Viszonylag ritka alkalom, még a hétpróbás hazugságokon edződött
Gyurcsány Ferenc esetében is, hogy alig mond ki valamit, szinte abban a
pillanatban lelepleződik füllentése. Ilyen kacagtató pillanat volt,
amikor is a Demokratikus Koalíció elnöke – szellemi és lelki
összeborulásban a szocialistákkal és a Jobbikkal – azzal vádolta Orbán
Viktort, a szerinte gyáva plakátcelebet és a Fideszt, hogy elárulták
Magyarországot, cserben hagyták azt a kétmillió embert, akik
aláírásukkal hitelesítették a bevándorlásellenes politikát, a határzár
építését, és nem védték meg a magyar embereket Brüsszelben.
Ezek a politikai diszlexiások, ahogyan hétfőn a parlamentben a
miniszterelnök fogalmazott, ugyanis azt állították, hogy Orbán Viktor az
uniós vezetők múlt heti csúcstalálkozójának zárásaként megfogalmazott
dokumentumot aláírva azt szentesítette, hogy hozzánk is betelepíthetnek
migránsokat a kötelező kvótaelosztási mechanizmus keretében. Az
ellenzéki vezetők ugyan sok minden tehetségnek híján vannak, azt azért
mégsem gondolom, hogy olvasni sem tudnának. Az említett dokumentumból
egyértelműen kiderül, hogy a magyar kormányfő semmi mást nem írt alá,
mint amit eddig is képviselt. Hogy tudniillik Magyarország nemet mond a
kötelező betelepítésre. Magyarán Gyurcsány és politikai cégtársai
MSZP-stől jobbikosig vagy nem olvasták el az általuk kritizált
passzusokat, vagy egyszerűen hazudnak. Mint jeleztem, a micimackói
értelemben vett csekély értelmű medvebocsnál csupán egy árnyalatnyival
tartom többre közéleti képességeiket, ám annyi tisztelettel csak vagyok
irántuk, mint a magyar nép által választott képviselők iránt, hogy azt
gondoljam, csak nem beszélnek olyasmiről, amit nem ismernek. (Na jó, ez
vicc volt, szinte csak olyanról hadoválnak, amiről fogalmuk sincs.) Így
aztán nem marad más opció, csak a tudatos hazudozás.
Azon, hogy hazudni márpedig nem szabad, sajnos már rég túlhaladt a
politika a világban. De ha már nem mondanak igazat, illő lenne olyat
lódítani, amivel legalább egy ideig fenn tudják tartani az igazság
látszatát. Hát ez most nem sikerült. Történt ugyanis, hogy nem sokkal
azután, hogy ez a szélső demokratikus koalíció a világba füllentett, maga
Martin Schulz elvtárs, az Európai Parlament szocialista elnöke szóról
szóra megcáfolta blöffjüket. Magyarország egész biztosan nem vesz részt
menekültkontingensek befogadásában – jelentette ki a ZDF német országos
közszolgálati televíziónak. Az egyébként Orbán-fóbiás politikus azt is
hozzátette: Orbán Viktor magyar miniszterelnök „egyértelműen
elhatározta, hogy a saját útját járja”. Ilyen ez, ahogyan mostanában
mondják, amikor az ember házhoz megy a … pofonért. Mert annyit
megtehettek volna a baloldali kis pártok, hogy felhívják Brüsszelt –
mint oly sokszor megtették, amikor árulkodni szaladtak –, hogy akkor
most mi is az irányvonal, mi is az, amit most hazudni kell. Ámbár az is
meglehet, már a Jobbik is annyira elcukisodott, hogy nekik is
elmagyarázta volna a derék Schulz, merre hány méter. Hiszen ha a magyar
miniszterelnökről és Magyarországról van szó, nyilván még az ördögnek is
felvenné a telefont.
A magyarországi ellenzékből egyelőre annyi látszik, bár egyáltalán
nem biztos, hogy nézni érdemes őket, hogy kétségbeesetten próbálnak
kitalálni valamit, amitől nagyobbnak tűnnének egy politikai porszemnél.
Ha kell, hazudnak, ha kell, odadörgölőznek civil szerveződésekhez,
szakmai elégedetlenkedő csoportokhoz, forradalmi hevületükben kockás
ingbe öltöztetik még a szívüket is, de ha jobban odafigyel az ember,
csak egy bohócsipkás társaságot lát. A diagnózis megállapítása, ha ők
mégis koronát álmodnak a fejükre, az már nem az újságírás, hanem egy
másik szakma feladata.
Néző László - magyaridok.hu