Busókat a határra! - Nevess te is!

Csak gondolatébresztőként: mi lenne, ha, teszem föl, a mohácsi busójárás (épp tegnap kezdődött az idei) bizonyos elemeit egyszerűen átemelnénk a jelenbe? (Hol van az megírva, hogy a több száz éves hagyományok egy idő után elveszítik a gyakorlati hasznukat? Sehol.)
Hogyan is szól a legenda? A mohácsi sokácok a középkorban a török megszállás elől a Duna túlsó partján fekvő Mohács-szigetre menekültek, ott mindenféle szőrös, ijesztő maskarákat készítettek, majd az álruhákat magukra öltve visszaeveztek a folyón, és rajtaütöttek a törökökön – mire a muzulmánok halálra rémülve világgá szaladtak a városból.
Néprajzkutatók azóta is állítják, a busójárás elképesztő sikerének titka erre a „hadászati bravúrra” vezethető vissza. Nagy stratéga a busó.
Nem lehetne aktualizálni ezt a busótrükköt? Hiszen ha elfogadjuk az eredettörténetet – és miért ne fogadnánk el? –, hogy ősbusóink anno hervadhatatlan érdemeket szereztek az iszlám térhódítás megállításában, akár utánozhatná is őket a mai busóállomány.
Lefordítva: mi lenne, ha az iszlám migránsoktól hemzsegő, közeli határvidék őrzésébe mostantól mohácsi busók is bekapcsolódnának?

Ezen persze elsőre el lehet nevetgélni, ám aki valamelyest tanulmányozta a harmadik világ szellemiségét, nem biztos, hogy kizárja a sikert. Gondoljuk csak el, ahogy a kerítésnél csípőfogóval babráló mohamedán anyaszomorítóval szemközt egyszer csak megjelenik egy szakasznyi szőrös, agancsos, vasvillás busóharcos elképesztő kereplés és huhogás közepette…!
Szerintem a görög partoknál hagyott gumicsónakokig szaladna a kerítésszaggató horda batyustul, embercsempészestül.
Ha rajtam múlna, már verbuválnám is a mohácsi főtéren az első busószázadokat. Addig meg szőrösre sminkelném, huhogni tanítanám a határon szolgáló rendőri erőket.
Miénk e föld!

magyaridok.hu - Pilhál György

Az RMDSZ és a kormánykoalició szakítópróbája

Forrás: rmdsz.ro

Kelemen Hunor szerint a nyelv- és szimbólumhasználat problémájának rendezése szakítópróbája lesz az RMDSZ és a baloldali kormánykoalíció parlamenti együttműködésének.

Az RMDSZ elnökét a Maszol.ro portál idézte egy csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésről szóló beszámolójában. Az elnök úgy vélte, valójában most kezdődik az RMDSZ és a kormánykoalíció törvényhozási együttműködése, hiszen a kormány eddig a költségvetés elfogadásával volt elfoglalva. Hozzátette a kormánypártok elfogadták a szövetség néhány a költségvetésre vonatkozó javaslatát.

Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ jelenleg néhány törvénymódosítási tervezeten dolgozik, amelyekkel a nyelv- és szimbólumhasználat problémáját szeretnék rendezni. Megjegyezte: törvénybe akarják foglalni, hogy a kisebbségi nyelvek és szimbólumok használata kötelező azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, és azt is, hogy lehetséges azokon a településeken, ahol a küszöbérték alatt van a kisebbség aránya.
Törvénybe foglalnák ugyanakkor azt is, hogy a kormánynak alárendelt helyi intézményekben és a prefektusi hivatalokban is érvényesíteni kell a többnyelvűséget, és biztosítani kell a lehetőséget a többnyelvű formanyomtatványok használatára.

Kelemen Hunor elmondta: március végéig elkészítik ezt a törvénytervezetet, és ennek elfogadása lesz a szakítópróbája a kormánnyal való együttműködésnek. Emellett a tavaszi parlamenti ülésszakban a fejlesztések területén lesznek az RMDSZ-nek javaslatai.

Újságírói kérdésre, hogy mi történik ha a kormánykoalíció nem tartja be az együttműködésre vonatkozó ígéreteit, Kelemen Hunor azt válaszolta: mindig van B terv, de amíg az A terv működik, erre összpontosítanak.

