Ma is történnek csodák

Az amerikai Justin Smith-re egy elhagyatott út mellett találtak rá. A 25 éves férfi teljesen be volt temetve hóval, a kiérkező mentősök pedig halottnak hitték. Mindez egy éve volt, Smith mostanra teljesen rendbe jött.
Amikor megtalálták, nem volt pulzusa, így halottkémet hívtak, aki megállapította: körülbelül 12 órája lehetett a férfi a -12 fokos hidegben. Természetesen azért helikopterrel bevitték egy közeli, philadelphiai kórházba, ahol megpróbálták újraéleszteni. Először nem jártak sikerrel, de aztán elvégeztek néhány vizsgálatot, és arra jutottak, hogy van még esély.
Egy különleges eljárás során meleg, oxigéndús vért juttattak át a szívén és a teste többi részén, amitől a szíve eljutott abba az állapotba, hogy áramütéssel újraindítsák.
Bár ekkor sikerült megmenteni a halottnak hitt Smith életét, egy dolog még mindig komoly fenyegetést jelentett: az agyhalál. De valamilyen csoda folytán a férfi agya teljesen egészséges maradt. Lefuttattak néhány tesztet, és az eredmények ezt meg is erősítették. Tizenkét óra fagyás után csak a lábujjait és a kisujjait vesztette el, ezenkívül teljesen egészséges maradt.
“Tizenkét óra pulzus nélkül és 18 fokos testhőmérséklet. Ezt egy ember nem éli túl – kivéve Justin Smith-t” – mondta el egy videóban John E. Castaldo, a kórház neurológia osztályának vezetője.
Arra találtak magyarázatot, hogyan élhette túl a teste az extrém hideget. A metabolizmus, az anyagcsere a hűléssel együtt lassul, és ebben az esetben ez olyan mértékben sikerült, hogy a test a legalapvetőbb mechanizmusokat látta csak el. Azt azonban, hogy miként maradt egészséges minden agyi funkciója, még az orvosok sem tudják.

Fotó: geograph.org.uk
globoport.hu

A magyar küldöttség ünnepi fogadása a cebui San Roque-plébánián

Január 27-én délután és este került sor a cebui Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik fontos programjára: a küldöttek felkeresték a város 14 plébániáját, ott közös szentmisén vettek részt a helyi hívekkel, ezt következően pedig lehetőség nyílt a személyes találkozásra, beszélgetésre is.

A magyar küldöttség a Cebu központjától délnyugatra található Mambaling városrész San Roque-plébániájára látogatott – a közösségnek ez a nap volt a fiestája. A hívek csodálatraméltó lelkesedéssel készültek: az utcai kaputól az előkerten át a templom ajtajáig piros-fehér-zöld színekkel díszítették vendégeik tiszteletére az utat, az utcán és a belső terekben kihelyezett molinókon üdvözölték a magyar küldöttséget és vezetőjét, Erdő Péter bíborost. Az érkezőket fúvós zenekar fogadta.

Cebu érseke, Jose Palma két cebui származású püspökkel együtt szintén erre a plébániára látogatott, hogy fogadja a messziről érkezett csapatot. Velük tartott húsz helybeli pap is. A vendégek sorát gyarapította még több kongresszusi résztvevő, akik szintén a San Roque-plébániát választották a délutáni–esti találkozásra és közös imára.
A zsúfolásig megtelt templomban – amely egyébként a főegyházmegye egyik szentélye (shrine), kiemelt temploma és zarándokhelye – a kórus és zenekar helyi, visayai nyelven, cebui nyelvjárásban előadott énekkel nyitotta meg a szentmisét (Cebuban nem a Manilában és környékén elterjedt tagalogot beszélik, hanem az ún. visayai nyelvet, amelynek szigetenként más és más nyelvjárása gyökeresedett meg). A szentmise magyar nyelven lett bemutatva, kifejezve a küldöttek iránti tiszteletet, és az eltérő kultúrák egységét az Oltáriszentség körül. A mikrofonba mondva elhangzottak a nép válaszai magyar nyelven, de a tömeg természetesen a saját nyelvén imádkozott, illetve az énekek (kivéve a latin ordináriumot) ugyancsak a nép nyelvén hangoztak fel. Az olvasmányok és Erdő Péter prédikációja angol nyelvű volt.

