Búcsú Sárosiné Bogács Judittól

Sárosiné Bogács Judit + 2016.04.23.

Tisztelt Gyászoló Család!

Gyászoló Testvéreim!

Az evangéliumok megőrizték, hogy Üdvözítő Urunk könnyekre fakadt Betániában, barátja Lázár sírjánál, majd isteni hatalmánál fogva a negyednapos halottat életbe szólította, amint azt tette Jairus lányával és a naimi ifjúval. Igaz, őket e földi életre támasztotta fel, akik később meghaltak. Mindezt tette azért, hogy megerősítse tanítványai hitét. Az istenhitet erősítette akkor is, amikor nagy szeretettel közeledett a betegekhez és őket meggyógyította. Az evangélium hirdetése mellett tanítványainak parancsba adta a betegek gyógyítását is. Ettől kezdve az Egyház saját feladatának tekinti a betegek és szegények gondozását, vagyis az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlását. A szociális igazságosságot nemcsak beszédeiben sürgeti, hanem elsőrendű feladatának tekinti és ahol módja nyílik rá megteszi.

A 313. évi milánói rendelet után, tehát a 4. században népjóléti intézményekkel próbálta pótolni mindenütt ahol jelen volt a hiányokat: kórházakat, öregotthonokat, vendégfogadókat, munkásszállókat épített. Ezek akkor “karitászközpontként” népkonyhával is rendelkeztek.

Korunk szociális és egészségügyi hálózata tehát hosszú évszázadok során az Egyház felebaráti szeretetgyakorlatán nyugszik, vagy éppen abból fakad. Az un. kiegyezés után, a Kárpát-medencében 1868-as év az, amikor az állam is fel kezdte vállalni a betegek és a szegények gondozását.

Egyházunk előírja  papjainak, hogy „a betegeket, főként pedig a haldoklókat nagy szeretettel segítse, buzgón erősítse meg őket a szentségekkel, és ajánlja lelküket Istennek…, ossza meg a hívők gondjait, bajait, különösen pedig gyászát.” (529. kán.)

Hivatásom velejárója a betegek rendszeres látogatása. Éppen ezért 2000. december 1-jével két, erre felkészült lelkipásztori asszisztenst alkalmaztunk a csíkszeredai kórházi betegek látogatására. Sokszor átéltem, annak fontosságát, hogy szeretettel vegyük körül betegeinket. Ha szeretet lengi körül őket, akkor ők is, mi is másképpen fogadjuk az Úristen szólítását.

Április 14-én Béla szólt, hogy Jutka állapota súlyos. Megígértem, hogy másnap péntek és Jutkát meglátogatom. Ismerve a kórházi körülményeket, mielőtt elindultam volna, úgy döntöttem, hogy levelet írok neki, azt viszem magammal, mert egy levél ilyenkor többet mond el, mint én. Az írás ott marad nála, az kézzel fogható, azon elgondolkozik, újra és újra elolvassa. Megnyugszik, hogy mások is ismerik élete keresztútját, értékelik és szeretik őt.

A léleknek ez kell… Ezt tapasztaltam édesapám és öcsém halálos ágyánál. Hálát adok a Jóistennek azért, hogy erre a tettre sarkallt engem. A szentségek kiszolgáltatása mellett örömet, megnyugvást tudtam szerezni Jutkának ezzel a levéllel küzdelmes napjaiban.

„Kedves Judit!

Nem vagyunk ismeretlenek, hiszen a templomban, majd a templomépítéskor, főleg Ágnes kislányuk elsőáldozásakor, majd kiállítások, kulturális és zenei rendezvények alkalmával sokszor találkoztunk. Most nem tudom, hogy milyen körülmények között találkozunk a kórházi szobában, ezért egy-két gondolatomat leírom és átadom.

Először is fogadja elismerésemet a betegek és az életkeresztjét viselők nevében. Ön egy igazi hősasszony, akire mindig csodálattal tekintek. Csodálom azt a kitartást, amit életútján tanúsított: tudom, hogy balesete meghatározta élete alakulását. De élni akarása, családja iránti szeretete és szeretteinek viszonyulása még jobban megerősítette önöket. A küzdelmes felépülése után pedig társadalmi munkát vállalt, dolgozott miközben Ágnesnek is életet adott. Ez nemcsak hősies cselekedet, hanem igazi krisztusi tett. Üdvözítőnk az ítéletről szóló beszédében az irgalmasság cselekedetei között felsorolja: éheztem és ti ennem adtatok, szomjaztam és ti ..., - mikor uram? – kérdezik a jók. Amit egynek a legkisebbek közül tettetek velem tettétek.