MTI

Kutyaszánhajtó világbajnok lett az óradnai plébános

Kiss Attila, az erdélyi Óradna plébánosa a február 16. és 19. között az olaszországi Millegrobbéban (Alpe Cimbra) megrendezett FISTC sprint kutyaszánhajtó világbajnokságon első helyezést ért el hatkutyás szibériaihusky-fogattal – adta hírül a besztercei helyi újság.

Kiss Attilát 2004-ben, Gyulafehérváron szenteltek pappá, és 2011 óta az óradnai közösség római katolikus papja.

Eugen Gheorghe a Timp Online-on számolt be a sikerről. A korábban Európa-bajnok és Európa-bajnoki, valamint világbajnoki ezüstérmes Kiss Attila végig vezette mezőnyében a versenyt az egyik legismertebb pályán, és így megszerezte a világelsőséget.
Kiss Attila, aki a világbajnokságot követően február 22-én érkezett haza, így számolt be az olaszországi versenyről: „Február 15-én húszórányi utazás után megérkeztünk egy csodaszép helyre: Millegrobbéba. Egy hatalmas tisztás szélén volt a »stake-out« (a csapatok bázisai – a szerk.). Egy francia csapat mellett kaptunk helyet. Kikötöttük a kutyákat, és enni adtunk nekik. Úgy sajnáltam őket, mivel már 24 órája nem ettek, hogy dupla adagot adtam nekik – ez később hibának bizonyult. Szép napsütés és 10 °C fogadott. Szerettük volna megnézni a pályát, de még minden homályos volt, senki nem tudta, mekkorák a távok, hol megy a kategóriánkénti pálya.
Február 16-ra, csütörtökre mindenki megjött: következett a kutyák mikrochip-ellenőrzése és a chiplista leadása. Este a nemzetek felvonulásánál nem akart a reflektor világítani. Mindenki megkapta a rajtszámot, a rajtidőt, az is kiderült, hogy nekem az olaszokkal és a franciákkal kell megküzdenem. Egyeseket ismertem, például Luca Castellettát, az előbbi világbajnokot. Beindult a gyomorideg.
Február 17-én, pénteken reggel 10 óra 16 perckor volt a startom. Előttem egy olasz és két francia versenyző indult. A start után két kilométerrel beértem az előttem induló franciát, aki a többszöri »Stop-Trail« kiabálásomra sem állt meg, így a mély hóban kellett előznöm. Aztán hat kilométeren utolértem a már összetorlódott másik két csapatot, Quenette Francist és Simone de Ferrarit. Őket nagyon gyorsan megelőztem, és jött a sorsdöntő útkereszteződés: egyenesen előre A-O, balra B és SKJM. Itt szépen letértünk… és én másfél kilométeren keresztül gondolkoztam, hogy jó volt-e… Aztán jött a »halálos« emelkedő: három és fél kilométeren keresztül nagyobbnál nagyobb emelkedők voltak… Néha úgy éreztem, a vezérkutya mindjárt az ölembe pottyan… Nézett is vissza, mintha mondta volna: »Barátom, ez így nem jó!« Aztán felértünk a hegy tetejére… Mindenki nagyon elfáradt. Még hagytam, hogy 500 métert trappoljanak, aztán felcukkoltam őket, és a finisig vágtáztunk. 40 perc és 30 másodperc volt az időnk. Aztán jöttek a többiek, fel sem figyeltem, hogy Vincent Pascal csak 27,3 másodperccel maradt el, mivel ő utolsónak indult, és utánam harmadiknak érkezett be, két négyesfogat után. Három csapat eltévedt, így ők a 13,97 kilométer helyett 17,8 kilométert mentek, ami több mint egy órájukba telt. Így kialakult az első három sorrendje azok között, akik nem tévedtek el.
Másnap szerettem volna elrugaszkodni az engem követőtől, de valamiféle gikszer miatt az 1 perc 5 másodpercből csak az 5 másodpercet adták hozzá az ő idejéhez, úgy jött ki a számolás, hogy csak ennyivel rosszabb idővel ment, mint én. Odakinn 12 °C fokos volt a levegő, a hó -4 °C fokos. Némely helyen már latyakos volt a pálya, de mi tartottuk magunkat, és újra egy 40 perc 52,9 másodperces időt hoztunk. Így a távolság 33 másodpercre nőtt köztem és az utánam következő között.
Vasárnap reggel felkelve úgy határoztam, nem bízom a véletlenre a dolgot, megbeszéltem a vezérkutyáimmal: ma minden lehetőt bedobunk, győzni kell! Valahogy a két vezér nyugodtabb volt, mint az előző napokban. Fél egykor volt a start. Nagy lendülettel indultunk, aztán a pálya a 9. kilométernél teljesen latyakos volt, két-három méteren eltűnt a hó is. De pedáloztam, ha kellett, ha nem. Így 38 perc 19,5 másodperces időt produkáltunk, ami a mezőny legjobb ideje lett. Világbajnokok lettünk!
Ha jól tudom, ez az első kutyaszánhajtó világbajnoki érme Magyarországnak (magyar színekben versenyeztem). Gratulálok a kutyáimnak, a fenomenális két vezérnek: Girónak és Tiszának, a két juniornak, Macinak és Patricknak és a két fáradhatatlan húzókutyának, Luckynak és Deamernek. Gratulálok az ellenfeleknek, a franciáknak és az olaszoknak, és mindenkinek, akik ide segítettek. Isten fizesse meg mindenki jóságát és szeretetét! Mindent Isten legnagyobb dicsőségére!”
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Andrei Dăscălescu/Tășuleasa Social
Magyar Kurír

