Hirdetés: 2019. szeptember 8.

1. A tegnap Kassán négy nemzet fiai közösen emlékeztek meg a három Kassai vértanú halála 400. évfordulóján. Szent Pongrácz Isván jezsuita pap erdélyi magyar nemesi családban született Alvincen, Gyulafehérvár mellett. Ő egyházmegyénk első szenttéavatottja. Körösi Márk esztergomi kanonok horvát származású volt, Grodecz Menyhért jezsuita pap lengyel nemzetiségű. Érsekségünket Tamás püspök úr képviselte.

2. Ma Kisasszony napja, Szűz Mária születése. Évközi 23. vasárnap. Ha a szentek ünnepei vasárnapra esnek, akkor a szentmisét a vasárnapról vesszük.

3. Holnap az iskolaiév kezdete. Tanévnyítók mindenütt. Vigyázzünk a gyerekekre az utakon és járdákon. Imádkozzunk értük, hogy az időt nagyon jól tudják kihaszmálni képességeik kibontakoztatására.

4. Pénteken keresztelői felkészítő du. 6 órakor.

5. Szombaton kettős ünnepünk van: A Szent Kereszt templom búcsúja és örökös szentségimádás. Két búcsús misét tartunk. Délelőtt ½ 11 órakor és este 7 órakor. A de. Misén Ft. Csedő István ny.. plébános prédikál, az esti misén P. Bátor Botond ezüstmisés pálos atya. Szombaton van plébániánk örökös szentségimádása, amit reggel 8-10 óráig, és 12-18 óráig tartunk a Szent Kereszt templomban.

6. Megjelent a Krisztus világa folyóirat szeptemberi száma. Tartalmából: A kimondott szó és az idő értékelése. Megismerhetjük a katolikus hitbuzgalmi egyesületek köyül az Oltáregylet-Nőszövetség múltját és jelenét, valamint az új egyesület szabályzatát. Bőven szóhoz jutottak az ifjak is. A lap ára 2 lej.

7. Új évfolyam indul kortól függetlenül a Márton Áron Teológiai Képzőn. A képzés ingyenes. A három éves képzés által jobban megismerhetjük hitünk igazságait. Beiratkozni  a plébánián lehet és Ferenz Attila tanár úrnál.

Hivatásod a te kereszted

V. Alfonz portugál király leányának, a szép és jóságos Johannának kezére többen is pályáztak. Így XI. Lajos francia király fia, továbbá Miksa osztrák főherceg, a későbbi császár és III. Richárd angol király. Atyja értésére adta, nagyon szeretné, ha a három uralkodó valamelyikének nyújtaná a kezét. De Johanna másra vágyott. Egyik nap jó alkalomra várt és így szólt atyjához: „Atyám, tudom, lehetnék császárné, királyné. De ma lelkem eléállítottam kérőimet s megkérdeztem  őket egymásután: »Vajjon sohasem fogod szívem megszomorítani?« S mintha mind azt válaszolták volna: »Az életben nem, de életed utolsó órájában igen, akkor hullani fognak könnyeink.« Ekkor megjelent előttem egy negyedik kérő, aki nincs az eddigi kérők névsorában feljegyezve. Azt mondta nekem: „Hercegnő, válassz okosan. Kezemet nyújtom neked én is, akinek szintén van birodalmam és koronám; én vagyok az egyetlen, aki sohasem halok meg és aki a halálban sem hagy el téged.” – Most atyai szeretetedre kérlek, mondd meg leányodnak, kit válasszak!” Erre Alfonz megindultan ölelte keblére leányát s így szólt: „Johanna, drága gyermekem, válaszd az örök királyt!” És a hercegnő a domonkosrendi apácák kolostorába lépett, mint Árpád-házi Szent Margit. 

