Fotó: Biró István
„A
25. évforduló jó alkalom arra is, hogy ismételten elmondjuk: mi olyan
országot akartunk és akarunk építeni együtt a többségi társadalommal,
amelyben mindenki szabadon őrizheti nemzeti identitását, élhet annak
minden egyes sajátosságával, és sem anyanyelvének, sem szimbólumainak
használata nem von maga után büntetést, és nem jár vele a fenyegetettség
érzése” – hangsúlyozta ünnepi beszédében
Kelemen Hunor szövetségi
elnök, aki üdvözölte a magyar közösségért dolgozókat Máramarostól
Bánságig, Partiumtól Szilágyságig és Székelyföldig, Dél Erdélytől a
Barcaságig, Galactól Konstancáig, a Mezőségtől Moldváig.
Az RMDSZ elnöke negyedszázad érdekvédelmi munkáját összegezte, és azt is
hangsúlyozta, hogy a Szövetségnek az eddig kivívott jogok fölött éberen
kell őrködnie.
„Akkor éreznénk az elmúlt 25 év teljes súlyát, hogyha
holnap reggelre se híre, se hamva nem lenne a több mint 1400 oktatási
intézménynek, amelyben óvodától az érettségiig magyar nyelven lehet
tanulni. Ha a 154 középiskolának hűlt helye lenne, vagy a 18
szórványkollégiumot hiába keresnénk a Bánságtól Mezőségig, arról nem is
beszélve, hogy semmivé foszlana a teljes körű anyanyelvű
felsőoktatásunk, s csak a Bölcsészkaron lenne tucatnyi magyar hely. De
legalább ekkora lenne a rémület, hogyha holnap reggel a kulturális
intézményekből csak az a néhány maradna, amely 1989-ben haldoklott,
végnapjait élte. És mekkora lenne a döbbenet, ha a több mint
nyolcszázezer hektár közbirtokossági erdőből semmi sem maradna, vagy ha a
csak részlegesen visszaszolgáltatott több száz egyházi ingatlanra
holnap lakat kerülne. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire
furcsállnánk, ha a nyelvi jogok holnap reggelre megszűnnének, és a
helységneveket ismét románul kellene írni a magyar újságokban és
kiadványokban, ha csak kétévente kérhetnénk útlevelet, és akkor sem
biztos, hogy elhagyhatnánk az országot.” – tette hozzá Kelemen Hunor,
aki a sarkosított példával arra mutatott rá, hogy mi mindent veszíthetne
el magyarság, ha az érdekképviselet nem lenne mindig éber.
„Ez alatt a negyedszázad alatt azt is megtanultuk, együtt és külön-külön
is, hogy semmit nem hoznak el nekünk, semmit nem kínálnak fel tálcán,
és azt is megtapasztaltuk sajnos, hogy akár a megszerzett jogok is
visszavonhatók” – jelentette ki, aki örök dilemmaként szólt az egyén
változásáról vagy a változásnak való ellenállásáról. „25 év alatt mi is
sokat változtunk és változni fogunk. Válaszainknak a jövőre kell
vonatkozniuk és nem a múltra. A mai nemzedékek problémáira a válaszaink
nem lehetnek ugyanazok, mint évtizedekkel ezelőtt. De maradnak azok a
közös értékek és közösségi érdekek, amelyek létrehozták és megtartották a
mi Szövetségünket.
A változás nem jelenti azt, nem jelentheti azt, hogy a múltat
elfeledjük, megtagadjuk. Ezzel saját magunkat, a mi politikai
identitásunkat adnánk fel. Közös értékeinket, céljainkat, hitünket és
közös reményeinket” – tette hozzá az RMDSZ elnöke, aki óriási
eredménynek nevezte azt, hogy a megosztó kísérletek ellenére a Szövetség
kiállta az idő próbáját, együtt maradtak a közösség érdekeinek
védelmezői, nem engedték, hogy térdre kényszerítsék őket, és azokat,
akiket képviselnek. „Az előttünk álló feladat is legalább ehhez mérhető.
