Ádvent

Ádvent az egyházi év kezdete, a karácsonyt előkészítő időszak. December 25. előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap. A 4. században Galliában alakult ki. Róma az 5. században fogadta be 4 vasárnapos változatában. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Írországban az ádvent az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott. A középkorban a 4 vasárnap további jelentéssel bővült, az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére. A négy gyertya ezenfelül négy fogalmat jelképez:  hitet, reményt, örömet és szeretetet.

Az adventi fenyőkoszorú a 19. század végén terjedt el, a négy vasárnapot jelentő négy gyertyával. Megfigyelhető, hogy három gyertya lila, és ugyanilyen szalag veszi körül, míg egy, amit a harmadik héten gyújtunk meg, rózsaszín. Felelevenítjük, hogy ádvent négy hete bűnbánati időszak, a rózsaszín  gyertya jelképezi a bűnbánatban megtapasztalt örömet. Az ádventi koszorú és gyertyái a minket megrontó bűnt és azt követő bűnbánatot szimbolizálják.

Archív fotó - 2017.

A hajnali mise, roráte ádventben pirkadat előtt, hagyományosan 6 órakor bemutatott szentmise, a Megváltó várásának és a Mária-tiszteletnek a nép által megszeretett megnyilvánulása. Közép-Európában már a középkorban ádvent egész idejében végezték a rorátet. Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek korábban elindultak és csengetéssel, énekszóval költögették a híveket, hogy a szentmisére odaérjenek. Ádvent utolsó hét vesperásában pedig a hét Ó-antifónát énekelték, amelyek a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki.

Ádventi jellegzetes népszokások a kántálás és a szálláskeresés. A kántálás, énekes, verses köszöntés. Magyarországon a 16. századi diákság alamizsna gyűjtése, illetve ünnepi énekes köszöntés. Fénykorát  a 18. században élte. A szálláskeresés már karácsonyi játék volt, mely a Betlehembe érkező, és ott hajlékot kereső Szent József és a gyermekét váró Szűz Mária fáradozását eleveníti föl. Gyökerei a Szentírásra mennek vissza (vö. Lk 2,11k). Változatai a szentcsalád-járás, szentcsaládkilenced a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődő szálláskeresés. E szokás a 20. század elején született, egyrészt a várandós Mária késő barokk ünnepéből, másrészt a középkori karácsonyi játékokból. A szálláskereső Szent Család tiszteletére 9 család összeáll, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a Szent Családnak, illetve a Szent Családot ábrázoló képnek szállást adjanak. A képet a soros családba viszik, ahol már kész a házioltár és a többi családok is összegyülekeznek, amikor az esti Úrangyalára harangoznak. A szentképet a házioltárra helyezik, meggyújtják előtte a mécsest, és előtte ájtatosságot végeznek: a lorettói litániát, Szent József v. Jézus Szíve litániáját, majd felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába. Közben megfelelő énekeket énekelnek.

A házbeliek napközben is fölkeresik a képet, hogy rövid fohászkodással üdvözöljék. Ilyenkor szegény gyermekes családot meg is szoktak ajándékozni, mintha a Szent Családnak adnák. A kilencnapos ájtatosság után a kép egy családhoz kerül, aki jövő adventig vigyáz rá.

Adventus Domini - Az Úr eljövetele. Az evangéliumban Urunk figyelmeztet: „Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura.” (Mk 13,33-37) Ennek egyik ismertetője a virrasztás, ami éjszakai idő ébrentöltése, őrködés, vigyázás, éberség. Czuczor  Gergely bencés tanár, költő, nyelvész szerint a szó a ‘virrad’ szóból ered, a virrasztás, a virradat, hajnal várása fény mellett. Főnévi és jelzős változata a virrasztó.   

– A virrasztás ősi bűnbánati gyakorlat. A liturgiában vigilia; a néphagyományban: jézus-virrasztás. 

Az ádventi virrasztás, az állandó lelki ébrenlét úgy állít minket Isten elé, amint vagyunk: hálátlanságunkkal és lelki intelligenciánk megállapítja, hogy önmagunkban menthetetlenek vagyunk; belátjuk és megvalljuk: vétkeztünk és rajtunk csak Isten kegyelme segít. Ez a szentmise útja, amikor az átváltoztatásban eljön az Úr, és beemel bennünket isteni életébe.