A prédikáció után a magyar bíboros még rögtönzött gondolatokkal folytatta a homília ívét. Elmondta, hogy a helyben tapasztaltakhoz képest az európai egyházak, így a magyar is, anyagiakban és kulturális örökségben gazdag, lelkiekben azonban szegény. A kivételes vendégszeretet légköre a cebuanók lelki gazdagságát tanúsítja, ahogy örömük, hitük és reményük is, amely a Szentlélek gyümölcse.
A szentmise után megosztásra és tanúságtételekre került sor. Először a San Roque-plébánia egy hívője mondta el történetét: két éve cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, majd mellkasi cisztát, amelyhez állandó vérzés is társult. A műtétre a rossz anyagiak miatt nem is mertek gondolni. Végül sok ima után a vérzés megszűnt, a rák lehetőségét felvető ciszta eltűnt. Csakhogy a kórházban töltött idő alatt az idős hölgy stroke-ot kapott – amelyből végül minden várakozást felülmúlva felépült. Mindezt a szentségi Krisztusnak köszönte meg, hisz az áldozás (és a rózsafüzér) volt számára az állandó megtartó erő.

Ezt követően Monostori László prímási irodaigazgató-helyettes számolt be a szekularizált Európa vallásosságáról, a magyar egyház előtt álló kihívásokról – de ugyanakkor lehetőségekről is, hiszen van vágy az emberekben Isten után, csak ezt nem mindig sikerül Krisztus útjára terelni. Schussnigg Terézia nővér (Nyolc Boldogság Közösség) azt mondta el, milyen ma Európában szerzetesnek lenni, illetve milyen érzés az Örökimádás-templomban szolgálni, ahol felszentelése óta még a legnehezebb időkben sem szűnt meg soha az imádság. Megvallotta, számára erő ezek között az átimádkozott falak között az Úr elé lépni.
Lévén, hogy Mambaling negyed a fiestáját ülte, a mise és a tanúságtételek után kulturális program és díszvacsora kezdődött – a gondosan elkészített, ízletes és sokféle ételt a meghívottak a sportpályán felállatott asztalok mellett, a többi hívő egyszerűbb körülmények között fogyasztotta el. Eközben hallgathattak helyi, tradicionális zenét, megtekinthették az általános iskola tanárnőinek táncát (I love Cebu), utána pedig az iskolások előadását, akik nemcsak eltáncolták, hanem jelnyelven el is mutogatták a kongresszus himnuszát.

A vacsora közben a kongresszusi küldöttek képviseletében többeket megkérdeztek, hogyan élik meg ittlétüket, mit kaptak ezen az eseményen. Megszólaltak cebuiak, máshonnan érkezett filipinók, külföldről hazatérők, de a magyar küldöttség tagjai is. Meglepetést és örömet váltott ki két honfitársunk: előbb a 18 éve Manilában utcalányok és börtönbe jutott fiatalok között szolgaló Edit nőver kapta meg a mikrofon – s beszélt tagalog nyelven; majd a kilenc éve Cebuban munkálkodó Lányi Béla köszöntötte a házigazdákat – cebuanóul. A két „magyar filipino” megérintette a helyiek szívét, akik az este során hosszas közös gyakorlás révén pár magyar szót, kifejezést is elsajátítottak.
A felejthetetlen estét Jose Palma érsek szavai és áldása zárta le.
Fotó: Palánki Ferenc
Török Csaba/Magyar Kurír

Mesék teje vagy valódi világ?