Meg kell őriznünk azt, amit közösségünk értéknek tartott és értéknek
tart: egy olyan Szövetséget, amely képviselni tudja a hazai magyarságot
mind az önkormányzatokban, mind pedig az itthoni és brüsszeli
törvényhozásban. Az a mi nagy feladatunk, hogy úgy dolgozzunk, úgy
építsük a közösséget tömbben, vegyes vidéken és szórványban egyaránt,
hogy szülőföldjén találja meg az egyéni és családi jövőjéhez vezető utat
minden magyar ember” – nevezte meg végül Kelemen Hunor a következő
időszak érdekvédelmi és -képviseleti munkájának legjelentősebb célját.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott: a
Szövetség és az erdélyi magyar közösség számára nem volt könnyű az
elmúlt huszonöt év, nem volt könnyű tartani az irányt, és sorra
kiküzdeni számos fontos célt, nem volt könnyű együtt maradni, nem volt
könnyű időről időre megakadályozni, hogy pártokra szaggassák, hogy
megosszák, a vállalt feladattól minden módon elijesszék az RMDSZ-t.
„Sikerült huszonöt éven át azon az úton haladni, amelyen Domokos Géza,
Sütő András és sokan mások, akik már nincsenek közöttünk, velünk együtt
elindultak. Sikerült elvégezni, amire vállalkoztunk, és ennél fontosabb
dolog nincsen a világon” – hangsúlyozta Markó Béla, majd hozzátette:
„1989 decemberében úgy mentünk ki az utcára, hogy már nem volt veszteni
valónk a sok nyomorúságon kívül, ami körülvett minket. Nem volt önálló
magyar iskolánk, nem lehetett magyarul felvételizni, nem szabadott a
szaktantárgyakat magyarul tanítani, nem voltak magyar nyelvű feliratok
sehol, nem voltak magyar vezetők, nem szabadott a hivatalban magyarul
beszélni. Tilos volt a magyar nemzeti színeket használni, és ha valaki a
piros asztalterítőre véletlenül zöld-fehér virágcsokrot tett egy
gyűlésen, kidobták az állásából. Most viszont van mit veszítenünk.
Vannak iskoláink, van egyetemi oktatásunk, vannak intézményeink, vannak
Erdély-szerte magyar feliratok, visszaszereztük az egyházi javak
túlnyomó részét, és a székelyföldi közbirtokosságokat is, vannak erős
önkormányzataink, helyi és megyei vezetőink, vannak szakmai és civil
szervezeteink, és ez a hatalmas változás azért volt lehetséges, mert
volt, van és lesz egy stabil szövetségünk: a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség. Olyan szövetség ez, amely képes az együttműködésre, akarja a
párbeszédet, de azt soha nem fogadhatja el, hogy bárki is megpróbáljon
elhallgattatni minket.”
„Azzal az elégtétellel vagyok ma itt a gálaesten, hogy amit tőlünk el
akarnak venni, iskolát, zászlót, himnuszt, feliratot, bármit, azt mi
vívtuk ki, ez a szövetség vívta ki, és ha volt ehhez erőnk, akkor
megvédeni is lesz erőnk, továbblépni is. Kós Károlyt, a Kiáltó szót
parafrazálom: a mi munkánk nélkül Románia gyenge, de velünk erős lehet
ez az ország, és nekünk ez az érdekünk. Jó lenne, ha ezt román
partnereink sem felejtenék. Majdnem másfél milliós erő ez, hatalmas
lehetőség továbbra is, ha együtt maradunk.(…) Most viszont mégis azt
mondom, az elmúlt huszonöt év feljogosít titeket arra, és kötelez is rá,
kedves kollégák, hogy ne hagyjátok! Ne hagyjátok az iskolát, a
templomot, az egyetemet, a színházakat, a zászlót, a himnuszt, a magyar
feliratokat, ne hagyjátok a szólásszabadságot, ne hagyjátok az
anyanyelvhasználatot, ne hagyjátok az önkormányzatiságot, ne hagyjátok a
visszaszerzett javakat, ne hagyjátok alkotmányos és törvényes
jogainkat, ne hagyjátok az RMDSZ-t, ne hagyjátok a tisztességes
magyarokat, ne hagyjátok a tisztességes románokat, ne hagyjátok a
tisztességes embereket, ne hagyjátok egymást! Ne hagyjátok magatokat!”–
szólította fel a jelenlévőket a Szövetség volt elnöke.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese ünnepi beszédében
hangsúlyozta, Magyarország nyitott a román–magyar együttműködésre, ennek
pedig fontos tényezője a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Rámutatott, nem engedhető meg, hogy a Szövetség ne legyen része a
bukaresti döntéshozásnak, hiszen az, az erdélyi magyarok értékeinek,
érdekének hiteles védője. A miniszterelnök-helyettes elmondta, az
erdélyi magyaroknak nem szabad elfogadniuk, megengedniük, hogy
másodrangú tényezőkként kezeljék őket országukban.
