Életmentők

1988. december 7-én, szerdán helyi idő szerint 11 óra 41 perckor Örményország északi részén (akkor még a SU része), pusztító erejű földrengés volt, amelyet az egész világon Spitak-földrengés néven ismernek. Spitak épületeinek nagy része 1960-80-as években épült, akár a mai Gyumri és Vanadzor városok épületei. Számos nagy településtől távol eső kis falvak is megsemmisültek. A kőből épült házak, tömbházak és szinte minden építmény, köztük 230 ipari vállalat, 410 egészségügyi intézmény összeomlott. Spitakban és az említett városokban, valamint a környéküköen 11 másodperc alatt 500.000 ember maradt hajléktalan, 150.000 ember halt meg és 19.000 maradt rokkant. 

A spitaki temető 25.000 halottjának elhalálozási dátum 1988. december 7. A temető sírjai között található egy sír kereszt, csillag és fotó nélkül, melyen egy kutya mellszobra van, és e név: Žuža.

Az örményországi szörnyű földrengés során, Žuža – egy egyszerű keverék kutya – megtette a lehetetlent. Megmentett egy egyéves kislányt, aki vele volt a romok alatt. Négy napig a kutya testével melegítette a babát és tejével etette. Így a baba életben maradt. A negyedik nap, amikor a mentőegységek emberei egyperces néma csenddel figyeltek a romok alatt levő túlélőkre, ekkor Žuža felüvöltött. De nem az állatok voltak az elsődlegesek, az emberek fontosabbak voltak... 

És akkor Žuža olyasmit tett, amit még soha – finoman megharapta a gyereket. A kislány sírni kezdett, és ennek köszönhetően mindkettőjüket – a síró babát és az éhes kutyát –, kimentették a romok alól. Žuža még 12 évig élt Lala Saryan családjával. Amikor pedig kimúlt, Lala rokonai a Spitak temetőjében temették el a többi embersír közé... Ezúttal nem szabályok szerint, hanem érdemek szerint…

 

 

 

Hogyan készülünk Isten elé?

Attila hun király 433-tól uralkodott. Életéről beszámolt Priszkosz rétor bizánci diplomata, történetíró, amikor 448 körül Attila uralkodói székhelyén járt követségben. Attila aranyban fizetendő adót követelt a kelet-római császártól, amit Bizánc a béke érdekében rendszeresen meg fizetett. Attila ugyanezt kérte Nyugattól is. Majd 451-ben a Nyugat-római Birodalom egyik legfontosabb provinciája, Gallia ellen vonult. A nagy városokat szerre elfoglalta, és Tricarsis város ellen vonult (ma Troyes). „A város püspöke, Szent Lupus kiment a hódító Attila elé, és megkérdezte: – Ki vagy?  – Én az Isten ostora vagyok! – válaszolta Attila. – Akkor hát, Isten hozott, kinyítjuk kapuinkat, megérdemeljük Isten ostorcsapásait.” A legenda szerint, Attila ezt a várost megkímélte. 