A fenti címet József Attila verse inspirálta. Ars poeticában írja: „Az idő lassan elszivárog,/ nem lógok a mesék tején,/ hörpintek valódi világot,/ habzó éggel a tetején.” A valódi világ a valóságra kötelez. Ezelőtt még harminc évvel azzal a váddal illeték az egyházat, a vallást, hogy elvon a valóságtól. Nem áll ez a tétel, de sajnos igaz az, hogy sok ember álomvilágba menekül a valóságtól. Ez pedig a mesék tején élés, mint a szocializmus építése. Abból alig józanodott ki a társadalom 1989 végén, nyomban új álomvilágok felhői jelentek meg: demokrácia, privatizáció, NATO- és az EU-tagság, Schengeni övezet, szabad kereskedelem stb. 2015. szeptember 5-én Merkel asszony pedig megnyitotta a migráns áradat útját, hogy a német gazdaságnak új lendületet adjon. Az áradat azóta megállíthatatlan, országok tehetetlenek, a fejlődés leállóban, a határok ellenőrzése mindenkit fékez, a bevándorlók nem alkalmazkodnak. Európa retteg, miközben vétkes vezetői még most sem akarnak változtatni.  Nem ismerik a tiszta lelkiismeret hatalmát: „Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.”

Kr. e. 627-ben Isten már eleve arra rendelte Jeremiást, a világ szemében gyenge fiatal embert, aki még 30 éves sem volt, hogy vasoszlopként és ércfalként álljon szemben a hitetlenséggel, kétkedéssel (Jer 1,4-5. 17-19). Jeremiás prófétát nem szerették vallásos kortársai, mert nem úgy beszélt, ahogy várták. Sőt harcoltak ellene a királyok, a fejedelmek, a papok, az egyszerű nép is, mert nem semmitmondó mesélő volt, hanem mindenkor a valóság talaján állt, arra akarta ráébreszteni az embereket. A jelen és a jövő kemény igazságait hirdette, amit mondott, az mindig az elevenbe vágott. Ezért próbálták félreállítani, mint napjainkban a székelyföldi vezetőket. Most is meglehet kérdezni, hogy hol vannak azok a 30-40 év körüli bátor férfiak és nők, akik a jelen valóságában akarnak tenni?

Ugyanez volt a názáretiek baja is Jézussal (Lk 4,21-30). A názáreti zsinagógában úgy lép fel, mint Isten igéjének hiteles tanítója és beteljesítője, aki teljességre és döntésre viszi a prófétai, messiási küldetést. A valóság talaján állva nyilatkoztatja ki a názáretieknek, hogy ő a Messiás. Eddig szívesen hallgatták a Messiásról szóló izaiási részt, de mihelyt vágyálom-messiás helyett a jelen valóságáról beszélt – „Ma beteljesedett az Írás” – azonnal szembefordultak vele és valóságával, hiszen a valóság nem egy ábrándos kis herceget állított eléjük, hanem egy ács fiát.

A valóság talaján, az Isten akaratán kell állni a szeretetről szóló gyönyörű himnusszal is (1Kor 12,31-13,13). Vigyázzunk, be ne csapjuk magunkat. A szeretet igazán addig szeretet, amíg nem ábrándozás, nem csak a szív pezsgőfürdője, hanem egészen a valóság talaján áll. Vegyük észre a valóságosan szenvedő, az igazi keresztet hordozó Krisztust! Soha nem személytelen üzenet, amit Isten küld, de hitem próbája, hogy elfogadom-e szavait, amit az igehirdetőn keresztül mond.

„A szeretet nem szűnik meg soha.” 1Kor 13,8.

A szeretet himnusza

Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. 1Kor 12,31

 ^{A szeretet himnusza
1}Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
²Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
³Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
⁵Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
⁶Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.  
⁷Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.  
⁸S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
⁹Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.  
¹⁰Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
 ¹¹Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.  
¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.  
¹³Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük a legnagyobb a szeretet. 

1Kor 13,1-13.

Az ember nemes pozitívuma

Az újszövetség gyöngyszemét, A szeretet himnuszát Szent Pálnak a korintusiakhoz címzett első levelében találjuk (1Kor 12,31-13,13). A Szeretet himnusz nem más, mint Krisztusról mintázott szellemi portré, a bölcsőtől a keresztfáig, s onnan az örökkévalóságig.

A különböző karizmákat, lelki adományokat a kelleténél többre értékelő korintusiakat Szent Pál a szeretetre figyelmezteti, ami nélkül a többi adomány nem ér semmit. Három szakaszban mutatja be a szeretet fontosságát.