„Mi, magyarok soha nem követeltünk olyat, ami ne lenne általánosan
elfogadott az Európai Unióban. Európában nem létezik olyan jog, ami
másnak járna, de nekünk nem” – nyomatékosított Semjén Zsolt, majd
kifejtette, Magyarországon a román közösség teljes jogú államalkotó
tényezője az országnak, zászlóját ott teszi ki, ahol szeretné, himnuszát
pedig azon az eseményen énekli el, ahol kedve tartja, ugyanezt várják
el Romániától is.
A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István felszólalásában
megköszönte az RMDSZ-nek és az erdélyi magyar közösségnek azt az
erőfeszítést és odafigyelést, amellyel a vajdasági magyarságot nehéz
pillanataiban is kitüntették és kisegítették.
Pásztor példaértékűnek, a kisebbségi magyar pártok számára is
követendőnek nevezte a Szövetség 25 éves tevékenységét, amely során
megkerülhetetlenséget és tiszteletet vívott ki magának a romániai
politikai porondon, a romániai magyarság érdekeit szem előtt tartva
pedig mindig képes volt arra, hogy megújuljon és meghallja a magyar
közösség igényeit.
„Azt kívánom az RMDSZ-nek, hogy az elkövetkező években is legyen
szellemi frissessége és intellektuális potenciálja arra, hogy újra és
újra megújuljon, hogy újra és újra meg tudja fogalmazni az erdélyi
magyarság érdekeit és meg tudja szerezni a magyar emberek bizalmát,
támogatását”– zárta beszédét a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
„Nosztalgiával emlékeztem meg arról, és állapítottam meg, hogy
Szlovákiában is ugyanilyen nehéz a magyar közösség helyzete. Fontos
számunkra az RMDSZ-szel kialakított testvériség és barátság, hiszen önök
mutatták meg nekünk azt, milyen kisebbségi pártként kormányzati
szerepet vállalni. Aztán mi mutattunk példát, amikor előbb Szlovákia
lépett be az Európai Unióba. Az uniós csatlakozás folytán ismét együtt
lehettünk, az Európai Parlamentben ugyanabban a frakcióban védhetjük a
közös magyar érdeket – emelte ki beszédében
Berényi József, a felvidéki
Magyar Közösség Pártjának elnöke, majd hozzátette: „arra kérem önöket,
hogy azt a támogatást, amit eddig kaptunk, továbbra is kapjuk meg,
hiszen közös a sorsunk és közös a jövőnk. Szükség van a közös
fellépésre, egymás támogatásra, megőrizni a vívmányokat és továbblépni.”
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében Brenzovics László
elnök köszöntötte az RMDSZ 25 évét ünneplő közönséget. Elmondta, a
Kárpát-medencei magyarok fontos tényezői a béke megteremtésében, a
demokrácia megőrzésében. „Csak akkor látjuk igazán, hogy van változás,
hogy van remény, ha visszanézünk a negyedévszázaddal ezelőtti Romániára.
Az RMDSZ bölcs politikája nélkül ez az ország nem tartana a demokrácia
útján” – hangsúlyozta.
Közlemény