Az életünk arra való...

A mese szerint az egerek azt gondolták, az emberek azért építették a székesegyházat, hogy be ne essék az eső az egérlyukba.  

Mi is azt képzeljük némelykor, hogy az egész világnak a mi szűkös elképzeléseink szerint kell forognia. Ha valami aztán nem úgy történik, ahogyan elvártuk, rögtön kételkedni kezdünk a Gondviselésben. 

A gondviselés fogalma már a Kr. e. 5. századi görög filozófiában is megtalálható. Anaxagorasz (Kr. e. 500-428) szerint a világban és az emberi testben található rend egy isteni értelemnek a hatása, amely az ember javát is figyelembe veszi. Később a gondviselés szó magát az istenséget is jelentette. Mindaz ami a világban lejátszódik, azt mind ő irányítja. Ez a fölfogás késztette a sztoikusokat arra, hogy a sors csapásait is nyugodtan viseljék.

Az ószövetségben úgy ismertük meg Istent, mint atyát, aki nemcsak megteremtette az eget és a földet, hanem őrködik teremtményei fölött, és minden szükségükről gondoskodik. Isten gondviselését Izrael fiai mindenekelőtt a történelemben ismerték fel, főleg amit Isten a nép egészéért tett; ugyanakkor azt sem tévesztették szem elől, amit népe tagjainak életében egyenként végbevitt gondoskodásában. (Zsolt 104,27k; Ter 50,20; Jób 10,12) A próféták hirdetik Istennek ezt az uralmát, aki öröktől fogva tudja, mi fog történni. 

A Gondviselés a reménységben szilárdítja meg a népet, de megköveteli közreműködésüket, a biztos bizalmat és az állandó hűséget. A megpróbáltatásokkal is nevelni akarja, alkalmat ad neki arra, hogy közreműködjék vele saját kezdeményezései révén, míg ígéretei révén felkelti a bizalmat, és így megszabadítja azoktól a félelmektől, aggodalmaktól, amelyek megbéníthatnák e közreműködés kockázata láttán. Amikor bűnei miatt önmagát is helytelenül ítéli meg, amikor nem mer remélni, az Úr akkor is biztosítja szeretetéről: „Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? ... De mégha ő megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.” (Iz 49,14-15) 

Jézus megújítja ezt a tanítást, miként atyánk az Isten. Bizalomra hangol bennünket az a tény, hogy gyermekeivé fogadott, még szent Fiát is értünk adta, Szentlelkét szívünkbe árasztja. Ha az örök és isteni értékeket nekünk adta, akkor nincs jogunk-okunk kételkedni abban, hogy földi életünk fenntartásában is segítségünkre lesz. (Mt 6,24-34) Egyszerűen imádkozni kell hozzá: „Mi Atyánk, ...” 

Jézus így tanít: „Ne aggódjatok!” – ezzel azt mondja, hogy Isten megajándékozott értelemmel és szabad akarattal, a természet erőit is szolgálatunkba állíthatjuk. Legyünk szorgalmasok, mint a madarak, szívósak mint a virágok és bízzunk Atyánk szeretetében. Mert az életünk arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátalálhassunk az örök Szeretetre. Fedezzük fel a minket szerető, gondunkat viselő Istent. Tanuljunk meg odaadó szeretettel, nagylelkűen élni. 