Először összehasonlítja más emberi erényekkel és adományokkal: a nyelvek ismeretével, a tanító munkával, az áldozatos tettekkel, és megállapítja, hogy szeretet nélkül ezek semmit sem érnek. A legfönségesebb nyelvet beszélő is szeretet nélkül, olyan, mint a test lélek nélkül. A cimbalom sem azért van, hogy néha egy-egy hangot megpendítsenek rajta, hanem általa zeneműveket kell életre kelteni. Titkoknak vagy titkos erők ismeretének megszerezésétől sem lesz több az ember, ha nincs szeretet benne. Ha hittel lehetetlennek tűnő dolgokra vállalkoznék, szeretet nélkül még ezzel sem lesz különb ember Isten mértékén mérve. Sőt, ha valaki a közösségért a vagyonát a szegények között szétosztaná vagy elveszítené, vagy az áldozatosságnak olyan hősies tényére is vállalkozna, hogy megégessék – szeretet nélkül ez sem ér semmit neki. Az erényeket is az emberben levő szeretet kelti életre. Tetteink fő rugójának az Isten iránti szeretetnek kell lennie.

A második részben jellemzést ad a szeretetről: milyen, mit tesz és mit nem tesz a szeretet. Kiemeli a szeretetben megnyilatkozó alázatosságot, türelmet, önzetlen jóságot, anélkül, hogy a teljességre törekednék. Bízik Isten kegyelmének erejében, és a megrögzött bűnösök megtéréséről sem mond le. Ha ez nem következik be, akkor türelemmel elviseli.

A harmadik részben a szeretet örökkévalóságát hirdeti, kiemelve, hogy a többi adománynak csak átmeneti jelentősége van. A szeretet örök érték, mert a hit látássá válik, a remény birtoklássá, de a szeretet megmarad, mert lényege az örök boldogságnak is.

Ne feledjük, hogy a karizmákat, az Istentől adott rendkívüli képességeket mások javára kaptuk és használjuk, de csak a szeretet részeltet Isten legbensőbb éltébe. Törekedjünk mindent a szívünkbe adott isteni szeretettel összefüggésbe hozni, és szeressünk úgy, ahogyan Jézus szeretett. Legyünk a szeretet prófétái környezetünkben, akkor mások is megérzik, mi már az elővételezett örökkévalóságban élünk. Feladatunk, hogy a hit szellemében hallgassuk és kövessük Krisztust, és ne engedjük, hogy az emberi számítások, hajlamok letérítsenek a helyes útról. Szalézi Szent Ferenc így tanúskodik: „33 éve prédikálok már, s mindig ugyanarra a tapasztalatra jutottam: csak akkor lehet az embereket megtéríteni, ha szívüknél fogjuk meg őket.” 

A zsoltárossal kérjük: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.” (Zsolt 70,1).           

D-K. J.

A szeretet himnusza

Felminősítette Magyarországot a Coface

Felülvizsgálta Magyarország kockázati besorolását a világ egyik legnagyobb hitelbiztosítójaként számon tartott Coface. A lépés eredményeként Magyarországot felminősítették: az eddigi B helyett az A4-es, elfogadható kockázatú kategóriában tartják nyilván a továbbiakban a magyar gazdaságot.

A januári vizsgálatban összesen 160 ország minősítése került napirendre, de egyedül Magyarország kapott jobb osztályzatot, míg három másik országnál megerősítették, és kedvező kilátással látták el a jelenlegi osztályzatot.
A Coface szakértői Magyarország felminősítését több dologgal indokolták. A gazdasági növekedést tartósnak, és egyszeri hatásoktól mentesnek tekintik, ezzel utaltak a 2015-ben várható 2,9, illetve az idén elérhető 2,5 százalékos GDP növekedésre. A hitelbiztosító elemzői kielégítőnek tartják a magyarországi üzleti környezetet, amely véleményük szerint megközelíti a régió éllovas országainak szintjét.
A felminősítés mellett szólt a lakossági svájcifrank-hitelek bankrendszerből történő kivezetése, a növekvő foglalkoztatottság, valamint a magyar gazdasági szereplők szoros együttműködése a jól teljesítő német feldolgozóiparral. Szintén kedvező a Coface szerint, hogy a magyar export szerkezete - a nyilvánvaló német kitettség mellett is - megfelelően szerteágazó (diverzifikált).

