Szentatya, mondja meg a politikusoknak -

December 11-én, szerdán a hideg, de napos reggelen a Szentatya üvegtetővel fedett dzsipen jelent meg a Szent Péter téren, hogy a fél 11-kor kezdődő általános kihallgatás előtt üdvözölje a híveket, akik ez alkalommal is megtöltötték a Szent Péter teret. Lelkesedésüket a téli időjárás sem kisebbítette, nagy örömmel várták a pápa megjelenését már kora reggel óta. A Pápai Ház Prefektúrájáról több mint 27 ezren vettek át jegyet, de ennél jóval nagyobb számban gyűltek össze a zarándokok, hogy találkozhassanak a Szentatyával. Tapssal, különböző feliratokat tartalmazó transzparensekkel fogadták. „Ilyen nagy szíved van” – felirattal egy hatalmas piros papírból kivágott szívet adott át gyermekek egy csoportja a pápának. A teret körbejárva a hívek közül többen is hangos kiáltással kérték a pápától: „Szentatya, mondja meg a politikusoknak, hogy munkára van szükségünk”.

Az általános kihallgatás végén Ferenc pápa köszöntötte a világ minden részéről összegyűlt különböző nyelvű zarándokokat. Az adventi időszakban az imán keresztül az Úrvárásra hívta fel a hívek figyelmét. Spanyol nyelvű köszöntésében a december 12-én esedékes Guadalupei Szűz Mária ünnepe alkalmából üzenettel fordult az amerikai kontinens lakóihoz. Majd olasz nyelven felhívást intézett a Karitász által az éhezés ellen indított világkampány támogatására.

A fiatalokhoz, a betegekhez és az új házasokhoz intézett szavaiban is utalt a Guadalupei Szűz Mária közelgő ünnepére. A fiatalokat arra kérte, hogy tanulják meg Máriától meghallani az Úr rájuk vonatkozó akaratát. A betegek kérjék az Úr édesanyjának segítségét a nagy nehézségek pillanataiban. Végül az új házasokat arra buzdította, hogy merítsenek ösztönzést Szűz Máriától, ezáltal hozzanak szeretetet és derűt családjaikba.

Többek között egy olasz kézműves Nápolyból az általános kihallgatás végén átadta ajándékát a Szentatyának. Ferenc pápa is azok között a figurák között volt, akik a nápolyi kézműves által készített betlehemi jelenet részét képezték.

(sv) VR

Az év embere - Time magazin kitüntetettje

Ferenc pápa a 2013-as év embere – jelentette be a neves amerikai hetilap igazgatója, Nancy Gibbs. Ferenc a harmadik pápa, akit a Time magazin ezzel a címmel tüntetett ki. 1962-ben XXIII. Jánosnak, 1994-ben pedig II. János Pálnak ítélte oda az elismerést.

P. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő ezzel kapcsolatban elmondta:

„A dolog nem meglepő, tekintettel arra a hatalmas visszhangra és figyelemre, amit Ferenc pápa megválasztása és pápasága kezdeti időszaka kiváltott. Pozitív jel, hogy a nemzetközi sajtó egyik legrangosabb elismerését olyan személynek ítélik oda, aki a lelki, vallási és erkölcsi értékeket hirdeti a világban, és hatékonyan szól a béke és a nagyobb igazságosság érdekében. Ami a pápát illeti, nem törekszik hírnévre és sikerre, mivel szolgálatát az evangélium hirdetéséért végzi, amelyben Isten szeretete nyilvánul meg mindenki iránt. Ha ez vonzó az embereknek és reményt ad nekik, akkor a pápa örül. Ha ez az „év embere” választás azt jelenti, hogy sokan megértették – legalább implicit módon – ezt az üzenetet, akkor a Szentatya bizonyára örül” – nyilatkozta még P. Lombardi.

(gá) VR

Kihirdették a kármelita Marcell atya hősies erényeinek elismerését

December 9-én, hétfőn Ferenc pápa személyes kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefektusát, amely keretén belül több határozat közzétételére jogosította fel a kongregációt. Ezek között szerepel az Isten Szolgájáról, a Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Marcell atyáról, világi nevén Marton Boldizsárról szóló határozat is, amely szerint elismerik hősies erényeit.