Kedves Judit!

Az Ön gondoskodó szeretete és kedvessége, amit magából sugároz kifelé, ez avatja Önt hőssé, egyházi nyelven szólva szentté. Az utóbbi év megpróbáltatása és keresztviselése Jézus Krisztus sorstársává, keresztje osztályosává tette. Fájdalmai közepette legyen vigasztalása Jézus Krisztus kijelentése: aki megvall engem az emberek előtt, azt megvallom én is mennyei Atyám előtt!

Kedves Judit!

Én a fájdalmat nem tudom megszüntetni, de egyet tudok: imádkozom, csendben, némán. Imádkozunk Önért – ez a szeretet nyelve. Tesszük azért, mert a keresztségben mindnyájan beöltözünk Jézus Krisztus sorsába, szenvedésébe, halálába és feltámadásában. Ezért írja Szent Pál: sem élet, sem halál el nem választ bennünket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Húsvéti időben vagyunk, eltölt a krisztusi öröm és a Szentlélek is segít emberek, orvosok, ápolók által. A Krisztus iránti szeretet, majd Krisztus dicsőségében részesít minket.

Arra kérem ajánlja fel minden szenvedését Jézusnak szeretteiért és értünk – mert ez az áldozat, minden imádságnak a csúcsa -, hogy mindvégig hűségesen megmaradjunk Jézus szeretetében, mind ahogy Judit hősies élete tanúsítja. Ha egyébre nem telik erejéből, csak ennyit mondjon el: Jézusom bízom benned! És ez elég imádságból.

Beszéltem Bélával, megígértem, hogy most a kórházban felkeresem, de elég érzékeny a szívem, és nem vagyok biztos benne, hogy amit mondani akarok, azt el is tudom mondani. Ezért leírtam.

Csabának kívánok sikeres érettségi vizsgát. Ágnes, ő egy ügyes, talpraesett teremtés, aki a válltáskát mindig magával hordja, ő vele gyakran találkozom. Szépen nevelték, gratulálok.

Kedves Judit, a Jóisten segítse és a Szűzanya, a betegek gyógyítója oltalmába ajánlom Önt és szeretteit, s magamat is.

Igaz szeretettel, Darvas-Kozma József

2016. április 15-én.”

Mélyen tisztelt Család! Gyászoló Testvéreim!

Szinte tehetetlenül állunk Judit testvérünk koporsója körül, amikor búcsúzunk tőle, mint jó feleségtől és édesanyától, gyermektől és testvértől, menytől és rokontól, jó baráttól és munkatárstól, szomszédtól és ismerőstől. Amikor 42 évesen eltávozott, sok minden összeomlani látszik: az álmok és remények, és elmarad az idei balatoni biciklitúra és a Prágai séta. Ő nagy útra ment azzal, hogy átlépte a földi élet határát.

Ezek után tud-e még valaki számunkra vigaszt nyújtani?

Seneca, a hires római gondolkodó mondta: „Számunkra ne az legyen a lényeg, hogy hosszú életet éljünk, hanem hogy megfelelően tartalmas legyen az életünk. Mert az életet nem időtartama szerint kell értékelnünk, hanem a cselekedetek alapján.” Mi, hívő keresztények valóban tudatában vagyunk annak, hogy Krisztus tetteink alapján fog ítélkezni felettünk. Cselekedeteinket Krisztus oly nagyra értékeli, hogy megítélése szerint minden cselekedet, még a legkisebb is, őrá irányul: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,31-46). Ez az igazság minden bizonnyal vigasztalást jelent számotokra, kedves hozzátartozók. Mert Judit a szeretetből fakadó cselekedetek sokaságát tudja felmutatni az isteni Bíró előtt. Ahogy egyik ismerőse írta: „Jutka évfolyamtársam, barátom, komaasszonyom volt... Egy harcos, aki nem adta fel utolsó lélegzetig. Hitt benne, bizakodott, hogy legyőzhető a testi betegség, csak a lélekben kell rend legyen. Neki rend volt a lelkében, másnál soha nem látott rend és harmónia. Végtelen szeretet és alázat. Soha nem értettem, csak csodáltam: hogy lehet ekkora jóság, türelem, kitartás egy emberben. Miért nem lázad néha? … 17 éve súlyos autóbalesetet szenvedett - amelyben édesapja életét vesztette -, ő hónapokig kómában feküdt. Felépült. Lassan, lépésről lépésre, szó szerint. Újra tanult beszélni, járni, mert dolga volt még az életben: volt egy kisfia és mellette volt a férje, Béla. Maradandó testi károsodásával megtanult együtt élni. Lediplomázott, még egy gyereket szült, dolgozott, gyerekeket nevelt. Két nagyszerű gyereket. Derűvel és sok-sok lélekkel. Gyakran nehézségek közepette. (…) Eközben is minden barátjának, keresztgyermekének, ismerősének számon tartotta a születésnapját, gondjainkat, amelyek eltörpültek az övéi mellett...”