Reagált az NGM: újabb nemzetközi elismerést kapott a magyar gazdaságpolitika. A részleteket itt olvashatja.

Az elemzők szerint bár a magyar államadósság folyamatosan csökken, 2015 végén GDP-arányosan 77 százalék volt, ez továbbra is magasnak mondható. Az államháztartás stabilan alacsony hiánya, valamint a folyó fizetési mérleg többlete azonban mozgásteret biztosít a gazdaságnak, igaz, ez nagymértékben függhet az importált energiahordozók (egyelőre tartósan alacsony) árától. A külföldi befektetések értéke várhatóan nem mérséklődik a jövőben (sőt a felminősítéseknek köszönhetően várhatóan nő). Ezek elsősorban az autóiparban, az elektronikai ágazatban és a gyógyszerszektorban valósulhatnak meg, többek között azért, mert utóbbi ágazatokat nem sújtják külön terhek, mint például a médiapiacot, a bank-, energia- vagy távközlési szektort.

napi.hu

Magyar állami kitüntetést adott át az emberi erőforrások minisztere Krakkó érsekének

A Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetést adta át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Stanisław Dziwisz bíborosnak, Krakkó érsekének január 24-én, vasárnap a dél-lengyelországi városban.

Balog Zoltán, aki részt vett a keresztények egységéért tartott imahét záró igeliturgiáján Krakkóban, ünnepi laudációjában úgy fogalmazott: a lengyeleket és a magyarokat legendás barátság köti össze, ez egy történelmi szövetség, sorsközösség.
Ma nemcsak barátként, hanem keresztény testvérként is érkeztek Magyarországról egy keresztény testvérhez, aki sokat tesz azért, hogy akik barátok és testvérek, azok is maradjanak – emelte ki a miniszter, hozzátéve: az igazi testvérek nemcsak magukkal törődnek, hanem áldozatot is hoznak egymásért.
A bíboros szolgálatát áldozatnak tekintik – mondta Balog Zoltán, és megköszönte szolgálatát Európáért, az egész egyházért és minden keresztényért. A bíboros azért dolgozik, hogy Közép-Európában, Lengyelországban és Magyarországon a kereszténység ne csak a múlt legyen, hanem a jövő is, hogy Európa visszataláljon keresztény gyökereihez, Krisztushoz – fejtette ki a miniszter.
Európa megmaradása ebben a hitben és ebben a kultúrában van, ezt őrizni kell – rögzítette, majd kitért arra is, hogy a világ sok részén ölik a keresztényeket. Európában nem a keresztények testét, hanem a lelkét támadják, össze kell fognunk, hogy megvédjük a hitünket – jelentette ki Balog Zoltán, aki a saját jelenléte mellett sok ezer magyar fiatal részvételét ígérte a krakkói ifjúsági világtalálkozóra.
A miniszter a II. János Pál Központban tartott rendezvényen kiemelte: amikor Magyarországot vagy Lengyelországot támadják, akkor nem valamilyen intézkedést támadnak, hanem a fundamentumokat, de Magyarországra mindig számíthatnak a lengyelek, mint ahogy a magyarok is mindig számíthattak a lengyelekre. Felidézte Szent II. János Pál pápa alakját, „akinek hitére és erejére ma is szükség van”.