Arra kaptuk az életünket, hogy szeressünk, hogy odaadjuk Istennek és testvéreinknek. Ezzel Krisztus szolgái és Isten titkának intézői leszünk. (1Kor 4,1-5) Az intézőktől csak azt kívánják, hogy hűségesek legyenek a szeretetszolgálatban. Ez a hivatásunk.

„Ti mindenek előtt Isten országát és annak igazságát keressétek...” Mt 5,33.

"Miért lettél pápa?" - Ferenc pápa válaszol gyerekeknek

A szentatya január 20-án, a római Szent Mária Jozefa-plébánián tett látogatása alkalmával a szentmise előtt gyerekekkel is elbeszélgetett, válaszolt a kérdéseikre.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Mi volt az élete legnehezebb pillanata?” – szólt az első kérdés Ferenc pápához, aki azt válaszolta, hogy amikor egy fertőzés következtében majdnem meghalt, és el kellett távolítani tüdejének egy részét.

„Az élet általában könnyű?” – érkezett a következő kérdés. „Nem, az élet nem könnyű – válaszolta a pápa. – Isten ajándéka, de vannak rossz pillanatok, amelyeken túl kell lenni: nekem sok ilyen volt, de leginkább a betegségre emlékszem. Nehézségek mindig vannak és mindig lesznek is, de hittel és bátorsággal le lehet győzni őket.” Hozzátette, hogy hitre és bátorságra az Egyház képviselőjének is szüksége van.

Egy kislány arról kérdezte, milyen érzés pápának lenni. Mosolyogva válaszolt: „Nagy felelősséget érez az ember. (…) Egy olyan ember, aki az Egyházat képviseli, nem járathatja le magát a viselkedésével, nem teheti. A pápa lejárathatja magát? Nem, vigyáznia kell. A pápa Róma püspöke, de a többi püspökkel együtt az egész világ Egyházának lelkipásztori gondozása is a feladata. Püspök és apa: ha egy püspök nem érzi, hogy apa, akkor ott valami hiányzik.”

Egy kisfiú azt kérdezte, miért lett pápa. A szentatya elmagyarázta, hogy vannak emberek, akik összegyűlnek a konklávéra: „Arról beszélgetnek egymással, mire van szüksége az Egyháznak, megvitatják, mi lenne a legjobb számára: ennek az az előnye, annak az… De leginkább imádkoznak. A bíborosok emberi észjárás szerint gondolkodnak, de az Úr elküldi a Szentlelket, aki segíti a választást. Aztán mindenki leadja a szavazatát, és azt választják meg, aki a szavazatok kétharmadát kapja. Sok imádságra van azonban szükség, nincsenek hatalmasok, akik nyomást gyakorolnak a választásra.”

Elmondta, hogy amikor őt megválasztották, 115-en voltak. Megkérdezte a gyerekektől, ki volt a legokosabb közülük, mire ők kórusban válaszolták: „Te!” Ferenc pápa így válaszolt: „Nem, nem lehet tudni. Akit megválasztanak, az talán nem a legokosabb, talán nem a legötletesebb, sem a leggyorsabb abban, amit tennie kell, de ő az, akit Isten szeretne az Egyház számára abban a pillanatban.” Hozzátette, hogy amikor egy pápa meghal, vagy lemond, ahogyan Benedek pápa tette hanyatló egészségi állapota miatt, akkor jön majd egy másik pápa, talán ő ugyanúgy nem az lesz, aki a legokosabb, de ugyanígy választják majd meg, a Szentlélek fényénél.

Gyermekként egészen másra készült – vallotta meg Bergoglio pápa, és közvetlen módon válaszolt arra a kérdésre, mi akart lenni: „Nem viccelek, megmondom az igazat. Hentes akartam lenni.”