Érzelmileg nehéz elviselni, hogy egy ilyen bensőséges kapcsolat máról holnapra megszakad az elköltözött és közöttünk. Vigasztaló az, hogy a szeretet meg nem szűnik. Mi élők és a holtak Jézus Krisztushoz tartozunk. A földi létből átmegyünk az örök létbe és kapcsolatban maradunk. Erről tettetek tanúságot a gyászjelentőben megjelent Szent Ágoston idézettel:

„A halál nem jelent semmit.

Csupán átmenet a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok

És te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk,

Azok vagyunk mindörökre.

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni lelkemet és benne

Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.”

Hálánkat azzal fejezzük ki, hogy imádkozunk érte, hogy Istenünk jutalmazza meg nagy-nagy szeretetéért és mélységes hitéért. Emlékét azzal őrizzük meg a legjobban, ha erényes életét követjük, növekedünk a krisztusi szeretetben és elmélyítjük hitünket. Csak így adhatjuk tovább ezt a nagyszerű örökséget.

Kedves Ágnes! Három vagy négy év múlva, amikor bérmálkozol, édesanyád iránti szeretetedet fejezd ki azzal, hogy az ő nevét választod.

A gyászjelentő záró idézetével köszönünk el tőled, miközben az Úrnak ajánlunk téged, kedves Judit: „Köszönjük neked Uram, hogy ő a miénk volt, és az is marad, mert aki szerettei szívében él, az nem hal meg, csak távol van.” (Szent Ágoston, Vallomások). Ámen.

Minisztériumi beavatkozás a Batthyáneum restitúciója ügyében

A gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár jogi helyzetéről beszélnek mindegyre a románok, azaz csűrik-csavarják a tulajdonjogot, mert nem akarják visszaszolgáltatni a gyulafehérvári Érsekségnek.
Ha nem lett volna a Róm. Kat. Püspökség tulajdona, akkor az osztrákok, 
majd a magyar állam tette volna rá a kezét. 
Még a Trianoni-békediktátum után sem merte bántani a Román Királyság,  
csak a román kommunista diktatúra államosította 1947-ben.
Márton Áron püspök a Batthyáneumra adót fizetett a román államnak!!!!
Itt milyen tulajdonjogi helyzetet kell tisztázni???
A rabló akar tulajdonos lenni??? 
Lám, a kommunista diktatúra tovább él Romániában!!!
 
De lássuk a cikket: 
**
A román kulturális minisztérium kérésére a gyulafehérvári táblabíróság elhalasztotta az ítélethirdetést a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár restitúciója ügyében – jelentette kedden az Agerpres hírügynökség.

A táblabíróságnak abban a perben kellett volna ítéletet hirdetnie, amelyben a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye a visszaszolgáltatást elutasító restitúciós bizottsági határozat érvénytelenítését kérte. Korábban a táblabíróság elfogadta a kulturális minisztériumnak a kérését a perbe történő beavatkozásra.

Potyó Ferenc a Batthyáneum visszaszolgáltatásáért pereskedő érsekség általános helynöke az MTI-nek cáfolta, hogy a halasztás a peren kívüli megállapodásra utalna. Elmondta, március óta semmilyen kapcsolatuk nincsen a minisztériummal. Akkor Vlad Alexandrescu kulturális miniszter az érsekségen tett látogatás során felvetette, hogy az állam és az egyház közösen keresse a megoldást a Batthyáneum felújítására.