A krakkói érsek – akinek tavaly augusztus 20. alkalmából adományozta a magas állami elismerést Áder János köztársasági elnök – köszönetet mondott a külföldi állampolgároknak adható legmagasabb kitüntetésért, amelyet a Szentszék és Magyarország kapcsolatai erősítéséért kapott és azért, hogy a magyar államfő és miniszterelnök felfigyelt törekvéseire, amelyekkel mindig a lengyel és magyar nemzet, valamint az egyházak és a közösségek kapcsolatait kívánta erősíteni.
Rámutatott: a két nemzetet egyesíti a közös sorsa, és ma még világosabban látják, hogy mennyire fontos az a közös törekvésük, hogy együtt építsék Európa emberibb és boldogabb jövőjét. Mint mondta, nagyra becsüli azt a gondolkodást, amely egyesíti Magyarországot és Lengyelországot, hogy azok az értékek, amelyek a két ország és egész Európa keresztény önazonosságát alkotják, megőrizhetők legyenek. Közös ügynek nevezte a családok és a fiatal nemzedék felkarolását, és rámutatott: e tekintetben Szent II. János Pál pápa örökösei, aki hatalmas szeretettel szívén viselte a magyarok sorsát, és hirdette a keresztény Európa egységét.
A miniszter az igeliturgia után külön is találkozott és megbeszélést folytatott Stanisław Dziwisz bíborossal, majd részt vett Móser Zoltán fotóművész – az auschwitzi haláltáborban elpusztult foglyok emlékének szentelt – Gyászba borult életem című kiállításának bemutatóján. Az ünnepségen részt vett Soltész Miklós egyházügyi államtitkár is.
Forrás: MTI
Fotó: Gosc.pl; EMMI
Magyar Kurír

Ferenc pápa fogadta az Iráni Iszlám Köztársaság elnökét

A Szentatya január 26-án, kedden fogadta Hasszán Rohanit, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökét. Az audienciát követően az iráni államfő találkozott Pietro Parolin bíboros államtitkárral és Paul Gallagher érsekkel, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkárával.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélés során a felek kiemelték a közös spirituális értékeket, valamint a Szentszék és Irán közötti jó kapcsolatokat. Szó esett az iráni katolikus egyházi életről és a Szentszék tevékenységéről az emberi méltóság és a vallásszabadság előmozdítása érdekében.

Érintették az iráni atomprogramról való megállapodás témáját is. A felek rámutattak Irán fontos szerepére a Közel-Keletet sújtó problémák megfelelő politikai megoldásainak előmozdításában, meggátolva a terrorizmus és a fegyverkereskedelem terjedését. Ezzel kapcsolatban emlékeztettek a vallásközi párbeszéd fontosságára és a vallási közösségek felelősségére a kiengesztelődés, a tolerancia és a béke elősegítésében – tájékoztat a találkozóról kiadott szentszéki közlemény.

„Nagyon köszönöm a látogatását, és reménykedem a békében” – ezekkel a szavakkal búcsúzott Ferenc pápa az iráni elnöktől a vatikáni audiencia végén. „Igazán nagyon örültem a találkozásnak, jó munkát kívánok” – hangzott Rohani elnök válasza. Hosszú, negyvenperces magánmegbeszélést folytattak zárt ajtók mögött, amelynek végén Rohani elnök kérte a pápát, hogy imádkozzon érte.

Az iráni államfő egy kézzel szőtt, Kom városából származó szőnyeget és egy miniatúrákkal díszített könyvet ajándékozott a Szentatyának. A pápa egy Szent Márton-érmét adott Rohani elnöknek. „Szent Márton alakját ábrázolja, aki széthasítja köntösét, hogy betakarja a szegényt. Ez az ingyenes testvériség jele” – magyarázta Ferenc pápa. Laudato si’ kezdetű enciklikájának egy angol és arab nyelvű példányával is megajándékozta az elnököt – adják hírül a nemzetközi hírügynökségek.

Az olasz sajtó arról is írt, hogy az iráni elnök meg akarja hívni Ferenc pápát Iránba. Katolikus egyházfő korábban még sohasem látogatott Iránba.
Ez az iráni elnök első külföldi útja azóta, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok január közepén megkezdte a Teheránnal szembeni szankciók feloldását. Rohani eredetileg novemberben készült Európába, de látogatását a párizsi terrortámadások miatt lemondta. Rómából a tervek szerint Párizsba utazik tovább. Iráni elnök utoljára 1999-ben járt Európában Mohammed Hatami személyében, aki akkor szintén Rómában, a Vatikánban és Párizsban tárgyalt. 
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió, MTI, News.va
Magyar Kurír