Virágvasárnap

Sorsfordító vasárnap  ez a vasárnap. Virágvasárnap minden miséjében ünnepélyes körmenettel, vagy egyszerű bevonulással megemlékezünk Jézus Krisztus üdvösségszerző jeruzsálemi bevonulásáról.

Kezünkben barkaág, vidékünk első tavaszi virága, amit megszentelve haza visszük. Ezek az ágak emlékeztetnek arra, hogy örvendezve léptünk Krisztus Urunk nyomába. Ugyanakkor Krisztus ígéreteire is utalnak: ha hűségesen követjük, akkor örök dicsőségének is részesei leszünk. A körmenet nyilvános és hiteles hitvallás Jézus mellett, ha „szívünk-lelkünk most kitárjuk”.

A virágvasárnapi bevonulásról mind a négy evangélista megemlékezik. Ebben az évben Szent Márk evangélista rövid beszámolóját olvassuk (Mk 11,1-10). Jeruzsálemet a húsvéti zarándokok sokasága árasztja el. Ezek érdeklődése Jézus iránt egyre nő. Mivel az Úr előre látja a húsvéti eseményeket, ezért Jeruzsálemi bevonulását messiási tervébe állítja. Környezete várakozására látható gesztussal válaszol: szamárháton, mint a béke királya érkezik a városba. Ezzel már is kitér a politikai várakozás elől. Így adja tudtul, hogy ő Dávid fia, akiben beteljesednek a próféták jövendölései. Zakariás (9,9) próféta így jövendölt: „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.” A szamár hátán bevonuló Jézus, Isten nevében jön, Isten országának kegyelmeit hozza. Mint igazi zarándok, politikai hatalom nélküli Békefejedelem, aki kész engesztelést nyújtani népe bűneiért. Éppen ezért a lovon büszkélkedő római légionáriusok nem láttak benne politikai tényezőt.

A nép valamilyen nagy csoda után áhítozik. A zarándokok körében elindul a tanúságtétel. A zsoltáréneklésük lelkesedésbe, Jézus hozsannázásába (ments meg, kérünk!), királynak kijáró felkiáltásba megy át. Áldani kezdték Istent a sok csodáért, amelynek tanúi voltak. Meg vannak győződve, ha Jézus tud betegeket gyógyítani, halottakat feltámasztani, és más csodákat tenni, akkor meg is szabadíthatja őket. Bíborszőnyegek helyett ruhájukat terítik az útra, kezükben Izrael függetlenségét jelentő pálmaágakat lengetnek. Így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa!”

Jézus Jeruzsálemi bevonulása - üdvtörténetileg - kegyelmi adomány, nagy felhívás mindenki számára, hogy döntsön. Jézus előre látja, hogy a vezetők izgatására a nép egyrésze vissza fogja utasítani a kegyelmet, s lelki szemei előtt felvillan Jeruzsálem büntetése: „Bárcsak felismerted volna, legalább ezen a napon, ami békességedre lenne.”

Isten Fia engedi, hogy keresztre feszítsék, mint Jahve szenvedő szolgáját (Iz 50,4-7). Ennek a kiszolgáltatottságnak egyetlen oka van: Jézus végtelen szeretete, amely egyben az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és az emberek iránti szeretet, akiket az Atyához akar vezetni (Fil 2,6-11). E szeretetét a keresztáldozatban nyilvánította ki.

Jézus a szentmiseáldozatban cselekvő társának maga mellé veszi a benne hívőket. Ezentúl nincs szükség más áldozatra, mert mennyei Atyánk magához ölel a szentmise által a Szentlélekben. A szentmiseáldozat számunkra az üdvösség csúcsa és forrása. Minden szentmise virágvasárnap, mert a szentmisében hitvallást teszünk: „Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Így „minden nyelv hirdeti, az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” 

Krisztus húsvéti misztériuma választás elé állít mindenkit: húsvétkor, a keresztségkor, az elsőáldozáskor, a bérmáláskor, a házasságkötéskor, mindennapi munkánk végzésében, társadalmi megnyilatkozásainkban stb.

Jól választunk, ha áldozatos életünket Jézus áldozatába helyezzük, mert ezzel a szeretet civilizációját építjük, s nem szolgáltatjuk ki magunkat a jólétet ígérő álnok hazugságnak.

Krisztust követve, vállaljuk a mindennapok áldozatát, mert akkor Krisztus feltámadása által részünk lesz a szentháromságos Isten életében, és segít harcolni a gyűlölet ellen. Hogyan? A válasz nem a szeretet parancsolata, hanem a szeretetet megelőző parancsolat, a hit parancsa.

A keresztény szeretet gyökere nem a szeretetre való szándék, hanem az abba vetett hit, hogy Isten szeret bennünket, függetlenül az értékeinktől. Krisztus ezt a hitet mutatja nekünk, és a feltámadás fényében reményt ad. A sebek begyógyulnak, a gyűlölet megszűnik és a szeretet, a béke győzedelmeskedik. Ennek a felismerése mindenkor, sorsunkat jobbra fordítja. A Jézust ünneplő jeruzsálemi nép példáját kövessük, és lélekben vele egyesüljünk. Ámen.