Marton Boldizsár, a későbbi Marcell atya életrajzából: A Zala megyei Kiskomáromban született (ma Zalakomár), 1887. szeptember 9-én. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét.

Miközben egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetem bölcsészkarán, kora divatos ideológiáinak zsákmányává válva elveszítette hitét, s tizenhat évig nem járult szentségekhez. Megszerezve a magyar-latin-görög szakos tanári diplomát Petrozsényben, majd Zalaegerszegen lett gimnáziumi tanár. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai, s aki folyton fejlesztette tudását az olvasás és a különböző európai országokban tett utazásai révén.

Az első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes, de tőle fiatalabb tanárkollegáját helyettesítve a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként szolgálva mindenkit, még ellenséget is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több katona térhessen vissza vele együtt épségben családjához.

A háborúból visszatérve egy hosszú megtérési folyamatban volt része, aminek következtében megbánta bűneit és szerzetesi hivatását fölismerve, 38 évesen a kármelita rendbe kérte felvételét. A képzési idő elteltével, 1930-ban szentelték pappá. Tizenhárom évig volt Győrben a novíciusok magisztere volt. Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelte őket, sok karmelita növendék hivatásához járult hatékonyan hozzá. A 40-es évek második felében országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Számos egyházi és világi elöljáró tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú-püspök, Boldog Apor Vilmos vagy Mindszenty József hercegprímás-bíboros, aki később boldoggáavatási eljárásának megkezdését személyes közbelépésével is sürgette.

1950-től, a szerzetesrendek feloszlatását követően az isteni Gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma révén sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra alatt hitükért üldözést szenvedtek.

1966-ban bekövetkezett halála után a győri Kármelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta sírja a budapesti Kármelita templomban látogatható.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A pápa karácsonyfája

Bajorország ajándéka Ferenc pápának az idei fenyőfa, amelyet csütörtökön délelőtt helyeztek el a Szent Péter téren, készülve a közeledő karácsonyi ünnepekre. A tér közepén álló obeliszk mellett állították föl a fát, amelyet december 13-án, pénteken adnak át hivatalosan Vatikánváros Kormányzósága elnöke és főtitkára jelenlétében. Az elhelyezésről és a díszítésről a kormányzóság technikai részlege gondoskodik.

Az óriási fenyő a waldmüncheni közösség jóvoltából érkezett a Vatikánba december 5-re virradó éjszaka, a tervezettnél valamivel előbb. Ki akarták használni ugyanis a ködmentes útszakaszokat Németországban és Ausztriában, hogy mielőbb biztonságban megérkezzen a rendkívüli szállítmány.

A konvojnak egy hatvan éves, 25 méter magas, majdnem egy méter átmérőjű és több mint 7 tonna súlyú fenyőfát kellett sértetlenül Rómába szállítania. Mivel átszelték Közép-Európa szívét (Waldmünchen ugyanis a Cseh Köztársaság határán fekszik), az óriási fenyőfa sok ember figyelmét fölkeltette: a fát borító nagy ponyvára német és olasz nyelven a következőt írták: „Karácsonyfa Waldmünchentől Rómának”. Sokan pedig rábízták a fenyőfára jókívánságaikat Ferenc pápának.

Az utazás első állomása Regensburg volt, ahol a fát megáldotta a püspök. A második állomás München központja volt, aztán egyenesen Rómába érkezett a szállítmány. Waldmünchen lakói további 60 kisebb méretű fenyőfával kedveskedtek a pápának, amelyeket a Vatikánban helyeznek el. Karácsony elmúltával az óriási fenyőfa törzséből – az előző években kialakult szokást követve – apró használati tárgyakat és játékokat készítenek a nélkülöző családok gyermekeire gondolva.

(gá) VR

Szeged - Csíkszereda 1 - 2, végeredmény 3 - 0

 A szegedi Dómban Krisztus Király vasárnapján a Hit Évének lezárásához kapcsolódva dr. Kiss-Rigó László püspök, a papságra való készületük során, az egyházi rend szentségére jelentkezők közé felvette Arany Gábor, Bilibok György és Máté János papnövendékeket.