Lupus püspök Attila hódításában Isten bűntető kezét láttta, és alázatosan meghajolt előtte. Szent Ágoston azt kérte: Uram, a földi életben bűntes inkább, mint az örökkévalóságban. A szentlecke arra int mindenkit: ne tégy bűnös dolgot azzal a titkos reménnyel, hogy nem lesz baj belőle, mert Isten nem huny szemet semmi felett. (Zsid 12,5-7. 11,13) Ha rögtön nem is kér számon, az még nem jelenti, hogy megúszod végleg az ügyet. Csak azt jelnti, hogy Isten türelmes, időt ad a megtérésre, a vezeklésre, az ökéntes bűnhődésre. A próbatételt vagy szenvedést is az üdvösségünkért engedi meg. A szentíró Isten atyaságának megnyilvánulását láttatja, mert Isten atyaként érez irántunk, szükséges, hogy fenyítsen is bennünket, és a szenvedés iskolájában a tökéletesség elérését lehetővé tegye. A türelmes szenvedés az a növény, amelynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse. Isten próbatételeit jobb teljes megadással fogadni, így könyörül meg leghamarabb az Úr. Csak kérjük bízalommal, hogy a bűntetés ne legyen hiábavaló, és ne kelljen örök bűntetéssé válnia.  Ne legyünk önteltek, sem könnyelműek, vegyük komolyan az üdvösséget – erre figyelmeztet Jézus. (Lk 13,24-30) Egy kíváncsiskodó azt kérdezte: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” A kérdésre nem válaszol az Úr, mert nem azért jött, hogy színes vonásokkal ecsetelje, milyen lesz odaát, hanem azért jött, hogy megmutassa, hogyan lehet az üdvösségre eljutni. „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.” Az üdvösség nem más, mint az ember sorsának végső és minden képzeletet felülmúló rendeződése, amikor testestül-lelkestül örökre megmenekül. Isten mindenkit hív országába. Nekünk hozzá kell igazodnunk. (Iz 66,19-21) Aki Jézust követi, aki az út, az igazság és az élet, az üdvözül. Szent Ágoston mondja: Aki megteremtett megkérdezésed nélkül, nem fog üdvözíteni közreműködésed nélkül. Lupulus püspök elfogadta a megpróbáltatást, a Jézus mutatta szűk kapun ment Attila elé, és megmentette városát.

 

„Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Jn 14,6.

Hirdetés: 2022. augusztus 21.

1. Ma, augusztus 21-én, Hargitafürdőn Szent István búcsú a pálos atyáknál 12:30 órakor. Főcelebráns és igehirdető Ft. dr. Kerekes László segédpüspök.

2. Augusztus 22-én, hétfőn Boldogságos Szűz Mária  Királynő ünnepe.

3. Pénteken keresztelési felkészítő 18 órakor a felső hittanteremben.

4. Figyelmükbe ajánljuk a katolikus sajtót.

5. Augusztus 28-án a Szent Ágoston templom búcsúja. Az ünnepi mise 12:30 órakor kezdődik.

Boldogságos Szűz Mária  Királynő ünnepéről: XII. Piusz pápa, aki 1950-ben kihírdette a Mária mennybevételének dogmáját, rá négy évre, 1954. október 11-én kiadta Ad Coeli Reginam kezdetű enciklikáját, melyben elrendelte Szűz Mária, a Mennyek Királynéja ünnepét.

Szűz Máriát ősidők óta királynőként tiszteli az Egyház. Királynői titulusa annak az örömnek a kifejezése, hogy a Szent Szűz részese lett Fia uralmának.  És azóta megmutatkozó anyai erejét, uralmát érezzük, ahogy azt XVI. Benedek pápa Münchenben imádkozta: „Az emberek minden gondját magadra veszed és az Úr, a te Fiad elé viszed. A Te hatalmad a jóság, hatalmad a szolgálat.”

A Szent Szűz dicsőségét látva megerősödik bennünk Szent Pál tanítása: „nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” (Ef 2,19). E családban jelen van, és gondunkat viseli a Szűz Anya. Királynőként való tisztelete megjelenik az egyházatyáknál, egyházi íróknál és egyháztanítóknál.

Az efezusi zsinat 431-ben, dogmával szentesítette, hogy Szűz Mária valóságos istenszülő, vagyis nem csupán Krisztus anyja, hanem Isten anyja. Ma is imádkozzuk az ősi fohászt: „Oltalmad alá menekülünk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején…”.

Az örvendetes rózsafüzér ötödik titkában imádkozzuk, hogy „Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, aki téged, Szent Szűz a mennyben megkoronázott.” Jézus Krisztus azért koronázhatta meg Máriát a Mindenség Királynőjévé, mert ő a Világmindenség Királya lett azáltal, hogy nem ragaszkodott istenségéhez: „Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta” (Fil 2,8-9).

A mennyei Atya ugyanis, aki Krisztust, a mindhalálig megalázottat dicsőséggel és tisztelettel koronázva jobbjára ültette, Fiával együtt hasonlóképpen felmagasztalta a Boldogságos Szüzet, az alázatos szolgálóleányt az angyalok kórusa fölé. Szűz Máriát Anyakirálynőnek tisztelhetjük, mert szülőanyja lett a Messiás-királynak, aki a próféták jövendölése szerint Dávid trónján és királyságában uralkodik.