„Nekünk az volt az álláspontunk, hogy az együttműködéstől nem zárkózunk el, sőt, szükségünk is lesz erre, de a kiindulási pont az lenne, hogy állítsák vissza az államosítás előtti állapotot, amikor az egyház volt a könyvtár tulajdonosa. Ebből a tulajdonosi pozícióból tudunk majd méltányosan tárgyalni az együttműködésről" – jelentette ki Potyó Ferenc.

A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszakértek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.

A román államot 2012-ben kártérítés fizetésére kötelezte az Emberi Jogok Európai Bírósága amiatt, hogy évtizedeken át nem hozott döntést a Batthyáneum visszaszolgáltatása ügyében. A román kormány alárendeltségében működő restitúciós bizottság tavaly szeptemberben elutasította a Batthyáneum visszaszolgáltatását. Ezt a döntést támadta meg az egyház a bíróságon.

Április elején Vlad Alexandrescu miniszter leváltására szólította fel a miniszterelnököt egy liberális szenátor, aki úgy vélte, hogy a miniszter nem a román állam érdekeit képviselte, amikor egyezkedni próbált a Batthyáneumról. A miniszter a parlamenti bizottsági meghallgatáson elmondta: ötmillió euróig terjedő összeget fordíthatnának az Európai Unó forrásaiból az épület felújítására, de ezt lehetetlenné teszi a tulajdonjogról szóló, 18 éve tartó pereskedés. Úgy vélte, az épület és a gyűjtemény érdekét szolgálná, ha lezárulna a jogvita.

A könyvtárat a román kommunista állam vette el a római katolikus egyháztól, és a rendszerváltozás utáni kormányok Batthyány Ignác püspök végrendeletére hivatkozva nem szolgáltatták mindeddig vissza. A püspök az 1798-as végrendeletében a katolikus egyházra és Erdély provinciára hagyta a páratlan értékű gyűjteményt. A román politikai elit úgy értékeli, hogy Erdély provincia jogutódjaként a román állam is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára.

MTI

Obeliszkkel tisztelegnek a csíkszeredai világháborús hősök emléke előtt

Elkezdődtek a csíkszeredai világháborús emlékmű felállításának előkészületei: rövidesen hozzáfognak a létesítménynek helyet adó – Millenniumi templom és a Szent Kereszt plébániatemplom közötti – terület rendezéséhez.

 

Bogos Ernő látványterve a világháborús emlékműről

A tervek szerint az idei bérmálásra elkészül az emlékmű első és második lépcsőfoka, s majd június elején az emlékművet is felállítják. A munkálatokhoz minden szükséges dokumentum, engedély a rendelkezésükre áll – tudtuk meg Darvas-Kozma Józseftől. A Szent Kereszt egyházközség plébánosa hangsúlyozta, egyelőre nem tűzték ki az avatás időpontját.
Mint kiderült, már 2014-ben szerették volna felavatni az emlékművet, anyagi források hiánya, illetve a pályáztatás elhúzódása miatt azonban mindmáig nem került erre sor. Ugyanakkor fontosnak tartották, hogy először a Márton Áron-szoborcsoportot állítsák fel a városközpontban. Emellett tavaly történelmi zarándoklaton vettek részt, idén augusztusban pedig Galíciába (Lengyelország) zarándokolnak, ahol 21 csíkszeredai hősi halott előtt róják le kegyeletüket – sorolta az avatást megelőző lelki előkészületeket a plébános.

Pap Emil kézdiszentkereszti kőfaragó készíti az emlékművet Bogos Ernő csíkszeredai építész tervei alapján. Az emlékműn szerepelni fog 104 – első és második világháborúban elesett – csíkszeredai katona neve, vallástól, nemzetiségtől függetlenül, de csak a valamikori város elesett hősei, mivel Zsögödben, Taplocán, Csíksomlyón már állítottak emléket hősi hallottaiknak. Feltüntetik továbbá a születési és elhalálozási éveket, valamint az elhalálozás helyszínét, amennyiben ismertek azok – részletezte Darvas-Kozma József, aki maga gyűjtötte össze az adatokat különböző forrásokból. Érdeklődésünkre továbbá elmondta, a területrendezést is magába foglaló beruházás értéke mintegy hetven ezer lej, ezt pályázati és saját forrásaikból biztosítják.
Bogos Ernő kifejtette, a homokkő emlékmű obeliszk formájú, magassága négy és fél méter. Felületére a lelkipásztor által összegyűjtött névsor mellett felkerül Csíkszereda címere és az állíttató megnevezése is. „Már a Millenniumi templom tervezésekor beütemezték a két templomot összekötő sétányok, járdák közötti emlékhely kialakítását. Ezzel már akkor számoltunk, ezért adott volt az emlékmű helye” – magyarázta az építész.