December 8-án pedig a gyulai Nádi Boldogasszony templomban szerpappá vagyis diakónussá szentelte őket. 

Az advent a karácsonyra való készülés ideje, ehhez hasonló a diakónusok átmeneti állapota, amely a papszentelésre való felkészülés időszaka - mondta Kiss-Rigó püspök. Majd Keresztelő Szent János felhívásán keresztül Isten népének útkészítéséről szólt. Ami rendelkezésünkre áll csak abból tud az Úristen is választani. Aki pedig átadja magát egész szívvel Krisztusnak, azt kegyelme által alkalmassá teszi a hivatásra és szentté levésre. Elismerően szólt a gyulai egyházközség híveiről, kiknek olyan kiváló lelkipásztoruk volt, mint Boldog Apor Vilmos vértanú győri főpap - aki két évtizeden át szolgálta híveit és akit e szentélyben szenteltek püspökké. Hívek és papok mind követhetjük az ő példáját, aki szolgálatát teljesítette és életét odaadta híveiért. Majd kiemelte, hogy az egyházmegyének olyan papjai lesznek, amilyeneket a családok és amilyen "ember anyagot" adnak, amilyeneket a hívek kiimádkoznak.

A három felszentelt és a szeged-csanádi egyházmegyébe inkardinált diakónus egyike, Arany Gábor a szegedi egyházmegye szülötte, míg Bilibok György és Máté János Csíkszereda szülöttei. Bilibok György négy évet a gyulafehérvári Teológián végzett és két éve a szegedi Teológia növendéke. Máté János édesanyjával Budapesten élt, s annak halála után Szegeden megérintette Isten kegyelme és így készült fel a papságra. A szentelési szentmisén négyen voltunk Csíkszeredából, és három csíki jött még Budapestről. A nemzetegyesítésnek, nemzetünk szolgálatának ez is fontos részét képezi, mert mi jövőt akarunk. Ma Budapest nem lenne az ország fővárosa, ha a török hódoltság idején nem lett volna Erdély fejedelemség és fent a Királyi Magyarország (Valaki súgja meg ezt a történelmi ismeretek hiányában szenvedő Gyurcsánynak és követőinek).

A gyulafehérvári teológia egyik tanárának ajándékát  ezzel az üzenettel adtam át Bilibok Gyurinak: "Legyél jó pap!" 

"Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!"  

 "Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét." (Zsolt 25,4-5, 10)

Éva gyengeségére kaptuk

Minden kegyelem Krisztus érdeméből származik (Ef 1, 3-6. 11-12.). Szent Pál apostol magasztalja Isten irgalmát, aki Krisztusban megáldott minket mennyei áldásával, s öröktől fogva arra rendelt, hogy gyermekei legyünk. A kegyelmi adományokban bele vannak foglalva a Szentlélek ajándékai is és a Krisztussal való életközösség. Ezért tud a keresztény is „szent és szeplőtelen” áldozattá lenni.

Minden kegyelem Krisztus érdeméből származik, s így Mária szeplőtelensége is, a mentesség az áteredő bűntől. Ahogyan lelki-vérségi rokonainkat szükségükben megelőlegezzük, úgy adta meg a mennyei Atya Fiáért az előre megváltását Máriának. A Szűzanyát is kezdettől kiválasztotta, hogy szent és szeplőtelen legyen. Mind ez Isten műve, de benne van Mária szabad akarata is.

Az istengyermekség érlelődési folyamat, melyhez szükséges a kegyelem: „téged szomjaz lelkem Uram, hozzád vágyódik szívem” (Zsolt 62). Ilyenkor felismerjük, hogy minden a javunkra válik, a siker és a kudarc is. A kegyelem segít az emberérlelő, istengyermeki növekedés helyes feldolgozásában. A sikerekben a dolgoknak objektív oldalát nézzük: sikerült valamit tenni az emberekért. Sikerült rá vennem magamat az emberi és istengyermeki magatartásra. A kudarcokat szubjektív szempontból értékeljük. Isten a mi Atyánk a belső szándékot tekinti. Ő a szívek vizsgálója. Jézus kereszthalála emberileg kudarc, de nekünk a szeretet diadala: ennyire szeretett engem az Úr!

