek békét gyártó
iparok. Minden nap készítjük saját kezünkkel és nyílt szívünkkel, hogy jöjjön
el Isten ajándéka. Ezért buzdítottam arra a keresztény híveket, hogy hagyják
„felkenni” magukat a Szentlélek által.
Jordániában megköszöntem a hatóságoknak és a népnek elkötelezettségüket a
háborús területekről érkező számos menekült befogadására. Olyan humanitárius
elkötelezettségről van szó, amely megérdemli és igényli a nemzetközi közösség
állandó támogatását. Meghatott a jordániai nép nagylelkűsége, az, hogy sok
menekültet befogadnak, akik a háború miatt hagyják el otthonukat. Az Úr áldja
meg sok-sok áldásával ezt a népet. Imádkozzunk, hogy az Úr áldja meg ezt a
befogadást és kérjük az összes nemzetközi intézményt, hogy segítse ezt a népet
a befogadásban!
A zarándoklaton egyéb helyeken is bátorítottam az érdekelt hatóságokat, hogy
folytassák erőfeszítéseiket és csökkentsék a feszültségeket a közel-keleti
térségben, különös tekintettel a sokat szenvedett Szíriára, továbbá keressenek
igazságos megoldást az izraeli-palesztin konfliktusra. Ezért meghívtam Izrael
és Palesztina elnökét, akik mindketten a béke emberei és munkásai, hogy
jöjjenek el a Vatikánba és imádkozzanak velem együtt a békéért. És arra kérlek
benneteket, ne hagyjátok magukra őket: imádkozzatok sokat, hogy az Úr megadja
nekünk a békét, adja meg a békét annak az áldott földnek! Számítok imáitokra.
Erőteljesen imádkozzatok, hogy eljöjjön a béke!
Ez a szentföldi zarándoklat egyben alkalom volt arra, hogy megerősítsem
hitükben a keresztény közösségeket, amelyek sokat szenvednek, továbbá, hogy
kifejezzem az egész egyház háláját a keresztények jelenlétéért abban a
térségben és az egész Közel-keleten. Ezek a testvéreink a remény és a szeretet
bátor tanútevői, a föld „sója és világossága”. Hit- és imaéletükkel, valamint
nagyra értékelt oktatási és segélynyújtási tevékenységükkel a kiengesztelődés
és a megbocsátás érdekében működnek, hozzájárulva a társadalom közjavához.
Ezzel a zarándoklattal, amely az Úr valódi kegyelme volt, a remény szavát
kívántam elvinni, de ugyanakkor én is részesültem a remény szavában! Azoktól a
fivérektől és nővérektől kaptam, akik remélnek „minden remény ellenére” (vö.
Róm 4,18), számos szenvedésen mennek keresztül, mint azok, akik elmenekültek
hazájukból a konfliktusok miatt; mint azok, akik a világ minden részén
hátrányos megkülönböztetésben, üldöztetésben részesülnek Krisztusba vetett
hitük miatt. Továbbra is álljunk melléjük! Imádkozzunk értük, a Szentföld és egész
Közel-kelet békéjéért. Az egész egyház imája támogassa a keresztények teljes
egység felé vezető útját, hogy a világ higgyen Isten szeretetében. Isten Jézus
Krisztusban eljött, hogy közöttünk lakozzék.
Mindenkit arra szólítok fel, hogy imádkozzunk együtt Máriához, a Béke
Királynőjéhez, a keresztények közötti egység Királynőjéhez, minden keresztény „édesanyjához”:
adja meg nekünk a békét, az egész világnak, és vezessen el bennünket az egység
útján!”
Vatikáni Rádió