Kömény Kamilla
székelyhon.ro

Csak ennyi a különbség!

Megkérdeztek egy ismert német teológiai professzort, mondja meg a világvallások és a keresztyénség közötti különbséget. De ne homályos, magas teológiai igazságokat mondjon, hanem kézzel fogható, egyszerű magyarázatot. A professzor válaszolt:
Egy ember beleesett egy mély verembe. Nem tudott kijönni onnan. Ha senki nem segít neki, ott pusztul.
Arra ment Buddha.
- Emelj ki, emelj ki! – kiáltotta az ember.
Buddha megállt és azt mondta:
- Látod, ez a te bajod, ez a nagy életvágy. Majd megtanítalak, hogyan tudod életed végéig egészen jól elviselni a helyzetedet a verem mélyén.
Ezt mondva, továbbment. 
Arra jött Mohamed:
- Emelj ki, emelj ki! – hangzott újra a segélykiáltás.
Mohamed válaszolt:
- Ha belenyugszol Allah akaratába, és jól viseled magad, akkor majd a hetedik mennyországban jó helyet kapsz.
Azzal ő is továbbment.
Arra jött Lao-cse, a kínai bölcs.
- Emelj ki, emelj ki!
Lao-cse megállt a gödör szélén és ezt mondta:
- Ja, barátom, ha bölcsebb lettél volna, nem esel a verembe.
Végül arra jött Jézus,
és a segélykérő kiáltásra lement a gödör aljába, és az élete árán kihozta a bajba jutottat.
„Csak” ennyi a különbség! – fejezte be a magyarázatot a professzor.

(Forrás: Végh Tamás: A nagy szabadítás, Budapest, 2009., 26.o.)

Amit Jézus épít

Mi Isten egyháza vagyunk Csíkszeredában azon a területen, amelyet Szent Kereszt vagy Szent Ágoston plébániának nevezünk. Mindenki tudja, hogy az egyházközség elöljárója a plébános, aki nem a maga elhatározásából állt a plébánia élére, nem is a nép választotta meg. A plébánost a püspök küldi. Ma is úgy van mint az apostoli időkben. Pál és Barnabás apostolok újra és újra bejárták azt a vidéket, amelyre küldetésük volt. Ott elöljárókat rendeltek a keresztény nép fölé. Imádkoztak, böjtöltek és kézrátétellel pappá szentelték őket. (ApCsel14,20b-26) Később is tartották velük a kapcsolatot, részben személyesen, részben küldöttek vagy levelek által. Ma is van egy-egy területnek apostola, a püspök. Ő állítja egyes közösségek élére a plébánost. Pappá szenteli, hatalmának egy részét átruházza, hogy tanítson, szentségeket szolgáltasson ki és mint jó pásztorok viselje gondját a rábízott népnek. Tartja vele a kapcsolatot személyesen is, levélben is, küldöttek által is. Így van ez közel kétezer év óta, mert Jézus akarta, hogy legalább lényegében így legyen. Az egyháznak maga Jézus a feje, ő akarta, hogy egyetlen teljhatalmú képviselője legyen, akit pápának hívunk.  Jézus a pápával együtt az apostoli testületre bízta egyházát. Ez a testület a püspökök kollégiuma. Ők az egyház főpásztorai, rájuk bízott minket Urunk. 

Az egyes kis egyházak élén tehát csak az állhat, akit ők küldtek. Ha a plébánost a nép választaná, vagy maga állna önhatalmúlag a nép élére, nem lenne semmi hatalma. Mi Isten népe vagyunk, csak Istennek lehet hatalma rajtunk. Mivel a plébános a megbízott apostolutód akaratából áll a közösség élén, végeredményben isteni a küldetése (Jézus – 12 apostol – a püspökök sora – plébános). A plébános teljesen a püspöktől függ, ami mégis felemelő, mert a maga méltósága helyett a Jézustól kapott méltóság ragyogja be hivatalát.

Jézus méltósága pedig az Atya szeretete. Jézus önfeláldozása, odaadó szolgálata dicsőíti az Atyát: irgalmas szeretetét és atyai jóságát. Miután Júdás kiment az utolsó vacsora terméből, Jézus ezeket mondta: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.” (Jn 13,31-33a+34-35) A Fiú kereszthalálra adja önmagát, hogy megjelenítse az Atya szeretetét, az Atya is megdicsőíti a Fiút, amikor feltámasztja a halálból és emberi természetét megisteníti úgy, hogy a Jézus élete folytatódjon híveiben.