A beszélgetés végén rövid tanítást adott a gyerekeknek a Szentháromságról. „Isten egy vagy három?” – kérdezte tőlük. A válaszok után így szólt: „Ha egy, akkor az Atya az Isten? Vagy a Fiú? Vagy a Szentlélek? Hárman vannak… nem könnyű ezt megérteni. Három személy van, de ez a három alkotja az egyetlen Istent, rendben?”
Forrás: Zenit.org
Fotó: News.va
Magyar Kurír
(tzs)

Márton Áron Tehetséggondozó Központ félévi kiértékelője

Megtartották az FK Csíkszereda labdarúgóklub által működtetett Márton Áron Tehetséggondozó Központ félévi kiértékelőjét.

 

Ünnepként megélt esemény. Megéri jól tanulni. Fotó: Fkcsikszereda.ro

A hétfői eseményen többek között jelen volt Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke, Juhász András Réka, a Márton Áron Tehetséggondozó Központ tanulmányi igazgatója, illetve Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere – jelezte közleményben a fociklub sajtófelelőse.
Kiderült, hogy a kollégium bizottságának döntése értelmében 19 tanuló mentesült a második félévben fizetendő havi bérkötelezettség alól, emellett közülük öt évfolyamelső bentlakó ösztöndíjban is részesült.
Az ünnepségen Juhász András Réka elmondta, a Márton Áron Tehetséggondozó Központban a tanulás az elsődleges cél, emellett pedig a kollégiumi alternatív programokat is fontosnak tartják. „Tudatában vagyunk annak, hogy ezek szép eredmények, de ez még csak az út kezdete, és a többiek számára ösztönzés lehet” – emelte ki az igazgató.

székelyhon.ro

Csíki Magánjavak: a jussunkat kérjük vissza!

A Csíki Magánjavak történetét (1869-1923) Kocsis Lajos dolgozta fel. 

Az 1869-es császári rendelet oszthatatlan és elidegeníthetetlen meghagyással a volt Csík-vármegye tulajdonába visszaadja az 1848 után elkobzott vagyont.  

Ez a vagyon 62 000 hold erdőt, kaszálót, legelőt, szántót és terméketlen területet jelentett. Továbbá magága foglalta a Mikó-vár épületét a mezőgazdasági iskolát és igazgatói lakást, a régi törvényszék épületét, egy villát Borszékem, kapitányi lakást Szépvízen és 40 hektár területet Csíkszereda részén.  

Ezt a közösségi vagyont, amelyet II. József a székelyek határőrezredek támogatására adományozott, és amely a székelység boldogulásának előmozdítója volt, Ferenc József császár 1851-ben elvette, mert részt vettek az 1848/49-es szabadságharcban. 

A kiegyezést követően a császár visszaadta a volt határőri vagyont, amely 1869-től a székelység boldogulását szolgálta. A székelyek újabb kifosztását jelentette, amikor ezt a vagyont 1923-ban a román állam elvette, s az erdővagyon felét kiosztotta azon 10 település között, akiknek addig még saját temetkezési helye sem volt. ...

Olvassuk el a tudósítást:

** 

Csíki Magánjavak: közösen kell tenni a cél eléréséért  

Mintegy száz küldött vett részt hétfőn a Csíki Magánjavak tisztújító közgyűlésén. A találkozás jó alkalom volt arra is, hogy a jelenlevők egymást megerősítsék abban, hogy közösen tudnak eredményeket elérni.

A leköszönő igazgatótanács beszámolója a mandátum időszakáról, a 2016-os év tevékenységi beszámoló, valamint ugyanerre az évre vonatkozó pénzügyi jelentés, a 2017-es év tevékenységi és pénzügyi terv, az igazgatótanács és cenzorbizottság megválasztása, illetve különfélék szerepeltek a Csíki Magánjavak hétfői közgyűlésének napirendjén. A megyeházán tartott gyűlésre – a közbirtokossági elnökök, polgármesterek, önkormányzatok képviselői mellett – meghívták Darvas-Kozma József római katolikus esperest, Farkas Balázs konzult, Sógor Csaba EP-képviselőt és a sajtó képviselőit is.

„Nem az erdőt tartom a legnagyobb értéknek, hanem hogy ennyien egy asztalhoz le tudunk ülni, hogy ennyi embernek fontos a holnap. (...) Persze, jó lenne, ha visszaadnák a javakat, de ha soha nem adják vissza, akkor is dolgoznunk kell” – hívta fel a figyelmet Böjte Csaba, a Csíki Magánjavak elnöke.