Életünk alakulását éppen úgy meg kell tervezni és végbevinni, mint egy építkezést vagy mint egy háborút – ezt tanítja Jézus. (Lk 14,25-33) De amint az építkezéshez megfelelő anyagiak, a háborúhoz kellő katonaság szűkséges, és ezek hiányában jobb el sem kezdeni a dolgot, így vagyunk az emberi kapcsolatainkkal is. Mindenütt a teljes odaadás szükséges. A mennyei lakomára Isten mindenkit meghív, az útszéli koldust is, de a belépés teljes elszántságot kíván. Ha a rokoni kapcsolatok, vagy saját földi érdeke akadályt jelentene valaki számára a Krisztus-követésben, még azokat is háttérbe kell szorítani Krisztus szeretete miatt. Ezt a tornyot meg kell építeni, az üdvösségünket el kell érni, erre vagyunk rendelve. E nélkül boldogok nem lehetünk. De számot kell vetnünk azzal, hogy minden erőnket igénybe kell vennünk ennek a célnak elérésére. Ezt a harcot meg kell vívnunk, sőt a győzelem is biztos, csak minden elérhető eszközt fel kell használnunk. Isten ezért adta szívünkbe a bölcsesség Lelkét: „Csak így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.” (Bölcs 9, 13-19) 

Az igazi bölcsesség annak felismerése, hogy Krisztusért érdemes mindent feláldozni, és csak vele lehet az élet értelmét megtalálni. De ezt csak a mindent odaadni kész lelkület valósíthatja meg. (Filem 9b-10. 12-17) Ilyen Krisztus egyháza, kiállt a világtörténelem elé a kereszt „oktalanságával és botrányával”, és küzdelemben áll a bűnnel, a rosszal s az emberi gyengeségekkel. És vállaja a megbélyegzéseket, mintsem szolgáit a konkoly írtására engedje.

„Aki nem veszi vállára keresztjét és nem követ ...” Lk 14,27.

+ Görbe Zoltán alias Zozó

Kedves Gyászoló Család! 

Gyászoló Testvéreim!

Az orvosi szóhasználat „exitus”-nak, elmenetelnek is neve­zi a halált. A haldoklóra azt mondják, exitál. - S igaza van az orvostudománynak is, eltávozás a halál. De igaza van hi­tünknek is, amelyik azt is vallja, hogy a halál „hazaérkezés az Úrhoz” (vö. 2Kor 5,8). Az ember eltávozik az élők közül, családja, rokonai, is­merősei közül; elhagyja a szép világot; és hazaérkezik a te­remtő Istenhez; hazaérkezik az Isten otthonába, azokhoz, akiket szeretett, akik szerették. Zozó testvérünk koporsójánál kétszeresen is elmondhatjuk, hogy hazaérkezett. Itt akart pihenni édesapja mellett, akit annyiszor elkísért a vasútállomásra, s aki által megszerette a pályaudvart, a zarándoklatokat. Itt akart megpihenni a taplocai temetőben, ahová ő is időnként kijárt. A kórházi ágyán tartott FB adásában, amikor mindenkitől búcsúzkodott, mondta: „megtaláltok majd a taplocai temetőben”.

Zozó ha­zaérkezett.

Zoltán testvérünk 1976. márc. 9-én született, a család 3. gyermekeként, Attila és Gyuri után. A családban megkapta mindazt amire szüksége volt, az odaadó és féltő szeretetet. A szülői gyámolítás segítette, hogy kiteljesedett életet élhessen. Felismerte, hogy ő is jó szolgálatot tehet embertársainak.

Jézus Krisztus, az Isten Fia eljött a világra, hogy egybegyűjtse a szétszóródottakat. Minden, ami az embereket az egységre vezeti, Isten terve szerint való. Akiket nagy távolságok választanak el, azokat összekötik az újonnan épült utak, a személyszállításra való találmányok, amelyek megszüntetik az emberek közötti távolságokat. Ilyen találmány a vasút is. Zozó, végül is eljegyezte magát a vasúttal, a vasút szolgálatával.

Kedves Zozó! Addig jártál a pályaudvarra, hogy “forgalmi szolgálattevő”, majd a csíkszeredai “vasútállomás ügyintézője” lettél. Megbízást kaptál az utazók széles rétegétől, és a zarándokok kalauzolását is önként vállaltad. 2015-ben a Székely Gyorson veled készített interjúban mondtad el “ars poetica”-dat, amely a gyászjelentődön is olvasható, most ezt idézem, mert ez nagyon találó életedre:

„Én úgy hiszem és vallom, hogy csak úgy lehetünk rendes, hivatásos vasutasok, ha tiszta szívből és lélekből csináljuk azt, amit csinálunk.

Mindenkinek további jó utat, mert én hamarosan leszállok a vonatról.

Szerencsé jó utat, biztonságos célbajutást!