Testvéreim! Semmilyen kudarc láttán se essünk kétségbe, mert Istennél minden lehetséges. Mindazt, amit napjainkban kudarcként élünk meg, holnap a javunkra válhat. Ez teljesen tőlünk függ.

Emlékezzetek arra, hogy a csíkszeredai Millenniumi templom engedélyezését 2001 tavaszán elutasították. 
2001. július 3-án a kulturális- és kultuszminiszter úr helyszíni szemlét tartott és engedélyt adott az építésre.
A várakozásból sok jó származott:

-  a deszkatemplomot nem kellett lebontani nyomban, hanem az új elkészültéig használhattuk,

-     e helyen jobban érvényesül a Millenniumi templom,

-     tágas templomudvarunk van,

-     és a költségvetés 1/3-át fizette az állam.

Íme, így tapasztaltuk meg, hogy az Isten szeretőknek minden a javukra válik.

Ahogy az eredeti bűnre kaptuk az Isten Fiát,

Éva gyengeségére a Szeplőtelen Szüzet,

a bűnfája helyett Jézus keresztfáját,

a földi haza néhány évtizede helyett a mennyek országát,

a csalódás helyett az örök szeretetet,
úgy a ma nehézségére is megkapjuk Isten kegyelmét, csak kérjük.

Uram, köszönjük a Szeplőtelen Szűz főünnepén, hogy segítségünkre sietsz.
Köszönjük, hogy segítesz észre venni az istengyermeki élet színes gazdagságát.

Legyünk éberek!

Az advent az Úr  érkezését jelenti. Az Úr érkezéséről hármas felosztásban szoktunk beszélni. Jézus első érkezése Betlehemben megtörtént. Második érkezése a szentliturgiában folytatódik, folyamatos. Míg a harmadik érkezése eszkatalogikus, vagyis a világvégén kinyilvánítja isteni hatalmát és ítéletet tart mindenek fölött (Iz 2,1-5). A karácsony előtti négy hét a Jézus születése előtti századokat idézi. Azokra az emberekre, ősökre gondolunk, akik csak sóvárogtak a Megváltó után, várták eljövetelét. De túl az emlékezésen, felélesztjük lelkünkben az ő érzéseiket, sóvárgásukat és készülődésüket. Az advent tehát nem egy üres megemlékezés csupán, hanem azonosulás az Ószövetség Krisztust váró népével. Azokkal, akiknek szívében ott élt a bűnbeesés után Isten ígérete, az ősevangélium, a Megváltó utáni vágy, akik a homályban botorkáltak és sóvárogva várták a hajnalt, a fényt. Ma mégse a történelmi advent felidézése a legfontosabb. A lényeg a mi adventvárásunk, a mi krisztusvárásunk. A mi adventünk azon múlik, hogy életünk eleme-e, egzisztenciális szükségünk-e Jézus Krisztus? Sorsproblémáinkat Vele oldjuk-e meg? Központja és célja életünknek? – Ma az egyház liturgiájában szentségi módon találkozhatunk Krisztussal. Színek, képek és szimbólumok mögé rejtve isteni erejét, közénk jön minden szentmisében. A hitben, a neki tetsző életben találkozhatunk Vele (Róm 13,11-14). Iránymutató szavát halljuk a szentírásból és az igehirdetésből. Az eucharisztiában Vele egyesülünk. A szentségekben az Ő ereje áramlik belénk. Így hát a liturgia, a templom nekünk Betlehem, Kafarnaum és a Golgota. – Minden várakozásunkat mégsem elégíti ki Krisztusnak a szent liturgiában történő érkezése. Az igazi, a nagy mégiscsak az eszkatologikus, a világ végén történő megjelenése. Ma a már eljött és még dicsőségben vissza nem tért, csak a szentségi jelek alatt önmagát adó Úrral találkozhatunk. Ma meg kell elégednünk a jelképekkel és színekkel, amik jelzik Jézus jelenlétét, rejtettségét. Ez is valóságos jelenlét. Akkor isteni hatalmának, szépségének, jóságának teljes ragyogásában jön közénk, megszűnik a jelkép, véget ér a rejtőzés. Látni fogjuk, amilyen valójában. Jövetelére éberen kell készülni (Mt 24,37-44). A mai kor embere a valóságra kíváncsi, és ez az érdeklődés nagyon is helyénvaló. Azt viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy világunkban bizonyos mértékig természetesek az Isten jelei. Meg is lehet mondani, hogy miért, vagy legalábbis milyen analógiában. Korunk űrkutatása magyarázza meg ezt. Abban a pillanatban, amikor a világűrbe kilőtt rakétáink kiszabadulnak a Föld gravitációs teréből, már nem a földünkön érvényes térbeli és időbeli törvényekhez illeszkednek. Így világunkban Jézus Krisztus megtestesülésével a megváltás törvényei különös módon érvényesülnek.