Bíró Albin, a magánjavak alelnöke beszámolójában kitért az elkobzott erdővagyon és több ingatlan visszaigénylési pereire. Rámutatott, ha kell, Strasbourgig mennek megkeresni az igazságot. Kiemelte, a négyévenként megtartott közgyűlésre azért is szükség van, hogy egymást megerősítsék abban, hogy együvé tartoznak, és ezekről a bizonyos „magánjavakról”, erkölcsi és anyagi javakról nem mondanak le.

Kolumbán Tibor ügyvéd, igazgatótanácsi tag elmondta, addig is, amíg a tárgyalásokon előrelépés történik, folytatják a munkát. Ugyanakkor igyekeznek a nagyközönséggel is megismertetni a Csíki Magánjavak történetét, törekvéseit, honlapot és közösségi oldalt terveznek létrehozni.

Mátéffi Győző, a csíksomlyói közbirtokosság elnöke javasolta, vonják be a közbirtokossági tagságokat a Csíki Magánjavakba, Darvas-Kozma József esperes pedig pénzbeli felajánlást is tett. „Nagyon fontosnak tartom a Csíki Magánjavakat, és négyezer lejjel fogjuk támogatni az ügyet. Ha akarjuk, akkor valóság lesz minden.”

Rafain Zoltán igazgatótanácsi tag javaslatára a jelenlevők közösen imádkoztak azért, hogy a Csíki Magánjavak ügyei jó irányba haladjanak.

Az új vezetőség

Az igazgatótanács-tagság: Becze István, Bíró Albin, Gondos Imre, Kolumbán Tibor, Rafain Zoltán (csíki térség), Böjte Csaba, Gál Pál László, Györfi Gábor, Szász Márton (gyergyói térség).

A cenzorbizottság tagjai: Kedves Imre, Nagy István, Kovács Judit, póttagok László Lajos, Köllő Bálint, Szőcs László.

 

szekelyhon.ro

Szent László-év 6.

László herceg a hadakozások során, Kerlésnél az úzok (fekete kunok), besenyők és kunok, Mogyoródnál Salamon ellen olyan hírnévre tett szert, hogy bátyja, Géza király halálakor az ország főurai, akik becsülték uralkodói képességeiért, hallani sem akartak a Pozsony várában rekedt Salamonról, hanem körülvették és állhatatosan kérték, rábeszélték a korona elfogadására. Hozzuk hasonlóan az egyháziak bőkezűségéért, a vitézek katonai erényeiért – amelyeket a harctereken, személyes viadalokon megmutatott – becsülték.

Ekkor elérkezett a kedvező idő, hogy Isten megmutassa egyrészt választottját, másrészt népét ilyen pártfogó erényével védelmezze és példájával nevelje. Ő előbb a hercegi tisztét töltötte be vallásosan, majd „anélkül, hogy hatalomra vagy rangra tört volna, anélkül, hogy akármilyen világi vagyonra vágyakozott volna”. László engedett a nép akaratának. 1077 tavaszán átvette az ország kormányzását, Magyarország királya lett.

Az új királynak már a külseje is azt sugallta, hogy uralkodásra termett. „Természeti adottságaiban pedig az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára” – olvassuk a szentté avatása körül készült legendában. Egy másik változat szerint a királyságra, László megnyerő, tiszteletet gerjesztő, uralkodói termete, nemes arckifejezése ihlette. A francia Saint Gilles-monostor hazánkba jött szerzetese joggal nyilatkozhatott Lászlóról úgy, hogy „elegatissimus rex”. A külső kiválóságokkal rendelkező herceg, a belső értékeket is kiművelte és életét átitatta a négy sarkalatos erény: az okosság, az igazságosság, a lelki erősség és a mértékletesség.

Ez a szilárd kezű, magabiztos, bölcs kormányzás az első pillanattól kezdve nagy körültekintésben nyilatkozott meg, s erre legjobb példa a koronához fűződő kapcsolata, ahogy azt a legendában megírták: „Mikor ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi méltóságot isteni végzésből magának tulajdonítsa, nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát: a királyi jelvényeket tisztelettel maga előtt vitetve nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy az első legyen, hanem hogy hasznos legyen.” Már ez a tény elegendő volt arra, hogy kortársait figyelmeztesse: a királyi hatalom fölött ott van az Égi Király, Isten hatalma! László, bár király, mégis alattvaló, döntései, tettei az isteni törvényekhez igazodtak. „Minden, ami számára kívánatos: Isten, s minden lelki erénye az ő felségére irányult; megőrizte a királyi méltóságot, kinek-kinek megadta a magáét, Istent magáért szerette, a világi hívságokat Isten kedvéért.”