Adja a Jóisten, hogy mindenkivel, ha már e földi életben nem találkozhatok valami okból kifolyólag, de találkozzunk a Mennyországban.”

(részlet a Székely Gyorson, 2015-ben Zozóval készített interjúból)

Kedves Zozó! Jó vasutas voltál. Segítettél jegyvásárlásban, helyjegyek biztosításával, még 1 percig vissztartottad a Coronát, hogy én is tudjak felülni stb.

Ma a Jégpálya negyedben az efféle segítségeidet emlegették az elsőpéntekes betegek, akiket meglátogattam.

Annak idején, a házszentelések alkalmával úgy ismertelek meg, mint a Jégpálya lakónegyed csengettyűs kalauzát. És ezt még az idén is gyakoroltad.

Tizenöt évvel ezelőtt még láttalak hol itt, hol ott a ballagó diákok sorában. Téged a baráti szálak oda is elvittek.

De ezek mellett kiterjedt társadalmi tevékenységet is folytattál. A nemzeti ünnepeinken te is megjelentél fényképezőgépeddel, majd az okos telefonoddal és igyekeztél valamit megörökíteni. A pillanatot próbáltad megragadni, s azt közzé tenni... Így tettél velem is, amikor egyik első pénteken beteglátogatni mentem a Jégpálya negyedbe. Nem volt ahová leparkoljak, ezért a tömbházhoz vezető ösvény végénél álltam meg, és felléptem a beteghez. Ezalatt az én autómat lefotóztad. Amikor a plébániára hazaértem, azzal fogadtak az irodában, hogy nézzem meg a Civil Csíkszeredát, mert Zozó lefotózott és feltett a hálózatra. Szöveget is írtál, hogy ott sok a nyugdíjas és hamar megtörténnek a bajok, s ha beteghez mentőt hívnak, akkor az ilyen parkolás akadályoz… A te stílúsodban írtad. Imre tisztelendő ekkor telefonon felhívott téged, hogy tudod-e kinek az autóját fotóztad le és tetted ki…Ekkor meglepődtél, gyorsan letörölted és kérted a bocsánatot. Én pedig derültem és okultam a történeten.

Munkádat több esetben kitüntetésekkel, egy-egy csésze kávéval ismerték el, amit te szuperlatívuszokkal igyekeztél megköszönni. Nem felejtem el, amikor meghívtalak egy csésze kávéra, nyomban engedélyt kértél, hogy a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia konyhájára bemehess.

Kedves Zozó! A kórházban meglátogattalak és szentségekkel elláttalak. A betegek kenete előtt, egy kissé meghőköltél: “nem akarok meghalni”. Ekkor tisztáztuk, hogy nem utolsókenet. És te akkor kérted. Utána a FB követőidet próbáltad meggyőzni arról, hogy mi a betegek kenete. Hálás voltál az orvosoknak, ápolóknak, látogatóknak és a mozdonyvezetőknek, akik a vasúton száguldva a Kórház táján kétszer is sípoltak, így köszöntek neked.

Elmondhatom, Zozó, hogy nagy dolgokat nem alkottál, nem építettél házat, de valamit jól csináltál: segítettél az embereknek. Ezért vagyunk itt ilyen sokan papok és hívek. 

Életed hasonlít az 1555. szeptember 8-án elhunyt Villanovai Szent Tamás püs­pök életéhez. Halálos betegségében nem volt már semmi mása, csak az ágya, amelyen feküdt. Azt is odaaján­dékozta a szomszéd fogháznak, s megkérte az őrt, hogy hagyja nála kölcsön, míg be nem fejezi életét. Mikor sikerült az ügyet elintéznie, örvendezve hálálkodott: „Hála neked, Jézusom, hogy úgy távozom a világból, mint szegény szerzeteshez il­lik: Nincs semmim”. Kisasszony napja előtt betegágya előtt szentmisét mondtak. Úrfelmutatáskor még felsóhajtott: „Benned bíztam, Uram”. Szentáldozás után már a mennyországban egyesült lelke szeretett Istenével.

Gyászoló Testvéreim! Zozót is a ránehezedő betegség, lassan és gyorsan fosztotta meg egészségétől. De áldott legyen a jó Isten, hogy betegségét úgy fogadta el, ahogyan élt. A szentségek még betegségében örömet jelentettek. A csíksomlyói Segítő Szűz Mária közbenjárását is kérte. Majd a FB-n (facebook) élőadásban elbúcsuzott minden kedves ismerősétől. 