Nekünk folytatnunk kell az istendicsőítést azzal, hogy Jézustól kapott példát, új parancsot: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” Isten új világa a közösség világa. (Jel 21,1-5a) Ebben az új világban az ég és a föld, a föld és az ég, az Isten lakása az emberek világával esik egybe. A trónon ülő megerősíti János látomását: valóság lesz az, nem üres vágy álom.

„Tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 21,35

Elsőáldozásra készülünk

Minden előkészületnél három szakaszt szoktunk megkülönböztetni: távoli, közeli és közvetlen előkészületet. 

Az elsőáldozásra a távoli előkészület a hívő keresztény családban kezdődik, pontosabban a keresztséggel, amikor a szülők az Egyház színe elé viszik gyermeküket, hogy Isten jóságából új, kegyelmi életet kapjon vízből és Szentlélekből. A szülők ünnepélyesen vállalják a gyermek megkeresztelésével járó kötelezettségeket: szent hitünk tanítása szerint nevelik, hogy hitünk szerint éljen; vállalják, hogy féltő gonddal ügyelnek arra, hogy az isteni élet napról napra növekedjék benne és azt a bűn soha meg ne fertőzze. 

A keresztszülők pedig kezességet vállalnak, azaz megígérik, hogy támogatják a gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében. Ők nemcsak a keresztség egyszeri és egyszerű tanúi, hanem ők a biztosíték arra, hogy a gyermek nem marad magára – még akkor sem, ha bármilyen katasztrófában elhaláloznának a szülők –, mert ők felkarolják a gyermeket úgy mint sajátjukat, ígéretükhöz és erejükhöz híven fogják nevelni, hogy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította. Ez a távoli előkészület a keresztelés után tovább folytatódik a szerető családban a közös imádság, a szoktatás és a nevelés által.

A gyermek testi, lelki, szellemi és érzelmi világa fokozatosan és nem párhuzamosan bontakozik ki, miközben megtapasztalja azt, hogy szeretik, szeretve van, azaz elfogadják olyannak, amilyen. Megéli, hogy védelemben, gondoskodó szeretetben részesül és ezt csak az édesanyja tudja a legmagasabb szinten közvetíteni. A biztonságot is igényli és meg is tapasztalja a gyermek, mert látja édesapjának a családra irányuló törődését. És ami nagyon lényeges a gyermekkorban, hogy mindegyre dicsérjék meg, bátorítsák, örvendjenek minden kis mozdulatának, örömének, beszéljenek hozzá, mosolyogjanak rá és így erősítsék a sikerélményét, bizalmát és önbizalmát.

Amikor már járóképes vigyék sétálni, adjanak neki mozgásteret. Vigyék magukkal barátokhoz, rokonokhoz, még a templomba is. Így kezdi felfedezni, hogy van egy nagyobb közösség is, ahová ő is tartozik. A közösséghez tartozást erősíti, amikor otthon imádkoznak szeretteikért és szentmisére járnak.

Az előkészítő osztállyal megkezdődik a közeli előkészület a szentáldozásra, amely három éven át tart. Megismeri a szerető mennyei Atyát, aki nagy és csodálatos világunkat teremtette, aki gondoskodik teremtményeiről, aki szeret minket mint gyermekeit. Örök szeretetét megismerjük szent Fia, Jézus Krisztus által. Az ő személyét, tanítását és csodatetteit bontogatja ki az iskolai és a plébániai hitoktatás. Mihelyt értelmünk használatára eljutnak, azaz meg tudják különböztetni a jót a rossztól, amikor a minket szerető Jézus iránt viszontszeret alakul ki bennük, amikor megértik, hogy Jézus nem egy kicsi ezt-azt ad nekünk, hanem önmagát adja az Oltáriszentségben, akkor kigyullad bennünk a vágy, hogy szentségi módon találkozzanak Jézussal, áldozhassanak. (Darvas-Kozma József) - folytatjuk -

A fenti klpekről részletesebben:

http://dkjozsef.blogspot.ro/search/label/Els%C5%91%C3%A1ldoz%C3%B3k%202015-ben  

Évvégi hálaadás - visszapillantás az elsőáldozókra