A Lorettoi Litániában található fohászok közül több is királynénak nevezi Máriát. Mondjuk őt Angyalok Királynéjának, mert tisztaságban és dicsőségben felülmúlja őket.

Pátriárkák Királynéja, mert mélyebb hittel és bizalommal fogadta az Isten Fiát.

Próféták Királynéja, mert a jövőbe látó képessége felülmúlja ezekét.

Apostolok Királynéjának – mert közelebbről szemlélte a Szentháromságot mint az apostolok, és kitartó imádságával leesdette a Szentlelket.  

Vértanúk Királynéjának – mert lélekben Isteni Fia után a legtöbbet szenvedett.

Hitvallók Királynéjának – mert élete minden napján hitte és vallotta Szent Fia istenségét.

Szűzek Királynéja – mert ő az első a szűzek között, akik azt az éneket éneklik, amelyet senki más nem énekelhet csak ők, akiket a tisztátalanság nem szennyezett.

Világ Királynéja, Magyarok Nagyasszonya, és Mennyek Királynéasszonyának is szólítjuk az Egyház ősi imádságában, ahol ma is énekeljük a Regina Coeli kezdetű antifónát.

A II. Vatikáni Zsinat a Mindenség Királynéjának nevezi Szűz Máriát, éppen mennybevétele összefüggésében: „...a Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, földi életének végeztével az Úr tesben és lélekben fölvitte a mennybe, és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez.” (Lumen gentium 59.)

 

 

 

Légy áldott, Szent István király

Szent István ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet vezetője lett világos látásával, határozott tenni akarásával és mélységes krisztusi hitével. Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született 969-972 között. A keresztség szentségében a passaui egyházmegye védőszentjének Szent István vértanú nevét kapta, akár csak apja Géza nagyfejedelem. Gyermekkorában megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27). Az ifjú herceg hitét Szent Adalbert Prága püspöke mélyítette el és megbérmálta. A családi házban megismerte az ország állapotát.

Dinasztikus házasságra készült, a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Az eljegyzésnél Szent Adalbert aszisztált Seyernben. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. A házasságot Esztergomban kötötték 996-ban. István ifjú aráját Nyitra várába, hercegsége központjába vitte. István és Gizella keresztény hite és szeretete kiteljesedésre vezette mindkettőjüket. Úgy ismerték meg Krisztust, akit egyedül érdemes követni, aki az ember képességét a kegyelem segítségével kibontakoztatja, és boldoggá is teszi. István házasságának első éve ezt az életalapozást szolgálta. Ekkor készült fel egészen az ország vezetésére, az igaz hit plántálására. Amikor édesapja, Géza 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie jogait és a kereszténységet. Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott, Szent Márton segítségét kérte. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke irányába vezette, és a szállásterületén mozgó, nomád életvitelű népet a helyhez kötöttségre szoktatta. Azért lett jó uralkodó, mert kialakította népe vízióját, és felkészült annak megvalósítására.

Szent István mivel maradandó művet akart, házat és hazát Krisztusra, a Szegletkőre építette (Mt 7, 24-29). Tudta, hogy aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet nemcsak reményt ad itt a földön, hanem tartalommal tölti ki az életet. Életének két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től 1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vagy Ravenna irányába vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte: vendéglátást, kedvező átvonulást és hoszpiciumokat biztosított a zarándokoknak. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakra talált. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt a menekültek és sorsüldözötteknek nyújtott segítségéért.

Szent István uralkodásának második korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia, Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.

Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az útját járta (Ef 4, 17-24). Magára öltötte az új embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda. 

1038. Nagyboldogasszony vigilíáján, István király az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezett. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökkévalóságba. 

Íme, példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.

Az utána következő gyenge királyok miatt, népünk énekben fogant fájdalommal szólítgatta évszázadokon keresztül a Szentkirályt: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.” 

Negyvenöt év után (1083. aug. 20) István király szentségét a római egyház elismerte és példaképnek állította: Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király! Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, Légy áldott Szent István király!