 „Jöjjetek és járjunk az Úr világosságában.” (Iz 2,5)

Átvilágítás

Az advent prófétája, Keresztelő János e szavakkal prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3, 1-12). A mennyek országa Jézus Krisztusban érkezett el. Isten szeretetét, a kegyelmet örök adományként kaptuk a keresztségben. Azóta, ha naponta megéljük a szerető viszonyt Vele, az „az Úr útjának készítése”. A tevékeny keresztény élet készülés a végső találkozásra. Ezért mindig időszerű Keresztelő János felhívása: Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! János kortársait Jézus rejtett jelenlétében készítette fel. Az Egyház ma is hasonlóképpen tesz. Jézus rejtett jelenlétében, a szentségház közelében szólít fel: Tartsatok bűnbánatot! Kit az első megtérésre, kit a másodikra. Az első megtérés így fogalmazható meg: inkább meghalok, de halálos bűnnel nem bántom meg az Istent. A második megtérésnek ez a programja: Istent semmiféle bűnnel, még bocsánatossal sem akarom megbántani. Vagyis: Istennek semmiesetre sem akarok nemet mondani, bármit kíván tőlem. A keresztény élet mivel állandó folyamat, ezért ennek része a megtérés, az Istenhez fordulás. Az elsőtől a második megtérésig el kell jutnia mindenkinek, aki üdvözülni akar. Ha nem jut el a földön, eljut a tisztítótűzben. Üdvözülni enélkül nem lehet. Az első állapotot különböző képekkel fejezték ki a szentek. Szent Pál Krisztus rabszolgájának nevezte magát; Keresztes Szent János úgy jellemzi ezt a változást, hogy a szolgából barát lesz. Loyolai Szent Ignác szerint a katonából hűséges társ, bizalmas. A második megtérés is elsősorban Isten műve az emberben. A külső és belső keresztek súlya alatt kínosan vergődik rendetlen önszeretetünk. Isten szeretete, kegyelme arra ösztönzi szívünket, hogy adja át magát egészen az Ő szent akaratának. Sokszor kell igazi komoly elszánással kimondani: legyen meg a te akaratod, amíg valóban egész szívünket át tudjuk adni Istennek, minden fenntartás nélkül. Kezdem az új egyházi évet azzal a komoly elhatározással, hogy megtérek. Ha kell, először, ha azon már túl vagyok, másodszor. – Az elsőrendű feladatom az önvizsgálat. „Az ember még nem ember,/ csak hadonászó veszélyes kamasz./ Az ember akkor lesz ember,/ ha átvilágítja mélyéig önmagát,/ s a belső világosságból/ környezetére sugarat bocsát.” (Weöres Sándor, Protohomo) Ha Isten jelenlétében megismerem magam, akkor bűnbánatom által átalakít: az ő gondolatait gondolom, és az ő lelkületével dolgozom. Erről mondja a próféta: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és virág nő ki gyökeréből. És rajta lesz majd az Úr lelke.” (Iz 11,1-10) A bűnbánat nem érzelem, hanem tett. Szakítás a bűnös állapottal és közeledés az Istenhez, aki az Egyház feloldozásán keresztül megtisztít. A feloldozásban a Szentlélek „kitakarítja szérűjét”, de megtartja mindazt a jót, amit éltünk folyamán tettünk. Ő segít minket, hogy Jézus akarata szerint egyetértsünk, hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljuk az Istent (Róm 15, 4-9). Így Jézus békéjében és boldogságában részesít.

„Szórólapátja kezében, hogy megtisztítsa szérűjét...” Mt 3,12.