László fellépése az Árpád-háziak családi története szempontjából is fordulópont, mivel személyében éppolyan önállósággal alakított ki egy új, magyar uralkodó típust, mint annak idején az első király, Szent István.

László igen kedvező külpolitikai körülmények között lépett trónra: a német császárságot teljesen lekötötte a pápasággal való küzdelme.  Ez időtájt éleződött ki IV. Henrik és VII. Gergely pápa viszálya, az invesztitúra harc. Kihasználva az egyházi és világi hatalom között folyó küzdelem nyújtotta lehetőségeket, László a pápapárti német erőkkel lépett szövetségre, de függetlenségét megőrizve.

A másik Magyarországgal határos birodalom, Bizánc is válságos időszakot élt át. Részben amiatt, hogy Dukász Mihály császárral szemben Niképhorosz ellencsászárrá kiáltatta ki magát, részben a szeldzsukok előretörése miatt.

A Kijevi Oroszország is hercegségekre bomlott. A széttagoltság állapotában az önálló politikát folytató hercegek nem tudtak egységesen fellépni a kipcsaki-kománok (kunok) támadásával szemben. A hűbéri függőségben levő kisebb szláv államok: csehek, lengyelek, horvátok nem fenyegették Magyarországot. Gondot csak a nomádok betörésének elhárítása okozott.

Az úz (fekete kun) besenyő és kun betörések tapasztalatai arra ösztönözték Lászlót, hogy a végeket megerősítse. A Kárpátok láncolatát már a honfoglalás óta Magyarország határának kell tekintenünk. Ezen belül elterülő erdős, hegyes vidék védelmi övezet volt, mely Szent István óta mint királyi birtok a várispánok fennhatósága alatt állott. Az erdélyi várispánságok felállításakor megyék alakultak, melyek hosszan kelet irányban húzódtak: Doboka, Kolozs, Torda Küküllő, Fehér megye. Ez utóbbi régi kiterjedését pontosan meg tudjuk állapítani, mert elszórtan fekvő kisebb darabjai a székelyek és szászok betelepülése után is megmaradtak a megye fennhatósága alatt, mert fontos királyi várak, illetőleg tartozékai voltak, vagy már magánbirtokban voltak.

Mivel László király alattvalói közül a székelyek népe állott hozzá legközelebb, mert akkoriban ez a nép még mindig őrizte élenjáró szerepét a csatákban. S velük együtt László is az élen harcolt. A könnyűlovas székelyek még mindig, a honfoglalás hagyományainak megfelelően, az „Őrség” népe volt. Ezért laktak Moson vidékén, a nyugati országkapuknál, ezért kerültek Zalába és a máig „Őrség”-nek nevezett vidékre. A legnagyobb részük a Tiszától keletre eső részen, a Kórogy – Körös – Tekerő folyók völgyén a Meszes felé laktak. Erdélyben a székelység nemzetségi szervezettségének régi kötelékeit megőrizve (6-6 nemre, 24-24 ágra oszlott) tömören megmaradt, jobban megtudta őrizni egyéniségét, mint a kisebb csoportocskák szétszórt települési területén. Szent István a latin rítusú székelyekre támaszkodott az erdélyi Gyula legyőzése után, amikor egy részüket Gyulafehérvár környékére, Sebes, Selyk és Medgyes vidékére telepítette. 

A székelyek legnagyobb része, László király országvédő intézkedése által áttelepítve foglalta el helyét Erdély keleti részein. Ezzel kiépítette a keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységbe formálva Magyarországot. Ez is magyarázza, hogy a “kegyes király” emléke legmélyebben talán a székelyek tudatvilágában vert gyökeret. Annál is inkább, mivel csodás tetteivel népet mentő és népet vezető személye, valamint vitézi harcai igen sok rokon vonást mutattak az ősi Csaba-mondával és újra megtermékenyítette a nép képzeletét. Később, a 14. században a küzdő székely éppúgy visszavárta László megmentő alakját, mint egykor a görög földre távozott Csabát. 

Előző részek: 

Szent László-év 2017

Szent László-év 2.

Szent László-év 3.

Szent László-év 4.

Szent László-év 5.