Most én is mindnyájunk nevében Szent Pál szeretethimnuszával búcsúzok: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” (1Kor 13,1-2)

Kedves Zozó! Megvolt benned ez a szeretet. És most hazatért tested édesapád mellé, ahogy kívántad. Ez is egy ősi vágyunk. Erről tanúskodik a bibliai József is, amikor meges­kette Izrael fiait: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!” (Ter 50,25). Ezért fogad téged a taplocai temető. Valahányszor rád gondolunk, imádkozunk érted, hogy lelked is Krisztus bé­kéjében nyugodjék. Nagyon fogsz hiányozni!

Ahogy a Székely Gyorson búcsúztál a zarándokoktól, most a családod, rokonságod, közösségek, ministránsok, papok, vasutasok és hívek, mi is hasonlóan búcsúzunk tőled: „Találkozzunk a Mennyországban!” Ámen.

A végső elsőség jön számításba

Szegedre figyelt a világ augusztus 21 és 25 között, hiszen itt, a nemzetközi hírű Szegedi Olimpiai Evezős és Kajak-kenu Központban került megrendezésre az idei NKM olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokság. Örvendetes, hogy magyar arany, ezüst és bronz érem is született. Nem az volt a döntő, hogy a rajt után kikerült az élre, vagy féltávnál ki volt az első, hanem a végső elsőség. Ez az esemény jutott eszembe, mikor a mai evangéliumi történetet olvastam. Egy vezető farizeus házába hívta Jézust, hogy ott egyék. (Lk 14,1. 7-14) Megfigyelés végett hívta meg Jézust, aki nyomban észre vette a köztük folyó versengést, hogyan válogatják az első helyeket, és ehhez fűzte tanítását. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre...” Nem arról beszél az Úr, hogy ülj nyugodtan az utolsó helyre és várjad, hogy figyeljenek rád és feljebb hívnak, s ha ez nem történik meg, akkor balszerencsés vagy, hanem arról, hogy találd fel magad a legutolsó helyen is. Annak örülj, hogy ott lehetsz. Ez igazából az alázatos lelkület. Természetesen az a lényeg, hogy az igazi alázatos lelkület legyen meg, mely senki elé nem helyezi magát. 

Szent Ágoston püspököt egy alkalommal megkédezték tanítványai: „Melyik a legfontosabb erény? – Az alázatosság –  volt a az egyszerű válasz. – És másodszor? – Az alázatosság. – És harmadszor? – Az alázatosság!” Ha a keresztény ókor nagy püspöke és írója olyan fontosnak tartotta ezt az erényt, akkor nekünk is érdemes bővebben foglalkoznunk vele. 

Az alázat latin, görög és magyar elnevezése is alárendeltséget fejez ki. De az alázat nem jelent meghunyászkodást, sem szolgalelkűséget. Az alázat nem más, mint helyes értékelése Istennek, önmagunknak és a körülöttünk levő világnak. Az alázatban megvan az igazi értékrend, és ezért az alázat a szeretet forrása. Már az ószövetségi embert is lépten-nyomon figyelmezteti az Írás az alázat erényére. Erre int Sirák Fia könyve is: „Fiam, nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.” (Sir 3,19-21. 30k) Jézus a lakomáról szóló példabeszédében az üdvösségről tanít. Az üdvösségben pedig nem az számít, hogy ki hol kap helyet, hanem csak az, hogy bejut-e vagy sem az illető. Ahogy a házigazdától várja a besorolást a vendég, úgy kell nekünk Istentől várnunk, hogy helyünket megállapítsa. 

Hasonló gondolattal találkozunk a beszéd második részében is: ne keresd az előkelők barátságát, sem azokét, akiktől viszonzást remélhetsz, mert szükséged lesz Isten ítélkezésekor ingyenes jótetteidre. A keresztény már az örvendező, diadalmas Jeruzsálemhez tartozik, melynek tagjai az angyalok is. (Zsid 12,18-19. 22-24a) Ez Jézus műve. Őhozzá tartozunk, s e boldog tudat is erősít, hogy örömest tegyük meg, amit elvár.

„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagzok és alázatos szívű.” Mt 11,29.