Létünk alapvető
bizonytalanságát ekképp ecsetelte Boldog John Henry Newman
bíboros: „A legjobb emberek is bizonyulhatnak megbízhatatlanoknak.
Nagyoknak mutatkoznak, kicsiknek bizonyulnak. Ma szilárdan állnak, holnap meg
elbuknak. Ilyen az emberi erény. Arra int, hogy senkit ne tekintsünk a földön
mesternek. Csak tökéletes Urunkra hagyatkozhatunk. És alázkodjunk meg
önmagunkban.” A földön élni egyet jelent bizonytalanságban élni. Viszont a
bizonytalanságból fakadó természetes szorongást föloldja a remény és a bizalom,
hogy örök életünk a szerető és irgalmas Istenben van. Ő fokozatosan rávezet bennünket
titkai megértésére, mint egykor Ábrahámot.
Isten a benne hívő Ábrahámnak
megígérte, hogy gyermekekkel és földdel áldja meg (Ter 15,5-12. 17-18). Az
utóbbit Isten extatikus álomban közölte vele. Erre ő áldozattal felelt az Úrnak
– véres utcát formált a kettéhasított állatokból – jelezve, hogy életre-halálra
szólóan szereti. Közben besötétedett, álom fogta el Ábrahámot (Isten
közelségének egyik jele, hogy az ember elnehezül, elálmosodik) és nagy rettegés,
sötétség szállt reá, ami gyarlóságának elismerése. Az emésztő tűzzel szentesül a
szövetségkötés. Isten teljes felelősségvállalása és gondoskodása bizonyosságot adott
Ábrahámnak.
A színeváltozás hegyén Jézus
egész lényét istenfiúsága ragyogta be. A három apostolt pedig halálos félelem fogta
el, amikor látták a megdicsőült Jézust és a vele beszélgető Mózest és Illést
(Lk 9,28b-36). Megrémültek, érezték, hogy ők nem illenek hozzá, gyarló, sőt
bűnös emberek. Az irgalmas Atya üzenete pedig így bátorítja: „Ez az én
választott Fiam, őt hallgassátok.” Mert Ő megmutatja, hogyan számoljuk fel
életünkben a rosszat, sőt egyháza által kötelezően előírja, hogy nézzünk szembe
bűnös önmagunkkal. Ő kegyelmi segítséget ad, hogy újra Isten gyermekei legyünk
és megerősödjünk az erényekben.
Pál apostol, akinek minden sötétségét
eloszlatta a megdicsőült Krisztus, így tesz tanúságot: „Urunk, Jézus Krisztus
átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.” (Fil
3,20-4,1) A végső átalakítás testünk feltámadása lesz. A három apostol
Tábor-hegyi istenélményből is egyedül Jézus maradt, aki engedelmeskedett az
Atyának, mégpedig a kereszthalálig.
A kereszt egy olyan élet kifejezője, amely
egészen másokra irányul. Ezek a mások - Jézus számára - mi vagyunk. Ő a mi új
és örök szövetségi áldozatunk. Ő az, aki átalakít minket és
átkonvertálja céljainkat, de ehhez a mi közreműködésünk is szükséges. Krisztus
keresztjének egyik vége földbeágyazott és látható, a másik része a végtelen
szeretet, a megdicsőült Krisztus.
A kereszt szemlélése összeköttetést teremt az
ég és a föld között. A böjti időszak szellemi-lelki, értékrendbeli
átalakításnak a lehetőségét kínálja fel. Krisztus segít túltekinteni a testi
szükségleteken, a mindennapi vágyakon, a különféle csalódásokon. Egyetlen
magyarázat elég lesz fájdalmaidra és hiányaidra: részed van Krisztus
keresztjében, részed van Krisztus dicsőségében is.
Ez örömünk oka és a vele
együtt zarándokló utunk célja.
„Világosságom
és üdvösségem az Úr, kitől félnék.” Zsolt 26,1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése